Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-05-28 / 22. szám

‘Evangélikus ÉletS ELŐ VIZ 2006. május 28. Amikor a konfirmációban áldó ige hangzott fölöttünk... Véleményem szerint az egyház tanító szolgálatának a fiatalok körében az egyik csúcspontja a konfirmáció. Fontos, hogy mivel töltjük meg a konfirmációi ünne­pi istentisztelet előtti felkészítés idősza­kát, hogyan készítjük fel fiataljainkat a konfirmációi vizsgára. Nyomokat sze­retnénk hagyni az életükben, maradan­dókat, hogy ezáltal megmaradjanak a közösségben, illetve visszataláljanak a gyülekezet életébe, az ifjúság körébe, a szolgáló egyházba. Van, aki ezt úgy akarja elérni, hogy egy konfirmációi káté alapján óráról órára át­veszi az egyház tanítását Luther Kis kátéjával összhangban, hogy a Biblia alapján nyug­vó reformátori tanítás minél mélyebben gyökeret verjen a fiatalok életében. Ha­sonlóan próbáltam végezni ezt a konfir­mációi előkészítések során magam is. Saját konfirmációmra, mely több mint hatvan évvel ezelőtt volt, homályosan emlékszem csupán. A vizsgával egybe­kötött istentiszteletről, a vizsga meneté­ről emlékezetemben az maradt meg, hogy bibliai igéket mondtunk egymás után, egymást is kérdezve. Ezek alapján konfirmáló lelkészem, Frank Károly úgy áll előttem, mint aki hangsúlyossá tette számunkra, hogy minél több bibliai igét tudjunk kívülről, és tegyünk szert a Szentírás ismeretére. Talán ehhez kap­csolódik a konfirmációi áldó igém is Ja­kab leveléből: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, el­nyeri az élet koronáját..." (1,12) A kísértésben csak az igével mint egyet­len hatékony fegyverrel lehet megállni. Jé­zus az igével verte vissza a kísértőt, ami­kor az egymás után háromszor lendült tá­madásba. Mindegyik alkalommal csak az ige, a „meg van írva" volt a biztos eszköz ar­ra, hogy a sátán vereséget szenvedjen, és távozzon. Konfirmáló lelkészem - talán pásztori szeretetének köszönhetően - megérezte, hogy a kísértésben és a próba­tételekben fiatalon és később is szükség lesz az ige erejére. Ezért tanított meg sok bibliai történetet és igét kívülről, hogy le­gyen mivel harcolni a kísértő ellen. Ezzel kapcsolatban érdemes arról is szólni, hogy egy lelkész milyen indoklás­sal választja ki a konfirmációi áldó igét. Számos lehetőség kínálkozik ezen a vo­nalon is. Egy utód átveheti az előd gyüle­kezetében meghonosodott módszert, de el is vetheti, saját, addig gyakorolt szoká­sait bevezetve. Van olyan eset, hogy a hosszú szolgálati évek során többszörös változáson megy át az áldó ige kiválasz­tásának módszere. Csak a magam válto­zatait szeretném közreadni. Úgy kezdtem szülőfalum gyülekezeté­ben, ahol apósomat helyettesítettem, hogy „személyre szabottan” - ismerve a szülőket is - olyan igét választottam, amely a gyermek sajátos viszonyai kö­zött, egyéni lelkivilágát tekintetbe véve fogódzót, útmutatót jelenthetett a jövőjé­re nézve is. Abban a gyülekezetben, ahol a leghosszabb ideig szolgáltam (Ecseny), ez úgy módosult, hogy azzal az igével ál­dottam meg sok esetben konfirmanduso­mat, amellyel kereszteltem. Más mód­szerre kellett átállnom, amikor többlel- készes városi gyülekezetbe kerültem. Nemcsak azért, mert több volt a konfir­mandus, hanem azért is, mert bár a kon­firmációi vizsgát külön tartottuk, úgy osztoztunk meg lelkész társammal az áldó igéken az együtt tartott ünnepi isten­tiszteleten, hogy az egyikünk az Ószövet­ségből, másikunk az Újszövetségből je­lölt ki, nehogy ugyanazt válasszuk. így sem volt természetesen kizárható a gyer­mek életére szabott igeválasztás. Egyébként fontosnak tartom a sze­mélyre szóló igeválasztást. Ahogyan megismerte a lelkész a konfirmandusát, tanította az iskolában, előkészítette a konfirmációi órákon, látogatta családi körben, úgy kapjon áldó-útmutató igét, amely horgonyt jelent későbbi életében. Olyan ez, mint amikor az orvos receptet ír fel a számomra, miután megvizsgált. Nem küldhetek el senkit magam helyett