Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-06-04 / 23. szám

12 n 2006. június 4. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletB Lezárult Bonyhádon a bicentenáriumi ünnepségsorozat „Olyanok vagyunk, mint az álmodok” Tízéves a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola ► A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium az idei tan­évben ünnepelte az intézmény megalapításának kétszázadik évfordulóját. A bicentenáriumi rendezvénysorozat utolsó hetében számos program vár­ta az érdeklődőket. A május 20-i záróesemény volt a legnagyobb szabású: az egész napos programon közel kétezer öregdiák vett részt. Kedden Kondor Katalin újságíró és Bánffy György Kossuth-díjas színművész részvé­telével rendeztek fórumot Magyarságtu­dat ma - Irodalom és média címmel. Szer­dán a jubileum alkalmából megjelent, az intézmény két pedagógusa által összeál­lított köteteket mutatták be (Nagy István: Bicentenáriumi emlékkönyv; Antoni Judit: Lotz János útja). Csütörtökön ünnepi hangversenyt adott a Magyar Rádió Gyermekkórusa, majd igazgatói állófo­gadás keretében köszöntötték azt a csaknem száz diákot, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott a tanév során, va­lamint szüleiket és felkészítő tanáraikat. Pénteken a diákok Mozgás - művészet ma­jálisán az udvari pikniket színpadi prog­ramok színesítették, este pedig ünnepi hangverseny és megemlékezés várta a tantestület egykori és mai tagjait. A bicentenáriumi rendezvénysorozat záróünnepségén közreműködtek a Bony- hád Városi Zeneiskola növendékei, Dobos Katalin színművész, valamint Németh József operaénekes. D. ár. Harmati Béla nyugal­mazott püspök beszédében kiemelte: a tu­dás hatalmat jelent, ám a bonyhádi gim­náziumban az oktatás mellett a nevelést is fontosnak tartják. Az erkölcsi értékek itt nem válnak múzeumi tárgyakká, hanem szóvá, cselekedetté nemesülnek. Ónodi Szabolcs, a jubiláló intézmény igazgatója az iskola megalapítására em­lékezve kifejtette: „A Sárszentlőrincen elültetett mag Bonyhádon fává csepere­dett. Itt a diák megkapja azt a tudást, ki­tartást, munkaszeretetet, amely az élet; ben szükséges.” Az ünnepnapon a Bonyhádi Öregdiá­kok Szövetségének díját három érettsé­giző vehette át: Läufer Csilla, Läufer Noémi és Szabó Hajnalka (a biológia, a kémia és a környezetvédelem terén szereztek dicső­séget iskolájuknak). A harmincöt éve itt érettségizett Heil Zoltán két díjat is létre­hozott a bicentenárium alkalmából: az egyiket a legjobb A osztályos tanuló nye­ri el, a másikat pedig a sport- és tanul­mányi eredményei alapján a legjobbnak bizonyuló végzős. Az elsőként említett díj Bittner Emeséé lett, aki sikeresen szere­pelt matematikából országos és nemzet­közi versenyeken, ezenkívül fizikából, német nyelvből, illetve történelemből tartott tudáspróbákon is eredményes volt; ő harmincötezer forintot kapott. A másik jutalmat Baranya Lilla érdemelte ki. Neki a díj létrehozója ötvenezer forintot nyújtott át. A gimnázium vezetősége ál­tal alapított Borbély József-díjat Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő vehette át. A „Gyerekeinkért - iskolánkért - hazán­kért” adománylevelet tizenegyen érde­melték ki: Varga Zoltán, Schwarcz Tibor, dr. Kolta László, Bertalan Sándor, Bertalan Ta­más, dr. Pálos László, Dióssy János, Simon Im­Az emlékezés szobra réné, Potápi Árpád, dr. Mőcsényi Mihály és Walter Henrikné. A bicentenárium alkalmából az ér­deklődők gimnáziumi öregdiákok alko­tásait is megtekinthették, emellett nagy sikere volt az iskolatörténeti és a szak­tantárgyi tárlatoknak is. A záróünnepsé­gen avatták fel az intézmény bejáratánál Bertalan Sándor és Bertalan Tamás alkotá­sát, Az emlékezés szobrát. ■ Máté Réka Soproni diákok sikerei latin nyelvből ► Olaszországi latinversenyen vett részt a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) két 11. évfolyamos diákja, Bősze Györgyi és Locsmándi Dániel május elején. A huszonhatodik alkalom­mal megrendezett, Certamen Cice- ronianum Arpinas elnevezésű nem­zetközi megmérettetés helyszíne minden évben a Rómától délre fekvő Arpino, Cicero szülővárosa. A tizenhat országból érkezett 507 diákot „Salvete!” üdvözlő feliratok fogadták a kisváros utcáin. A verseny Cicero-port- réval díszített emblémája plakát és zász­ló formájában majd minden belvárosi házon megjelent. A rendezvény házigazdája a nagy múltú arpinói iskola, a Lyceum Tullia- num. Idén a fiatalok Cicero 13. Philippi- cáját fordították anyanyelvűkre, mely­nek mottója „Fortitudo et Sapientia” volt. Az ötórás erőpróbához egy esszé elkészítése is hozzátartozott, melyben a tanulók bizonyíthatták, hogy megértet­ték az ókori gondolkodó máig ható üze­netét. Amíg a Tullianumban gőzerővel folyt a dolgozatok javítása, a versenyzők és kísérőik a helyi és környékbeli neve­zetességekkel ismerkedtek. A szervezők egy kellemes és tartalmas kirándulással is meglepték a nagyszámú vendégsere­get a bencés rend bölcsőjének számító Monte Cassinó-i apátságba. Az ünnepélyes eredményhirdetésre zsúfolásig megtelt a városka virágokkal és lobogókkal díszített tere. Megannyi tévéstáb - köztük a Duna Televízió - s valamennyi helyi újság tudósított a díj­átadásról. A meghívott vendégek között volt Magyarországról Szőcs Géza költő, Wrobel Péter képzőművész és Dante Ma- rianacá, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója. A tizennégy tagú magyar csapatból ugyan senki sem került be a név szerint kiemelt első tíz helyezett kö­zé, de diákjaink az „ad maiora" jelszavát szívükbe vésve örök emlékekkel hagy­hatták el a nagy szónok - valamint Caius Marius és Marcus Agrippa - városát. Mivel a versenyre való kijutás hosszas magyarországi válogatások eredménye volt, a diákokra jutalomként római ta­nulmányi kirándulás is várt. A hazauta­zásig hátralévő napokat városnézéssel és múzeumlátogatással töltötte a ma­gyar delegáció. Egy-egy fárasztó nap után a Szent István Zarándokházban lel­tek pihentető szállásra. A latin nyelv és az ókori kultúra iránt elkötelezett fiatalok életre szóló élmé­nyekkel gazdagodva térhettek vissza is­koláikba. ■ Jakabné Csizmazia Eszter latintanár ► A Nyíregyházi Evangélikus Általá­nos Iskola alapításának tizedik év­fordulója alkalmából jubileumi ün­nepségsorozatot rendeztek május 25-26-án, melyre a helyi egyházi intézményeken kívül az ország többi evangélikus iskolájából is ér­keztek vendégek. Péntek délelőtt zsúfolásig megtelt a Nagytemp­lom. A hálaadó istentiszteleten D. Szebik Imre nyugalmazott elnök­püspök szolgált igehirdetéssel. A rendezvények sorában volt ünnepi gá­la, sportnap, tizennégy csapat részvéte­lével természetkutató vetélkedő... Hu- szonketten indultak a „Bimbózó hittel” mottóval megrendezett szavalóverse­nyen. Kiállítást rendeztek az iskola tör­ténetéről, életéről és a Szeretet című rajz­pályázatra érkezett alkotásokból. Tíz évvel ezelőtt döntött Nyíregyháza akkori önkormányzata az 5-ös számú általános iskola megszüntetéséről. 1996 februárjában azért hatott ez a döbbenet erejével, mert korábban az iskola közös­sége úgy tudta, csupán épületet kell cse­rélniük a Krúdy-gimnáziummal. Az 5-ös számú iskola tantestülete - Takács Ferenc igazgató vezetésével -, a szülők és a gye­rekek nem fogadták belenyugvással az új helyzetet; volt tiltakozás, petíció, de­monstráció, valóságos botrány. És aztán kellett néhány hét, hónap, mire körvo­nalazódott a megoldás: ezentúl az épp iskolaalapításra készülő Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség lesz az intéz­mény fenntartója. A gyülekezet vezetői ugyanis akkoriban már javában keresték a lehetőséget, hogyan vehetnék vissza az érvényes kormányrendelet értelmében a történelmi iskolaépületet. Ez csak a má­ból visszatekintve tűnik magától értető­dő helyzetnek. Akik akkor benne voltak, azok vagy bizonytalanságban, kétségek közt vergődtek, vagy ha biztosak is vol­tak elszánásuk helyességében, konflik­tusokat is vállalva, okosan kellett csele­kedniük az ügy érdekében. De melyik az elkerülhetetlen ütközés, és mi a helyes lépés?- Megtapasztaltuk saját korlátáinkat és Isten határtalanságát - emlékszik vissza Laborczi Géza, a gyülekezet akkori igazgató lelkésze. - Az ötös iskola kö­zössége akkor bajban volt, és egyházunk azt nyújtotta, mint Noé bárkája. A szoli­daritáson kívül a csapatmunkát tartom fontosnak megemlíteni: hol kilátásta- lansággal, hol reménységgel, de minden­ki az ügyet tartotta mindenek előtt való­nak, nem pedig a saját szempontjait. Három éven át két helyen, bérlemény­ben tanítottak, majd 1999-ben a Báthory- iskola megszüntetésére is sort kerített az önkormányzat. Ennek az intézménynek a többsége is beolvadt az evangélikus is­kolába, immáron kicsivel jobb elhelye­zést is adva az oktató-nevelő munkához, de még mindig a város két távoli pontján. Az evangélikus egyház 1891-ben épült történelmi iskolaépületét 2001-ben ve­hették birtokba az önkormányzati Ko- dály-iskola kiköltözése után. Az évforduló tiszteletére rendezett ün­nepségsorozat csúcspontján, a jubileumi emlékülésen azok visszaemlékezéseit hallhattuk, akik cselekvő részesei voltak az akkori történéseknek. Többek között az igazgatótanácsban is aktív szülő, Hor- váthné Orosz Anikó; a pedagógus Tóth Ist­vánná; az egykori diák - ma már egyete­mista - Pataki Hajmlka, illetve Jancsó Kál- mánné (aki akkor a győri iskola igazgatója volt) adta bizonyságát, hogy a Nyíregyhá­zi Evangélikus Általános Iskola közössé­ge milyen sokat tett azért, hogy megfelel­jen a jézusi missziói parancsnak. Az ülésen a tantestület emlékérem­mel fejezte ki elismerését azoknak az egyházi személyeknek, iskolai dolgo­zóknak, szülőknek, akik ebben a legtöb­bet segítettek. Mihályi Zoltánná, a MEE Oktatási Osztályának a vezetője pedig Takács Ferencnek, a saját kérésére nyug­állományba vonuló igazgatónak mon­dott köszönetét, aki a kezdetektől nagy szeretettel és hozzáértéssel igazgatta az intézményt. ■ (veszprémi) Evangélikus középiskolák angolversenye ► Nem mindennapi rendezvény pezsdítette fel május 25-én a Buda- pest-Deák Téri Evangélikus Gim­názium egyébként sem esemény­telen életét. Az intézmény első al­kalommal rendezte meg a „five- minute presentation” angolver­senyt, amelyre az ország minden részéből érkeztek versenyzők. Az esemény Kézdy Edit igazgató köszön­tőjével kezdődött, amelyet egy rövid, énekléssel tarkított és - természetesen - angol nyelvű áhítat követett. A nap fo­lyamán összesen tizenöt rövid előadást tartottak az Aszódról, Sopronból, Nyír­egyházáról, Miskolcról, Győrből, Békés­csabáról és Budapestről érkezett tanu­lók. A jelenlévők betekinthettek a csán­gó kultúrába, ismereteket szerezhettek Brazíliáról, a dzsesszzenéről, a fotózás műhelytitkairól vagy éppen a média vi­lágáról, hogy csak egy párat említsünk a változatos témákból. A prezentációkat nemcsak a közönség, hanem a zsűri is nagy izgalommal hall­gatta. A bírálóbizottságba szaktekintélye­ket is sikerült megnyerni: a zsűri elnöke Kelemen Ferenc, az Oxford University Press kiadó magyarországi képviselője volt, tagjai pedig Enyedi Ágnes egyetemi tanár­segéd (ELTE), Gáncs Pétemé, illetve Sarah Gibson, a Timóteus Társaság munkatársa. Az előadásokat egy-egy kávészünet és a rövid ebédszünet szakította csak meg, míg végül kora délután megszületett a várva várt döntés. A zsűri a hosszú ta­nácskozás után kiosztotta a három dobo­gósnak és a két különdíjasnak járó jutal­makat, amelyeket az angol illetőségű ki­adó ajánlott fel. Senki sem távozott azon­ban üres kézzel, mindenki kapott fárado­zásáért egy könyvet és egy oklevelet is. ■ Láng Júlia ti/b osztályos tanuló, Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium Kedves Gyerekek! ► Négy hete indult sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Minden rész után - ahogyan eddig is - egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjt- hetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Pos­tacímünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 3­József tehát Egyiptomba került. A ke­reskedőktől egy magas rangú egyipto­mi ember vette meg. Potifárnak hívták, és a fáraó főembere, a testőrök parancs­noka volt. De az Úr nem hagyta el Józsefet. Poti- fár pedig látta, hogy istene mindenben segíti új rabszolgáját, akármilyen felada­tot bíz is rá. Ezért először háziszolgájá­vá, később pedig háza felügyelőjévé tet­te, és rábízta egész vagyonát. Az Úr, amikor ezt látta, megáldotta Potifárt, akinek ettől kezdve nem volt otthoná­ban semmi gondja, vagyona pedig egyre csak növekedett. Józsefből időközben jóképű fiatalem­ber lett. Nagyon megtetszett Potifár fele­ségének; az asszony el akarta őt csábíta­ni. Ám József ezt mondta neki:- Az én uram rám bízta egész házát és vagyonát. Senki sem nagyobb nálam eb­ben a házban. Semmit sem tiltott el tő­lem, csak téged, hiszen te a felesége GYERMEKVÁR Rovatgazda: Boda Zsuzsa vagy. Hogyan élhetnék akkor veled, vét­kezve a férjed és Isten ellen? Az asszony mégis megpróbálta min­dennap elcsábítani Józsefet, de ő hajtha­tatlan maradt. Egy nap, amikor csak ők voltak a ház­ban, Potifámé megragadta József ruhá­ját. O azonban kifutott a házból, ruhája pedig az asszony kezében maradt. Ek­kor az úrnő nagy hazugságot talált ki. Kiabálva összehívta a szolgákat, és azt mondta nekik:- Nézzétek! József erőszakoskodni akart velem, de én hangosan kiáltottam. Ekkor elszaladt, a ruháját is itt hagyta. Amikor Potifár hazajött, neki is el­mondta mindezt. O elhitte, és nagyon mérges lett. Azonnal börtönbe vitette Józsefet, oda, ahol a fáraó foglyait tartot­ták fogva. Józsefiek mindenhova volt kulcsa Potifár há­zában. A kulcscsomón látható szótagokat ösz- JJ szeolvasva megtudjátok, milyen volt József, ha- S bár Potifámé mást hazudott róla.

Next

/
Thumbnails
Contents