Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-05-21 / 21. szám

IO 2006. május 21. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Emlékeket rendezgetve... A múlt emlékeit megbecsülve építik a jövőt a bakonyszentlászlói gyülekezetben Nagynéném, Szabó Istvánná Fodor Mária 1930-ban Clevelandben élt. Szeretett gyüleke­zetének oltárterítőt horgolt, és elküldte haza. A terítő ünnepi alkalmakkor évtizede­kig díszítette oltárunkat. 2005 nyarán felújított templomunkban ismét felkerült az oltárra a gondos kezek készítette alkotás. Emlékezetemben élt, hogy az akkori lel­kész, Mogyorósi Gyula köszönőlevelet írt nagynénémnek, melyet ő féltve őrzött. A le­vél később hozzám került. Életem „kincseit” és emlékeit rendezgetve nemrég megta­láltam. Gyermekeim biztatására szeretném megosztani a tartalmát az olvasókkal, egyúttal nagy szeretettel emlékszem akkori lelkészünkre. A múlt, a jelen és a jövő együtt építkezik tovább. A bakonyszentlászlói gyülekezet azóta szolgáló lelkészei­nek - Szentgyörgyi Ferencnek, Dom Vilmosnak, Ruttkai Leventének, Szabó Vilmosnak, Selmeczy Lajosnak, Mityftó Andrásnak és az elmúlt tíz év fiatal, lelkes közösségépítőjének, Ördög Endrének - az érdeme, hogy a számunkra kincset érő emlékek generációkon keresztül öröklődhetnek. Tátrai Józsefné „Kedves Híveim! A szeretet soha el nem fogy, írja Pál apostol, amikor a szerétéiről zeng éneket a Korinthusbeliekhez írott első levelében. Es, hogy az apostolnak mennyire igaza van, mutatja az a kedves ajándék is, amellyel bennünket megleptek, amely ékesen szóló bizonysága annak az igaz ragaszkodásnak, amely az önök szívében él gyülekezetünk iránt. Mennyi munka, mennyi fáradság gyümölcse az a szép oltárterítő, amelyet küldöttek, s amely díszíteni fogja az oltárt, akkor, amikor hazaérkeznek. Azért nem tesszük fel most, mert olyan nagy, hogy abból kettő is kikerül. Szétvágni vagy szétbon­tani egy helyen vétek volna, azért vámnk vele addig, amíg hazajönnek, hogy saját kezével bontsa fel ott, ahol a legjobbnak véli. Úgy gondolom, hogy két oltárterítő is lesz belőle, s mi két oltárterítővei leszünk gazdagabbak. Ezek a térítők is hirdetni fogják, nemcsak a mai nemzedékeknek, hanem az utódoknak is, az önök áldozatkész szere tétét, egyházunk iránti hűségét, gyülekezetünkhöz való ra­gaszkodásukat. Gyülekezetem nevében is köszönetemet fejezem ki az értékes ajándékért, s kérem a jó Istent, hogy áldásait meg ne vonja önöktől, s hogyha elérkezik az idő, amikor vándor madárként hazaindulnak, hogy felkeressék a rég nem látott otthont, a jó szülőket, testvért és rokonokat, akkor segítse haza önöket a mi körünkbe, s itt adjon békés és boldog életet önöknek Azt a szeretetet, azt a ragaszkodást, mely az önök szívében él irántunk, tartsa meg a jó Isten éle­tük végéig! Bár adna az egek ura minél több ilyen jóltevőt gyülekezetünknek hogy nemes célját mindjobban megvalósíthassa s az anyagi küzdés után jobb jövő felé mehessen. Önök és azok akik odakünn élnek akik nem szűnnek meg jót tenni mivelünk példakép lesznek a jövő nemzedék számára, hogy hogyan kell egyházunk és gyülekezetünkért munkálni, érte áldoza­tot hozni. Köszönetem újbóli kifejezésével üdvözlettel maradok készséges hívük: Mogyorósi Gyula Bakonyszentlászló 1930. aug. 8-án" Álom-világ Szimpózium Debrecenben Negyedik alkalommal rendezett szim­póziumot a tavasz folyamán a Debrece­ni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) posztgraduális pasztorálpszi- chológia szaka. Az idei tanácskozás cí­me Álom-világ volt. Az előadások sorozatát dr. Marjovszky