a vizsgálatra. Lehet gyülekezetnek igét hir­detni, de a távolmaradónak nem tudom azt adni, amit csak akkor kaphatott volna meg, ha személyesen jelen lett volna: az ige neki szóló „tablettáját”. Persze előfor­dul az is, hogy nem váltja ki az orvos által írt, neki szóló receptet, vagy ha igen, nem szedi be a gyógyszert. Nem él az ige neki szóló mondanivalójával, erejével. Befejezésül csak két tényt szeretnék kiemelni ezzel kapcsolatban, a konfir­mációra vetítve. Egy fájdalmasat és egy örvendetesét. Szomorú az, amikor vala­ki nem veszi elő a konfirmációi áldó igét, mely emléklapján, kapott Bibliáján olvasható, azaz nem él hite „igei tablet­tájával”. Egy szociális otthonban élő idős testvér, amikor úrvacsorát adtam neki, azt mondta: „Konfirmációm óta most veszek először úrvacsorát.” Még meg­erősödhetett eltávozása előtt. Örvendetes viszont, hogy sok fiatalnak jut eszébe a konfirmációra kapott „lelki élmény”, amikor egyházi esküvő előtt áll, és ragaszkodik ahhoz az oltárhoz, ahol a konfirmációkor áldást kapott... ■ Szimon JÁNOS Elveszve Budapesten ► „Alexandra, a lányom mindig láza­dó típus volt. Emlékszem, hogy már egészen kicsiként is teljesen önálló akart lenni. Amikor elvál­tunk a férjemmel, még nehezeb­ben kezelhetővé vált. Nagyon apás kislány volt, de az apja nem törő­dött vele. Egy évvel ezelőtt ünne­pelte a tizennyolcadik születés­napját. Összekaptunk, mert ecsta­sy tablettákat találtam a táskájá­ban. Azóta nem láttam őt. Kará­csonykor felhívott telefonon Bu­dapestről, hogy életjelt adjon ma­gáról, de megmondta, hogy nem akar hazajönni. Teljesen el fogom veszíteni, kérem, segítsen!” EVELET LELKI SEGELY Szókéné Bakay Beatrix Kedves Judit! Minden vasárnap látható a Duna Televízióban és az mi csatornán a Csellengők - Eltűntek nyomában című mű­sor, amely egy „életjelvonalat” működtet, vagyis egy olyan telefonszámot, amelyet akár az eltűnt hozzátartozójukat kere­sők, akár az „eltűntek” felhívhatnak. Min­dig megrendültén néztem-nézem a sze­retteiket elveszített családtagokkal készí­tett interjúkat, de nem sejtettem, hogy egyszer majd lelkészként kell vigasztal­nom valakit egy hasonlóan tragikus élet­helyzetben. Egészen bizonyosan semmi sem lehet szörnyűbb az állandó bizonytalanság­nál! Fájdalmas lehet az édesanyai szív­nek tudomásul vennie, hogy gyermeke semmilyen kapcsolatot nem kíván vele ápolni. De hogy úgy kelljen minden este nyugovóra térnie, hogy gyakorlatilag semmit sem tud a gyermeke hol- és hogyléte felől, az rettenetes. Mielőtt kérdésére választ keresünk, ké­rem, jelentse be leánya eltűnését a rendőr­ségen! Tudom - hiszen levelének további, föntebb nem idézett részében megírta -, hogy gondolt már erre, de mégsem akar­ta megtenni. Félt, hogy Alexandra a ma­gánéletébe való erőszakos beavatkozás­nak tartaná ezt, és esetleg még inkább el­idegenedne Öntől. Ugyanakkor ennél sokkal nagyobb veszélyét látom annak, hogy a lánya olyan társaság befolyása alá került, amely nem engedi, hogy tarthassa a kapcsolatot a családjával. Az édesanya utolsó információja sze­rint a lány néhány ismerősével utazott Budapestre szórakozni, és valami szerel­mi bánatról is említést tett. Nem csoma­golt össze még egy bőröndnyi ruhát sem. Alig tizenkilenc évesen egyedül a fővárosban... Azt gondolom, teljesen kiszolgáltatott állapotban van. „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ör­dög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el...” (iPt 5,8) Sajnos egyetlen levél, néhány sornyi önvallomás kevés ahhoz, hogy átláthas­sam: valójában mi vezetett Judit családjá­nak széthullásához. A szülők válásából, a szeretett édesapa szeretetlen közömbös­ségéből és Alexandra vadóc természeté­ből nem feltétlenül következik, hogy megszakítson édesanyjával minden kap­csolatot. Miért nem adta meg az elérhető­ségét? Hol dolgozik? Miből él? Hol lakik? Judit, ha rendszeresen olvassa a Lelki segély rovatot, tudja, hogy mindig az Is­tentől jövő útmutatás keresésére, az