Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-30 / 18. szám
io 2006. április 30. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Beszélsz-e hajléktalanul, avagy kitöltötted-e már az „isteni tesztet”? A szokatlan címben két teljesen eltérő dolgot szerettem volna összeboronálni: a hajléktalansorsot és a nyelvtanulást... Hogy honnan jutott ez eszembe? Közeledett 2005 karácsonya, és meghívást kaptam egy különös ebédre. Városunk önkormányzata vendégül látta a Hódmezővásárhelyen élő több mint száz hajléktalan embert. Megkértek, hogy az ebéd előtt tartsak áhítatot. El is mentem, és prédikáltam a „hajléktalan Istenről”, akit már születése pillanatában sem fogadtak be, és pia is hajléktalanul járja az utakat, mert kevés az olyan szív, ahol otthonra lelne... Az áhítat után feleségem gitározott és énekelt nekik, s ahogy hallgattam az éneket, és néztem ezeket az embereket, arra gondoltam: ki törődik velük igazán? Néha kapnak néhány ruhát, egy kevés meleg ételt, de kapnak-e ennél többet? Meggyőződésem, hogy vannak alkalmak, pillanatok, amikor Isten konkrét feladatot helyez egy lelkész és vele együtt egy közösség szívére. Ezt éltem át ott az ebédlőben. A hajléktalanszálló alig háromszáz méterre van a parókiától, de a távolság a valóságban sokkal nagyobb. Hosszú évek óta egyetlen lelkész sem lépte át a hajléktalanszálló küszöbét. Hogy miért nem? Talán azért, mert nem beszélünk „hajléktalanul”. A hajléktalanokhoz az emberek nagy része rosszul viszonyul. A két leggyakoribb érzés a gyanakvás és a szánalom. Gyanakodva nézünk rájuk, ha belépnek a templomba; ilyenkor az egyházfi máris sokkal éberebben figyeli a perselyt, nehogybelenyúljon az idegen. Máskor talán leereszkedve szánjuk őket, és mondunk néhány kedvesnek, biztatónak tűnő frázist. Jó tudni, hogy éppen ez az a két „reakció”, amelyre nincs szükségük a hajléktalanoknak. Akkor mire van szükségük? A hajléktalan-bibliaórán folytatott beszélgetések alkalmával azt tapasztaltam, hogy két dolog fogja meg őket. Egyrészt a közösség által tanúsított bizalom, amely abban nyilvánul meg, hogy nem nézik ki őket, nem ijednek meg tőlük. Hogy nem kell azt érezniük, hogy a jelenlétükkel megzavarták, „bepiszkol- ták” a gyülekezet megszokott istentiszteletét. Másrészt nagyon fontos, hogy legyen előttük cél. De miként tud célt adni egy gyülekezet? Nos, Hódmezővásárhelyen talán valóban szokatlan utat választottunk: ingyenes angolnyelv-órákat indítottunk hajléktalanok és a gyülekezet tagjai részére - a gyülekezeti teremben. A mondatban minden szónak jelentőséget tulajdonítok. A nyelvismerettel kapnak egy kitörési pontot, bármilyen csekély legyen is a változtatásra való esélyük. De a végeredménynél is fontosabb talán, hogy a hajléktalanok önbecsülésre tehetnek szert, hiszen még idegen nyelvet is képesek tanulni... És fontos, hogy ezen a nyelvtanfolyamon gyülekezeti tagok is részt vesznek, valamint az sem mellékes, hogy a nyelvórákat a gyülekezeti teremben tartjuk.. Mindezt azért szerveztük így, hogy megszüntessük azt az ijesztő izolációt, amelyben egy hajléktalan él. Hiszen kapcsolata többnyire kizárólag a többi hajléktalannal van, élete, élettere végletesen beszűkül. A gyülekezeti tagok jelenléte lehetőséget nyújt számukra arra is, hogy másfajta impulzusok is érjék őket. (Isten iráni hálával köszönjük Szlávikné Irétikének, hogy felvállalta ezt a szolgálatot, és őszinte szeretettel, lelkesedéssel tanítja e különleges osztályt.) Mi köze van ennek az egésznek az