Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-05-07 / 19. szám

2 2oo6. május 7. FORRÁS ‘Evangélikus Élet®? HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP (JUBILATE) - )n 16,16-23 Búcsúzás, de nem örökre ÉLŐ VÍZ Ima húsvét után Munkácsy Krisztusának szobám falán lévő má­solata adta az alábbi imádságos gondolatokat. Uram, te már nem megkötözött kézzel, kiszolgáltatva állsz Pilátus előtt. Már nem vár rád szenvedés és halál, már „el­végeztetett” a feladat, amiért emberré lettél. Már legyőzted a halált. Uram, te már nem jelensz meg fehér ruhában nekünk, mint tanítványaidnak, nem kell félnünk tőled, mint egy kísér­tettől, nem csodálhatjuk meg sebeidet, nem nézhetjük ámulva, hogy eszel és beszélsz. Uram, mennyiszer elmondjuk ma­gunkban vagy másoknak is: ha Jézus most járna itt! Milyen más volna, ha most tenne csodát! És nem jut eszünkbe Dosztojevszkij története az újra megfeszí­tett Krisztusról, és nem jut eszünkbe a sok kinevetett, megvetett prédikátor, a levegőbe elszálló evangélizáció, a sem­mibe vett prófétai szó. Mit tennénk, ha ma is testben jelennél meg közöttünk? Ugyanazt, amit kétezer éve a Szentföldön: istentagadónak, szemfényvesztőnek, sarlatánnak kiálta­nánk ki, kinevetnénk korszerűtlen módszereidet. Nem értékelnénk sem­mire pszichológiádat, emberismerete­det. Mert odafordulunk minden varázs­lóhoz, babonasághoz, kuruzslóhoz, csillagjóshoz, de nem vesszük észre az Istentől küldöttet. Talán más ma a világ? Nem a tör­vény beteljesítése, hanem saját maga kiteljesítése, az önmegvalósítás az em­beriség célja? Nem mások boldogítása, hanem saját sikerének muhkálása a képzelt feladat? Tudva vagy tudatlanul mindig is így volt. Ahogy nem volt szükség rád Jeruzsálemben, úgy ma sem tart igényt rád az emberiség, hogy ne rázd fel lelkiismeretét, ne ébressz bűntudatot, ne zavard meg az önmeg­valósítás útján. Uram, te ma is itt vagy közöttünk! Já­rod az emmausi utat; megjelensz a mun­kát végző emberek között a tó partján; a bezárt ajtó sem akadály számodra. Lehet, hogy elmegyünk valaki mellett, és nem ismerünk fel benne téged? Nem fogadjuk be a kisgyermeket méhünkbe, nem be­csüljük az öreg bölcsességét, vagy nem hallgatjuk türelemmel a szellemi leépü­lés következtében kuszáit mondatait. Semmibe vesszük az aggodalmaskodás­ra, a pénz szeretetére, bálványainkra vo­natkozó figyelmeztetéseidet. Uram, segíts, hogy felismerjünk té­ged, az élő, jelen való Krisztust ma is! Hogy megértsük, te tudsz erőt adni a be­tegségek elviseléséhez, leküzdéséhez, te tudsz lelkesíteni a jó szándékok és aka­rások véghezvitelére, te adsz hatalmat a bűn felett nekünk is. Segíts felismernünk azokat, akik té­ged követnek a kereszt útján, akik nem teszik kirakatba megváltott életüket, akik csendben cselekszik a jót, és akik kegyelemből élnek. Nyisd meg az igét, hogy megértsük szenvedésed értelmét, hogy belenyugodjunk: erőt adó titok tested és véred közössége, hogy a gyüle­kezet egy test, melynek tagjai vagyunk. Kérlek, halálod ára rajtunk ne vesszen kárba! ■ Bencze Imréne SEMPER REFORMANDA „Az egyház kincse valójában Isten di­csőségének és kegyelmének szent evangéliuma [örömhíre].” M Luther Márton: A 95 tétel (Zsigmondy Árpád fordítása) A közmondás szerint minden elválás, búcsúzás olyan, mint egy kis halál, hi­szen nem tudjuk biztosan, látjuk-e még a másikat valaha. Az elmúlt század vé­res valósága bebizonyította, hogy a leg­hétköznapibb búcsúzkodás is lehet végleges. Ártatlan emberek tűntek el, miközben átvonult a front, de még utá­na is. „Csak kenyérért ment