Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-22 / 4. szám
2 2006. január 22. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS VIZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI HARMADIK VASARNAP - 2Kir5,1-15 Ami a leprás bőrnél is csúnyább ÉLŐ VÍZ Érted is, amit olvasol? Újévkor bibliai Útmutatót veszünk, és naponta elolvassuk a kijelölt igéket. Ilyenkor, év elején persze sok jó tanácsot lehetne adni: mit olvassunk, hogyan olvassunk és így tovább. De van egy igen fontos kérdés, amelyre nem szoktunk gondolni. Ezt a kérdést tette fel ApCsel 8,30b szerint Fülöp is az etióp főkomornyiknak, amikor az udvari főember Ezsaiás próféta könyvét olvasta: „Érted is, amit olvasol?" Közismert, hogy a mai rohanó világban ritkán beszélgetünk egymással. És aki beszél, inkább csak saját magáról beszél. Alig fordul elő, hogy a másikról kérdezzünk, annyira el vagyunk foglalva a magunk dolgaival. De Fülöp ebben a történetben nem magáról beszél. Érdekli a kincstárnok sorsa. Érdekli, hogy mit olvas. S érdekli, hogy érti-e, amit olvas. Ha elolvassuk ezt a fejezetet a 26. verstől a 40. versig, látjuk, hogy az egész történet a Lélek vezetését mutatja. O indítja, vezeti és irányítja Fülöpöt, akinek célja és küldetése van. Eszköz tud és akar lenni Isten kezében. A magának élő ember képtelen erre. De jó, ha életünk úgy kerül Isten kezébe, ahogyan Fülöp esetében látjuk, aki meg tudott állni a másik ember mellett, hogy segítsen. A naponkénti, hűséges igeolvasás mellett is szükséges magunknak is felvetni a kérdést: értem-e, amit olvasok? Sőt megkérdezni azt is: eljutottam-e már Jézushoz, megtanultam-e már, hogy nekünk a naponkénti igeolvasásban is mindig a Megfeszítettet kell keresnünk? Az „útmutató” szónál gondoljunk arra is, amit Jézus így fejezett ki: „En vagyok az út..." (Jn 14,6) Tehát nem elég igeverseket, -szakaszokat olvasni, hanem a cél mindig az Út, vagyis Jézus. Érted-e, amit olvasol? Ez nem értelmi megvilágosodást kíván! Hanem azt jelenti, hogy valaki látni kezdi azt, amit addig nem látott. Ahogy Jn 9,25-ben a vak mondja az őt faggató farizeusoknak: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." Ilyen a hallás is. Van, aki évekig jár templomba, „hallja” az igét, de csak külsőleg... És egyszer eljön a perc, amikor új, „belső” hallást kap. Ettől kezdve már nemcsak hallja, hanem meghallja a személyesen neki szóló üzenetet. Gondoljunk a fiatal Sámuel történetére! O is keresztülment azon, hogy végre megnyílt a füle, és örömmel mondhatta: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (tSám 3,9) Boldog az, akinek életében eljön ez a pillanat. Most már hallja, látja, érti, hogy Jézus neki is Megváltója. Azt olvassuk, hogy a kincstárnok hitt, megkeresztel- kedett, és örömmel ment tovább az útján. Öröm - biztosan volt addig is öröm az életében, de amit most kapott, az valami új, valami egészen más öröm. ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Aki valóban jót akar cselekedni, azt nem a szégyentől való félelem vagy a dicsőségvágy indítja, hanem sokkal nemesebb, magasztosabb indítékok: Isten parancsolatai, Isten félelme, Isten jótetszése, Istenbe vetett hit és Isten iránti szeretet. Akiket nem ezek az indítékok ösztönöznek, hanem a szégyen és dicsőségkeresés, azok máris elvették jutalmukat, amint az Úr mondja, mert amilyen az indíték, olyan a cselekedet és annak jutalma is; az ilyen indítékból fakadó cselekedet azonban csak a világ szemében jó.” M Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) A lepra, azaz a bélpoklosság - talán hihetetlen, de sajnos igaz - még mindig nem tűnt el bolygónkról. Ezért (is) indokolt, hogy megemlékezzen róla, áldozatairól és az ellene küzdő orvosok erőfeszítéseiről a világ azon szerencsés része is, amely csak a történelemkönyvekből, regényekből tud erről a szörnyűséges kórról, s legfeljebb a középkorban játszódó filmek képkockáin lát elborzadva lepratelepet. Január 30-a a lepra elleni harc világnapja. A betegséget korábban már le- győzöttnek hitték, azonban még ma is milliónyian szenvednek benne világszerte. A lepra kórokozóját 1873-ban Gerhard Hansen norvég orvos izolálta. A betegség 1982 óta ugyan gyógyítható gyógyszer-kombinációval, de kezelése hosszadalmas és költséges. A bélpoklos Naamán történetét olvasva arra a felismerésre jutunk, hogy az Ószövetség kora és „modern”, büszke, gőgös korunk között íme, sokkal kevesebb különbség van, mint gondolnánk. Ma is felütik a fejüket betegségek, járványok, melyekkel szemben az orvostudomány hallatlan fejlődése ellenére is tehetetlen (például madárinfluenza). Vannak kiszolgáltatott, kétségbeesett, az utolsó szalmaszálba kapaszkodó betegek és őket körülvevő közömbös, tőlük félő vagy velük ellenséges környezet. Persze vannak a szenvedőt megszánni tudó jó lelkek, hitüket megvalló tanúságtevők is, akik megtapasztalták, hogy velük van a gyógyulást, az életet adó Úristen. ► Az éveken, évtizedeken keresztül használt szövegek egyfajta biztonságot adnak, otthonosságot teremtenek a liturgus és a hallgató számára egyaránt. Ugyanakkor azt a veszélyt is magukban rejtik, hogy elszürkül, monotonná válik az, amit az istentiszteleten mondunk és hallunk. Az új Liturgikus könyv kézbevétele azt jelenti, hogy - fáradságos munkával, de - megújulhat a már ismert mondatok sora, új értelmet nyerhet a sokkal nagyobb odafigyeléssel és tudatossággal olvasott liturgikus szöveg. Az új Liturgikus könyv alkalmat ad arra, hogy megújuljon a bibliai és imádságszövegek mondása és megértése. Tudjuk jól, hogy egyugyanazon szöveget többféle módon lehet megszólaltatni. Nem mind- egy, hogy milyen hanghordozással, milyen hangerővel, milyen hangszínnel, milyen tagolásban mondjuk. Lehet ugyanazt a mondatot gyorsabb tempóban és lassabb, méltóságteljesebb módon elmondani, lehet nagy hangon és halk-szelíden, lehet belső tűzzel és hűvös objektivitással. És tovább is sorolhatnánk a variációkat. A VASÁRNAP IGÉJE Naamán fővezér, az Izraellel háborúban álló szír nép hadseregparancsnoka nagyon beteg. Fogoly izraeli szolgálóleánya már a betegség jelentkezésekor a helyes irányba tereli: a samáriai próféta segíthetne rajta. Naamán mégis Izrael királyához kap ajánlólevelet. Csakhogy a királyok - bár hadseregek és alattvalók ezrei felett rendelkeznek - a halálos kórral szemben tehetetlenek. Ráadásul a király csapdát is sejt. Megpróbál a helyzetből fölénnyel kikerülni, bár be kell vallania tehetetlenségét (7. vers). Egyetlen esély maradt: Elizeus, Isten embere, a Mindenható prófétája. A bajban lévő nemigen válogathat. Ki ne ismerné a betegségben szenvedő lélek kiszolgáltatottságát? Mit meg nem tenne bajában az ember a gyógyulásért? Ezért is meglepő a fordulat, amely következik. A Biblia az emberről - hála Istennek - nem retusált képeket közöl. („Lepránkból” való gyógyulásunk feltétele, hogy felismerjük halálos betegségünket, egyáltalán, megismerjük önmagunkat, és orvoshoz forduljunk.) Az indulat, a hirtelen harag, a gőg, a hamis büszkeség tör ki Naamánból. Miért? Mert Naamán mást várt. Lehet, repük van - a lelkészek, a lektorok, az imádságban részt vevők -, élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy először a maguk számára olvassák a szövegeket. A liturgia kész szövegeinek, az agendák rögzített formáinak és liturgikus anyagainak az a nagy kísértésük, hogy ott helyben, az alkalmon olvassa őket először a szolgáló. „Ha tudom, hol kell felütni a könyvet, akkor megy az egész minden gond nélkül. Ha pedig hosszú évek óta benne vagyok a gyakorlatban, akkor már kívülről fújom az egészet...” Észre sem vesszük, s becsúszik egy-egy lapszus, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget egy rossz hangsúlynak, legyintünk egy ügyetlenül kimondott mondat kapcsán. Pedig a jól ismert szövegekben és az új, még el nem hangzott mondatokban egyaránt rejlik olyan kincs, amely csak akkor kerül a felszínre, ha készülünk a felolvasásukra. Számtalanszor átéltem, hogy a készülés közben újraolvasott szövegek - bármilyen régóta ismertem is őket - mindig kínáltak új élményt. A korábbi Agenda szövegeinek évtizedes gyakorlása sem merítette ki a forrás minden kincsét. Mindig újra rácsodálkozhatunk egy-egy szövegre. Mindig újra felfedezhetjük a hogy leprával elcsúfított teste szebb, mint a lelkében lakozó indulatok? Majdnem az életével fizet azért, mert a prófétától kapott egyszerű utasítás (10. vers) fényévekre van az általa előre elképzelt, személyéhez, státusához, kocsijaival reprezentált nagyságához méltó gyógymódtól, s mint ilyen, neki nem is kell. Olcsó. Hatástalan. Biztosan csalás is az egész - gondolja. „Az ember tragédiája", mondhatnánk, ebből a történetből is tökéletesen dekódolható: az ember megbotránkozik a szabadítás módján, útján, egyszerűségén, és haraggal (!) válaszol az Isten kínálta gyógyulásra, üdvösségre. Jézus másképpen jött (betlehemi jászol), szólt (egyszerű szavak, példázatok), élt (nem volt hova fejét lehajtania, mégis nagyevő, -ivó hírében állt) és főleg: másként halt (kereszten, gonosztevők közt), mint ahogy azt az ember elképzelte, elvárta! Talán nekünk is szólt már valaki arról az Orvosról, Isten közénk jött Emberéről, Fiáról, aki meg tud gyógyítani bennünket. Talán el is indultunk az úton. De hirtelen haraggal megtelve visszakoztunk, vitába szálltunk, okoskodtunk: „Ennyi lenne? Hát erre van nekem szükségem?” Mai „leprások” sokasága nyit be százféle ajtón, hogy gyógyulást találjon. A kínjaik különbözőek; problémájuknak lehetnek látható, testi tünetei, mint a leprának, vagy láthatatlan jelei, és hívhatják kiüresedésnek, függőségnek, lelki bánatnak, csalódásLITURGIKUS SAROK már megszokott szövegek frissességét és gazdagságát. S ha frissként olvassuk őket, akkor a gyülekezet előtt is ezzel a töltéssel és ezzel az erővel hangzanak el. Másként hallja a gyülekezet a nem csupán felolvasott, hanem megszólaltatott szöveget. Ugyanígy: a Liturgikus könyv új szövegei elemi erővel hatnak már az íróasztalnál, a készülődés helyén. S ha ott magunknak mondva meg tudjuk szólaltatni őket, akkor könnyebben ér el a hallgatók fülébe, sőt szívébe a gyülekezet előtt felcsendülő hangsor. Ne feledjük, hogy a liturgikus szövegek - bár némán olvasva is élményt jelentenek - hangos olvasásra készültek. A hangos felolvasásra készült szövegek világa pedig más, mint a némán olvasan- dóké. Ezért is hallatlanul izgalmas már a felkészülésnél is hangosan olvasni. Jó lenne tudni, hány papi házban és hány lektor otthonában hangzik el hétközben vagy szombat este hangosan is a liturgia egy-egy szövege. Másként csendül fel az nak, krízisnek. Bemennek tehát orvosságért az „Élj a mának!”, a „Fogyassz!”, a „Felejts!”, a „Habzsold az élvezeteket!” és hasonló feliratú ajtókon. De odabent nem vár rájuk gyógyulás. Sem az ezoté- ria, sem a mágia, sem a sámán, sem a kuruzsló nem tud rajtuk segíteni. De próbálkoznak itt is, ott is. A mi felelősségünk - az Isten keresztségének vizében újjászületett, kegyelme és bűnbocsánata által éltetett és megtartott keresztények felelőssége -, hogy ott vagyunk-e mellettük, és szólunk-e, mint az izraeli szolgálólányka: testvérem, te is eljuthatsz ahhoz, aki meggyógyít, aki engem is, aki szintén bélpoklos voltam, megszabadított. Csak tedd is meg, amit az én Uram mond. Happy enddel végződik a történet. A lepra letisztult Naamán bőréről. De ami még ennél is fontosabb: Naamán szívében hit született. Egy lélek megmenekült a kárhozattól, hazatalált az egy igaz Istenhez. A leprások világnapján gondoljunk rájuk - és Naamán-önmagunkra! De mindenekfelett adjunk hálát Krisztusnak, aki - bár nem érdemeljük meg - mégis megszabadít. ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Urunk Jézus, ne undorodj lepránál is csúfabb, halálos kórunktól: bűneinktől. Tisztíts meg minket, hogy hitben, szeretetheti, tisztaságban neked szolgáljunk, és téged dicsőítsen életünk Amen. oltár előtt egy zsoltár, egy Kyrie vagy egy kollekta, ha már előtte hangos olvasással is elsajátította („sajátjává olvasta”) a szolgálattevő. Műfajonként is más és más a megszólaltatás titka. Másként kell olvasni a dicsőségmondást és másként a bűnbánati imádságot. Másként az egyszerű közléseket és a kiemelt akklamációkat. Másként kell, hogy csengjen a Kyrie magasztaló szava és az Úr békességét meghirdető, oltárhoz hívogató szó. Itt is lehetne még bőven sorolni a példákat. A különböző műfajú szövegeket próbálgatnia, gyakorolnia, tanulnia, formálnia kell minden szolgálattevőnek. A változatosság gyönyörködtet - tartja a régi közmondás. Ez is igaz, de többről van szó: a változatosság ebben az esetben segít az igét hirdetni, közel vinni a hallgatókhoz, szívére helyezni a ránk bízottaknak. Nemcsak a szolgálattevőknek van szükségük erre a fajta nyitottságra, hanem a hallgatóknak is. Az új Liturgikus könyv megjelenése lehetőséget kínál arra is, hogy gyülekezeti tagjaink újra hallják és újként hallják a liturgikus szöveget - nagyobb odafigyeléssel, tudatosabb érdeklődéssel, várakozó lélekkel. De erről majd legközelebb. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio cecumenica [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Fiadban az életnek adtál örök gyógyulást, legyőzted a bűn és a halál hatalmát. Nyitottá tetted életünket végtelen szereteted iránt. Könyörgünk mindazokért, akik a halál rettentésével néznek szembe. Hadd lássák meg, hogy Fiadban ebben a mélységben is velünk jársz, és elvezetsz örök országodba. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Fiadban az élet gyógyulását ajándékoztad nekünk. Add, hogy ennek reménységében járjunk azon az úton, amelyre elhívtál Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. VEGYÜK KÉZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 2. / Újra érteni Azok, akiknek a liturgiában aktív sze[Lelkész:] Mindenható, örök Isten, mennyei Atyánk! Fiadban felvállaltad emberi létünk nyomorúságait, és feloldoztad megkötözöttségünket. Szabadításod által születik és újul meg bennünk a hála és a hit bizalma, amellyel könyörgünk hozzád. [Lektor:] Fiadban megbékéltetted magaddal a világot, a tőled elrejtőző, menekülő embert. Végtelen sze- retetedet jelentetted ki, amely otthonává lehet mindannyiunknak. Könyörgünk minden emberért, aki még nem talált rá léte kétségei, fájdalmai között a gyógyulásra a te szeretetedben. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Fiadban a reménytelenül betegséggel küzdők szenvedését is megszüntetted. Könyörgünk gyógyító erődért minden embernek, akit betegség keserít. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Fiadban gyógyító közösséget hívtál el: az egyház közösségét. Könyörgünk gyülekezetünkért. Add, hogy a benned bízók közössége megújuljon a benned való bizalomban és az egymás iránti szeretet- ben. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Fiadban gyógyítod azokat a sebeket is, amelyeket saját magunk ütünk bűneinkkel, mulasztásainkkal, közönyünkkel magunkon és környezetünkön. Oldozz fel bennünket megkötözöttségeinkből. Jézus Krisztusért kérünk,