Tibor egyetemi docens nyitotta meg, az álmok biblikus szemléletét ismertetve. Hangsúlyozta, hogy vékony jégrétegen járunk, amikor az álmokat értelmezzük Míg az egyiptomi álomfejtésnek kidol­gozott módszere van, és minden álomra regiszterszerűen megtalálható a megfe­lelő magyarázat - fejtette ki -, addig a bibliai álom nem más, mint egy lehető­ség. Alomban megláthatjuk mindazt, amit a valóság innenső oldalán nem ér­tettünk meg. A valóság és az élet mindig több, mint amit látunk belőle, ezért az álom lehet az utolsó utáni esély. A Biblia nagyon óvatos az álomfejtéssel a tévedés és a manipuláció veszélye miatt. Fontos, hogy az embert, álmait és azok megfejté­sét a mágia vagy a karizma mozgatja-e. Az álmok lényege nem mindig a megfej­tésük. Az álmok által Isten megfordít, jó­ra fordít dolgokat, ahogyan a József-tör- ténetben is látjuk. A karizmával meg­mért álom által Isten alakítja, szelídíti az embert - mondotta Marjovszky Tibor. Rendkívül érdekfeszítő volt az álom pszichofiziológiás megközelítése prof. dr. Halász Péternek az Országos Pszichiát­riai és Neurológiai Intézet munkatársá­nak előadásában. E szerint álom közben agyunk ősi, agytörzsi részéből az egész agyra kiterjedő erős aktiváció indul ki, mintha az agyunk önmagával beszélget­ne. Alvási folyamatunk szakaszolható: álomfázisok és mélyebb alvásszakaszok követik egymást, normális esetben öt­ször is egy éjszaka folyamán. Utóbbiak „kiradírozzák” az álmokat, ezért megha­tározó, hogy éppen milyen szakaszban ébredünk föl. Dr. Bugán Antal, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének tanszékveze­tő egyetemi docense arról szólt, milyen szerepet tulajdonítanak az álomnak a különböző pszichológiai irányzatok. Ki­emelte: az álmok és látomások azt bizo­nyítják, hogy agyunknak létezik egy bel­ső megjelenítő képessége. Különleges területre kalauzolt ben­nünket Kosztyuné dr. Nyitrai Erika, a Deb­receni Egyetem Pszichológiai Intézeté­nek egyetemi adjunktusa. Elmondta, milyen szoros a kapcsolat a mesemotí­vumok, a modern ember álmának motí­vumai és tudattalan világunk között. Ezért fordult a mélylélektan az álmok­kal való munkája során a mesékhez. A kollektív tudattalanban jelennek meg az ősi fantáziamotívumok (Jung), ezekből építkeznek minden nép meséi és az ál­mok, melyek így felismerések, életta­pasztalat és bölcsesség forrásaivá vál­nak. Innen a gyermekek könnyen merí­tenek, a felnőtt racionalitás viszont száműzi ezt a képességet. A mesék és ál­mok értelem számára való „lefordítása” segíthet nekünk „visszagyökerezni” az elutasított tudattalan világba. Illusztrá­cióként az előadó a jól ismert Csipkeró- zsika-mese két változatát értelmezte a különböző pszichológiai iskolák mód­szereivel. A szimpózium programjában a transz­generációs traumák témája is helyet ka­pott. Jó tulajdonságainkon kívül átörö­kítjük kudarcainkat, gyengeségeinket is, mindazt, amivel nem tudtunk megbir­kózni. Továbbadjuk ezeket nemcsak a gének, hanem kapcsolati kontextusok útján is. A szülőket valaha ért traumák­hoz kötött feldolgozatlan érzelmek, em­lékek és az ezekből kialakult zavarok is észrevétlenül „átíródnak” a gyermekbe, főként nonverbális úton. Dr. Vas József Pál európai okleveles pszichoterapeuta ezeknek a transzgenerációs traumáknak a segítő gyakorlatban való felismerésé­ről és pszichoterápiás gyógyításáról be­szélt. Dr. Hézser Gábor docens (Kirchliche Hochschule Bethel, Seelsorgeinstitut), a DRHE tiszteletbeli tanára bemutatta, hogyan foglalkozzunk az álmokkal a lelkigondozói gyakorlatban. Az általa is­mertetett módszer