Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-05-21 / 21. szám

2 -41 20o6. május 21. FORRÁS 'Evangélikus ÉletB HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP (ROGATE) - Jn 16,2^-27 Jézus nevében ÉLŐ VÍZ Felfelé húzó erő Indul a repülőgép. Rövid „nekifutás” után megáll, de csakhamar újra indul. Ám most a sebesség hirtelen több száz kilométer per órára nő. Majd módosít­ják a szárnyak lemezeinek állását. Mind­ez azt eredményezi, hogy felfelé húzó erők keletkeznek: a gép emelkedni kezd, és nemsokára több ezer méteres magas­ságban repülünk... Jó, ha nemcsak a repülőnél, hanem a mi egyéni életünkben is vannak felfelé hú­zó ereik Mit is jelent ez? Felfelé húzó ember lehet valaki, aki már ismeri Jézust. De elsősorban maga Jézus, hiszen ha valaki élő barátságban van vele, az naponta tapasztalja ezt a felfe­lé húzó erőt. Felfelé húz, ha szól hozzám Jézus a Bibliában... Felfelé von az imád­ság is. Hiszen mikor kiöntöm a szíve­met, elmondom bajomat, gondjaimat, érzem, hogy Jézus máris föléjük emel. Felfelé húzó erejű lehet egy könyv. Kü­lönösen, ha egy keresztény emberről szól. Sok életrajzban kirajzolódik, ho­gyan kereste meg Isten az illetőt, hogyan állította meg, hogyan nyúlt bele az életé­be. De láthatjuk a ma élő hívő emberek életében is a felfelé húzó erő munkáját. Összeírtad-e már azok nevét, akik által Is­ten felfelé, vagyis maga felé vonzott té­ged? Keresed-e azoknak a társaságát, akik felfelé húzó erőt jelentenek a számodra? Isten sokszor emberek által ébreszt. Felfelé húzó erő az olyan édesanya, aki minden este így köszön el gyermekeitől: „Jó éjszakát. Imádkozzatok." És ott a kellemetlen, kényes kérdés: én magam mit jelentek a családomban vagy a barátaim között? Felfelé húzó erő vagyok? Életem, szavaim, türelmem, szeretetem mutatja-e, vagy netán elta­karja Istent gyermekeim, unokáim, ba­rátaim előtt? És ha egy élet nem felfelé mutat - az nem mutat-e máris lefelé?! Nincs harmadik irány. Kivel barátkozol? Kikkel érzed jól ma­gadat? És mi a te életed iránya? Milyen sokat jelent egy társaságban, ahol szorongó, reményvesztett, min­dent sötéten látó emberek keserítik egy­mást, ha van egyvalaki, akit Isten már felemelt, és aki erről kezd beszélni! Mennyi­re megváltozhat a hangulat! A „földhöz­ragadt” emberek pedig felemelkednek. Renquist Henrik finn ébresztő prédiká­torról olvassuk: szokása volt, hogy út­közben mindig megállította a lovát, ha szembejött vele valaki. Leszállt a kocsi­ról, és elbeszélgetett az illetővel Jézusról. Sokszor a beszélgetés úgy ért véget, hogy letérdeltek az úton, és imádkoztak. Nem csoda, hogy kedves igéje Kol 3,2 volt: „Az odafelvalókkal törődjetek nem a föl­diekkel." (Károli-fordítás) ■ Gáncs Aladár Aquinói Tamás imája Add meg, Uram, kérlek, te mindenható és mindenkor irgalmas, hogy forrón vá­gyakozzam utánad, okosan keressem és tökéletesen betöltsem, ami tetszésedre van. Irányítsd lépteimet a világban ne­ved dicsőségére. És mindenhez, amit el­vársz tőlem, adj helyes belátást, erős akaratot és azt a képességet, hogy úgy vigyem véghez, ahogyan kell. Add, kér­lek, hogy hozzád vezető utam végig egyenes, meg nem ingó és tökéletes le­gyen. Ó, Uram, adj nekem erős szívet, amelyet nem von le a mélybe semmi méltatlan szenvedély, adj őszinte szívet, amelyet semmi alantas törekvés nem vi­het tévútra. Tölts meg engem, Istenem, értelemmel is, hogy felismerjelek, buz- gósággal, hogy keresselek, bölcsesség­gel, hogy nyomodra jussak, és hűséggel, hogy végül átölelhesselek. Ámen. Christoph Einiger „Fohászok és vallomások - A világ legszebb imái” tímű összeállításának német