Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-04 / 23. szám
12 n 2006. június 4. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletB Lezárult Bonyhádon a bicentenáriumi ünnepségsorozat „Olyanok vagyunk, mint az álmodok” Tízéves a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola ► A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium az idei tanévben ünnepelte az intézmény megalapításának kétszázadik évfordulóját. A bicentenáriumi rendezvénysorozat utolsó hetében számos program várta az érdeklődőket. A május 20-i záróesemény volt a legnagyobb szabású: az egész napos programon közel kétezer öregdiák vett részt. Kedden Kondor Katalin újságíró és Bánffy György Kossuth-díjas színművész részvételével rendeztek fórumot Magyarságtudat ma - Irodalom és média címmel. Szerdán a jubileum alkalmából megjelent, az intézmény két pedagógusa által összeállított köteteket mutatták be (Nagy István: Bicentenáriumi emlékkönyv; Antoni Judit: Lotz János útja). Csütörtökön ünnepi hangversenyt adott a Magyar Rádió Gyermekkórusa, majd igazgatói állófogadás keretében köszöntötték azt a csaknem száz diákot, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott a tanév során, valamint szüleiket és felkészítő tanáraikat. Pénteken a diákok Mozgás - művészet majálisán az udvari pikniket színpadi programok színesítették, este pedig ünnepi hangverseny és megemlékezés várta a tantestület egykori és mai tagjait. A bicentenáriumi rendezvénysorozat záróünnepségén közreműködtek a Bony- hád Városi Zeneiskola növendékei, Dobos Katalin színművész, valamint Németh József operaénekes. D. ár. Harmati Béla nyugalmazott püspök beszédében kiemelte: a tudás hatalmat jelent, ám a bonyhádi gimnáziumban az oktatás mellett a nevelést is fontosnak tartják. Az erkölcsi értékek itt nem válnak múzeumi tárgyakká, hanem szóvá, cselekedetté nemesülnek. Ónodi Szabolcs, a jubiláló intézmény igazgatója az iskola megalapítására emlékezve kifejtette: „A Sárszentlőrincen elültetett mag Bonyhádon fává cseperedett. Itt a diák megkapja azt a tudást, kitartást, munkaszeretetet, amely az élet; ben szükséges.” Az ünnepnapon a Bonyhádi Öregdiákok Szövetségének díját három érettségiző vehette át: Läufer Csilla, Läufer Noémi és Szabó Hajnalka (a biológia, a kémia és a környezetvédelem terén szereztek dicsőséget iskolájuknak). A harmincöt éve itt érettségizett Heil Zoltán két díjat is létrehozott a bicentenárium alkalmából: az egyiket a legjobb A osztályos tanuló nyeri el, a másikat pedig a sport- és tanulmányi eredményei alapján a legjobbnak bizonyuló végzős. Az elsőként említett díj Bittner Emeséé lett, aki sikeresen szerepelt matematikából országos és nemzetközi versenyeken, ezenkívül fizikából, német nyelvből, illetve történelemből tartott tudáspróbákon is eredményes volt; ő harmincötezer forintot kapott. A másik jutalmat Baranya Lilla érdemelte ki. Neki a díj létrehozója ötvenezer forintot nyújtott át. A gimnázium vezetősége által alapított Borbély József-díjat Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő vehette át. A „Gyerekeinkért - iskolánkért - hazánkért” adománylevelet tizenegyen érdemelték ki: Varga Zoltán, Schwarcz Tibor, dr. Kolta László, Bertalan Sándor, Bertalan Tamás, dr. Pálos László, Dióssy János, Simon ImAz emlékezés szobra réné, Potápi Árpád, dr. Mőcsényi Mihály és Walter Henrikné. A bicentenárium alkalmából az érdeklődők gimnáziumi öregdiákok alkotásait is megtekinthették, emellett nagy sikere volt az iskolatörténeti és a szaktantárgyi tárlatoknak is. A záróünnepségen avatták fel az intézmény bejáratánál Bertalan Sándor és Bertalan Tamás alkotását, Az emlékezés szobrát. ■ Máté Réka Soproni diákok sikerei latin nyelvből ► Olaszországi latinversenyen vett részt a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) két 11. évfolyamos diákja, Bősze Györgyi és Locsmándi Dániel május elején. A huszonhatodik alkalommal megrendezett, Certamen Cice- ronianum Arpinas elnevezésű nemzetközi megmérettetés helyszíne minden évben a Rómától délre fekvő Arpino, Cicero szülővárosa. A tizenhat országból érkezett 507 diákot „Salvete!” üdvözlő feliratok fogadták a kisváros utcáin. A verseny Cicero-port- réval díszített emblémája plakát és zászló formájában majd minden belvárosi házon megjelent. A rendezvény házigazdája a nagy múltú arpinói iskola, a Lyceum Tullia- num. Idén a fiatalok Cicero 13. Philippi- cáját fordították anyanyelvűkre, melynek mottója „Fortitudo et Sapientia” volt. Az ötórás erőpróbához egy esszé