a mélypszichológia és a rendszerszemlélet elemeit integrálja a segítő gyakorlatba. Az álomnak a való­sággal való közvetlen kapcsolata elérhe­tetlen messzeségbe került, tartalma, üze­nete pedig több szűrőn át érkezik hoz­zánk (ilyen szűrő például a kliens kifeje­zőkészsége, a lelkigondozó értelmezé­se), ezért az álom mint a komplex, sok­dimenziós valósághoz megjelenő kom­mentár szabadon - kontextustól függő­en - értelmezhető, így tehermentesít, felszabadít. Az előadások sorát Andreas Hess svájci református lelkész, a HEKS Alapítvány munkatársa zárta, aki arról a folyamat­ról beszélt, amikor az ember ébren ál­modik a szabadságáról - arról, hogy több az élet. Az ilyen álmodozás a kö­zömbösség és a halál ellentéte. Ez már maga az örökkévalóság, amelyet Isten írt a szívünkbe. A nagyszerű előadások és az őket kö­vető tevékeny műhelycsoportok együtt- létein megérezhettük: álmodni jó. Érde­mes lenne újra megszeretni az álmain­kat, Istennek ezt az „elfelejtett nyelvét”. Az az ember ébredt fel igazán, akinek még vagy már vannak álmai. ■ Becsei Miklós református lelkész, pasztorálpszichológiai hallgató ISTENTISZTELETI REND / 2006. május 21. Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jak 1,22-27; 2MÓZ 32,7-14. Alapige: Jn 16,23(1-27. Énekek: 72., 322. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 rí. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. (összegyülekezés napja) de. 10. Mártonífy Marcell; du. 4. (vecsemye) Frenkl Thurzó Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., új liturgiás) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifjúsági) Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (zenés áhítat) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél ii. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv., konfirmáció) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné: Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10—11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom téri. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXIL, Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. dr. Zsigmondy Árpád. ISTENTISZTELETI REND / 2006. május 25. Mennybemenetel ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mk 16,14-20; iKir 8,22-28. Alapige: ApCsel 1,1-n. Ének: 278. I., Bécsi kapu tér de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csillag­hegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. du. 5. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. du. 6. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. Kertész Géza; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Blázy Árpádné; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. du. fél 7. (úrv.) Zsugyel Kornél; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. Kendeh Gyötgy; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné: Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) du. 6. (úrv.) Bátovszky Gábor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér du. 6. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 6. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Elhunyt Kiss Béláné Jikéli Éva Mária „Ha a jót elfogadtuk Istentói, a rosszat is el kell fogadnunk” Mély megrendüléssel, de az őket nagyon szerető Úristen akaratában megnyugod­va vették fájó szívvel tudomásul a gyá­szoló család tagjai Kiss Béláné Jikéli Éva Mária mennyei Urához való hazatérését. Kolozsvár papnéja 1935-ben szüle­tett Kolozsvárott, negyvennyolc évig volt kitartó támasza és segítője hitvesé­nek, Kiss Béla lelkésznek. Édesapja nyomdokaiba lépve évtizedeken ke­resztül végezte könyvelői munkáját az erdélyi kerületben. Életének utolsó éveiben a gyilkos kór az ő szervezetét sem kerülte el; zok- és panaszszó nél­kül küzdött azért, hogy még szerettei körében maradhasson. Május 2-án kísértük utolsó földi út­jára a Házsongárdi temetőben. Isten vigasztaló igéjét Raduch Zsolt brassói és Székely Csilla barcaúj falusi lelkész hirdette. Búcsúzott a kerület korábbi püspöke, Mózes Árpád, a barátok nevé­ben pedig dr. Szabó Árpád unitárius püspök. A magyarországi ismerősök nevében Bácskai Magdolna köszönt el Rika nénitől. ■ (VCs) Nem csak püspök volt! Kétszázötven éve született Fessler Ignác Aurél Élete viszontagságos volt, munkássága pedig jelentős. Zurányban (Moson me­gye) született 1756. május 18-án; apja az osztrák hadseregben szolgált. A szülői házban szigorú, vallásos nevelést ka­pott. Pozsonyban és Győrött járt iskolá­ba; korán kitűnt társai közül szellemi képességeivel. Már tizenkét éves korában egy latin nyelvű imakönyvet szerkesztett. 1773-ban Bécsben belépett a kapucinus rendbe, és a következő két évben rendi fogadalmat tett. Nagy hatással volt reá egy ötvenkét éven át a föld alatti börtönben tartott szerzetes halála. A császárnak jelentette ezt az esetet, és II. József ennek nyomán tö­rölte el a kolostori fogházbüntetést. Fessler tevékenyen részt vett egy röp- iratával az időszerű egyházpolitikai kér­dések megvitatásában. Radikális nézetei miatt el kellett hagynia kolostorát. Szer­zetesi minőségében egy évet Máriabes- nyőn töltött; ott írta meg a magyarok történetéről szóló nagy munkájának második kötetét. Ennek elkészítéséhez használhatta a Podmaniczky családnak a közelben - Aszódon -lévő, jól felszerelt könyvtárát. Ezután, már mint teológiai doktor, Martinovics Ignác kollégája, a keleti nyel­vek professzora lett a lembergi egyete­men. Ezt az állását azonban egy szabad­elvű színműve miatt elveszítette. Né­metországba menekült, áttért evangéli­kusnak, és megnősült. A szabadkőmű­ves irányzattal is foglalkozott. 1810-ben Szentpéterváron, az Alek- szandr Nyevszkij Akadémián a keleti nyelvek és a bölcsészet professzora lett, de ezt az állását - most a kantianizmus vádja miatt - már a következő évben el kellett hagynia. Ezután rövid ideig a volszki (szaratovi kormányzóság) neve­lőintézet igazgatója volt, majd pedig Szaratovban élt barátai segélyadomá­nyaiból és irodalmi munkásságából. 1820-ban Szaratovban és környékén a német evangélikusok szuperintendense és az egyházi konzisztórium elnöke lett. 1833-ban visszakerült Szentpétervárra mint az egész birodalom főszuperinten­dense (püspöke) és egyházi tanácsosa. Ott halt meg 1839. december 15-én. A magyar történetírásban kifejtett mű­ködésének elismeréséül a Magyar Tudo­mányos Akadémia 1831-ben levelező tag­jának választotta. Jelentős Magyarország történetéről külföldön írt nagy műve (Die Geschichte der Ungarn und ihrer Landsassen; tíz kötet, Leipzig, 1815-1825). További törté­nelmi témájú munkái is vannak, írt példá­ul Corvin Mátyásról, illetve Attiláról. Önélet­írása adalékokat szolgáltat a kor történeté­hez. Ezeken kívül prédikációi, beszédei és értekezései jelentek meg nyomtatásban. Történeti műveinek az alapját főleg Pray, Katona és Stritter munkái jelentették. Belső vívódások, kedvezőtlen esemé­nyek nehezítették életét és tevékenysé­gét, de - mint egyházunk, a történettu­domány és a szomszéd népek közötti kapcsolatok eredményes munkására - tisztelettel gondolunk reá! ■ Dr. Barcza Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents