Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-15 / 3. szám

IV Mt 2006. január 15. EHE-MELLÉKLET ‘Evangélikus ÉletS Tanszékek bemutatkozása Ószövetségi Tanszék Az Ószövetség „életigenlő” könyv. Az Ószövetségi Tanszék munkájának - mind az oktatás, mind a kutatás területén - fontos alapelve, hogy rámutasson: az ószö­vetségi textusok közel állnak mindennapi életünkhöz, kérdéseinkhez. Az előadásokon, szemináriumokon igyekezünk minél többet felismerni abból az üzenet­ből, amely az ember életét támogató Isten szeretetéről beszél. A tanszék munkájának fontos része a héberok­tatás, illetve az eredeti héber szöveg interpretációja. Az Ószövetség a szószéken című sorozattal a vasárnapi prédi­kációhoz próbálunk segítséget nyújtani. A tanszék a megszokott munkaformákat kiegészíti hazai és nemzetközi kiállítások látogatásával, német professzorokkal és hallgatókkal közösen tartott szemi­náriumokkal, hazai és külföldi vendég előadókkal, nemzeti, illetve nemzetközi konferenciákkal. Kutatási területeink mostanában főleg a bölcsességirodalomra és a Zsoltárok könyvére irányulnak. Hatalmas gyarapo­dást jelentett az a nagylelkű ajándék, amelyet dr. Diet- helm Conrad marburgi egyetemi tanár a rendelkezésünk­re bocsátott, miután nyugdíjba vonult. Ez a nagy könyvtár Izrael történetére, valamint régészeti kérdé­sekre koncentrál. Hausmann Jutta tanszékvezető Újszövetségi Tanszék Milyen pergamentekercsekre másolták az Újszövetség számunkra elérhető legrégebbi kéziratait? Kire vonat­kozik a Jelenések könyvében olvasható, elhíresült 666? Mi­lyen körülmények között szenvedett hajótörést Pál apostol? Milyen műhelytitkai vannak a bibliafordítás­nak? Miért árulta el mesterét Júdás? Legfőképpen pedig: miként tudhatunk meg minél többet Jézus Krisztusról? - Egyebek mellett ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk az Újszövetségi Tanszéken. Professzorok és óraadók, doktoranduszok és hallgatók műhelymunkája során igyekszünk egyre közelebb jutni a hiteles válaszokhoz. A tanulmányok elején a lelkész szakosoknak meg kell ismerniük a bibliai görög nyelv fortélyait, hogy az­tán az írásmagyarázat, más szóval exegézis során beha­tóan tanulmányozhassák az Újszövetség üzenetét. Az értelmezés elvi kérdéseivel a bibliai hermeneutika fog­lalkozik. A bibliaismeretre épülő újszövetségi beveze­tés az egyes iratok tartalmát, szerzőségét, keletkezési körülményeit és címzettjeit vizsgálja. A rendelkezé­sünkre álló huszonhét könyv tanítását az újszövetségi teológia összegzi. Az oktatók által írt tanulmányok, könyvek formáló­dásában nagy szerepük van a hallgatóknak is, hiszen értelemszerűen ők jelentik az első hallgatókat, olvasó­kat. A tanszék munkatársai fontosnak tartják az egy­mással és a hallgatókkal folytatott folyamatos párbe­szédet azzal a céllal, hogy a teológiai munka mindvégig a hitépítés szolgálatában maradjon. Fabiny Tamás tanszékvezető Rendszeres Teológiai Tanszék A rendszeres teológia feladata a keresztény tanítás összefoglalása és védelme. A keresztény hit összefoglalása: Az evangélium ránk bízott drága kincsét (2Tim 1,14) úgy kell megőrizni, hogy továbbadjuk. E feladat teljesítése közben egyrészt ra­gaszkodnunk kell az eredeti evangéliumhoz, mert nincs új evangélium, másrészt kortársaink számára érthetően kell szólnunk. Ennek a kettős feladatnak a szorításában él minden kor igehirdetője és a mindenkori teológia. A rendszeres teológia ennek a műhelye. A keresztény hit védelme: nem is olyan régen még vallástalan világról beszéltünk, ezért az elméletben és a gyakorlati életfolytatásban megnyilvánuló hitetlenség­gel szemben kellett állást foglalni. Ma, miközben a hitet­lenség továbbra is jelen van, a vallási dolgok iránt egyre inkább érdeklődő világ vesz körül bennünket. Az embe­rek jóformán mindent elhisznek, mindenfélében hisz­nek, szinte nincs olyan gondolat, amely ne lenne képes híveket toborozni. A teológia feladata, hogy mérlegre tegye az egyház tanítását, a keresztény hit tartalmát, és őrizze a hit tisztaságát, elválasztva az igazat a hamistól. Teológiai ítélőképesség: a tanulmányaikat most foly­tató teológiai hallgatók - emberi számítás szerint - lel­készként és hittanárként szolgálnak majd olyan évtize­dekben, amelyeknek a kihívásait ma még elképzelni sem tudjuk. Ezért nem elég a mai kész válaszokat meg­tanulniuk, hanem el kell jutniuk arra a szintre, hogy Jé­zus Krisztus evangéliumához feltétlenül ragaszkodva, de korukhoz szólva végezzék szolgálatukat a jövőben. Reuss András tanszékvezető Egyháztörténeti Tanszék Az Egyháztörténeti Tanszék évtizedek óta részt vesz a nemzetközi reformációtörténeti és pietizmuskutatás- ban, ezen szakterületek hagyományos nagy központja­in kívül jó szakmai kapcsolatokat tart fent bécsi, pozso­nyi, eperjesi, kolozsvári és szebeni kutatókkal is. A Ma­gyarország és Erdély a kora újkori európai eszmetörténetben cí­mű kutatási együttműködés keretében a reformáció és a pietizmus szerepét vizsgáltuk a hazai kisebbségi anyanyelvi kultúrák fejlődésében, tekintettel a követke­ző feladatokra és témákra: I. Evangélikus lelkészi (tanítói) életrajzi adattár elkészítése (16-18. század). Lezárult a névtárhoz való anyaggyűjtés; az ordinációs matrikulák névanyagán túl a kiválasztott (a reformáció kezdeteitől 1781-ig tartó) korszakból fenn­maradt gyülekezeti anyakönyvek, közgyűlési és vizitáci- ós jegyzőkönyvek, valamint névtárak adatait vettük föL Az elektronikusan rögzített adatbázis (kiegészítve a nyomtatott névtárak adataival) eddig mintegy 4000 evangélikus lelkész és tanító pályájának adatait tartal­mazza. Az adatok többsége - részben a felekezeti meg­oszlás, részben a kutatói módszer által determináltan - Magyarország mai területére, kisebb részben a Felvidék­re és Burgenlandra, valamint elszórtan a történelmi Ma­gyarország keleti és déli megyéire vonatkozik. II. A reformáció és felekezeti ortodoxia hatása a hazai evangé­likus egyházi élet kialakulására (1522-1722). 1. Reformátori ta­nok jelentkezése a magyarországi németség körében 1526-ig. 2. A latin iskolák szerepe a magyarországi luthe­ránusok kulturális orientációjában. 3. Hitvallás és anya­nyelvűség Eszak-Magyarországon a 16. század második felében. III. A pietizmus hatása a hazai kisebbségi anyanyelvi evangé­likus egyházi élet gazdagodására (1681-1781). 1. Pietizmus és anyanyelvűség az iskolákban. 2. Bécsi és sziléziai párt­fogók segítsége német és cseh könyvek kiadásához. Csepregi Zoltán tanszékvezető Egyházzenei Tanszék Egyetemünk Egyházzenei Tanszékén evangélikussá- gunk zenéjének elméleti hátterét és gyakorlatát szeret­nénk továbbadni. Például énekeink keletkezésének kö­rülményeit, teológiai hátterét, alkalmazásuk lehetősé­geit. Hallgatóink megismerkedhetnek a legfontosabb liturgikus énekkultúrákkal, más órákon pedig énekkari és orgonaműveket hallgatunk és elemzünk abból a szempontból, hogy miként illeszkedtek egy-egy kor li­turgiájába, és miként alkalmazhatók ma. Az egyéni és közös zenélésre (énekkar, liturgikus éneklés, fúvósze­nekar, orgona- és harmóniumórák) főleg szabadon vá­lasztható órák keretében nyílik lehetőség. Finta Gergely tanszékvezető Vallás- és Társadalomtudományi Tanszék A tanszék tárgyainak ez lehetne a mottójuk: „Mi és má­sok.” Két fő területtel foglalkozunk. Az első a szimboli- ka/ökumenika (felekezettudomány), amelynek kereté­ben más egyházakkal és a kereszténységből kinőtt egyéb közösségekkel ismerkednek meg a hallgatók. A másik a vallástörténet és világvallások. Itt részben a már nem gyakorolt, illetve a ma is élő legfontosabb vallások­kal foglalkozunk. A szemináriumon pedig mindenki el­mélyülhet valamelyik vallásban, több vallás összeha­sonlításában vagy valamilyen általános vallási témában. Vendég előadók meghívására is sor kerül. Fontos, hogy ahol csak lehet, első kézből tájékozódjunk. Kapcsolatunk van a német protestáns egyházak fele- kezettudományi intézetével, a német egyházak világ­nézeti megbízottaival és a budapesti Ökumenikus Ta­nulmányi Központtal. Szentpétery Péter tanszékvezető Gyakorlati Teológiai Tanszék és Gyakorlati intézet Szószék, oltár, katedra, keresztelőkút, temető. Négy- szemközti beszélgetés, igehirdetés, esketés, tanítás, konfirmáció. A gyakorlati teológia az egyházi szolgá­lattal kapcsolatos teológiai kérdéseket igyekszik fölten­ni és rájuk választ keresni. A kérdések nemcsak így kez­dődnek: „Hogyan...?” Hanem így is: „Mit, miért, kicso­da, kinek...?” Vagyis a gyakorlati teológia nem csak a technikai kérdésekre specializálódik. Sokkal inkább az egyházi szolgálat mibenlétét, tartalmát szeretné min­dig újra megfogalmazni, a gyülekezeti tagok helyzetét, életét megérteni és a keresztény közösség megélését se­gíteni. És szüntelenül keresi azokat a formákat, ame­lyek segítségével hallhatóvá, láthatóvá és életet újítóvá válhat az evangélium az adott korban, helyzetben és közösségben. Ennek a feladatnak megfelelően elméleti kérdésekkel és a megvalósítás mindennapi tennivalóival foglalko­zik a Gyakorlati Teológiai Tanszék és a Gyakorlati Inté­zet. A tanszék inkább az elméleti kérdésekre koncent­rál, az intézet profilja a gyakorlat. Hogyan valósulhatna meg mindez, ha nem dolgoz­nánk szoros együttműködésben a gyülekezetekkel, is­kolákkal és egyéb egyházi intézményekkel? Természe­tes, hogy a gyakorlati tanszék az a hely, ahonnan ki- áramlanak a hallgatók a gyülekezetekbe, iskolákba, hogy a szolgálat helyszínén szembesüljenek mindaz­zal, ami majd rájuk vár, és megtegyék az első szárny­próbálgatásokat. Hogy miként birkózunk a kezdeti ne­hézségekkel, annak tanúi és segítői lehetnek gyülekeze­tek, lelkészek és tanárok egyaránt. Ezért ők mindnyájan a munkatársaink. Nem pesszimista ítélőbírók, hanem a munkatársaink, akiknek a közreműködése nélkül nem tehetnék meg a lelkészjelöltek az első hivatásbeli lépé­seiket. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki munkatárs­ként, segítő lelkülettel és védelmező szeretettel veszi körül hallgatóinkat. Az idén sok hallgatónk hitoktatási gyakorlatot vé­gez, intenzív az evangélikus iskolákkal, az ott dolgozó hittantanárokkal való együttműködés. Nagyon jó do­log megtapasztalni a nyitottságukat és a felelősségérze­tüket. Hosszú távú, folyamatos együttműködés alakult ki azokkal a gyülekezetekkel és lelkészekkel, akik a ha­todéves képzés keretében partnereink. Ma már elkép­zelhetetlen volna, hogy ilyen gyakorlat nélkül lelkészi szolgálatba léphessen valaki. És talán már olyan sincs egyházunkban, aki a gyakorlati év fontosságát és hasz­nát komolyan vitatná. A gyakorlati teológiai munka azonban nem csak a képzés keretében működik együtt az egyházzal és a lel­készekkel. Rendszeresen indítunk műhelymunkát lel­készek egy-egy csoportjával közösen. Ez a közös mun­ka az egyházi szolgálat egy-egy aktuális területét igyek­szik teológiai és gyakorlati módon feldolgozni. Ebben az évben a lelkészi munkaközösségek országos szövet­ségével közösen indítottunk egy munkacsoportot, amely a konfirmáció témakörében dolgozik. Megpró­bálunk szembesülni azokkal az égető kérdésekkel, amelyek e szolgálati ág kapcsán ma előttünk állnak. Szeretnénk közösen tenni valamit azért, hogy azok a fi­atalok - még mindig sokan vannak! -, akik évről évre részt vesznek a konfirmáció folyamatában, ne csupán túlessenek egy tradicionálisan jelentős, ám felejthető éven. hanem megszeressék egyházukat, de legfőkép­pen a Krisztus-követő életformát. Szeretnénk, ha bárkinek, aki meghallja ezt a szót: gyakorlati teológia, az együttműködés és a közös fele­lősség jutna eszébe. Szabóné Mátrai Marianna, a Gyakorlati Intézet vezetője Egyházi médiamunka Néhány éve alapvető médiaismereteket is tanítunk az egyetemen abból a felismerésből kiindulva, hogy a le­endő lelkészeknek és tanároknak igencsak járatosnak kell lenniük a modem kommunikációban. Ennek je­gyében egy-egy félév súlypontja lehet az írott vagy az elektronikus sajtó. Megismerkedünk például azzal, hogy miként kell gyülekezeti hírlevelet, újságot szer­keszteni, milyen újságírói műfajok vannak, miként ké­szülnek a rádiós vagy televíziós műsorok. Azzal szá­molunk, hogy adott esetben a kamera bármelyik olda­lán állhatunk majd: vagyis igyekszünk felkészülni arra, hogy miként kell interjút adni, milyen feladatokkal jár egy televíziós istentisztelet, illetve miként készíthetünk akár önállóan is filmet gyülekezetünk életéről. Fabiny Tamás A mellékletet Gömböcz Elvira szerkesztette. Fotók: Bottá Dénes, Benkóczy Péter. Zeneélet és kántor szak az egyetemen Egyetemünkön élénk zeneélet folyik. Az énekkar, a liturgikus kórus és a fúvós­együttes rendszeres közreműködője az egyetem istentiszteleteinek és ünnepé­lyeinek. A „házon belül” végzett tevé­kenység mellett minden zenei együttes rendszeresen vállal szolgálatot gyüleke­zeti alkalmakon, zenés áhítatokon is. Munkánk „hangzó cégére” a 2003 őszén a Luther Kiadó gondozásában megjelent Veni Creator Spiritus című CD-lemez. Mindeddig a jövő lelkészei és hittanta­nárai körében folyt a munka. A jövőben azonban szeretnénk, ha egyházunkban is lehetővé válna a felsőfokú kántorkép­zés. Az elmúlt hónapok folyamán ennek tervezése volt egyik legfontosabb felada­tunk. A tervezéskor a következő szem­pontok vezérelték a tanszék tanárait. Luthernek a zenével kapcsolatos pozi­tív értékítélete nyomán az egyházzene egyik virágkorát élte. Ugyancsak a refor­mátor tevékenységének köszönhetően bontakozhatott ki a kántori tevékeny­ségnek a kiemelt megbecsülése és az az iskolarendszer, amely több évszázadon át biztosította az evangélikus egyházze­ne magas színvonalát. Hazánkban a 19. és 20. század folya­mán evangélikus tanítóképzőkben kép­zett kántortanítók tevékenysége biztosí­totta az igeszolgálat mellett a zenei szol­gálat kiegyensúlyozott voltát kisebb és nagyobb gyülekezetekben egyaránt. A II. világháború utáni évtizedek nehéz körülményei között a felsőfokú egyház­zenészképzés kérdése egészen a buda­pesti Zeneakadémia egyházzene tan­szakának a megindulásáig megoldatlan maradt. E tanszakon nagyobb arányban találunk evangélikusokat, mint hazánk lakossága körében. A történelmi körül­mények folytán fellépő hiány leküzdésé­re - ahogyan ezt már korábban minden hazai felekezet felismerte - más képzési formát is szükséges biztosítani. Erre a feladatra szeretné felkínálni egyete­münk a jövőben a felsőfokú hároméves alapképzést. Az a tervünk, hogy a lelkész és hit­tantanár szakos hallgatók számára kiírt egyházzenei tantárgylistát a kántori te­vékenység elméleti és gyakorlati tár­gyaival egészítjük ki úgy, hogy a kánto­ri tevékenységnek mind a pedagógiai, mind a karvezetői, mind az orgonás ré­szében színvonalas, jól hasznosítható alapozást, ismereteket és készségfej­lesztést kapjanak majdani hallgatóink. Tervezett képzésünk az ifjúsági zene színvonalas ápolását is segíteni szeret­né. Célunk, hogy a kántor szakon vég­zettek hatékony munkatársai legyenek gyülekezetüknek, segítsék a gyülekeze­ti éneklés ébrentartását és megelevene- dését, kórust szervezzenek és színvo­nalas orgonás szolgálatot végezzenek, zenei és pedagógiai eszközökkel támo­gassák egyházunk liturgikus életének megújulását. A lelkész- és hittantanárképzéssel va­ló számos párhuzam lehetőséget adna arra, hogy a jövő egyházi munkásai egy szellemi műhelyben nevelődjenek, ezál­tal erősödjön a különböző szolgálati te­rületek közötti jobb megértés és együtt­működés. Másfelől az áthallgatás lehe­tőségét biztosítva mód nyílna arra, hogy a kántor végzettség mellett a hit­tantanárit is megszerezzék hallgatóink. Munkánkkal a fóti kántorképző évtize­des hagyományokon alapuló, de foly­ton megújuló tevékenységéhez is igyek­szünk kapcsolódni azáltal, hogy az ott végzettek számára felsőfokú továbbta­nulási lehetőséget szeretnénk kínálni. Tantervűnk azonban olyanok számára is biztosítaná az egyházzenei ismeretek elsajátítását, akik még nem tanultak egyházzenét, de rendelkeznek kellő ze­nei előképzettséggel. Tervezetünket támogatta az Orszá­gos Presbitérium és egyházunk zenei bi­zottsága is. A kántor szak tervét a tava­szi félév folyamán szeretnénk benyújta­ni a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz. Reményeink szerint 2007 őszén indul­hat el a képzés. ■ Finta Gergely i

Next

/
Thumbnails
Contents