elkészítése is hozzátartozott, melyben a tanulók bizonyíthatták, hogy megértették az ókori gondolkodó máig ható üzenetét. Amíg a Tullianumban gőzerővel folyt a dolgozatok javítása, a versenyzők és kísérőik a helyi és környékbeli nevezetességekkel ismerkedtek. A szervezők egy kellemes és tartalmas kirándulással is meglepték a nagyszámú vendégsereget a bencés rend bölcsőjének számító Monte Cassinó-i apátságba. Az ünnepélyes eredményhirdetésre zsúfolásig megtelt a városka virágokkal és lobogókkal díszített tere. Megannyi tévéstáb - köztük a Duna Televízió - s valamennyi helyi újság tudósított a díjátadásról. A meghívott vendégek között volt Magyarországról Szőcs Géza költő, Wrobel Péter képzőművész és Dante Ma- rianacá, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója. A tizennégy tagú magyar csapatból ugyan senki sem került be a név szerint kiemelt első tíz helyezett közé, de diákjaink az „ad maiora" jelszavát szívükbe vésve örök emlékekkel hagyhatták el a nagy szónok - valamint Caius Marius és Marcus Agrippa - városát. Mivel a versenyre való kijutás hosszas magyarországi válogatások eredménye volt, a diákokra jutalomként római tanulmányi kirándulás is várt. A hazautazásig hátralévő napokat városnézéssel és múzeumlátogatással töltötte a magyar delegáció. Egy-egy fárasztó nap után a Szent István Zarándokházban leltek pihentető szállásra. A latin nyelv és az ókori kultúra iránt elkötelezett fiatalok életre szóló élményekkel gazdagodva térhettek vissza iskoláikba. ■ Jakabné Csizmazia Eszter latintanár ► A Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola alapításának tizedik évfordulója alkalmából jubileumi ünnepségsorozatot rendeztek május 25-26-án, melyre a helyi egyházi intézményeken kívül az ország többi evangélikus iskolájából is érkeztek vendégek. Péntek délelőtt zsúfolásig megtelt a Nagytemplom. A hálaadó istentiszteleten D. Szebik Imre nyugalmazott elnökpüspök szolgált igehirdetéssel. A rendezvények sorában volt ünnepi gála, sportnap, tizennégy csapat részvételével természetkutató vetélkedő... Hu- szonketten indultak a „Bimbózó hittel” mottóval megrendezett szavalóversenyen. Kiállítást rendeztek az iskola történetéről, életéről és a Szeretet című rajzpályázatra érkezett alkotásokból. Tíz évvel ezelőtt döntött Nyíregyháza akkori önkormányzata az 5-ös számú általános iskola megszüntetéséről. 1996 februárjában azért hatott ez a döbbenet erejével, mert korábban az iskola közössége úgy tudta, csupán épületet kell cserélniük a Krúdy-gimnáziummal. Az 5-ös számú iskola tantestülete - Takács Ferenc igazgató vezetésével -, a szülők és a gyerekek nem fogadták belenyugvással az új helyzetet; volt tiltakozás, petíció, demonstráció, valóságos botrány. És aztán kellett néhány hét, hónap, mire körvonalazódott a megoldás: ezentúl az épp iskolaalapításra készülő Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség lesz az intézmény fenntartója. A gyülekezet vezetői ugyanis akkoriban már javában keresték a lehetőséget, hogyan vehetnék vissza az érvényes kormányrendelet értelmében a történelmi iskolaépületet. Ez csak a mából visszatekintve tűnik magától értetődő helyzetnek. Akik akkor benne voltak, azok vagy bizonytalanságban, kétségek közt vergődtek, vagy ha biztosak is voltak elszánásuk helyességében, konfliktusokat is vállalva, okosan kellett cselekedniük az ügy érdekében. De melyik az elkerülhetetlen ütközés, és mi a helyes lépés?- Megtapasztaltuk saját korlátáinkat és Isten határtalanságát - emlékszik vissza Laborczi Géza, a gyülekezet akkori igazgató lelkésze. - Az ötös iskola közössége akkor bajban volt, és egyházunk azt nyújtotta, mint Noé bárkája. A szolidaritáson kívül a csapatmunkát tartom fontosnak megemlíteni: hol kilátásta- lansággal, hol reménységgel, de mindenki az ügyet tartotta mindenek előtt valónak, nem pedig a saját szempontjait. Három éven át két helyen, bérleményben tanítottak, majd 1999-ben a Báthory- iskola megszüntetésére is sort kerített az önkormányzat. Ennek az intézménynek a többsége is beolvadt az evangélikus iskolába, immáron kicsivel jobb elhelyezést is adva az oktató-nevelő munkához, de még mindig a város két távoli pontján. Az evangélikus egyház 1891-ben épült történelmi iskolaépületét 2001-ben vehették birtokba az önkormányzati Ko- dály-iskola kiköltözése után. Az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségsorozat csúcspontján, a jubileumi emlékülésen azok visszaemlékezéseit hallhattuk, akik cselekvő részesei voltak az akkori