evangéliumhoz? Nagyon is sok, hiszen így válhatunk hitelessé. Az érintettek e szokatlan szolgálaton keresztül tapasztalhatják meg, hogy a mi gyülekezetünkben tényleg működik Isten Szentlelke. És ma ihár van olyan hajléktalan testvér, aki rendszeresen eljár istentiszteleteinkre. A hajléktalanoknak a gyülekezetben való megjelenése ugyanakkor mindig próbatétel isi Olyan, mint egy „isteni teszt”. Ennek során dől el, hogy menynyire élet és valóság az, amiben hiszünk; hogy tudunk-e őszinte szeretettel nézni arra, aki tékozlóként hazatér. Elfogadjuk-e, hogy testvérei vagyunk a tékozlásban is, de a hazatérésben is? Hajnal óta a szőlőben dolgozó munkásként kinézzük-e azt, aki csak a hú's alkonyatban érkezik, vagy szeretettel fogadjuk mint az egyetlen Atyának a gyermekét? Testvérem, bármerre jársz az országban, látni fogsz embereket, akiknek az utca vagy egy zsúfolt szálló az otthonuk. Ha ránézel ezekre az emberekre, tedd fel magadnak a kérdést: beszélek-e már hajléktalanul? Ha most még nem megy, nézz rájuk Isten szemével, és lásd meg bennük a testvéreket, akiknek sokkal göröngyösebb az Atyához'vezető útjuk, és segíts nekik otthonra találni. Talán éppen a te gyülekezetedben... ■ Deák László ISTENTISZTELETI REND / 2006. április 30. Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini). Liturgikus szín: fehér. Lekció: iPt 2,21-25; Ez 34,10-16.31. Alapige: Jn 10,11-16. Énekek: 334., 261. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Simon Attila; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. n. (úrv., konfirmáció) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey Béla: II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Donáth László; du. 4. (vecsernye) ifj: Fabiny Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. n. (úrv., konfirmáció) Gáncs Péter; du. 6. (orgonazenés ) Berkesi Gábor (református lelkész); VII., Városligeti fasor 17. de. ii. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András: IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Petri Gábor; de. 11. (úrv.) Petri Gábor; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Zsugyel Kornél; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de„fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter: Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János: Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVIL, Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. it. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél II. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. dr. Varga Gyöngyi; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Soltvadkerti „hajtások” Keresztény rendezvények - világi intézményben Nagyhéttől májusig több keresztény eseménynek is helyet adott a soltvadkerti Városi Művelődési Ház, Könyvtár és Szabadidőközpont. Április közepén Örök Biblia címmel nyitott meg kiállítást Reisinger János irodalomtörténész. A tárlaton különböző festők művei láthatók, témájukat azonban egytől egyig a Bibliáiból merítik: alkotásaikon ószövetségi történetek (Mózes, Ábrahám, Noé) éppúgy jelen vannak, mint az arccal vagy éppen csak hátulról, oldalról ábrázolt-jézus. Érdekes volt viszontlátni az ismert eseményeket egy-egy művész némelykor szokatlan „szemüvegén” keresztül. A kiállítást május elejéig tekinthetik meg az érdeklődők, de akár az iskolai osztályok is hittan- vagy éppen rajzóra keretében. Április 24-én, hétfőn ugyanebben a teremben mutatták be a kisváros ifjú költőjének, ijj. Szávay Lászlónak a Messiás-szakadék című kötetét. Az ötödéves evangélikus teológushallgatónak ez az első könyve, amely 2005 adventjében jelent meg. A bemutatóra a költészet napja adta az apropót, eleddig ugyanis a poéta - tanulmányi és cserkészelfoglaltságai miatt - nem tudott eleget tenni a könyvtár meghívásának. A lényeg, hogy a verskedvelőknek, a tanároknak és a kisváros evangélikusságának nagy örömére most, húsvét után megvalósulhatott az ankét. Tánc a konyhakredenc előtt Valahogy így zajlott a ’60-as években a rock and roll betörése a falusi életbe: a mama főzött a konyhában, szólt a rádió, aztán egyszer csak táncra perdültek a papával a kredenc előtt.-.. Ezt a világot álmodták újra a soltvadkerti Evangélikus Óvoda áprilisi báljának szervezői, amikor berendezték a városi sportcsarnokot erre az alkalomra. Igen: a sport- csarnokra volt szükség, mert- máshol nemigen fért volna el az a több mint háromszáz vacsoravendég, akiket a pörkölt mellett a híres-neves rétes is idevonzott. Az ünnepi menü felvezetéséről Homoki Pál segédlelkész és Lakatosné Hach- bold Éva óvodavezető gondoskodott. A bál a hagyományokhoz híven idén sem csak a szülőké volt,-hiszen a baj'or nyitótáncot az ovisok járták, később pedig a volt ovisok is felléptek „lövöldözős" koreográfiájukkal. Éjfél felé aztán a szülők és az óvónők is bemutatták „csak erre az alkalomra” összeállított revüjü- ket. Közben pedig bárki táncolhatott a kredenc előtt, ahogy az mintegy negyven éve (valószínűleg) megtörtént. És ez így ment hajnalig, ahogy az ilyenkor Vadkerten menni szokott... ■ Ifj. Káposzta Lajos (Bővebb információ: www.soltvadken.hu) mmmmmmmmmmmmmimmmmmmmmmsmma A bibliai kronológia nyomozója Csillagpontok Ponorí Thewrewk Aurél munkásságából A nyolcvanötödik születésnapját május 2-án betöltő Ponori Thewrewk Aurél kutatómunkájának, könyveinek, tanulmányainak és újságcikkeinek legfontosabb témája az ó- és újszövetségi leírások időpontjainak a csillagászati kronológia eszközével történő meghatározása, valamint teológiai és egyházi vonatkozású események és személyek csillagászati kapcsolódásainak feltárása. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni néhány kutatási eredményét. Az Ószövetség egyik meghatározó eseményének, a zsidók Egyiptomból történő kivonulásának évszám-meghatározásával Mahler Ede magyar csillagászattörténész és kronológus foglalkozott a 19. század végén - világviszonylatban is az elsők között. A teológiailag és történelmileg is fontos dátum számításai alapján Kr. e. 1335. március 27-re esett. Kalkulációja alapjául a bibliai.tíz csapás közül a kilencedik, a sötétség szolgált, melyet az ugyanazon év március 13-án bekövetkező napfogyatkozással azonosított és magyarázott. Ponori Thewrewk Aurél jóvoltából azóta kiderült: az időpont-meghatározást lehetővé tevő napfogyatkozás nem volt olyan mértékű, hogy riadalmat okozhatott volna. A számítási hibát az okozta, hogy az ennek alapjául szolgáló, Mahler egykori munkatársa, Theodor Oppolzer által jegyzett fogyatkozáskatalógus ilyen időtávlatban már pontatlan. A helyes dátumot kiszámító Ponori szerint a sötétséget a Kr. e. 1262. április 14-i napfogyatkozás okozta, így tehát a zsidók egyiptomi kivonulásának pontos dátuma ez az esztendő, Kr. 1262 volt. Ponori részletes tanulmányt szentelt annak, hogy meghatározza a bibliai Sámson korát. A dátum kiszámításához az ókori napistenmítoszokat használta fel. Ezek alapján nyilvánvaló a Nap sugarai és Sámson hajszálai közötti párhuzam, így a nemzeti hősként beállított, hatalmas testi erővel rendelkező férfiú erejének elvesztését a Nap sugárzásának „megszűntével”, azaz egy napfogyatkozással lehet „magyarázni”. A kronológiai vizsgálat kimutatta, hogy ez a jelenség Kr. e. 1040. november 23-án Palesztinában következett be. Ez alapján Ponori a Kr. e. 1060 és 1040 közötti évekre tette Sámson korát - elősegítve a bírák időszaka egészének pontosabb időmeghatározását. Jézus Krisztus születésének időpontja a teológiai vonatkozások mellett időszámítási rendszerünk kezdete szempontjából is kardinális kérdés. Ponori Thewrewk Aurél megállapította, hogy ez az időpont paradox módon Kr. e. 7 tavaszára eshetett. Az évhibát a 6. században Dionysius Exiguus római apát pontatlan számítása okozta, míg a karácsonyt azért ünnepeljük a 4. századtól kezdve december 25-én, mert az összes napisten, amelyet ebben az időben tiszteltek, a legendák szerint ekkor, a régi római naptár szerinti téli napforduló idején született. A Krisztus születését jelző betlehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz bolygóknak a Kígyótartó csillagképben fél éven belül három ízben is bekövetkező szoros együttállása volt, amely az eseményt megfigyelő bölcsek számára asztrológiai jelentőséggel bírt. A három- királyok hazája pedig az egykori Mezopotámia, Babilon vagy Szippar városa lehetett, ahol ők Marduk isten csillagász- és papi iskolájának a tagjai voltak. Ponori Thewrewk Aurél - szintén Mahler Ede számításait folytatva - kísérletet tett Jézus Krisztus kereszthalála napjának pontos kiszámítására. Mahler egykori vizsgálódásával a mozgó ünnepként élő húsvét dátumának egyértelmű kijelölését próbálta elősegíteni. Az evangéliumi hagyományokon, a zsidó naptár beható és alapos vizsgálatán, valamint az akkoriban párhuzamosan futó külföldi kutatások eredményeinek az ötvözésén nyugvó számításai szerint Jézus kereszthalálának időpontja Kr. u. 33. április 3., péntek. Ponori kutatásai alapján ellenben ez a dátum Kr. u. 30. április 7-re tehető. A dátummeghatározás alapja ezúttal nem lehetett napfogyatkozás, hiszen a zsidó hónapok újholddal kezdődtek, így húsvét teleholdra esett. A szóban forgó esemény a Kr. u. 29. november 24-én bekövetkező fogyatkozással azonosítható, amelynek időpontjára az evangéliumok keletkezésekor valószínűleg már pontatlanul emlékeztek az egykori szemtanúk. ■ Rezsabek Nándor Kettős ünnep a soproni Eötvösben Egy különleges nap színesítette a hétköznapok sorát a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, ahol április 22-én a szakképzés 35., illetve az evangélikus oktatás 10. évfordulójára emlékeztek. A meghívott vendégek, a tantestület és a diákság Mesterházy Balázs iskolalelkész áhítata után zenei betétekkel és néptánccal fűszerezett, színvonalas műsor keretében ismerkedhetett meg az intézmény múltjával. Gottschling Gábor igazgató méltató szavai után Balikóné Németh Márta szakmai igazgatóhelyettes mutatta be az iskolában folyó szakképzés harmincöt éves történetét és jelenét, majd Mihályi Zoltánná osztályvezető beszélt az evangélikus oktatás eltelt évtizedéről. Az ünnepélyen sor került az evangélikus oktatás helyi beindításáért kiemelkedően sokat tett munkatársak - Boór Katalin volt igazgató, Gaál Lászlóné és Balikóné Németh Márta igazgatóhelyettesek - köszöntésére is. Erre a napra jelent meg az a - Boór Katalin és Horváth Teréz által szerkesztett - emlékkönyv is, amely az iskola megépülése óta végbement változásokat ismerteti. ■ B. N. M.