el a férjem, és soha többet nem jött vissza” - mondta el egy asszony: Jézus is búcsú­zik a tanítványaitól. O már tudja, hogy ez az elválás döntő jelentőségű lesz az életükben. Mint amikor egy kandeláber lángja kialszik, de a felgyülemlő gázok még egy pillanatra fellobbannak. Jézus arra készíti fel a tanítványait, hogy amikor majd feltámad, és egy rövid ideig újra láthatják őt, akkor annak a találkozás­nak az emlékét egész életükre őrizzék meg és adják tovább mindenkinek. A feltámadott Jézussal való találkozás di­menziója sokkal nagyobb lesz a koráb­biakénál. Akkor ismerik majd meg Jé­zus igazi nagyságát és dicsőségét. Mi is sokszor megrekedünk a történeti Jézus­nál, mondván: „Milyen szép az ő lelkü- lete, milyen szép az ő tanítása, minden­ki megfogadhatná...” Nagyon meg tu­dunk haragudni, ha valaki olyasmit állít Jézusról, amit ő nem tett életében, és még jobban, ha valaki azt mondja, hogy nem is létezett. Amikor viszont azt halljuk, hogy Jé­zus nem támadt fel, és a halottak sem tá­► Múlt héten az istentiszteleti ének­lés titkaiba pillanthattunk bele. Cikksorozatunk mostani részé­ben úgy szeretnénk kézbe venni énekeskönyvünket, hogy a régi, jól ismert mellett új arcait is meg­ismerhessük, jobban áttekinthes­sük tartalmáról is sokat eláruló szerkezetét. Az első oldalakon kiadásonként új aján­lást és az első kiadás óta változatlan elő­szót olvashatunk. Az előszóból megis­merhetjük az énektár szerkesztési elve­it: milyen alapokra, milyen korábbi éne­keskönyvekre építettek a szerkesztők, milyen szempontok vezérelték a szöve- gi és a daliami kérdésekkel foglalkozó szakembereket. Szembesülhetünk azzal is, hogy ez az első egyetemes, egész Ma­gyarországon használatos evangélikus énekeskönyv. S milyen jó megtapasztal­ni, hogy egy országos alkalmon termé­szetesen megy a közös éneklés az or­szág különböző pontjairól egybegyűlt híveknek! A következő nagyobb egységben is­tentiszteleti rendeket találunk. Ez a rész az 1986-ban kiadott Agendával összhang­A VASÁRNAP IGÉJE madnak fel, akkor már csendesebben til­takozunk, vagy csak hümmögünk: „No de ilyet!” Homéroszról azt tartja a mondás: nem biztos, hogy élt, de hogy vak volt, az biztos! Milyen jó lenne, ha Jézusról az lenne a legfontosabb mondanivalónk, hogy feltámadt és él. Sőt a halottak is fel­támadnak. Mivé lettek sokak számára a Biblia legdrágább szavai!? Olyanná, mint a többéves, összeszáradt dió a padláson. Ha elkezdjük rázni a zsákot, akkor zö­rög, majdnem úgy, mintha még jó lenne a dió, de ha megtörjük, akkor kiderül, hogy már használhatatlan. Sokszor vál­nak ilyenné ezek a kifejezések is: kegye­lem, megváltás, feltámadás, bűnbocsá­nat, üdvösség, örök élet. Valamikor ezek a szavak boldoggá tették a keresz­ténységet. Ma pedig sokszor nem lelke­sítik az egyházra figyelőket, mert ők va­lami másra várnak. Olyanra, ami tole­ráns, ami liberális, ami csak szociális el­veket hangoztat, és főként nem késztet az életmód megváltoztatására, azaz a megtérésre. Ezeknek a szavaknak a visszhang nélküli koppanása időnként az ige hirdetőjének is elveszi a kedvét, és inkább valamilyen egyházi szlogent ban közli a vasárnapi és hétköznapi is­tentisztelet énekverses, liturgikus és rö­vid rendjét, majd a temetés rendjét. E szakaszt két különleges forma zárja le. A karácsonyi és a passió-istentiszteleten az ünnephez kapcsolódó történet hangzik el egy-egy odaillő énekverssel tagolva: a legtöbb, amit ezeken az ünnepeken el­mondhatunk, Isten csodálatos cselekvé­sének története. Az ezt követő fejezetben az énekverses rend énekei találhatók, az i-io. számig az istentisztelet igei részéhez, a 11.-től a 13.-ig pedig az úrvacsorái részhez. Az énekes­könyv következő szakasza a liturgikus éneklés lehetőségét kínálja fel. Az ehhez kapcsolódó dallamok, zsoltárok, bibliai éne­kek szorosan hozzátartoznak evangéli­kus értékeinkhez. Az énekeskönyv legismertebb, legjel­legzetesebb része a gyülekezeti énekek sora: mintegy 500 oldalon csaknem 500 tétel tematikus rendben. Az első szakaszban dicséreteket, könyörgéseket, reggeli, és esti énekeket találunk. A második nagy egységbe az egyházi esztendő rendjéhez igazodó énekek kerültek adventtői Szentháromság ünnepéig. A 3. fejezet inkább tanító jellegű énekei - például a szentségekhez kapcsolódók - a hitokta­tás, a liturgia és a zene egységének régi, használ helyettük. Akinek viszont a Szentlélek megeleveníti a lelkét, annak ezek a szavak örömet és boldogságot je­lentenek. Jézus arról beszél tanítványainak, hogy milyen szomorú lesz majd az elvá­lás, de annál nagyobb lesz majd az öröm, amikor újra találkoznak. Jubilate vasárnapja különleges alka­lom, hiszen benne sűrűsödik össze a húsvét, a mennybemenetel és pünkösd ünnepe, sőt benne van a parúzia, Jézus visszajövetelének az ígérete is. Nem vé­letlenül hangzik az oltár előtt a 66. zsol­tár bevezető verse: „Örvendezz Istennek, egész föld, énekeljétek neve dicsőségét!" (Agen­da) Itt fordul a tanítványok csapata de­fenzívából offenzívába. A nagy hadvezérek különösen értet­ték a módját, hogy miként lehet meg­fordítani a vesztésre álló helyzetet. Han­nibál taktikája pedig egyenesen azt volt a híres cannaei ütközetben, hogy elő­ször hagyta előrenyomulni a rómaiakat, majd bekerítette és megsemmisítette őket. Ideje, hogy a keresztény gyüleke­zet is felhagyjon nemcsak a nagypénte­ki, de az általános szomorúsággal és csüggedéssel. Akik hisznek Jézusban, azok része­sülnek a Feltámadott örömében. A ke­resztények öröme azonban nem egy­szerűen a jelennek szól, hanem a jövő­nek, mert sajnos sokszor valóban nem lehet örülni annak, aminek az emberek örülnek. Most a világ örül, és a kereszté­jól bevált lehetőségét kínálják fel. A 4. fe­jezet tételei a keresztény élet és kegyes­ség kifejezői. A hit kérdései, az Istenbe vetett bizalom, a Jézus-szeretet, a bűn­bánat és más itt található témák a hozzá­juk kapcsolódó énekekkel újra és újra elénk kerülnek istentiszteleti életünk­ben. A gyülekezeti énekek sora - csak­úgy, mint az egyházi esztendő - az örök élet reménységének jegyében zárul. E fe­jezet énekei emlékeztetnek bennünket hitünk örök perspektívájára, és erősíte­nek a reménységben, ha sír mellett kell megállnunk. A szerkesztők úgy csoportosították egy-egy témához az énekeket, hogy a leginkább közösségi mondanivalójú té­telek legyenek az elején, és a leginkább „egyéniek” kerüljenek a végére. Az istentiszteleti énekeket olyan téte­lek követik, amelyek csoportalkalma­kon használhatók. Először gyermekéne­kekből, majd a ’80-as évek kedvelt ifjúsági énekeiből találunk válogatást. A sort káno­nok zárják. Az énekek után még egy nagyobb fe­jezet következik. Régi hagyomány, hogy egy énekeskönyv imádságokat is közöl. Ahogyan közösségformáló erőt képvi­sel az együtt éneklés, az imádságos rész se­gít abban, hogy a gyülekezet imádkozó nyék szomorkodnak, de ez majd egy­szer megfordul. A búcsúbeszédek vége felé közeledve háromféle ígéret hangzik el. Jézus el­mondja, hogy hová megy, miért megy el, és hogy ebből az öröm milyen új kor­szaka következik a tanítványok és mind­annyiunk számára. Az első az, hogy a ta­nítványok és az első keresztények fájdal­ma olyan szenvedés, amelyből új élet, a győzedelmes egyház fog megszületni. A második az, hogy amit kérni fognak, azt megkapják egy olyan világban, ahol semmit sem adnak ingyen. A harmadik pedig az, hogy a kérés teljesítésében, az imádság meghallgatásában az Atya is részt vesz. Itt fut össze egy vágányra a különösen sokat szenvedett zsidó nép és a keresz­ténység Istentől rendelt sorsa. Jézust, a Messiást nem kerülheti meg egyik sem, mert ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet, aki felett nagy lesz majd az öröm a mennyben. ■ Koháry Ferenc Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Te tudod, hogy mennyire kicsinyhitűek vagyunk, meny­nyire félünk a szenvedéstől, és ugyanakkor nem merünk élni azzal az erővel, amelyet ad­tál. Erősítsd hitünket a próbatételek között. Bátoríts, hogy buzgók legyünk az ige hallga­tásában, cselekvésében és a bizonyságtételben egyaránt, hogy méltók legyünk kegyelmedre. Ámen. CANTATE íCtnlV|l< bnrg iff vufa-(Aott közösséggé váljon. Az élet fontos szitu­ációihoz találunk itt imádságokat a Bib­liából, egyházatyáktól, reformátoroktól, a 20. század teológusaitól. Ezek közül most azt a sorozatot emelem ki, amely - Luther nyomán - a hét minden napjára a Miatyánk hét kérése alapján írt imádsá­gokat kínál. Az imádságok után az egyházi esz­tendő epistolái és evangéliumi igéi kö­vetkeznek. Végül himnológiai adatokat ta­lálunk. Ez a cikksorozat a száraz adatsor élővé tételét is szolgálhatja azáltal, hogy a jövőben bemutatja egy-egy kor ének­szerzőit, énekeit. Kézikönyv gyülekezeti tagoknak - ez­zel a mottóval indultunk énekesköny­vünk áttekintésére. Forgassuk minden részét naponta áldással! ■ Finta Gergely Lapunk on-line változatában a téma bővebb kifejtése lesz olvasható a szerző tollából. Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, aki békességed ujjongó örömét ajándékozod népednek, add, hogy szent Fiad bátorítá­sával könyörögjünk! [Lektor:] Kísérje áldásod gyülekezetünket! Add, hogy megerősödjünk a hitben, a veled és az egymással való közösségben! Ne vond meg tőlünk szent igédet, hanem tápláld vele és növeld általa hitünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Adj békességet nyugtalan szívünknek! Vi­gasztald meg lelkünket! Add, hogy visszataláljunk a ve­led való közösségbe, amelyre teremtettél bennünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért, akik szomor­kodnak, akik betegek, megfáradtak, és akiket aggoda­lom gyötör. Adj nekik vigasztalást, új erőt, jó remény­séget és gyógyulást! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az érettségi vizsgára készü­lő fiatalokért. Segítsd meg őket, hogy sikerrel adja­nak számot tudásukról! Áldd meg őket, hogy életük útját becsülettel, tiszta szívvel, benned bízva járják! Mindenkor szereteted vezesse őket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. Szabadítsd meg a békétlenség és a háborúság lelkületétől! Hárítsd el a terror és a mindent elpusztító háború veszélyét! Éb­ressz felelősségtudatot azokban, akiknek hatalmat adtál! Fogd le a rosszat akarók kezét, és erősítsd meg a békesség gyermekeit az egész földön! Jézus Krisztu­sért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk! Add, hogy földi életünkben Megváltónk húsvéti győzelmének ál­dásával éljünk, egykor pedig részesüljünk örök békes­ségedben szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ALAPVETÉS 2. Evangélikus énekeskönyv- kézikönyv gyülekezeti tagok számára

Next

/
Thumbnails
Contents