történéseknek. Többek között az igazgatótanácsban is aktív szülő, Hor- váthné Orosz Anikó; a pedagógus Tóth Istvánná; az egykori diák - ma már egyetemista - Pataki Hajmlka, illetve Jancsó Kál- mánné (aki akkor a győri iskola igazgatója volt) adta bizonyságát, hogy a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola közössége milyen sokat tett azért, hogy megfeleljen a jézusi missziói parancsnak. Az ülésen a tantestület emlékéremmel fejezte ki elismerését azoknak az egyházi személyeknek, iskolai dolgozóknak, szülőknek, akik ebben a legtöbbet segítettek. Mihályi Zoltánná, a MEE Oktatási Osztályának a vezetője pedig Takács Ferencnek, a saját kérésére nyugállományba vonuló igazgatónak mondott köszönetét, aki a kezdetektől nagy szeretettel és hozzáértéssel igazgatta az intézményt. ■ (veszprémi) Evangélikus középiskolák angolversenye ► Nem mindennapi rendezvény pezsdítette fel május 25-én a Buda- pest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium egyébként sem eseménytelen életét. Az intézmény első alkalommal rendezte meg a „five- minute presentation” angolversenyt, amelyre az ország minden részéből érkeztek versenyzők. Az esemény Kézdy Edit igazgató köszöntőjével kezdődött, amelyet egy rövid, énekléssel tarkított és - természetesen - angol nyelvű áhítat követett. A nap folyamán összesen tizenöt rövid előadást tartottak az Aszódról, Sopronból, Nyíregyházáról, Miskolcról, Győrből, Békéscsabáról és Budapestről érkezett tanulók. A jelenlévők betekinthettek a csángó kultúrába, ismereteket szerezhettek Brazíliáról, a dzsesszzenéről, a fotózás műhelytitkairól vagy éppen a média világáról, hogy csak egy párat említsünk a változatos témákból. A prezentációkat nemcsak a közönség, hanem a zsűri is nagy izgalommal hallgatta. A bírálóbizottságba szaktekintélyeket is sikerült megnyerni: a zsűri elnöke Kelemen Ferenc, az Oxford University Press kiadó magyarországi képviselője volt, tagjai pedig Enyedi Ágnes egyetemi tanársegéd (ELTE), Gáncs Pétemé, illetve Sarah Gibson, a Timóteus Társaság munkatársa. Az előadásokat egy-egy kávészünet és a rövid ebédszünet szakította csak meg, míg végül kora délután megszületett a várva várt döntés. A zsűri a hosszú tanácskozás után kiosztotta a három dobogósnak és a két különdíjasnak járó jutalmakat, amelyeket az angol illetőségű kiadó ajánlott fel. Senki sem távozott azonban üres kézzel, mindenki kapott fáradozásáért egy könyvet és egy oklevelet is. ■ Láng Júlia ti/b osztályos tanuló, Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium Kedves Gyerekek! ► Négy hete indult sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Minden rész után - ahogyan eddig is - egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjt- hetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 3József tehát Egyiptomba került. A kereskedőktől egy magas rangú egyiptomi ember vette meg. Potifárnak hívták, és a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka volt. De az Úr nem hagyta el Józsefet. Poti- fár pedig látta, hogy istene mindenben segíti új rabszolgáját, akármilyen feladatot bíz is rá. Ezért először háziszolgájává, később pedig háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Az Úr, amikor ezt látta, megáldotta Potifárt, akinek ettől kezdve nem volt otthonában semmi gondja, vagyona pedig egyre csak növekedett. Józsefből időközben jóképű fiatalember lett. Nagyon megtetszett Potifár feleségének; az asszony el akarta őt csábítani. Ám József ezt mondta neki:- Az én uram rám bízta egész házát és vagyonát. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, hiszen te a felesége GYERMEKVÁR Rovatgazda: Boda Zsuzsa vagy. Hogyan élhetnék akkor veled, vétkezve a férjed és Isten ellen? Az asszony mégis megpróbálta mindennap elcsábítani Józsefet, de ő hajthatatlan maradt. Egy nap, amikor csak ők voltak a házban, Potifámé megragadta József ruháját. O azonban kifutott a házból, ruhája pedig az asszony kezében maradt. Ekkor az úrnő nagy hazugságot talált ki. Kiabálva összehívta a szolgákat, és azt mondta nekik:- Nézzétek! József erőszakoskodni akart velem, de én hangosan kiáltottam. Ekkor elszaladt, a ruháját is itt hagyta. Amikor Potifár hazajött, neki is elmondta mindezt. O elhitte, és nagyon mérges lett. Azonnal börtönbe vitette Józsefet, oda, ahol a fáraó foglyait tartották fogva. Józsefiek mindenhova volt kulcsa Potifár házában. A kulcscsomón látható szótagokat ösz- JJ szeolvasva megtudjátok, milyen volt József, ha- S bár Potifámé mást hazudott róla.
