Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-06-11 / 24. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 71. évfolyam, 24. szám - 2006. június 11. - Szentháromság ünnepe Ára: 165 Ft „Vallom, hogy lelkészeknek és pedagógusoknak kölcsönösen szükségük „Másodszor eljutottam oda, hogy „Neve, magatartása a fiatal nemzedék számá­A Házsongárdi temető síremlékeiről ► 7. oldal van egymásra. Lelkészeinknek, akik részben még mindig magányosan küz­nekem nem a képességeimmel van ra jelképpé válik. (...) Aki egyszer is hallotta Képes összefoglaló az egyházkerületi missziói napokról dő szabad harcosok, szólisták, meg kell tanulniuk pedagógusainktól a csa­a baj. Nekem a lelkem beteg.” Pilinszkyt verset mondani, nehezen felejti el !► 8. oldal patjáték, a kóruséneklés, az együttműködés készségét.” » Nyílt nap a drogterápiás az élményt.” Közgyűlés tortával !► 6. oldal ’56-os kiállítás a történeti levéltárban !► 7. oldal »■ Virágcsokor helyett... - 3. oldal otthonban - 6. oldal !► A csend hercege - 5. oldal Kis hírek a nagyvilágból !► 4. oldal SEMPER REFORMANDA „Az egyházi esztendő többi ünnepe Istent tulajdon csodatetteibe takartan mutatja meg. Karácsonykor látjuk, ahogy Krisztusban emberré lett, hús- vétkor, ahogy halottaiból feltámadt, pünkösdkor, ahogy a Szentleiket adja s a keresztyén egyházat megalapítja - és így tovább. Mindezek az ünnepek valamely cselekedet ruhájába öltöz­tetve prédikálnak Istenről. Szenthá­romság ünnepe azonban cselekede­tek leple nélkül, úgy mutatja meg őt, ahogy önmagában van, tiszta isteni lényében. Itt az embernek minden te­remtményt maga alatt hagyva, maga­san az értelem fölé kell lendülnie s csakis arra hallgatnia, amit Isten mond önmagáról s legbelsőbb lényé­ről - különben semmire se megyünk. Mert itt az Isten »bolondsága« és az ember »bölcsessége« összeütközik.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, ke­resztyének! (Szabó József fordítása) Születésének no. évfordulóján emlékművet állított Bajcsy-Zsilinszky Endrének a Fővárosi Önkormányzat a Deák téren. A mártírsorsú evangélikus politikust ábrázoló szobrot, Illyés Antal szobrászművész alkotását június 6-án avatták fel. Nagy álmok álmodói Alapkőletétel Ferencvárosban k- A reménytelenül szakadó esőben a reménységről szólt igehirdetésé­ben Gáncs Péter püspök június 2-án Budapest-Ferencvárosban. A helyi evangélikusok egy lépéssel köze­lebb kerültek egy régi reményük valóra válásához: többéves várako­zás után elhelyezték az egyházköz­ség templomának, gyülekezeti köz­pontjának és egy idősek számára készülő, majdan Borostyán nevet vi­selő garzonháznak az alapkövét. A ferencvárosi gyülekezet több mint hatvanesztendős múltra tekint vissza. 1945. június 25-től önálló anyakönyvve­zetéssel rendelkező filiaként működött, a Pesti Evangélikus Egyházból 1952-ben vált ki. A közösség még a II. világháború előtt kapott egy telket a IX. kerülettől templomépítés céljára, de a tervek - a vi­lágégés miatt - nem válhattak valóra. A gyülekezeti alkalmakat egy ajándékba kapott lakóingatlanban tartották, ezt alakították át lelkészlakássá, lelkészi hi­vatallá, valamint templommá. Az egyházközség élére 2000-ben Szabó Julianna személyében új lelkész került, akinek az új évszázad elején új kihívásokkal kellett szembenéznie. Az akkorra már düledező hajlékban 2001. december 21-én volt az utolsó istentisz­telet, az épületet a kerületben folyó tömbrehabilitáció miatt lebontották. Az evangélikus istentiszteleteket ettől kezdye a Gát utcai római katolikus templomban tartják. A kicsiny evangélikus közösség veze­tősége templom híján sem csüggedt, ha­nem „nagyra törő” terveket kezdett szö­vögetni: elhatározták, hogy a Thaly Kál­mán utcában, közösen egy befektető vál­lalkozóval, egy időseknek készülő gar­zonházban a kor elvárásainak megfelelő új gyülekezeti központot - százhatvan főt befogadó templomot, gyülekezeti termet, lelkészlakást és hittantermeket - építtetnek föl. Az országos egyház évekkel ezelőtt a szomszéd telek megvásárlásával járult hozzá a projekthez. Az elképzelés így megvalósulni látszik: a lelkésznő június első péntekén abban a reményben he­lyezhette el az alapkövet, hogy 2007 má­sodik félévében már az átadás és haszná­latbavétel is megtörténik. ■ Gazdag Zsuzsanna Megnyílt a 17. budapesti Bach-hét Pünkösdhétfőn este Profile Gergely, a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház megvá­lasztott országos felügyelője, volt kultu­rális államtitkár nyitotta meg a nagysza­bású zenei rendezvényt, melyet dr. Só­lyom László köztársasági elnök, a hét fő­védnöke is megtisztelt jelenlétével. A nyitóalkalmon a szlovákiai Musica Aeterna zenekar adott koncertet Peter Za- jícek művészeti vezető irányításával. A minden este hét órakor kezdődő hangver­senyek részletes programja megtalálható a http://lutherania.lutheran.hu/17BW.html honlapon is. Profile Gergely, dr. Sólyom László és dr. Kamp Salamon, a Bach-hét művészeti vezetője A Szentháromság titka és imádata Mindennapi életünk gyakran magán hordozza a hármasság jegyeit. Elég, ha az ember sajátosságára mint test, lélek, szellem egységére utalunk. Jóllehet az ember hármas felosztására következtet­hetünk, mégis egy személyiség összete­vői. Ha sötét szobában a fehér fénysugár elé üvegprizmát helyezünk, akkor tűzpi­ros, halványlila és világoszöld színekre törik szét. Három szín, és mégis ugyanaz a fehér fény. Augustinus ismert képe: a forrást nem nevezhetjük folyónak, a folyót sem for­rásnak, s azt a kortyot, amelyet a forrás­ból iszunk, sem folyónak, sem forrásnak nem mondhatjuk. Pedig mind a három­ban ugyanaz a víz van. Ha egy nagyobb templom épületén három bejárat talál­ható, mindegy, hogy melyik úton köze­lítünk az Isten házába, ugyanabba a templomba érkezünk. A hasonlatok és képek jelzik, mennyi­re nem idegen földi berendezkedésünk látható világától sem a hármasság az egy­ségben, s az egység a hármasságban. A mai vasárnap különös az egyházi esztendő ünnepeinek sorában. A pün­kösd mozgalmas eseményére való emlé­kezés után a keresztény hit összefoglalá­sát adó úgynevezett hittani ünnep, ame­lyet követ maximum huszonhét, Szent- háromság utáni vasárnap. Amíg az egyházi év ünnepei az Isten által a történelemben véghezvitt esemé­nyekre, tehát történésekre emlékeztet­nek, s mindig megelevenítik őket, addig a Szentháromság vasárnapja az üdvtör­ténet gazdag eseménysorozatát együtt jeleníti meg. Ugyanakkor a kutató, kere­ső értelem Isten titkát is meg akarja is­merni, és a nagy Isten-titokról fel akarja lebbenteni a fátylat. A ránk maradt egyháztörténeti ha­gyomány szerint amikor Augustinus a tengerparton sétált, és a Szentháromság titka felett gondolkozott, meglátott egy játszadozó kisfiút, amint egy kagylóval a kezében kis vödörbe igyekezett kimerni a tenger vizét. A híres egyházatya és ne­ves tudós ekkor döbbent rá arra, hogy amint a tenger vizét nem lehet kimerni, akként a Szentháromság titkát sem tud­ja az emberi értelem megmagyarázni. Ha ezzel az alázattal közelítünk az ünnephez, akkor mégis feltárulhat belő­le annyi, amennyi hitünk megéléséhe? feltétlenül szükséges. A Szentírásban nem található a Szentháromság kifejezés, de az Atya, Fiú, Szentlélek formula több­ször is előfordul. Közülük a legismer­tebb a missziói parancsban Jézus ajkán elhangzó kötelezés a keresztség gyakor­lására és az apostoli áldás Pál leveleiből: az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Atya szeretete és a Szentlélek közössége le­gyen mindnyájatokkal. Az Atya a mindenség Ura és terem­tője, aki karácsonykor testet öltött a Fi­úban. Szeretetének ékes jele a betlehe­mi jászolbölcső. A Fiú az Atyával való teljes egységben vállalja nagypénteken az egész emberiségre kisugárzó meg­váltó tettét. Ennek jele a golgotái ke­reszt. Az Atya pedig igazolja őt a feltá­madás páratlan eseményében. Pün­kösdkor a Lélek kiáradása győzi meg a félénk természetű és bizonytalan hitű tanítványokat Isten nagyságos tetteiről. Ennek ékes bizonyítéka a háromezer megkeresztelt hívő s az egyház közös­ségének megszületése. Luther Istenben a Szentháromság tel­jes egységét hangsúlyozza. Számára nem az a kérdés, hogy a Szentháromság miként lehet egy, hanem éppen ennek fordítottja. Hogyan lehet az egy Isten há­rom személy? Ezért nem is kedveli a há­romság (trinitatis) megjelölést. Számára fontos, hogy Isten önmagával teljes egy­ségben van. így a keresztény ember bár­melyik isteni személyt megszólíthatja imádságában, mindig ugyanahhoz az egy Istenhez fordul hálaadó vagy kérő szavával. Itt érdemes szólnunk arról, hogy a mai nyelvben más a személy szó jelentése, mint az ókori időkben. Ma a személy, személyiség képzetéhez az önálló érte­lemmel, saját akarattal és valós érzel­mekkel rendelkező ember tartozik. A teológia inkább Isten három különböző létezési módjáról tanít, más teológusok Isten háromféle nevéről beszélnek. Til­lich Isten személyes karakterét emeli ki, amivel azt kívánja hangsúlyozni, hogy Isten több és más, mint az emberi sze­mély. Amikor tehát Istent Atya, Fiú, Szentlélek elnevezéssel illetjük, akkor ön­álló, megkülönböztetendő létükre uta­lunk. Talán ezzel összefüggésben említhet­jük, hogy egyes keresztény egyházak li­turgikus hagyományában a pünkösd egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Ezért nem a Szentháromság ünnepétől, ha­nem az egyház születésnapjától, pün­kösdtől számozzák az ezt követő vasár­napokat. Ezzel nem a Szentháromság egy Istenbe vetett hit kerül háttérbe, ha­nem a Lélek ma is hitet ajándékozó, egy­házat teremtő dinamikus jelenléte és ak­tivitása kerül előtérbe. Ugyanakkor a Szentháromság Istenbe vetett hit az ökumenikus összetartozás alapja a különböző egyházi szervezetek­ben. 1961 óta azok a keresztény egyhá­zak lehetnek egy egyházi világszervezet tagegyházai, amelyek elfogadják az Apostoli hitvallást. Ezzel hangsúlyt kap a közös keresztény hit tartalmi fontossága és az erkölcsi cselekvés azonos alapo­kon nyugvó indítéka. Igazat adhatunk Fmil Brunner 20. szá­zadi teológusnak: „Az óegyházi dogmá­ban megfogalmazott Szentháromság­tan ugyan nem bibliai ige, ezért nem is egyházi igehirdetés, hanem teológiai vé­delmező tanítás a biblikus egyházi hit központja körül... a teológiába tartozik, ahol az egyháznak az adott isteni ige át­gondolása végbemegy, az egyház igehir­detésének kritikai vizsgálata céljával. En­nek a teológiai reflexiónak azonban a Szentháromság-tan mindenesetre a köz­pontja." Mindezek alapján ezen a vasárnapon sem maradhat kedvesebb lehetőségünk, mint hogy imádjuk Istent szívvel, szájjal, lélekkel. Igaz énekünk vallomása: „Ki kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr / Megfejti ön­magát.” (EÉ 328,2) Mivel ezen a vasárnapon a legtöbb ke­resztény egyházban a Szentháromság Isten ünnepét tartják az istentisztelete­ken, idézzük Aquinói Szent Tamás himnu­szát: „Az Atyának és Fiának / legyen ál­dás, dicsőség, / üdv, hozsanna és imádat, / ujjongások hirdessék! / S aki kettejük­ből árad, / a Lélek is áldassék!” (Babits Mi­hály fordítása) ■ D. Szebik Imre

Next

/
Thumbnails
Contents