Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-15 / 3. szám
/Evangélikus ÉletS EHE-MELLEKLET 2006. január 15. Evangélikus Hittudományi Egyetem 2006 Távlatok, hatások és szándékok az új évben Ki tudja, hányszor jártuk körbe ennek a három szónak a világát az elmúlt évek során, amikor a magyarországi felsőoktatás átalakításának különböző fázisait éltük át! Most számunkra leginkább az a megnyugtató, hogy egyetemünkön a lelkészképzés megmarad osztatlan képzési formában, de a katekéta-lelkipásztori munkatárs szak, valamint a hittanár szak - az összességében is átalakuló tanárképzés területén - változásaival részeseivé válunk egy fejlődési folyamatnak. Izgalmas kérdés, hogy képesek le- szünk-e a teljesen új kántor szak indításával és a levelező tagozat, valamint a továbbképzési lehetőségek szélesítésével mennyiségileg és minőségileg is megfelelni azoknak az előírásoknak és követelményeknek, amelyek gyors tempóban változnak, illetve egyértelműen emelkednek a közeljövőben. A távlatok terén az örök kérdés ma is aktuális: hány végzett lelkészre van szüksége az evangélikus egyháznak évente ahhoz, hogy küldetését zavartalanul be tudja tölteni, de ne történjen létszámbeli túlképzés sem? Az utóbbi évek tendenciái megerősítik dr. Sólyom Jenő professzornak évekkel ezelőtt, még kerületi felügyelőként tett előrejelzését, amely szerint átlagban tíz-ti- zenkét felavatott és szolgálatát meg is kezdő végzősre van szükség. Nyilvánvaló, hogy ehhez a végeredményhez magasabb kezdő létszámmal tudunk eljutni, és ez a becslés akkor igaz, ha a lelkészi állások száma megmarad legalább a jelenlegi szinten. E két feltétel teljesüléséhez már önmagában is komoly megújulásra és missziói erőre van szükségünk Isten ajándékaként, folyamatosan. Hívjuk és várjuk egyetemünkre azokat az elkötelezett és az aktív gyülekezeti életben már kipróbált fiatalokat, akik a jövőben szívesen indulnak az igehirdetői, tanítói és nem utolsósorban az emberek gondjátbaját alázatos pásztori szeretettel felvállaló egyházi szolgálatra. Bátorításnak szánjuk ezt a mellékletet evangélikus hetilapunkban azok számára, akik éppen ezekben a napokban gondolkoznak azon, hogy hova is jelentkezzenek tovább tanulni. De megköszönjük annak az olvasónak a szolgálatát is, aki esetleg elviszi ezt a lapszámot egy középiskolásnak, és biztatja arra, hogy gondolkodjon el a pályaválasztásnak ezen a lehetőségén. Az amerikai lelkészképzésben mindig választanak egy kísérő gyülekezeti tagot a teológushallgatók számára. Evenként pedig mindenkinek el kell mennie a gyülekezetébe, és személyesen be kell számolnia a fejlődéséről egy istentisztelet utáni negyedórában. Mennyi imádságra és szeretetre ad lehetőséget egy ilyen találkozás! Talán kipróbálhatnánk ezt a módszert, minden hivatalos előírás nélkül is... Azokkal a hatásokkal, amelyek ma érik a tudományt, a kutatást és magukat az egyetemen oktatókat vagy tanulókat, csak bölcsességgel és higgadtsággal szabad foglalkozni. Ez alól még a most jelentkező, frissen érettségiző tanulók és családjaik sem kivételek! A „bolognai folyamatként” közismertté vált átalakulás kikerülhetetlen a mai magyar felsőoktatás számára, és benne a hittudomány sem lehet minden összefüggésben kivétel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy közelebb fogunk kerülni az európai teológiai képzés és kutatás területeihez, és jóval több együttműködésre lesz szükségünk a belföldi és külföldi testvérintézményekkel, mint eddig. Ez a környezeti hatás azonban nem jelentheti egy percig sem azt, hogy a teológus-lelkész szaknak távolabb kellene kerülnie a mindennapi egyházi élettől, és hogy a jövőben ne lenne prioritás a gyülekezetekhez fűződő viszony. A felsőoktatásban újabban megfogalmazott minőségi kritériumok is egyre erőteljesebben hangsúlyozzák egy-egy diploma értékelésénél a gyakorlati alkalmasság erős fejlettségének fontosságát. Ezt a szempontot hitéleti téren az aktív gyülekezeti kapcsolat és a személyes lelki élet gyakorlása biztosítja. Szeretnénk elérni azt, hogy hallgatóink már az egyetemi évek alatt közelről megtapasztalják a gyülekezeti életet, és erőt tudjanak meríteni egy-egy aktív gyülekezeti közösségben átélt élményeikből. Jó lenne fordítani egy kicsit azon a ma is meglévő kapcsolaton, amelyben sok hallgatónk szolgálatvégzőként van jelen a gyülekezetek közösségében, de ritkábban van idő és energia a „fogyasztói jelenlétre”, amikor személyesen, igehallgatóként és gyülekezeti tagként élhet át „áldást és bánatot” egy valós gyülekezeti élettérben. Szándékunk szerint egyre többször szeretnénk átélni azt, hogy egy-egy gyülekezeti szolgálat alkalmával egyetemünk valamelyik tanárát megszólítja néhány hittestvér, és egyszerű szavakkal megköszöni azt, hálát ad Istennek azért, hogy hűséges, becsületes, szeretetre nyitott és teológiai tudásban, személyes életben egyaránt áldott életű lelkészük van. A diploma igazi értékmérője mindenképpen az, ahogyan egy-egy végzett hallgató megtalálja a helyét és szolgálatát. Igaz, hogy erre mindenkinek másként ad lehetőséget Urunk, de a közös szándék legyen mindig összekötő kapocs imádságban, szeretetben és munkavégzésben. Bárcsak minél ritkábban kellene szégyenkezve tudomásul venni, hogy akivel a rektor kezet fogott a diplomaátadás ünnepi perceiben, az nagyon nehezen lépeget tovább a szolgálat vizsgáin! A jövő lelkészeiért és hittantanáraiért közösen állhatunk meg Isten előtt .ezzel a pár oldallal, és vállalhatunk nagyobb áldozatot egyházi életünknek ezért a részterületéért. ■ Szabó Lajos rektor „Köszönjük a gyülekezetek áldozatkészségét” Az Evangélikus Hittudományi Egyetem részét képező Evangélikus Teológus Otthon feladatát illetően belesimul az egyetem képzési profiljába. Ha kollégiumként gondolunk az otthonra, akkor természetes, hogy a lelkész és hittanár szakos hallgatók lakhatásának biztosítása az egyik alapfeladata, jelenleg 75 fő lakik bent. Közöttük - már második éve - kilenc olyan „külsős” hallgatónk is van, akik más egyetemre vagy főiskolára járó evangélikus fiatalok. Fontosnak tartjuk, hogy az ő jelenlétük hallgatóink számára olyan viszonyítási lehetőséget jelent, amely egy kicsit előrevetíti a majdani gyülekezeti élethelyzetet. Más szóval: nem élhetnek a mai teológusok elefántcsonttoronyban. Egy- és kétágyas szobákkal rendelkezünk. Ez az igen kedvező lehetőség annak köszönhető, hogy elkészült az otthon új szárnya. Az új részben a szobákon kívül egy új kápolna és egy tornaterem is helyet kapott. Nagyon hálásak vagyunk ezért a lehetőségért egyházunknak, gyülekezeteinknek. A teológusotthon lakóinak számos alkalmuk van arra, hogy hivatásukra készülve olyan impulzusokat kapjanak, amelyeket hasznosíthatnak majd a munkájuk során. A napjainkat két áhítat keretezi; délelőtt fél io-kor és este 9-kor kezdődnek. Kéthetente úrvacsorás istentiszteletet, havonta pedig - meghívott vendégekkel - otthonórákat tartunk. A különböző imakörök mellett heti rendszerességgel bibliaórára jövünk össze; az idén Jakab levelét olvastuk végig. Minden évet csendesnapokkal kezdünk. Évközben minden évfolyammal csendeshétvégéket tartunk az ország különböző evangélikus ifjúsági házaiban, nyaranta pedig egyhetes túrát szervezünk valamely hegységünkbe. A sok közösségi alkalom igen fontos szerepet tölt be azoknak az életében, akik közösségek vezetésére, segítésére készülnek. Az igehirdetői hivatásra készülve a felsőbbéves hallgatók szupplikációkon vesznek részt. Tavaly 202 gyülekezetben járt és végzett igehirdetői szolgálatot egyetemünk egy-egy képviselője. Teológus napot - melyen oktatói vezetéssel a teológusok kis csoportja végzi a vasárnap összes istentiszteleti, illetve ifjúsági alkalmának a teendőit - tizenkét gyülekezetben tartottunk. Ezekre az igehirdetői alkalmakra komoly munkával készülünk elő. A szupplikációs vasárnap előtt tíz nappal mindenki igehirdetési előkészítőn vesz részt, és a leírt prédikációt be kell mutatnia. így tehát egy-egy igehirdetés alkalmával - ha a gyülekezeti, lelkészi visszajelzéseket is beleszámítjuk - több Továbbképzési lehetőség pedagógusoknak olyan reflexióval is szembesül a hallgató, amely segíthet abban, hogy megfelelő gyakorlatot szerezzen a felkészülési időszakban. A szupplikációs alkalmak egyben gyűjtést is jelentenek a számunkra. Az adományok fontos szerepet töltenek be éves költségvetésünkben. Köszönjük a gyülekezetek áldozatkészségét! A kis beszámoló végére maradtak a nagyheti passiós utak. Ezeket a napokat egyházunk különböző egyházmegyéiben töltjük, a mindenkori harmadévfolyam részvételével. A passió történetének dramatizált, önálló feldolgozását - melyre hónapokig készülnek a teológusok - egy hét alatt 20-22 alkalommal adjuk elő. A készülés, a közös feladat, a gyülekezetek szeretete, feladatunk és küldetésünk fontosságának átélése mindenkire - akár egész életet meghatározó - hatással van. Köszönjük a gyülekezeteknek, hogy a lelkész- és hittanárképzésben mindig számíthatunk rájuk, hiszen a feladatunk közös: olyan Krisztus-követő munkásokat küldeni az aratásba, akik életüket- békességüket az Istentől kapott küldetésük teljesítése közben találják meg. Kérjük, imádkozzanak a jövő lelkészeiért és hittanáraiért! ■ Johann Gyula, az EHE lelkésze W- Részletes információ a III. oldalon 1 . LL 1 1 . / ^ '*■ —— 1 m Elérhetőségeink Evangélikus Hittudományi Egyetem, 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 1/469-1050. Fax: r/363-7454. E-mail: teologia@lutheran.hu. Honlap: http://teol.lutheran.hu. Katekétaképzés Nyíregyházán Képzésünk teljes nevén „nappali tagozatos bachelor (BA) szintű katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak kateké- ta szakiránnyal” - ez a bonyolult elnevezés tükrözi az átalakuló felsőoktatás új szerkezetét, de sejteti a kipróbált tartalmat is. A szerkezet tényleg új. A magyar felsőoktatás eddig két párhuzamos csőhöz volt hasonlatos; az egyiket egyetemnek hívták, a másikat főiskolának, s a kettő között nem volt érintkezés. 2006-tól kezdve a felsőoktatás ehelyett egymásra épülő szintekre fog tagolódni: alapképzésre, mesterképzésre és doktori képzésre. Az érettségi után mindenki alapképzésre iratkozhat be, s bárhol végzi majd el, igény és lehetőség szerint továbbléphet a második, majd a harmadik szintre. (Kivételképpen néhány szak megőrizhette a régi, folyamatos képzési formát, ilyen marad például az orvosképzés, a jogászképzés és a mi egyetemünkön a lelkészképzés.) A hároméves alapképzés után veheti át a leendő diák első kemény fedelű diplomáját, amelynek elemi feltétele lesz a középfokú nyelvvizsga megléte. Aki tehát már három év után ki szeretne lépni a nagybetűs életbe, lezárt tanulmányokkal a háta mögött teheti meg, mások pedig a kétéves mesterképzésben és az ennél is hosszabb doktori képzésben ostromolhatják tovább a tudás nehezen bevehető sáncait. Izgalmasan alakul az új szerkezetben a tanárképzés jövője. Eddig főiskolai vagy egyetemi szinten lehetett tanári diplomát szerezni; az első általános iskolai, a második pedig középiskolai tanításra jogosított fel. A jövőben teljes tanári diplomát csak a mesterképzésben lehet majd szerezni. A tanárképzés eddig jellegzetesen szakpáros képzésben folyt; a jövőben egyetlen tudományterület alapszakára iratkozhat be a leendő hallgató. Jól látható az a szándék, hogy a három plusz két esztendő végén két szak tanítására jogosító diplomát adjon a felsőoktatás a leendő végzősök kezébe, de a kétszakos képzettséghez vezető pontos út mára még nem rajzolódott ki. A képzésbe az idén belépő új elsőéves - bármilyen alapképzésben kezdje is el a tanulmányait - hangulatától függően kísérleti nyúlnak vagy pionírnak érezheti majd magát. A hittanárképzés is ebben a szerkezetben fog folyni, egy fontos ponton mégis eltér a tanárképzés általános rendjétől. Míg a magyar vagy a matematika alapszakon szerzett diploma önmagában nem képesít tanításra, a katekéta alapszak elvégzésekor olyan diplomát adhatunk a végzős hallgató kezébe, amely „lelkész vagy hittanár felügyelete mellett végzett gyülekezeti vagy iskolai hitoktatásra” jogosít fel. Szórványgyülekezetekben, nagy gyülekezetek hittancsoportjaiban, de akár nagyvárosi gyülekezetek területeihez tartozó önkormányzati iskolákban rugalmasan használható a három év alatt szerzett oklevél. A mesterképzésben szerzett oklevél pedig azzal a joggal ruházza fel birtokosát, hogy önálló iskolai hittanári állásra pályázzon, vagy teológiai doktori képzésre iratkozzon be. Ebben az új szerkezetben jelenik meg a jövőben az EHE Nyíregyházi Tagozatán kipróbált régi tartalom. A tagozaton 1996-tól kezdve folyik főiskolai hittanárképzés; diákjaink eddig magyarral, történelemmel, rajzzal, énekkel, angollal vagy némettel együtt vehették fel a hittanár szakot. Bár a keretek ma még folyékonyak, reménységünk szerint hamar kirajzolódik az az út, amely a három plusz két év végére elvezet a hittan és valamelyik fenti szak tanítására képesítő kétszakos mestertanári diplomához. Az új szerkezet viszont lehetővé teszi azt is, hogy valaki hittanból egyszakos mestertanári diplomát szerezzen - ehhez az alapszak után az EHE mesterszakát kell majd elvégeznie. A szak felelőse - e sorok írója - rendszeres teológiai tárgyakat tanít, szakirányfelelőse pedig az újszövetséges dr. Cserháti Márta. Mindketten az EHE nyíregyházi képzésre kiküldött oktatói. A képzésben az EHE budapesti oktatói közül részt vesz még dr. Varga Gyöngyi, az EHE Ószövetségi Tanszékének adjunktusa, dr. Korányi András egyháztörténész, valamint Gömböcz Elvira gyakorlati teológiai doktorjelölt. Szakunk kezdettől fogva református hallgatókat is fogad, így a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatói is segítik munkánkat: dr. Bodó Sára és dr. Fekete Ká- roly gyakorlati teológusok, illetve dr. Barátit Béla Levente egyháztörténész. Hosz- szú a sora végül azoknak a lelkészeknek és tanároknak, akik képzésünket színesítik és gazdagítják: ijj. Hafenscher Károly, Laborczi Géza, Levente Péter, Molnár Erzsébet, Réz-Nagy Zoltán, Sipos Kund Kötönyné és dr. Szilágyi László. A képzés tartalmáról szívesen mondok többet is, keressenek a 20/824-2433- as telefonon, vagy írjanak e-mailt a csep- regia@nyf.hu címre. Azokat pedig, akik még nem jártak Nyíregyházán, csak biztatni tudom: jöjjenek el, nézzék meg a várost, a tölgyerdővel határos főiskolai campust - nem fogják sem megbánni, sem elfelejteni. ■ Csepregi András egyetemi docens, szakfelelős I
