Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-07 / 19. szám
2 2oo6. május 7. FORRÁS ‘Evangélikus Élet®? HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP (JUBILATE) - )n 16,16-23 Búcsúzás, de nem örökre ÉLŐ VÍZ Ima húsvét után Munkácsy Krisztusának szobám falán lévő másolata adta az alábbi imádságos gondolatokat. Uram, te már nem megkötözött kézzel, kiszolgáltatva állsz Pilátus előtt. Már nem vár rád szenvedés és halál, már „elvégeztetett” a feladat, amiért emberré lettél. Már legyőzted a halált. Uram, te már nem jelensz meg fehér ruhában nekünk, mint tanítványaidnak, nem kell félnünk tőled, mint egy kísértettől, nem csodálhatjuk meg sebeidet, nem nézhetjük ámulva, hogy eszel és beszélsz. Uram, mennyiszer elmondjuk magunkban vagy másoknak is: ha Jézus most járna itt! Milyen más volna, ha most tenne csodát! És nem jut eszünkbe Dosztojevszkij története az újra megfeszített Krisztusról, és nem jut eszünkbe a sok kinevetett, megvetett prédikátor, a levegőbe elszálló evangélizáció, a semmibe vett prófétai szó. Mit tennénk, ha ma is testben jelennél meg közöttünk? Ugyanazt, amit kétezer éve a Szentföldön: istentagadónak, szemfényvesztőnek, sarlatánnak kiáltanánk ki, kinevetnénk korszerűtlen módszereidet. Nem értékelnénk semmire pszichológiádat, emberismeretedet. Mert odafordulunk minden varázslóhoz, babonasághoz, kuruzslóhoz, csillagjóshoz, de nem vesszük észre az Istentől küldöttet. Talán más ma a világ? Nem a törvény beteljesítése, hanem saját maga kiteljesítése, az önmegvalósítás az emberiség célja? Nem mások boldogítása, hanem saját sikerének muhkálása a képzelt feladat? Tudva vagy tudatlanul mindig is így volt. Ahogy nem volt szükség rád Jeruzsálemben, úgy ma sem tart igényt rád az emberiség, hogy ne rázd fel lelkiismeretét, ne ébressz bűntudatot, ne zavard meg az önmegvalósítás útján. Uram, te ma is itt vagy közöttünk! Járod az emmausi utat; megjelensz a munkát végző emberek között a tó partján; a bezárt ajtó sem akadály számodra. Lehet, hogy elmegyünk valaki mellett, és nem ismerünk fel benne téged? Nem fogadjuk be a kisgyermeket méhünkbe, nem becsüljük az öreg bölcsességét, vagy nem hallgatjuk türelemmel a szellemi leépülés következtében kuszáit mondatait. Semmibe vesszük az aggodalmaskodásra, a pénz szeretetére, bálványainkra vonatkozó figyelmeztetéseidet. Uram, segíts, hogy felismerjünk téged, az élő, jelen való Krisztust ma is! Hogy megértsük, te tudsz erőt adni a betegségek elviseléséhez, leküzdéséhez, te tudsz lelkesíteni a jó szándékok és akarások véghezvitelére, te adsz hatalmat a bűn felett nekünk is. Segíts felismernünk azokat, akik téged követnek a kereszt útján, akik nem teszik kirakatba megváltott életüket, akik csendben cselekszik a jót, és akik kegyelemből élnek. Nyisd meg az igét, hogy megértsük szenvedésed értelmét, hogy belenyugodjunk: erőt adó titok tested és véred közössége, hogy a gyülekezet egy test, melynek tagjai vagyunk. Kérlek, halálod ára rajtunk ne vesszen kárba! ■ Bencze Imréne SEMPER REFORMANDA „Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma [örömhíre].” M Luther Márton: A 95 tétel (Zsigmondy Árpád fordítása) A közmondás szerint minden elválás, búcsúzás olyan, mint egy kis halál, hiszen nem tudjuk biztosan, látjuk-e még a másikat valaha. Az elmúlt század véres valósága bebizonyította, hogy a leghétköznapibb búcsúzkodás is lehet végleges. Ártatlan emberek tűntek el, miközben átvonult a front, de még utána is. „Csak kenyérért ment el a férjem, és soha többet nem jött vissza” - mondta el egy asszony: Jézus is búcsúzik a tanítványaitól. O már tudja, hogy ez az elválás döntő jelentőségű lesz az életükben. Mint amikor egy kandeláber lángja kialszik, de a felgyülemlő gázok még egy pillanatra fellobbannak. Jézus arra készíti fel a tanítványait, hogy amikor majd feltámad, és egy rövid ideig újra láthatják őt, akkor annak a találkozásnak az emlékét egész életükre őrizzék meg és adják tovább mindenkinek. A feltámadott Jézussal való találkozás dimenziója sokkal nagyobb lesz a korábbiakénál. Akkor ismerik majd meg Jézus igazi nagyságát és dicsőségét. Mi is sokszor megrekedünk a történeti Jézusnál, mondván: „Milyen szép az ő lelkü- lete, milyen szép az ő tanítása, mindenki megfogadhatná...” Nagyon meg tudunk haragudni, ha valaki olyasmit állít Jézusról, amit ő nem tett életében, és még jobban, ha valaki azt mondja, hogy nem is létezett. Amikor viszont azt halljuk, hogy Jézus nem támadt fel, és a halottak sem tá► Múlt héten az istentiszteleti éneklés titkaiba pillanthattunk bele. Cikksorozatunk mostani részében úgy szeretnénk kézbe venni énekeskönyvünket, hogy a régi, jól ismert mellett új arcait is megismerhessük, jobban áttekinthessük tartalmáról is sokat eláruló szerkezetét. Az első oldalakon kiadásonként új ajánlást és az első kiadás óta változatlan előszót olvashatunk. Az előszóból megismerhetjük az énektár szerkesztési elveit: milyen alapokra, milyen korábbi énekeskönyvekre építettek a szerkesztők, milyen szempontok vezérelték a szöve- gi és a daliami kérdésekkel foglalkozó szakembereket. Szembesülhetünk azzal is, hogy ez az első egyetemes, egész Magyarországon használatos evangélikus énekeskönyv. S milyen jó megtapasztalni, hogy egy országos alkalmon természetesen megy a közös éneklés az ország különböző pontjairól egybegyűlt híveknek! A következő nagyobb egységben istentiszteleti rendeket találunk. Ez a rész az 1986-ban kiadott Agendával összhangA VASÁRNAP IGÉJE madnak fel, akkor már csendesebben tiltakozunk, vagy csak hümmögünk: „No de ilyet!” Homéroszról azt tartja a mondás: nem biztos, hogy élt, de hogy vak volt, az biztos! Milyen jó lenne, ha Jézusról az lenne a legfontosabb mondanivalónk, hogy feltámadt és él. Sőt a halottak is feltámadnak. Mivé lettek sokak számára a Biblia legdrágább szavai!? Olyanná, mint a többéves, összeszáradt dió a padláson. Ha elkezdjük rázni a zsákot, akkor zörög, majdnem úgy, mintha még jó lenne a dió, de ha megtörjük, akkor kiderül, hogy már használhatatlan. Sokszor válnak ilyenné ezek a kifejezések is: kegyelem, megváltás, feltámadás, bűnbocsánat, üdvösség, örök élet. Valamikor ezek a szavak boldoggá tették a kereszténységet. Ma pedig sokszor nem lelkesítik az egyházra figyelőket, mert ők valami másra várnak. Olyanra, ami toleráns, ami liberális, ami csak szociális elveket hangoztat, és főként nem késztet az életmód megváltoztatására, azaz a megtérésre. Ezeknek a szavaknak a visszhang nélküli koppanása időnként az ige hirdetőjének is elveszi a kedvét, és inkább valamilyen egyházi szlogent ban közli a vasárnapi és hétköznapi istentisztelet énekverses, liturgikus és rövid rendjét, majd a temetés rendjét. E szakaszt két különleges forma zárja le. A karácsonyi és a passió-istentiszteleten az ünnephez kapcsolódó történet hangzik el egy-egy odaillő énekverssel tagolva: a legtöbb, amit ezeken az ünnepeken elmondhatunk, Isten csodálatos cselekvésének története. Az ezt követő fejezetben az énekverses rend énekei találhatók, az i-io. számig az istentisztelet igei részéhez, a 11.