eredetijéből fordította: Kászonyi Ágota. „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megad­ja nektek" Mielőtt sorolni kezdjük, hogy mi mindent kértünk már Jézus nevében, amit aztán mégsem kaptunk meg - még más formában sem, mint ahogy szeret­tük volna -, mielőtt panaszolni kezdjük, hogy Isten hányszor hagyta válasz nél­kül a Jézus nevében mondott imádsá­gunkat, figyeljünk Jézus ígéretére. Ne te­gyünk kérdőjelet Urunk szava mellé! Te­gyük félre a morális érveket, hogy a „minden” mégsem „minden”, a „bármi” sem „bármi”, mert a szent Istentől nem várható, hogy olyan kérést teljesítsen, amely tisztátalan szándékot takar, amely csak az imádkozó önző' vágyát elégíti ki mások szabadságának, jó híré­nek, jogos érdekének, vagyonának vagy embertársaihoz és Istenhez való viszo­nyának, röviden üdvösségének kárára. Arra se hivatkozzunk - ami természe­tesen igaz -, hogy Istentől nem lehet az ő törvényébe ütköző dolgokat kérni, például hogy vegye el valakinek az éle­tét, vagy hogy büntesse meg, fossza meg valamitől. Hallottam már gyermeke há­zasságának felbomlásáért imádkozó, menyét gyűlölő presbiter panaszát is, amiért Isten nem hallgatja meg... Ve­gyük komolyan és értsük szó szerint a halálba készülő Jézus ígéretét: „Bizony, bi­zony, mondom nektek hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" Annál is inkább, mert ígéretnél is több­► Ezen a héten folytatjuk tapasztalt egyházzenészeink gondolatainak közlését, melyek az énekeskönyv használatára, illetve énektanítással kapcsolatos személyes élményeik­re vonatkoznak. (E. Zs.) Úgy tartják rólunk, evangélikusokról, hogy éneklő egyház vagyunk. Ezt a véle­ményt alátámasztani látszik egy mosta­nában készült felmérés, amely szerint a mi gyülekezeteink használják a legna­gyobb részét az énekeskönyvükben megtalálható énekkincsnek. Valóban, egy istentiszteleten húsz-huszonöt vers­szakot éneklünk végig. Ezt a gazdag énekanyagot csak folyamatos énektaní­tással lehet ébren tartani, fejleszteni. Ahol az énektanítás elmarad, ott lassan az énekismeret is elsorvad. Van-e mit tanulnia a felnőtt gyüleke­zetnek? Ha az elmúlt fél évszázadra tekin­tünk, határozott igennel felelünk: mindig voltak új énekeink. 1945-ben megjelent a Régi magyar istenes énekek gyűjteménye, majd a Cantate énekfüzet. Ezeket követte 1955-ben a Dunántúli énekeskönyv kibővíté­ről van szó: a „Bizony, bizony, mondom nek­tek...” kezdetű mondások mindegyike isteni kinyilatkoztatás. A meg nem hallgatott imádságok számbavétele helyett inkább azt a kér­dést tegyük fel, hogy értjük-e, mit jelent jézus nevében imádkozni! Csupán arról lenne szó, hogy minden imádságunk végére oda kell biggyeszte­nünk a szinte varázserejű záradékot: „Jé­zus nevében kérem/kérünk”? Nehezen tudom elképzelni. Mire gondol Jézus, amikor ezt mondja: ,AZ ért nevemben’? Az imádság tartalmára vonatkozik-e ez, vagy az imádságra mint cselekvésre? Netán magára az imádkozó- ra? Esetleg mindháromra együtt? Az első, a tartalmi kérdés az, hogy mi kérhető Jé­zus nevében, és mi nem, hamis vágányra terel. A második kérdés már közelebb visz a megértéshez. A mindenkori köz­benjáró, a mindenkori imádkozó valójá­ban nem más, mint maga Jézus, „jézus ne­vében” ezért annyit jelent, hogy Jézus „ké­pében”, más szóval Jézus képviselőjeként jelenünk meg a mennyei Atya előtt, ami­kor imádkozunk. Ha Jézust kell képvisel­nünk, nem pedig önmagunkat, bátran kérhetünk bármit, minden megkötés nél­kül. Ha Jézus szemével - a mindenek üd­vét kereső önzetlen szeretettel - tekin­tünk arra az emberre vagy ügyre, akiért vagy amelyért imádkozunk, bizalommal kérhetjük, ami csak eszünkbe jut, mert Is­ten teljesíteni fogja. Kérésünk megfogal­se, amely a „hétszázas énekeket” tartal­mazta. Ezzel a gyülekezetek a tanulandó énekek bőséges gyűjteményét kaphatták kézhez. Ahol volt lelkes kántor vagy éne­kelni jól tudó lelkész, valóban meg is in­dult az énektanítás. A következő lépés: 1982-ben a gyülekezetek kézbe vehették az egységes Evangélikus énekeskönyvet, mely­ben már minden ének kottával van ellát­va. A kántorképző tanfolyamot megjárt fiatalok országszerte tanították az új éne­keket. Országos rendezvényeinken ta­pasztalhatjuk, hogy beérett a termés: a résztvevők lendületesen és kotta szerint, jól tudnak együtt énekelni. Az énekek tanítása azonban már óvo­dáskorban elkezdődik. Tapasztalatom szerint azok a gyermekek, akik Deák té­ri gyülekezetünk óvodájába járnak, ahol rendszeres az egyházi énekek tanítása, már az első években megtanulnak tisz­tán énekelni. Négy-öt évesek zengik jól az Erős várunkat. Azok a hat-hét éves hit- tanosaink, akik nem vettek részt az óvo­dai énekoktatásban, sajnos csak nehe^ zen taníthatók meg a közös éneklésre. De a gyülekezeti gyermekbibliakörö­kön, istentiszteleteken még mindig nem késő a koráléneklésre való nevelés. Leg­A VASÁRNAP IGÉJE mazásakor nem leszünk a magunk böl­csességére utalva, mert a Szentlélek segít­ségünkre lesz. Mindez feltételezi azt is, amit a har­madik kérdésben fogalmaztunk meg: az imádkozó személyének is jézus nevében kell lennie. Mit jelent ez? Csupán annyit, amit énekünk így fejez ki: „Keresztyének vagyunk, / Mert Krisztus neve rajtunk. (...) Keresztyének vagyunk, / Mert meg­kereszteltettünk...” (EÉ 440,1.3)? Amire Jézus gondol, annak kétségtelenül van köze a keresztséghez, de az csak a kez­det. Akit az ő nevében kereszteltek meg, annak ő a teljes életére igényt tart: mi­ként a következő fejezet főpapi imájá­ban kifejezi, nap mint nap benne akar él­ni, és azt akarja, hogy tanítványa is őbenne éljen, és olyan egység legyen köztük, mint amilyen egység Jézus és a mennyei Atya között van. Ennek az egységnek és közösségnek a tartalmáról Jézus korábban így vallott: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az őmunkáját.” 0n 4,34) Más szóval Jézus egész életét Isten országa ügyének szen­telte. Ha ezt tesszük, akkor mi is a meg­jobb, ha egy meghatározott éneklista szerint történik az énekoktatás. Célszerű nemcsak az új énekeket tanítani, hanem a már megtanítottakat is ismételni. így lesz ez alapja a templomi éneklő gyüle­kezetbe való bekapcsolódásnak. Ma már a hittanórák általános elterje­désével szinte csak a lelkészeken, hitok­tatókon múlik, hogy milyen éneklő ifjú­ságot nevelnek a jövő számára. De eh­hez evangélikus énekkincsünk iránt el­kötelezett oktatókra van szükség. Min­denféle más énekanyag csak elbizonyta­lanítja azt a szép gyülekezeti éneklést, amely évtizedek során egyházunkban kialakulhatott. Nem kívánható meg gyülekezeteink tagjaitól, hogy énekeskönyvünk mind a 248 dallamát ismerjék. Az Evangélikus Elet és az új Liturgikus könyv közli az istentisz­teleti igék mellett az ajánlott vasárnapi és heti énekeket. Ha a listán szereplő éne­kek között vannak még ismeretlenek, ajánlatos őket megtanítani. A legáltalá­nosabban az a gyakorlat vált be, hogy a gyülekezeti és ifjúsági bibliaórákat hasz­náljuk fel a tanításra. Az is jó megoldás, hogy ismeretlenebb énekekből a kánto­rok vagy lelkészek évi énekrendet szer­hallgatásnak azzal a bizonyosságával imádkozhatunk, amellyel Jézus Lázár sírjánál imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küld­te! engem." (Jn 11,41-42) Ha valóban kö­zösségben élünk Jézussal, ha ő hit által valóban bennünk él, és mi őbenne, ak­kor egyszerűen lehetetlen olyasmit kér­nünk, ami nem Isten országának ügyét szolgálná. De lehetetlen az is, hogy Isten az ilyen kérést ne hallgassa meg. A kérdőjelet tehát nem Jézus ígérete, kinyilatkoztatása mellé kell tennünk, ha­nem önmagunkat, kereszténységünket kell megvizsgálnunk: valóban Jézus nevé­ben járunk-e? Olyan szoros közösségben és egységben élünk-e vele, mint amilyen­ben ő szeretné, amiért közben is járt főpa­pi imádságában: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!" .....ahogyan te, At yám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldte! el engem." (Jn i7,nb.2i) Hiszem, hogy Isten Jézusnak ezt az imádságát is meg­hallgatta. És hiszem, hogy ez a záloga a mi imádságaink meghallgatásának is. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, taníts bennünket úgy imádkozni, hogy meghallgathass minket. Amen. CANTATE It 1 i »-ft-?—fox ÄstLJ f . a 0 ”0 a bnrg tjlvufcr(TJott kesztenek, egy-egy hónapig énekeltetve azokat az igehirdetés után. Ezt az egy éneket szólistával, énekkari segítséggel, esetleg orgonán való lejátszással mutat­ják be, és a gyülekezet egyszerűen a min­ta alapján utánaénekli. A kántor ilyenkor ne szégyellje a dallamot kíséret nélkül játszani, mert így teszi egyértelművé, kö­vethetővé a hívek számára. Az énektanítás nem fejeződött be. Fo­lyamatban van a Gyülekezeti liturgikus könyv kiadása: ebben a liturgikus dalla­mok mellett bőven lesznek evangélikus, protestáns hagyományunkhoz tartozó új énekek. Meggyőződésem, hogy amíg gyülekezeteink szívesen tanulnak éne­keket, addig eleven lesz gyülekezeti éneklésünk, és addig öröm lesz részt venni istentiszteleteinken. így örökíthetjük a jövő számára is hí­rünket: éneklő egyház vagyunk. ■ Trajtler Gábor LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, aki megígérted, hogy könyörgé­sünket meghallgatod, teljesítsd rajtunk is ígéretedet, amikor hozzád fordulunk! [Lektor:] Elevenítsd meg hitünket Szentlelkeddel, hogy imádságunk hitből fakadjon, és neked tetsző le­gyen! Bátoríts minket, hogy félelem és aggodalmasko­dás nélkül imádkozzunk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért, gyülekezetün­kért, minden ember üdvösségéért. Emlékeztess legdrá­gább kincsünkre, az üdvösség ajándékára! Add, hogy a napi gondok és küzdelmek ne térítsenek el bennünket az előttünk lévő céltól! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Támogass bennünket Szentlelkeddel, hogy életünk küzdelmeiben helytálljunk, szolgálatunkat be- töltsük, és hogy ne hozzunk rád szégyent életünkkel, hanem szent neved dicsőségét és embertársaink javát szolgáljuk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk betegeinkért, gondokkal küszködő testvéreinkért, minden szenvedőért. Szolgál­tass igazságot a jogfosztottaknak, adj kenyeret az éhe­zőknek, gyógyulást a betegeknek, vigasztalást a szo- morkodóknak, üdvösséget a halállal viaskodóknak! Jé­zus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazért, amire nap mint nap szükségünk van: n^ndennapi kenyérért, jó egész­ségért, munkáért és munkánk eredményéért, kedvező időjárásért, jó éa igazságos felsőbbségért, szeretetért az emberek között és békességért az egész földön. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, te ismered szívünket, és érted gon­dolatainkat, mielőtt megszólalnánk előtted. Hallgass meg minket: bocsásd meg bűneinket, és Szentlelkeddel újítsd meg életünket, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. GYAKORLATI ALKALMAZÁS 2. Énektanítás a gyülekezetben

Next

/
Thumbnails
Contents