Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-30 / 18. szám

‘Evangélikus ÉletB ÉLŐ VÍZ 2006. április 30. 9 as A Magyarországi Evangélikus Egyház által (is) alapított Magyar Ökumenikus Segélyszervezet hírei Hazai árvízi tevékenység A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet azonnal, az elsők között reagált a belvíz (Kunhegyes, Derecske) és az árvíz követ­keztében kialakult helyzetre, így többek között a Duna északi (Pilismarót, Dö­ntős, Kisoroszi, Sződliget) és déli szaka­szán (Báta) segítette a rászorulókat. Emellett a Tisza legkritikusabb pontjain - az északi régióban Tokajnál, Szolnok mellett Vezsenyben, valamint a Szeged körzetében - lakóknak vittek gyorsse­gélycsomagokat a munkatársak. Ezeken a területeken a segélyszervezet közel két­ezer érintett embert támogatott élelmi­szerrel, ivóvízzel és higiéniai termékek­kel, valamint biztosította a védekezésben dolgozó önkéntesek ellátását is ott, ahol ez nem volt megoldott. Az ökumenikus segélyszervezet mun­katársai végigjárták a Bodrog menti tele­püléseket is. Felvették a kapcsolatot a he­lyi lelkészekkel annak érdekében, hogy egy lehetséges, a lakókat is érintő árvíz­kár esetén azonnal segítséget tudjanak nyújtani. Nemzetközi terepen A rendkívüli magyarországi árvíz mellett a segélyszervezet nem feledkezett el arról sem, hogy a szomszédos déli országban, Szerbiában, Újvidéken még válságosabb árvízi helyzet alakult ki. Vajdaságban Ti­telnél, ahol Magyarország két legna­gyobb folyója összefolyik, rendkívüli helyzet következhet be, hiszen majdnem egy időben érkezik meg ebbe a körzetbe az a két árhullám, amelyhez hasonló mértékűt egy évszázada nem tapasztal­tak. Az itt található gátak már több mint százévesek; karbantartásukat az elmúlt évtizedekben elhanyágolták. Ezért a Ma­gyar Ökumenikus Segélyszervezet fel­ajánlotta segítségét a protestáns, Béres Károly vezette EHO-nak (Ecumenical Humanitarian Organization, Újvidéki Ökumenikus Segélyszervezet), és két munkatársát küldte a veszélyeztetett körzetbe, ahol jelenleg közösen végez­nek felméréseket, és segélyakciókat bonyolítanak le. A két szervezet a tavalyi bánáti árvíz során is együttműködött. Az elkövetkező napokban a dél-románi­ai árvízkárosultakat (Bistret és környé­ke) segíti helyszíni beszerzéssel az öku­menikus segélyszervezet. A fentiekben ismertetett segélyprogramok összértéke meghaladja a tízmillió forintot. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet továbbra is felhívással fordul a lakossághoz, és munkája támogatásához pénzadományokat vár az (OTP Bank Rt.) 11705008-20464565-ös adomány-számlaszámra „Árvíz 2006” megjelöléssel. On-line adományozás: a www.segelyszervezet.hu Hogyan segíthetek? oldalon. Csekkjeink megtalálhatók a nagyobb postahivatalokban! Ünneptisztítás, avagy ünnepeltünk, de hogyan?! HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor. Az énjuhaim hallgatnak a hangomra, és én isme­rem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik. (Jn 10,11.27-28) Húsvét ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli és heti igéi a jó pásztor és nyája élő kapcsolatáról, az élő Krisztus élő gyülekezetéről adnak hírt. A pásztor­ból lett Dávid király így vall: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." (Zsolt 23,1) Mi is dicsőíthetjük mindenek Teremtőjét: „Az Úr kegyelme betölti a földet, igéjével alkotta a mennyet, és minden seregét Lelke erejével." (Zsolt 33,5.6; LK) Jézus kétszer is kijelenti: „Én va­gyok a jó pásztor... ” (Jn 10,11.14) Ő életét adja juhaiért, és örök életet ad nekik, mert ő Is­ten, az örök Vagyok. Húsvét után a nagy pásztor nyájába tartoznak mindazok a zsidó és pogány származású „juhok”, akik hallgatnak rá, és követik őt. A nyájat a külső el­lenség, a farkasok és a belső ellenség, a béresek egyaránt fenyegetik. Luther ezt a véde­kezést ajánlja: „Jól meg kell jegyeznünk pásztorunk hangját, s minden más megté­vesztő, zavaró hangot fülünk mellett eleresztve csakis a Krisztus pásztori szavára kell figyelmeznünk!” Péter az Úr szenvedő szolgájára mutatva (lásd Ezs 53,4-9) önmagá­ról is beszél: „Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pászto­rához és gondviselőjéhez." (iPt 2,25) Mózes népe érdekeit tartja fontosabbnak, ezért ma­ga után vezetőt kér Istentől, „hogy ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül va­ló nyáj” (4M0Z 27,17). Fülöpöt és a fiatalabb Jakabot - az Alfeus fiát - az Úr Jézus vá­lasztotta tanítványának. Közös névnapjukon, május elsején dicsőítsük a jó pásztort: „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szol­gáitokat Jézusért." (2Kor 4,5) Pál is apostol, azaz küldött, akit a Feltámadott hívott el evangéliuma hirdetésére. S mivel egyedül Krisztust prédikálja, hitelesen kérheti: .....legyetek az én követőim.” (iKor 4,16) Főpapi imája végén a Főpásztor érettünk is kö­nyörög, hogy elhiggyük e szavakat:.....te küldtél el engem." Miért? Hogy Jézus „őbennük” legyen, és hogy „egyek legyenek" (lásd Jn 17,20-26). Istenünk kegyelmi ajándékait „sze­mélyre szabottan" adja, hogy nyája szeretetben épüljön: ő »adott« némelyeket aposto­lokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy fel­készítse a szenteket a szolgálat végzésére..." (Ef 4,11-12) Nagypénteken beteljesült Zakariás jövendölése: „Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” (Zak 13,7) De Jézus mindazoknak ígé­ri, akik megbotránkoztak benne, megtagadták és elhagyták őt:.....miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába." (Mt 26,32) A jó pásztor soha nem hagyja el nyáját; csak elő­re ment helyet készíteni juhainak az Atya házában. Fogadjuk el és meg Jézus Urunk önkijelentését: „Én vagyok az út. az igazság és az (örök) élet: senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) S mert „Jézus a jó Pásztor, vele megyünk. // Míg örök fényed­be megérkezünk!” (EÉ 401,1.5) Garai András Áradj, élő víz... ► „Már régóta érzem, hogy hagyomá­nyos »húsvétolásunk« körül valami nem stimmel. A Feltámadottal való találkozás helyett valahogy minden a hímestojás-festés, az ajándékhozó nyúl, a locsolkodás körül forog. Eszem-iszom, rokonjárás, stressz, és már vége is az idei. húsvétnak. Persze a templomba is elmegy a csa­lád, de engem egyre inkább feszít belülről a felismerés, hogy máskép­pen kellene megélnünk ezt a szent ünnepet. Másképpen, de hogyan? Mert valami hiányzik.” Kedves Árpád! Hálás vagyok Istennek az Ön szívéért! Olyan most a szíve, mint Ászáfé, a zsoltárosé, aki annyira szom­jazza, óhajtja, kéri a megújulást, hogy háromszor kiált így fel: „Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!" (Zsolt 80,4) És az már a megújulás kezdete, amikor meg- érezzük, hogy valamit elrontottunk, hogy valamit másképpen kellene csinál­nunk. Mert ezt a benső feszültséget is Is­ten hozza létre bennünk. Olyan, mintha a lélek jelzőrendszerében felgyulladna egy figyelmeztető lámpa. De a test fáj­dalmához is hasonlít, amely így sürgeti az embert: „Menj orvoshoz!” Magam is évekig vívódtam azzal, hogy kislányom számára összebékítsem a Fel­támadott köszöntését és a tojást hozó nyulacska várását az ünnepen belül. De nem fértek össze. Úgyhogy népszokás ide, hagyomány oda, egyszerűen elhagy­tuk az utóbbit. Kiiktattuk az ünnepi gya­korlatunkból, még akkor is, ha oly sokan csóválták a fejüket emiatt. így aztán a nyuszi meg a locsolkodás helyett az isten- tisztelet után kirándulni megy a család húsvét ünnepének másnapján. Olyan él­ménydús és áldott együttlétek ezek, hogy sokkal jobban várja gyermekünk, mint egykor azt a mesebeli, különös nyulat. Lehet, hogy ártalmatlan játéknak, kedves szokásnak tartjuk a húsvét ünne­péhez kapcsolódó népszokásokat, de EVÉLET LELKI SEGÉLY nem azok. Kivétel nélkül mindegyik a természetvarázslás része. Az európai ke­resztények olyan földrészre születtek, ahol a szélsőséges időjárás miatt igye­keztek megnyerni az elemek jóindulatát. Ezért bűvös-bájos szokásaikat mint nél­külözhetetlen hozományt becsempész­ték a keresztény szertartásokba. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy felfe­dezzük ezeket az elemeket a húsvéti ün­nepkör népszokásaiban is. Míg a kisze- bábégetés a téltemetést, addig a villőzés színes szalagokkal és festett tojáshéjak­kal ékesített zöld ága a tavaszköszöntést jelképezi. Húsvéthétfő elmaradhatatlan kelléke a hímes tojás. A tojás eredetileg napszim­bólum. Belsejének ragyogó sárga gömbje maga a napisten, fehér héja a termékeny­ség istennője, az egész együtt pedig a ter­mészet újjászületését jelképezi. A tojás­festésre használt színek közül a legelter­jedtebb a piros, mert bajelhárító erőt tu­lajdonítottak neki. A tojás héját díszítő rajzolatoknak is azt a szerepet szánták, hogy elhárítsák a különféle rontó hatal­mak erejét. A húsvéti hímes tojás ajándé­kozása és fogyasztása azt a babonás re­ménységet táplálta, hogy abban az esz­tendőben is béke és boldogság száll a házra, lakói pedig egészségesek lesznek. A nyúl - mint Eostre szász istennő szent állata - szintén termékenység­szimbólum. De a tojást tojó nyúl csupán egy nyelvi félreértés miatt került német nyelvterületről a magyar néphagyomá­nyok közé. A locsolkodás szokása, amely hazánkban 1545-től él, azt a vá­gyat hivatott kifejezni, hogy a húsvét­hétfőn megöntözött lányok szépsége ki­teljesedjék, és ne hervadjon el idejeko­rán. Ennek a szokásnak a víz tisztító, megújító, termékenységvarázsoló erejé­be vetett hit az alapja. Természetesen le­het arra hivatkozni, hogy nálunk a tojás a halál feletti győzelmet, Krisztus feltá­madását jelképezi, a piros szín pedig az ő kiömlő drága vérére való utalás. A lo- csolkodásnál használt tisztító vízfürdő­ről sokan inkább a keresztségre, mint­sem a termékenység varázslásra asszoci­álnak. És megkérdezik, hogy mi a baj ez­zel a biológiai csodával: a tojó nyuszi­val? Hiszen a gyerekek megajándékozá­sa igazán szeretetteli gesztus! Nos hát a dolog úgy áll, hogy az ősi ta­vaszvarázslás pogány népszokásait úgy vette át a kereszténység, hogy megpró­bálta szalonképessé tenni őket ezekkel a magyarázatokkal. De a szellemi hátte­rük azért mégiscsak megmaradt. És biz­tos vagyok benne: nincs szükségünk ar­ra, hogy az egyetlen élő Isten áldásai mellett pogány, babonás szokásokkal is „bebiztosítsunk” magunknak némi egész­séget és boldogságot. Kedves Árpád! Miről tehetünk így ta­núbizonyságot a gyermekeink előtt? Nem az-e szokásgyakorlatunk kódolt üzenete, hogy erőtlen Istenünk van? Hogy mindenféle hókuszpókusszal egy kicsit nekünk is be kell segítenünk, ha si­keres életet szeretnénk? Tisztítsuk meg a húsvétot a babonás szokásoktól, és ünnepeljünk az igével! Hadd legyen számunkra a halálnál is erősebb szeretet örömünnepe a húsvét. Hogy ne csupán aranyos gyermekkori emlék, hanem diadalmas erő lehessen számukra, amely megtartja őket a ka­maszkor viharai és a felnőttkor bizony­talanságai között. Kívánom, hogy jövőre találják meg azt, ami ünneplésükből elveszett! a Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Messziről fehérlenek az egymásra rakos­gatott homokzsákok a Tisza és a Zagyva partján. Szolnok küzd az árral. Az ünne­pek alatt szinte lehetetlenség volt végig­sétálni a töltések mellett: nemcsak a buzgárokat, tócsákat, de a sok kíváncsis­kodót is kerülgetni kellett. A Tiszaliget is - a Szélrózsa idei, tervezett helyszíne - sártengerben fürdik. Azért bízunk ben­ne, hogy addig minden jobbra fordul, és a rendezvényt nem kell átnevezni Szél­rózsáról Tavirózsára... A szolnoki gyülekezet is küzd az árral. Megpróbál nem úszni vele. Wittenbergi mintára épült templomának homlokza­tán kőbe vésett Luther-rózsa hirdeti el­szántságát. A nyolcvanezres város ma­roknyi, alig száz-százötven fős közössé­ge a hozzá tartozó csaknem hatvan tele­pülésből álló szórványvidék közepén küzd a megmaradásért. Más felekez^tek és főként a felekezeten kívüliek tengere veszi körül. Dolgoznak a szivattyúk: a mieinket leginkább a főváros és a más or­szágok kínálta lehetőségek, az iskolák és a könnyebb megélhetés vonzzák. Keve­sen térnek vissza. Nincs munkalehető­ség. „Ez a város szürke és sáros” - mond­ják. Nehéz küzdelem. De jobb most a nyárra gondolni. A túláradó örömre, amellyel a hírt fogadta a kicsiny csapat, hogy házigazdája lehet az evangélikus fiatalok 2006. évi orszá­gos találkozójának. Jó, hogy az öröm­nek is megvan az a tulajdonsága, hogy nem szívesen marad mederben. Az a re­ménységünk, hogy a Szélrózsán keresz­tül az örömhír is kilép a megszokottság medréből, és elárasztja a várost. Vonzza majd az érdeklődőket. Tömegével. Ezt az áradást kár volna megállítani. Addig még sok a munka. Ki-ki lerakja a maga homokzsákját. Készíti, szépíti a te­repet. Plakátol, viszi a hírt, és imádkozik. A szolnoki evangélikusok vendégsze­retete, segítőkészsége, öröme már ké­szen áll. Várja az ide látogatókat. Min­denki hozzon magával egy kis jókedvet, szeretetet, vidámságot és az örömhír rábí­zott fejezetét! Találkozzunk a Ligetben július 19. és 23. között! ■ Győri Péter Benjámin lelkész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents