Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-11 / 24. szám
‘Evangélikus ÉletB EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. június II. 3 Új egyházmegye új tisztségviselői Iktatás Mosonmagyaróváron A békesség kötelékében Iktatás Bakonycsemyén Fókuszban a konfirmáció Országos lelkészkonferencia Balatonszárszón ► Zsinatunk döntése értelmében a Győr-Soproni Egyházmegye a közelmúltban két részre: a Soproni és a Győr-Mosoni Egyházmegyére vált szét. A Soproni Egyházmegye elnöksége április 29-én kezdte meg szolgálatát, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperesét és felügyelőjét - Kiss Miklóst és Szabó Györgyöt - pedig június 3-án iktatták be hivatalába. ► A Dunántúl falusi evangélikus gyülekezetei közül a legnagyobb ez év pünkösdjének hétfőjén a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperesi székhelyévé vált. A mintegy félezer fős bakonycsemyei közösség előtt iktatták hivatalába az új esperest - a helyi gyülekezet lelkipásztorát Szarka Istvánt. A felügyelő Mészáros Tamás lett, aki az elmúlt hat esztendőben is betöltötte e tisztet, akkor még Bencze András esperes mellett. Ugyancsak ezen az ünnepi istentiszteleten indították szolgálatba az egyházmegye megválasztott tisztségviselőit. „Ne félj, mert én veled vagyok ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerő- sítlek meg is segítlek sőt győzelmes jobbommal támogatlak”- olvasta fel a Szentírás bátorító szavait az ünnepi istentisztelet kezdetén a mosonmagyaróvári evangélikus templomban Ittzés János püspök Ézsaiás könyvéből (41,10). A biztatás egy új, a közelmúltig ebben a formában nem létező egyházmegye vezetőinek szólt: Kiss Miklósnak, aki eddig „csupán” a mosonmagyaróvári gyülekezet lelkésze - valamint az Evangélikus Élet szerkesztőbizottságának tagja - volt, mostantól azonban tizennégy gyülekezet életét, sorsát kell figyelemmel kísérnie; és laikus munkatársának, a „gyakorlott” Szabó György felügyelőnek. Őt immár harmadszorra jelölték és választották meg a felügyelői tisztre. „Most, az induláskor kell a leginkább hangsúlyoznom leglényegesebb feladatotokat - mondotta prédikációja elején a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője mindig Krisztusra tekintsetek! Szálljatok harcba napjaink egyik legnagyobb veszélye, az ellen a meggyőződés ellen, amely az Urat nem tekinti Istennek, nem vesz tudomást róla. Ezért nagy az elhívott vezetők felelőssége, fontos, hogy bizonyságtevő életet élnek-e, átadják-e a rájuk bízott üzenetet, vagy sem.” Ugyancsak az általános értelemben vett, illetve az Istennel szembeni közönyt említette korunk egyik fő problémájaként székfoglaló beszédében az istentiszteletet követő díszközgyűlésen mind a régi-új felügyelő, mind az új esperes, kiemelvén, hogy törekedni fognak ennek legyőzésére. A szeretetteljes légkörben zajlott istentisztelet végén mindketten megköszönték a bizalmat, és hangsúlyozták, hogy összefogva, közös erővel szeretnének hasznosan munkálkodni Isten, egyházunk és a rájuk bízott gyülekezetek javát szem előtt tartva. ■ G. Zs. Megható jelenet szemtanúi lehettek mindazok, akik részt vettek a bensőséges hangulatú istentiszteleten és az azt követő díszközgyűlésen. Az utóbbi alkalom végéhez közeledvén, az ilyenkor szokásos köszöntések sorában az előd, Bencze András székesfehérvári lelkész a következő szavakkal áldotta meg utódját, és adta át neki a stafétabotot: „En pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Mt 16,18) Az ifjú „Péternek” és laikus munkatársának, valamint az egyházmegye új tisztségviselőinek ugyan nem az egyház alapjait kell megvetniük, de más kihívásokkal nekik is szembe kell nézniük: tizenegy gyülekezet gondjában és örömében kell majd osztozniuk. A szolgálatkezdéshez az istentisztelet elején ittzés János püspök adott igei útmutatást Róm 9,16 alapján. „A szolgálat, amellyel megtisztel és megterhel a Teremtő - hangsúlyozta a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője -, nem a törtetőké, hanem az elhívottaké. Ti arra vagytok elhíva, hogy a rátok bízottak üdvösségén munkálkodjatok. Isten szolgáiként két fontos üzenetet kell mindenképpen átadnotok: nincs semmi érdemünk az Úr előtt, ki vagyunk szolgáltatva neki, hiszen azt mondja, hogy azon könyörül, akin ő akar. De tudjuk azt is, hogy ő azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igaz Isten ismeretére.” Az istentisztelet az igehirdetés után az iktatás aktusával folytatódott. Elsőként a püspök iktatta be tisztségébe az új esperest Bencze András és Decmann Tibor lelkész szolgálatával, majd az esperes az új felügyelőt, továbbá a megválasztott egyházkerületi tisztségviselőket. Az istentiszteletet díszközgyűlés követte, melynek keretében az esperes és a felügyelő székfoglalója, valamint számos köszöntés hangzott el. ■ GaZsu Kiss Miklós esperes és Szabó György felügyelő Szarka István esperes és Mészáros Tamás felügyelő ► A lelkészeink számára meghirdetett tavaszi országos konferenciát a tavalyi alkalom - amely az ifjúsági munkát helyezte a középpontba - folytatásaként május közepén szervezték meg a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. Az előző tanácskozás óta eltelt idő azonban nem csak arra volt jó, hogy a résztvevők az emlékezetükben tartsák, az idén miről is beszéljenek... Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Gyakorlati Teológiai Tanszéke és a Lelkészi Munkaközösségek Országos Szövetsége munkacsoportot hozott létre, amely célul tűzte ki a konfirmáció kérdéskörének, problematikájának mind teljesebb feldolgozását, illetve megfelelő kutatás és előkészítő munka után kézbe adható konfirmációi anyagok kiadását. A célok között szerepelt az is, hogy a munkacsoport a konfirmáció kérdésének szentelve tölti meg tartalommal a tavaszi lelkészkonferenciát. Első este Mesterházy Andrea pszichológus előadásának a segítségével a résztvevők azt vizsgálták meg, hogy kik is azok, akikkel a konfirmációi oktatásban találkozunk. Az előadó fejlődés-lélektani szempontból állította a hallgatóság elé a konfirmandus korosztályok lelki-fizikai sajátosságait. Kiemelte azokat a jellegzetességeket, amelyek megnehezítik a felkészítés folyamatát, de kellően hangsúlyozta azt is, hogy milyen pozitívumok kihasználásával és felerősítésével lehet eredményesen megszólítani a fiatalokat. A kedd délelőtt Koczor Tamás, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese interaktív előadásának, kiscsoportos munkának és közös megbeszélésnek a jegyében telt. Az alapkérdés ez volt: ha adottságnak tekintjük jelenlegi gyakorlatunkat, mi a jó, és mi a rossz benne? Hogyan tudjuk a jót felerősíteni, a negatívumokat pedig mindinkább háttérbe szorítani? Délután Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese a hallgatóság intenzív bevonásával a konfirmáció lelkipásztori vonatkozásairól szólt, illetve indított beszélgetést. A tartalmas nap után a szellemi energiák az esti programra is megmaradtak: csoportmunkában és megbeszélés formájában a konfirmáció mint a fiataloknak adott út- ravaló került elő. A konferencia utolsó napján dr. Szabóné Mátrai Marianna, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője a konfirmáció teológiai hátterének kérdéseit vetette fel, Kovács Imre kemenesmihályfai lelkész előadása pedig módszertani problémákat feszegetett: mostani konfirmandusaink megszólításának gyakorlati lehetőségeiről, módszereiről szólt. A konferencia egészére jellemző volt - a jó hangulaton és a minden szempontból kitűnő szárszói vendéglátáson kívül - az az intenzív szellemi munka, amely egyértelműen jelezte, hogy eleven a probléma, továbbá hogy a lelkészek keresik az utat annak érdekében, hogy ez a munka mind hatékonyabb lehessen egyházunk életében. ■ Ördög Endre Felügyelői vizit Egyházunk országos felügyelőjének hivatali teendői közé tartozik az Országos Egyházi Irodában folyó munka felügyelete is. A megválasztott országos felügyelő az elmúlt hét keddjén bemutatkozó látogatást tett az iroda Üllői úti székházában. Prolik Gergely felkereste az egyes osztályokat, és találkozott a munkatársakkal. Virágcsokor helyett... ► Diákkoromban mindig június elején köszöntöttük a pedagógusokat. Úgy tudom, újabban már nem mindenütt tartják számon a pedagógusnapot, de én úgy érzem, manapság is bőven van mit, van kit megköszönnöm nekik. Különösen is gondolok most a hároméves püspöki szolgálatom alatt közelebbről megismert pedagógusokra, evangélikus iskoláink, óvodáink hűséges, áldozatkész csapatára. Konkrét arcok és nevek jelennek meg előttem, de ezek említésétől most eltekintek, hiszen kissé szubjektív köszöntésem és köszönetem nem korlátozódhat csupán az általam jobban ismert déli egyházkerületi pedagógusokra. Kedves Pedagógusok! Mindenekelőtt hálás vagyok Istennek, hogy vagytok, hogy újra vagytok! Köszönöm, hogy már háromszor annyian vagytok egyházunkban, mint mi, lelkészek. Köszönjük, hogy sokkal, de sokkal több gyermeket, fiatalt értek el, mint mi, lelkészek. Évtizedeken át megpróbáltak elválasztani minket egymástól. Sőt megkíséreltek kijátszani, szembeállítani minket egymással. De most újra egy hajóban, közös célok felé evezhetünk. Még nem mindig húzzuk egy ritmusban az evezőket. Még nem mindig beszélünk közös nyelvet. Még szoknunk, tanulnunk kell egymást. De hiszem, jók az esélyeink a hosszú távú együtt hajózásra. Egész egyházunk s benne sok szempontból megrendült, meggyengült gyülekezeteink számára oktatási intézményeink többezres, ígéretes diákserege és túlnyomó többségében elkötelezett pedagógusgárdája - minden negatív demográfiai trend ellenére - reményt ébreszt a jövő, a holnap egyháza tekintetében. Hála Istennek, lelkészi karunk igencsak megfiatalodott. Tapasztalatom szerint az új kihívásokhoz még csak részben tudtunk felnőni. Jelentős, igazán még ki nem aknázott kincset jelent számunkra a pedagógusainkkal való együttműködés lehetősége. Vallom, hogy lelkészeknek és pedagógusoknak kölcsönösen szükségük van egymásra. Lelkészeinknek, akik részben még mindig magányosan küzdő szabad harcosok, szólisták, meg kell tanulniuk pedagógusainktól a csapatjáték, a kóruséneklés, az együttműködés készségét. A rendszerváltás óta ránk szakadt szabadságban lelkészi karunk egy része úgy ÉGTÁJOLÓ véli, hogy fölötte - jó esetben - csak az Úristen áll, aki viszont úgysem szól bele mindennapos szolgálatunk rendjébe vagy éppen rendetlenségébe... Érdemes és üdvös lenne átvenni valamit pedagógusaink fegyelmezettségéből. Számukra nem kérdés, hogy a szellemi, lelki munkavégzéshez is elkerülhetetlenül hozzátartozik a munka- és tanrend, valamint a továbbképzés. S bizony nem a „sola gratia”, a kegyelem elárulása a regisztrált, mérhető rend és teljesítmény számonkérése. Ugyanakkor pedagógusainknak szükségük van mindazon spirituális értékekre, melyek átadására lelkészeinknek van képzettségük és mandátumuk. Ebben az összefüggésben nagy reménységgel, de a sok nyitott és rendezetlen kérdés miatt némi szorongással várom az iskolalelkészek fokozatos szolgálatba lépését nagyobb oktatási intézményeinkben. Szükséges, hogy ezt a kívánatos fejlődést a zsinati törvényalkotás is katalizálja. Ugyanakkor újra meg újra szembesülök azzal, hogy rendezetlen az iskolalelkészek képzése, továbbképzése, és számos munkajogi kérdőjel terheli még alkalmazásuk ügyét. Az iskolalelkészség, mint új lehetőség és kötelezettség, várhatóan sok helyütt felszínre hozza majd gyülekezeteink és iskoláink hatékony együttműködésének gyenge pontjait. Ilyen neuralgikus pont a lakáskérdés, amelyet jövőorientált bölcsességgel, túllátva a rövid távú, önző érdekeken, leginkább az egyházközségek tudnának orvosolni, ahol inkább akad erre használható ingatlan, mint az iskolák kezelésében. Sajnos időnként feltétetik a kérdés: ki kiért, miért felelős? Iskolafenntartó gyülekezeteink vannak? Netán inkább fordítva: gyülekezetfenntartó iskoláink?! Hamis és veszélyes a kettő szembeállítása, egymás elleni kijátszása. Igazán a békés és konstruktív koegzisztencia, illetve proegzisztencia viheti előbbre közös szolgálatunkat, építheti az egyház jövőjét, a jövő egyházát és társadalmát. Érdemes megszívlelni Wolfgang Huber berlini püspök sorait: „Nem lehet úgy beszélni az egyház jövőjéről, hogy ne érintenénk az egyház és az oktatás kapcsolatát. A tanítás feladata az egyház tevékenységének lényegéhez tartozik. Ennek különböző helyszínei vannak: elsősorban maga a gyülekezet, másodsorban az egyház saját oktatási intézményei, harmadsorban pedig az államilag fenntartott intézmények. Szükség van a jövőben is világos koncepcióra és merész lépésekre mindhárom szinten.” (Az egyház a 21. században - A sokszínű jövő. Szerkesztette Manfred Kock Kálvin Kiadó, Budapest, 2004,169. oldal) Jó lenne minél gyakrabban együtt gondolkoznunk erről a közös jövőről, világos koncepciókról, a szükséges merész lépésekről. Már nagyon várom, hogy július elején az országos evangélikus pedagóguskonferencia keretében újra személyesen is találkozzunk. Mindenkit szeretettel várunk Békéscsabára, a reménység szerint hamarosan már evangélikus (!) csabai kollégiumba! A közelgő viszontlátás reményében kívánok testi-lelki felfrissülést hozó nyári vakációt, őszinte tisztelettel és hálás szeretettel: Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
