Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-09 / 15. szám

12 -4i 2006. április 16.

KERESZTUTAK

‘Evangélikus ÉletS

Református dokumentumok az ötvenes évekből

KÉNYELMETLEN SZOMSZÉDOK?

Jézus és az apostolok az egyház-állam viszonyról

Az Ökumenikus Tanulmányi Központ legújabb kiadványa

Szokatlanul hosszú cím, keménytáblás könyv, egyszerű küllemű borító - a kötet dokumentumgyűjtemény. Ha a református Kálvin Kiadó marketingszempontokat követve sietett volna rögtön 2006 januárjában élni az évforduló adta lehetőségekkel, bizonyára harsogóbb formát választott volna könyvéhez. A forma, a cím és a tartalom a szerkesztői- kiadói szándékot csak még hangsúlyosabbá teszi: segíteni a korszak minél szélesebb körű, minél összetettebb, minél tényszerűbb feldolgozását.

„Tényszerűség” - emeli ki ajánlójában dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. „Tény - folytatja -, hogy rossz vagy kényszerű, sőt kikényszerí- tett döntések sora született azokban a napokban - és persze helyes és bátor döntések is. Az ebben a kötetben nyilvánosságra hozott levelek", határozatok, nyilatkozatok ezeket a döntéseket dokumentálják. Tények, szavak, amelyek elhangzottak és leírattak, s az értük való felelősségvállalás megkerülhetetlen. De a sorok mögött emberi sorsok rejteznek. Embereké, akik nem voltak abban a helyzetben, hogy utólag, higgadtan mérlegeljenek, akik féltették szeretteiket, egyházukat, és - ezt nem hallgathatjuk el, és nem is akarjuk elhallgatni - olyan embereké, akik a hatalom kínálta lehetőségért nem tartották drágának feladni hitüket, emberségüket és társaikat.”

A korszak egyházi történéseinek értékelése olyan feladat, amelyhez valóban elengedhetetlen és kiváló segítséget nyújt az eddig a témában megjelent legátfogóbb dokumentumgyűjtemény. Bár „ez sem teljes (...), mégis talán átfogó képet ad az eseményekről, azok hangulatáról, a »szereplők« gondolkodásáról (és esetleg azok gyors »változásáról«!). A dokumentumoAdalékok

a Maavsiro'Sí'ági Rsiorasüis £gyft*«.baa

Dokumentumok

a »ötatwátus Megüít/iási Mflígaí-sít,

»1 0»í/A-jsm ip«t#?i5tűiítK»íg tevéRanysvg®

kát - általában - időrendi sorrendben közöljük. Ez azért is fontos, mert azok helyes megértése, mérlegelése csak abban az időszakban, környezetben, miliőben lehetséges” - írja Ladányi Sándor, a kötet szerkesztője, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanára, aki hosszú évek óta foglalkozik a témával.

Közhely, mégis igaz: az egyház jövője nagyban függ attól, hogy a jelenben miként tudjuk feldolgozni máig élő múltunkat - nem a közhelyek szintjén. A kötet ebben nyújthat segítséget az olvasónak.

■ Galsi Árpád

Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956-1957-es esztendőben történtekhez - Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Ladányi Sándor. Kálvin Kiadó, Budapest, 2006. Ára 3200 forint.

Az Ökumenikus Tanulmányi Központ az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek 20. számaként jelentette meg a közelmúltban Walter E. Pilgrimnek, az egyesült államokbeli Tacomában (Washington állam) működő Pacific Lutheran University (Csendes-óceáni Evangélikus Egyetem) professzorának könyvét.

A kötetet 1999-ben adták ki, ez a szerző legismertebb műve. Hasonló vállalkozásra már korábban is sor került ismert teológusok részéről (Oscar Cul- mann, 1956; Wolfgang Schräge, 1971 és Charles K Barrett, 1972). Pilgrim azonban náluk is alaposabb elemzését igyekszik adni egyház és állam viszonyának, és a korábbi művek gyengeségeire is rámutat. (A könnyebb olvashatóság érdekében a szerkesztő, dr. Tóth Károly nyugalmazott református püspök, az ÖTK elnöke úgy látta jónak, hogy rövidebbre fogja a bőséges, alapos jegyzetanyagot.) Rajtuk kívül a különböző tanulmányok inkább csak egy-egy bibliai szakasszal foglalkoznak részletesen, elsősorban a témával kapcsolatban legismertebb kérdésekkel, a császárnak való adófizetéssel (Mt 22 stb.) és Róm 13-mal, az engedelmesség kötelezettségével.

Egyház és állam viszonya a gyakorlatban a teljes „odasimulástól” a teljes szembefordulásig terjedhet. Idehaza is (különösen is bizonyos körök választások előtt) gyakran előveszik az állam és egyház elválasztásának kérdését. Ez pluralista demokráciában, szekuláris kultúrában valóban mást jelent, mint a korábbi évszázadokban.

A bevezető szerint „mi mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ezek a kérdések mennyi zavart okoztak a XX. században. Amikor az egyház totalitárius államokkal

találta szembe magát, amelyek igyekeztek faji, ideológiai és más céljaik szolgálatába állítani az egyházakat. Az egyház kibékíthetetlen módon ütközött össze az ateista-szocialista rendszerekkel, hiszen céljuk az egyházak eltörlése volt. És az egyházaknak szembe kellett nézniük az erősen szekuláris hatalmakkal, amelyek azt akarták elérni, hogy megszűnjön az ő társadalmi befolyásuk, és helyébe saját meggyőződésük és elképzeléseik lépjeW ALTER E.PIK,KJVI

KÉNYELMETLEN

SZOMSZÉDOK?

Jézus és az apostolok az egyház-állam viszonyról j

nek. Persze túl sokszor az egyházak maguk sem tudták, mit mondjanak vagy tegyenek.” (Hadd jegyezzük meg a közelmúltra vonatkozóan, hogy a lapunk hasábjain az elmúlt hónapokban tárgyalt „diakóniai teológia” is az összeütközés ki- békítésére tett felemás - vagyis nem követendő - kísérlet volt.)

A könyv ezután három fő részben mutatja be Újszövetség és államhatalom

viszonyát. Először az engedelmesség pá- li és péteri etikáját tárgyalja, nem feledkezve meg a magyarázatok kritikájáról sem. A következő, legrészletesebb fejezet Jézus és az evangéliumok nyomán a kritikai távolságtartás etikájáról szól. Először Isten és csak utána a császár, különben is, az Isten országa nem politika. „Nem a császár az Úr. Az államok lehetnek vagy nem lehetnek Isten szolgái.”

A szerző a harmadik részben a Jelenések könyvével a totalitárius és bálványimádó állammal szembeni ellenállás etikáját veszi górcső alá. A befejező részben, amely az Egyház és állam az Újtestamentumtól napjainkig címet viseli, igyekszik összehangolni a háromféle újszövetségi megközelítést. Ez már csak azért is lehetséges és szükséges, mert mindegyikük elve az Istennek való engedelmesség: a konkrét példák - különösen is a 20. századból valók - ezt világítják meg.

Befejezésül hadd mondjunk ennyit: az egyház nem arra kapott megbízást, hogy az adott esetben kényelmetlen szomszédot az ige csűrés-csavarásával kényelmessé nyilvánítsa, de arra sem, hogy a kényelmes szomszéd jóvoltából maga is elkényelmesedjen. Az egyház nem felejtheti el, hogy zarándok (ezt jelenti a szerző neve is) ezen a földön. Az evangélikus Pilgrim professzor könyve ehhez nagyon hasznos olvasmány.

■ DR. SZENTPÉTERY PÉTER

Walter E. Pilgrim: Kényelmetlen szomszédok? - Jézus és az apostolok az egyház-állam viszonyról. Fordította az Ökumenikus Tanulmányi Csoport, szerkesztette dr. Tóth Károly. Ökumenikus Tanulmányi Központ, Budapest, 2006. Ára 1400 forint.

Egyház és állam kapcsolata

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Szo- ciáletikai Bizottsága a fenti címmel egy összefoglaló tanulmányt készített. E munka célja az volt, hogy rövid terjedelemben, de komoly bibliai, történelmi, teológiai és praktikus szempontokat figyelembe véve eligazító segítséget nyújtson mindazoknak, akiket e témakör érint vagy érdekel.

Nyilvánvaló, hogy különböző helyzetekben ez a kérdéskör más-más hangsúlyokkal jelentkezik. Másként áll elő kritikus társadalmi válságok idején, történelmi sorsfordulók alkalmával, új egyház vagy új állam kialakulásának korában, helyi, országos vagy kontinentális képviselőválasztások idején, gazdasági konjunktúra és gazdasági válság korában vagy egy nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak mondható történelmi periódusban.

A tanulmány összeállításában fáradozó teológusok - Fa- zakas Sándor, Benke György, Bóna Zoltán (református), Reuss András, Béres Tamás, Orosz Gábor Viktor (evangélikus), dr. Szirtes András (baptista), Kalota József (ortodox) - arra törekedtek, hogy tanulmányuk olyan alapvetés legyen, amely e kérdéskör értelmezésének, taglalásának minden helyzetben kiindulópontja és vezérfonala lehet. A tanulmányt a bizottság benyújtotta az ökumenikus tanács elnökségének Az elnökség helyénvalónak tartotta, hogy e szöveg az ökumenikus tanács honlapján és a Theolo- giai Szemle hasábjain teljes terjedelmében, hetilapjainkban pedig - a helyszűke miatt - szemelvényekben a széles nyilvánosság rendelkezésére álljon. Az alábbiakban ez utóbbinak teszünk eleget. (Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára)

i.i. Egyház és állam kapcsolata a Szentírás tükrében

Az Ószövetség a királyság minden szakrális legitimációja mellett elutasítja a politikai hatalom isteni jellegét, de eszközként tekinti azt az emberi együttélés rendjének fenntartására. Az Újszövetség szintén nem beszél egységes „államtanról”, csupán a keresztényeknek mint polgároknak a politikai hatalomhoz való viszonyáról. A Róm 13,1-7 vagy az ApCsel

5,29 klasszikus locusai a földi hatalmasságok igényeit az Istennek való engedelmesség követelményével korlátozzák. (...) Jézus eligazító szavai az adógarasról (Mt 22,21), az ő országának nem e világi jellegéről (Jn 18,36), az uralkodás és a szolgálat ellentétéről (Mk 10,45) nem az isteni és a császári hatalom egybekapcsolását vagy egyenrangúságát támasztják alá, hanem arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyház is és az állam is csak akkor teljesítheti küldetését, ha nincsenek egymással szerves kapcsolatban.

1.2. Egyház és állam kapcsolata a történelmi tapasztalatok fényében

Történelmileg nézve ez a kapcsolat soha nem volt feszültségektől mentes. Az egyház gyakran ki volt téve a kísértésnek, hogy annak megfelelően keresse a helyét a világban, ahogyan a társadalom vagy az államhatalom tekintett rá. Ez történelmileg két szélsőséget mutat:

(1) Vagy bizalmatlanul tekint az állam az egyházra, aminek következménye a türelmetlenség, az egyház által képviselt értékek nyilvános negligálása, az egyház társadalmi-gazdasági ellehetetlenítése egészen az egyházüldözésig menően, azért, hogy az állam minél előbb megszabaduljon a „kényelmetlenkritikus” idegen testtől. (...)

(2) Vagy pedig, mint kulturális-politikai „tényezőt”, az állam megpróbálja eszközévé tenni az egyházat saját ideológiai-világnézeti céljainak megvalósításához. (...) Történelmileg nézve viszont nem tagadható, hogy e két szélsőség között az egyház újra és újra igyekezett megtalálni a küldetésének megfelelő utat: egyrészt az Isten iránti feltétlen engedelmességben (ApCsel 5,29) nem hallgatta el az evangélium igazságát, másrészt törekedett szolgálni az ember és a köz javát a prófétai intelem értelmében: „Fáradozzatok annak a városnak békességén..., és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a békességétőljugg a ti békességetek is!" (Jer 29,7)

2.1. A bűnbánat szerepe és haszna

Bűnbánattal és önkritikusan kell megállapítanunk, hogy egyházaink a múltban gyakran megpróbáltak hasonulni a világ szkémájához, nemegyszer az államhatalom eszközeit is igénybe véve a saját érdekek érvényesítésére vagy tagjaik fegyelmezésére. (...) A bibliai alapokra és közös hagyományainkra való eszmélkedés viszont újból megtaníthat arra, hogy az egyház és az állam az emberiség életének két különböző - vallási és polgári - megnyilvánulása. Mindkettő Isten uralma alá tartozik, és mindkettő - a maga eszközeivel - az ember javát kell, hogy

szolgálja. De az egyház és az állam elkülönülő hatáskörei nem szembenállást jelentenek, hanem azt, hogy e hatáskörök kiegészítik és segítik egymást.

2.2. A szeparáció

Egyház és állam szétválasztásának gondolata napjainkban gyakran uralja a politikai retorikát. A „szabad egyház szabad államban” elve az újkortól kezdve egyre inkább meghatározta a közélet alakulását és az ennek megfelelő egyházpolitika eszményét. Ezt azért is fontos tudatosítani, mert a sokat hangoztatott szeparáció nem az állam kezdeményezéséből, kényszer alatt kell, hogy megvalósuljon. (...) A kérdés nem az, hogy szükség van-e a szeparációra, hanem hogy mikor, minként, milyen feltételek mellett történjen. Ahhoz nem férhet kétség, hogy ahol az egyház az államtól vállal át (szociális, kulturális stb.) közfeladatot, ezt ugyanolyan anyagi feltételek és elbírálás mellett végezhesse, mint az állami szektor hasonló intézményei. Az egyház sajátos hitéletére nézve viszont leszögezhető: hosszú távon a szeparációt csak egy lelkiségében megújult egyház bírhatja el, amelynek tagjai nemcsak teherviselésre, de áldozatokra is képesek. Az egyház szervezeti reformja és lelki megújulása elválaszthatatlan egymástól.

A szeparáció nem akadálya, hanem feltétele az egyház és az állam jó együttműködésének.

2.3. Az állam semlegessége

Az európai társadalmak modernizációtörténete vészes ellentmondásosságot bizonyít. A társadalom egyfelől igényli a hagyományokon felülemelkedő, kötetlen, önmegvalósításra és önrendelkezésre képes egyének jelenlétét - másfelől éppen azokat a társadalmi intézményeket építi le és lehetetleníti el a pluralizmus és az értéksemlegesség jegyében, amelyek képesek lennének megadni az egyén kibontakozásának, értékítélete kifejlődésének kereteit. Ezért beláthatatlan következményekkel jár a történelmi egyházak morális tradícióinak relativizálá- sa és a keresztény értékekkel szembeni semleges álláspont hangsúlyozása - jóllehet e kísértésnek maguk az egyházak sem képesek ellenállni. Az Isten előtti felelősségre való hivatkozás ugyanis nem vallási gyámkodást jelent a politika felett - de jelzi annak a szabadságnak a realitását, amely egyrészt megjeleníti az egyén méltóságának érinthetetlenségét, másrészt előfeltételét és egyben kontrollját is képezi a liberális jogállam működésének.

A keresztény egyházak jelenlétére és szolgálatára tehát nagyon is szükségük lenne az európai államoknak. (...)

2.4. Mit jelent az egyház

prófétai szolgálata, illetve őrállói tiszte?

(...) Az egyház akkor teljesíti prófétai tisztét, ha szükség szerint hangot ad a demokrácia eszményeivel való visszaélés elleni tiltakozásának, felemeli szavát az állam alkotmányos rendje érdekében, és nemcsak a régi igazságtalanságok felszámolását sürgeti, de lehetőségei szerint mindent megtesz az új igazságtalanságok elburjánzásának kivédése érdekében. (...)

Az egyház prófétai szava akkor hiteles, ha előbb Isten népét szólítja meg, még mielőtt a társadalomhoz szólna, hiszen akire sokat bíztak, attól többet kémek számon (Lk 12,48). (...)

Melyek legyenek az egyház prófétai szolgálatának mai szempontjai?

(1) Tudatosítani kell az egyház tagjaiban, hogy minden keresztény misszió és diakónia a társadalom elesettjei és áldozatai iránt mindaddig „csak szolgáltatás” marad, míg az egyház nem képes szembesülni az adott rendszer kihívásaival, és nem tesz meg minden tőle telhetőt a problémákat kiváltó okok megelőzésére.

(2) Az egyház prófétai szavának tartózkodnia kell a kultúrában és a médiában tapasztalható „prófécia” idegen hangjától, amely a kíméletlen leleplezésekben és a szenzáció hajszolásában érdekelt.

(3) Végül az egyház nem használhatja prófétai tisztét arra, hogy önmaga hitelét, társadalmi befolyását és erkölcsi tekintélyét biztosítsa a világban.

Az egyház akkor teljesíti őrállói tisztét hitelesen, ha közéleti megnyilvánulása, állásfoglalása és bizonyságtétele nem áll meg a kritikánál, hanem felmutatja a világnak a Jézus Krisztusban adott ígéret tartalmát, és felébreszti a reménységet Isten ítélete és kegyelme iránt!

H A MEÖT Szociáletikai Bizottsága