-től a 13.-ig pedig az úrvacsorái részhez. Az énekeskönyv következő szakasza a liturgikus éneklés lehetőségét kínálja fel. Az ehhez kapcsolódó dallamok, zsoltárok, bibliai énekek szorosan hozzátartoznak evangélikus értékeinkhez. Az énekeskönyv legismertebb, legjellegzetesebb része a gyülekezeti énekek sora: mintegy 500 oldalon csaknem 500 tétel tematikus rendben. Az első szakaszban dicséreteket, könyörgéseket, reggeli, és esti énekeket találunk. A második nagy egységbe az egyházi esztendő rendjéhez igazodó énekek kerültek adventtői Szentháromság ünnepéig. A 3. fejezet inkább tanító jellegű énekei - például a szentségekhez kapcsolódók - a hitoktatás, a liturgia és a zene egységének régi, használ helyettük. Akinek viszont a Szentlélek megeleveníti a lelkét, annak ezek a szavak örömet és boldogságot jelentenek. Jézus arról beszél tanítványainak, hogy milyen szomorú lesz majd az elválás, de annál nagyobb lesz majd az öröm, amikor újra találkoznak. Jubilate vasárnapja különleges alkalom, hiszen benne sűrűsödik össze a húsvét, a mennybemenetel és pünkösd ünnepe, sőt benne van a parúzia, Jézus visszajövetelének az ígérete is. Nem véletlenül hangzik az oltár előtt a 66. zsoltár bevezető verse: „Örvendezz Istennek, egész föld, énekeljétek neve dicsőségét!" (Agenda) Itt fordul a tanítványok csapata defenzívából offenzívába. A nagy hadvezérek különösen értették a módját, hogy miként lehet megfordítani a vesztésre álló helyzetet. Hannibál taktikája pedig egyenesen azt volt a híres cannaei ütközetben, hogy először hagyta előrenyomulni a rómaiakat, majd bekerítette és megsemmisítette őket. Ideje, hogy a keresztény gyülekezet is felhagyjon nemcsak a nagypénteki, de az általános szomorúsággal és csüggedéssel. Akik hisznek Jézusban, azok részesülnek a Feltámadott örömében. A keresztények öröme azonban nem egyszerűen a jelennek szól, hanem a jövőnek, mert sajnos sokszor valóban nem lehet örülni annak, aminek az emberek örülnek. Most a világ örül, és a keresztéjól bevált lehetőségét kínálják fel. A 4. fejezet tételei a keresztény élet és kegyesség kifejezői. A hit kérdései, az Istenbe vetett bizalom, a Jézus-szeretet, a bűnbánat és más itt található témák a hozzájuk kapcsolódó énekekkel újra és újra elénk kerülnek istentiszteleti életünkben. A gyülekezeti énekek sora - csakúgy, mint az egyházi esztendő - az örök élet reménységének jegyében zárul. E fejezet énekei emlékeztetnek bennünket hitünk örök perspektívájára, és erősítenek a reménységben, ha sír mellett kell megállnunk. A szerkesztők úgy csoportosították egy-egy témához az énekeket, hogy a leginkább közösségi mondanivalójú tételek legyenek az elején, és a leginkább „egyéniek” kerüljenek a végére. Az istentiszteleti énekeket olyan tételek követik, amelyek csoportalkalmakon használhatók. Először gyermekénekekből, majd a ’80-as évek kedvelt ifjúsági énekeiből találunk válogatást. A sort kánonok zárják. Az énekek után még egy nagyobb fejezet következik. Régi hagyomány, hogy egy énekeskönyv imádságokat is közöl. Ahogyan közösségformáló erőt képvisel az együtt éneklés, az imádságos rész segít abban, hogy a gyülekezet imádkozó nyék szomorkodnak, de ez majd egyszer megfordul. A búcsúbeszédek vége felé közeledve háromféle ígéret hangzik el. Jézus elmondja, hogy hová megy, miért megy el, és hogy ebből az öröm milyen új korszaka következik a tanítványok és mindannyiunk számára. Az első az, hogy a tanítványok és az első keresztények fájdalma olyan szenvedés, amelyből új élet, a győzedelmes egyház fog megszületni. A második az, hogy amit kérni fognak, azt megkapják egy olyan világban, ahol semmit sem adnak ingyen. A harmadik pedig az, hogy a kérés teljesítésében, az imádság meghallgatásában az Atya is részt vesz. Itt fut össze egy vágányra a különösen sokat szenvedett zsidó nép és a kereszténység Istentől rendelt sorsa. Jézust, a Messiást nem kerülheti meg egyik sem, mert ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet, aki felett nagy lesz majd az öröm a mennyben. ■ Koháry Ferenc Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Te tudod, hogy mennyire kicsinyhitűek vagyunk, menynyire félünk a szenvedéstől, és ugyanakkor nem merünk élni azzal az erővel, amelyet adtál. Erősítsd hitünket a próbatételek között. Bátoríts, hogy buzgók legyünk az ige hallgatásában, cselekvésében és a bizonyságtételben egyaránt, hogy méltók legyünk kegyelmedre. Ámen. CANTATE íCtnlV|l< bnrg iff vufa-(Aott közösséggé váljon. Az élet fontos szituációihoz találunk itt imádságokat a Bibliából, egyházatyáktól, reformátoroktól, a 20. század teológusaitól. Ezek közül most azt a sorozatot emelem ki, amely - Luther nyomán - a hét minden napjára a Miatyánk hét kérése alapján írt imádságokat kínál. Az imádságok után az egyházi esztendő epistolái és evangéliumi igéi következnek. Végül himnológiai adatokat találunk. Ez a cikksorozat a száraz adatsor élővé tételét is szolgálhatja azáltal, hogy a jövőben bemutatja egy-egy kor énekszerzőit, énekeit. Kézikönyv gyülekezeti tagoknak - ezzel a mottóval indultunk énekeskönyvünk áttekintésére. Forgassuk minden részét naponta áldással! ■ Finta Gergely Lapunk on-line változatában a téma bővebb kifejtése lesz olvasható a szerző tollából. Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, aki békességed ujjongó örömét ajándékozod népednek, add, hogy szent Fiad bátorításával könyörögjünk! [Lektor:] Kísérje áldásod gyülekezetünket! Add, hogy megerősödjünk a hitben, a veled és az egymással való közösségben! Ne vond meg tőlünk szent igédet, hanem tápláld vele és növeld általa hitünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Adj békességet nyugtalan szívünknek! Vigasztald meg lelkünket! Add, hogy visszataláljunk a veled való közösségbe, amelyre teremtettél bennünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért, akik szomorkodnak, akik betegek, megfáradtak, és akiket aggodalom gyötör. Adj nekik vigasztalást, új erőt, jó reménységet és gyógyulást! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az érettségi vizsgára készülő fiatalokért. Segítsd meg őket, hogy sikerrel adjanak számot tudásukról! Áldd meg őket, hogy életük útját becsülettel, tiszta szívvel, benned bízva járják! Mindenkor szereteted vezesse őket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. Szabadítsd meg a békétlenség és a háborúság lelkületétől! Hárítsd el a terror és a mindent elpusztító háború veszélyét! Ébressz felelősségtudatot azokban, akiknek hatalmat adtál! Fogd le a rosszat akarók kezét, és erősítsd meg a békesség gyermekeit az egész földön! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk! Add, hogy földi életünkben Megváltónk húsvéti győzelmének áldásával éljünk, egykor pedig részesüljünk örök békességedben szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ALAPVETÉS 2. Evangélikus énekeskönyv- kézikönyv gyülekezeti tagok számára