oda­szánt imádkozásra biztatok. Azt is tudja, hogy nem a problémák eltussolásának, szőnyeg alá seprésének, hanem a megbe­szélésének a híve vagyok. Nem titok az sem, hogy mielőtt válaszolnék egy-egy segélykérő levélre, az Úrtól kérek segítsé­get a válaszadáshoz... Most úgy érzem, hogy Judit nem egészen őszinte velem. Ráadásul nincs kivel megbeszélnie azt, hogy mi okoz fájdalmat számára, mert akit meg akarunk nyerni, arról semmit, de semmit nem tud. Meg kell találni ezt a tékozló vagy talán akarata ellenére rej­tőzködő lányt! Valószínűsítem, hogy Alexandra eltű­nése a kábítószer-élvezettel van össze­függésben. Eszembe jut egy fájdalmasan szép történet a chicagói édesanyáról és elveszett lányáról. Az USA második leg­nagyobb városának egyik szórakozóne­gyedében egy kétségbeesett édesanya ke­reste gyermekét. A luxus, a tinglitangli lét, a könnyelmű életmód vonzotta oda a lányát néhány évvel azelőtt. Időközben a szíve mélyén már megcsömörlött, és foj­togatta a honvágy, de félt hazamenni. A szerető anya azonban nem adta fel, nem mondott le a bűn dzsungelében el­tévedt gyermekéről, bár fogalma sem volt arról, hogy hol kereshetné. De a sze­retet találékony... Elhatározta, hogy plakátokat készít, és kiragasztja őket Chicago minden jelentősebb alvilági mulatóhelyén. Hitte, hogy Isten odave­zeti valamelyik plakáthoz szeretett gyer­mekét. így is történt. A fiatal nő, aki üres lélekkel és tönkretett élettel ráemelte a szemét arra a plakátra, hirtelen megfor­dult. Otthagyta szennyes múltját, és visszatért a szülői házba. Hogy mi volt azon a plakáton? Egy megtört édesanya fotója, alatta pedig ez a felirat: „Gyere ha­za, édesanyád vár!" Négy rövid szó, de benne van az újrakezdés lehetősége. Benne van a megbocsátó szeretet védel­me. A jövendő reménye. Judit, ne késlekedjen! Kérjen erőt, talá­lékonyságot, bátorságot, megbocsátani kész szívet az Úrtól, és keresse meg a lá­nyát! Vonja bele a férjét, a rokonságot, használja ki a multimédiás lehetősége­ket. Harcolni kell ezért a lányért! Mert szüksége van Önre, a családjára: mert annyi mindent meg kell beszélniük; mert szinte még gyerek ez a tékozló leány, és Önre van bízva! És ha rátalált, szeresse nagyon, de ne úgy, hogy irányítani akar­ja, hanem úgy, hogy Jézushoz viszi! Imádkozó háttérre számíthat. Kérem, feltétlenül értesítsen, ha nyomon van, szívesen segítek Önnek megtenni az Ale­xandra szívéhez vezető első lépést! ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzdjá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. IX0YC HETI UTRAVALO Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32) Húsvét ünnepe után a hatodik héten az Útmutató reggeli és heti igéi a földön élő és szolgáló gyülekezet tagjait tanítják, ____ ak ik pünkösd böjtjében a keresztre, majd a mennybe felemeltetett Jézusra tekintenek, s várják a megígért Szentleiket, akit az Atya és a Fiú küld tanítványainak. A Lélek és a keresztények közös missziója: bizony­ságot tenni Krisztusról!.....eljön a Pártfogó (Károlinál: a Vigasztaló), akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke...” (Jn 15,26) „A Szentlélek valóban Vigasztaló és nem szomo- rító. Egyszersmind az igazság Lelke is, mert senkit meg nem csal, s vigasztalása örök.” (Luther) A botránkozástól is megóvhat bennünket! Pál imádságában jelen van a Szent- háromság mindhárom személye: „.. .meghajtom térdemel az Atya előtt (...): adja meg nek­tek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által...” (Ef 3,14-17) Azért könyörög, hogy a gyülekezet megismerhesse Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét. Dá­viddal együtt mi is színe elé járulhatunk: „Halld meg Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Kö­nyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem!" (Zsolt 27,7; LK) Ezékiel arcra borulva, hangosan kiáltott, s akkor szólt hozzá az Úr igéje. Isten összegyűjti a szétszóródott Izraelt, és ha­zaérkeznek. „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük. ..Az én népem lesznek, én pe­dig Istenük leszek” - mondta az Úr (Ez 11,19-20). Istennek ez az ígérete még nem teljese­dett be teljesen választott népe életében, de az Újszövetség gyülekezetére pünkösdkor már kitöltetett a Jézus által megígért Szentlélek, s azóta minden hívő szívében lakozást vesz - a megtérésekor! Jézus követőinek a nagy megpróbáltatás ideje alkalom lesz a ta­núságtételre: , Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket"~ mondta Jézus az őt hall­gatóknak (Lk 21,13.19). Életünk bizonyságtétele Urunk dicsőségét szolgálja, ezért jelen­tette ki Krisztus:.....ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz ar­ról az Isten angyalai előtt. (...) de aki a Szentlelke! káromolja, annak nem bocsáttatik meg." (Lk 12,8.10) A Szentlélek elleni bűnt az Isten gyermekei nem követhetik el! A farizeusok azonban Jézus csodáit az ördög művének tulajdonították, pedig ő azokat a Lélek ere­jével tette! Tehát a káromlás ez: „Isten Szentlelke az ördög!” - Jézus Urunk mennybe­menetele után, a tanítványok „névsorolvasását" követően került sor Mátyás apostollá választására, szent sorsvetés által, hogy újra teljessé váljék - Júdás halála után - a tanít- ványi kör. Amint Péter mondta, szükséges tehát, hogy (...) még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának" (ApCsel 1,21-22). Halála előtt Jézus Jánosra bízta anyját: „Asszony, íme, a te fiad!" - „íme, a te anyád!" (Jn 19,26-27) Pünkösd vigíliáján már felcsen­dül az ünnep igéje: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6) így fohászkodjunk: „Jöjj, áldott Szentlélek! / Jöjj, Atya-Fiú Lelke, / Hogy szüntelenül zengje / Erődet új ének!” (EÉ 238,4) ■ Garai András / / ORSZRSOS CUKIK IMSKI 1HUU0ZÓ-^SZÉLRÓZSA Előadások, fórumok, áhítatok Nagyjából ugyanúgy zajlik majd a talál­kozó, mint eddig - de mégsem. Lesznek előadások, de nem lesz délelőttönként főelőadás a nagyszínpadon. Helyette a reggeli áhítathoz kapcsolódó csoportbe­szélgetések lesznek tizenöt csoportveze­tő lelkész segítségével. Az idei találkozón szeretnénk ugyanis lehetőséget biztosí­tani arra, hogy kisebb létszámú közössé­gekben a résztvevők maguk is megfogal­mazhassák gondolataikat, feltehessék kérdéseiket. Lesznek áhítatok reggel és este, de nem különböző helyszíneken és időpontokban, hanem együtt, közösen, egy helyen, a nagyszínpadnál. Közösen kezdjük a napot, és közösen fejezzük be. Változás lesz még az eddigi találko­zókhoz képest, hogy az úrvacsorás záró istentiszteletet nem az utolsó nap - va­sárnap - délelőttjén, hanem szombat es­te tartjuk. Szeretnénk kihasználni ezzel az utolsó este emelkedett hangulatát és a találkozó résztvevőinek teljes jelenlétét, amely a sokak számára sátorbontást, csomagolást jelentő utolsó délelőttről már nem mondható el. (Lesz viszont va­sárnap délelőtt egy nagy meglepetés - tízéves a Szélrózsa! -, amely miatt érde­mes végig ottmaradni.) Az előadások témáit igyekeztünk úgy összeállítani, hogy a mai ifjúságot fog­SZOSZORO . ó > *9 s ö s s 'l Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter lalkoztató, illetve érintő kérdések kerül­jenek elő. Az idén is lesznek olyan ven­dégeink, akik szakemberként a fiatalok segítségére lehetnek olyan problémák megoldásában, mint például a kábító­szer- vagy a számítógép-, illetve inter­netfüggőség. Tervezünk fórumbeszélge­tést püspökeinkkel; szó lesz az erőszak- mentes élet lehetőségéről; arról, hogy mit jelent ma a názáreti Jézus személye és tanítása; de arról is, hogyan léphetne fel, és mutathatná meg magát az egyház kedvezőbben ebben a világban. A találkozó mottójához - „Tenyerembe véstelek" - hasonlóan az előadások, fóru­mok, áhítatok is azt a célt szolgálják a ta­lálkozón, hogy a részt vevő fiatalok megtalálhassák életüknek azt a szilárd alapját, hátterét, amely a mai zaklatott, sok szempontból bizonytalan világban megtartja őket. ■ Németh Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents