Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-02 / 14. szám

‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2006. április 2. 11 www.frankfurt-evangelisch.de Díjnyertes a német evangélikus oldalak között A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) 1996 óta minden évben meghir­deti a felekezeti honlapok versenyét. A Webfish díj arany, ezüst vagy bronz fo­kozatát kaphatja meg a zsűri által ki­emelkedő minőségűnek ítélt internetes oldal, melyet valamelyik evangélikus közösség vagy szervezet készített. Az idei nyertes honlap Frankfurt nagyváro­si dzsungelének világhálós egyházi út­mutatója. A Majna-parti metropolis sokak szá­mára nem több üzleti központnál, regio­nális gazdasági centrumnál, felhőkarco- lós nagyvárosnál. Pedig jelen van az evangélikus egyház a város életében, nem is akárhogyan! Öt évvel ezelőtt Frankfurtban került sor a német evangélikus napokra, a Kir- chentagra, melynek csaknem százezer résztvevője között néhány százan mi, magyarok is láthattuk a frankfurti evan­gélikus élet gazdagságát. Mostanra pe­dig elkészült a virtuális egyházi bemu­tatkozó oldal is a www.frankfurt-evan- gelisch.de címen. Ezen a honlapon a ké­szítők igyekeztek minden tudnivalót összegyűjteni a város hatvan evangéli­kus gyülekezetével kapcsolatban. A kö­zösségek élete, templomaik és alkalmaik töviről hegyire fel vannak sorolva. Aki a nagyvárosba csöppen, lakcíme beírására rögtön megkapja a „területileg illetékes" egyházközség címét, a templom fotóját és egy részletes bemutatkozást arról, hogy milyen csoportok és munkaterüle­tek erősek a gyülekezetben. Akit általában érdekel az evangélikus egyház szolgálata, a Hit és élet rovatban olvashatja a keresztségről, konfirmáció­ról, esküvőről, temetésről szóló részle­tes tájékoztatót, sőt egy virtuális kápol­nába is beléphet. Ha kérdései vannak, virtuálisan (e-mailben) kapcsolatba lép­het az Info Centerrel, de útmutatást kap­hat arról is, hogy miként találja meg a frankfurti evangélikus közösségek köz­ponti irodáját. Németországban az egy­házadó miatt kiemelt téma az egyházból való kilépés, ezért fontos a belépésre, a visszalépésre való bátorítás is. Az aktuális információkat esemény­EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor naptárba rendezve találjuk meg a honla­pon. Szerepelnek itt a különleges isten­tiszteletek (családi, esti zenés istentiszte­let, egyháztól távol állók alkalma stb.) és kulturális események is, mint például ki­állítások, koncertek; még bolhapiac is helyet kap a kínálatban. A honlap minden területen igyekszik felcsigázni az érdeklődést. A kínálatról szóló menüpontban érdeklődési körök szerint rendezve találjuk a fiataloknak és idősebbeknek, családosoknak és gyere­keknek, lelki és kulturális elkötelezettsé- gűeknek szóló ajánlatokat. Például a csa­ládokról szóló gyűjtemény mottója: „Le­gyen több, mint apa - anya - gyerek”. A kínálatban pedig a baba-mama klubok­tól kezdve az ifjúsági munkán és a pszi­chológiai tanácsadáson keresztül az egyházi szabadidő-szolgálatig minden­féle megtalálható. Azok számára, akiket a komoly témák nem kötnek le annyira, az „interaktív” menüpont kínál kvízjátékokat és a helyi viszonyokhoz illeszkedő, ötletes elektro­nikus képeslapokat. Még a konzum- görcsben szenvedők is találhatnak hasz­nos ajándékot baráti körüknek, hiszen az Info Center internetes boltjában formás kávéscsészéket, ökumenikus térképet vá­sárolhatnak, de a legjobb minőségű evan­gélikus csokoládéból is rendelhetnek... Útra fel tehát, németül tudók! Irány Frankfurt - legalábbis virtuálisan! Ta­nuljunk a német díjnyertestől, hogy mi­ként lehet és érdemes bemutatni egy modern nagyváros hívő életét. ■ Bogdányi Gábor n GtStíhésí tgfe * MsigUMSsfiäffc-T Ifííö-CtsteT WebFlsh m Goid für den €¥@nsf®iis£befs Reglöfislverband Frankfurt ais Main WeböUltnU »ww frankfurtevangeíísch.de gswsnnt internsípreis 12 03 2006] Der goldene WebFish geht in diesem Jahr an den Evangelischen Regionalverband Frankfurt am,Main. Das Internetangebot unter www.frankfurtevangelisch.de eröffnet vielfältige Möglichkeiten, die spezifischen Angebote der evangelischen Kirche in der Stadt wahrzunehmen, so die Wettbewerbsjury. Die Evangelische Kirche in Deutschland (£KD) und das Gemeinschaftswerk der Evangelischen Publizistik (GEP) zeichnen mit dem Preis besonders Töusmde Frttuen u Mädchen sterben ; $*desjahi\!.rfi Neme tier Store. &ns .AtssäieSunf? dokumentiert die . Hsmergfunae * MEHR­Utesmsästjjc “íüsget” • : davor; and tn : FfSfiBfoStund 4Ö.SS5 ^ Meitschí ts fesiidSeri. ; Eine Síuísis nennt Eafeter? und Hintergründe. «MEHR Éneklő (evangélikus) ifjúság EVÉL&LEVÉL&E VÉL&LEVÉL Tartassák istentisztelet minden nemzeti ünnepen! Dr. Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője az Evangé­likus Elet március 12-én megjelent számában írja: „1848-ban keresztény - katolikus és protestáns zsidó és pogány magyarok együtt küzdöttek a nemzet szabadságáért.” ’48-ban és ’56-ban „együtt haltak meg a különböző hiten lévők... a szent magyar sza­badságért”. „Felmerül a kérdés, van-e az egyháznak mondanivalója a nemzeti ünne­pen. A válasz egyértelműen igen. (...) Különösen hangsúlyos a történelmi évfordulók megünneplése az egyházi iskolákban.” Szent meggyőződésem, ezekkel a sorokkal velem együtt minden magyar állam­polgár mélységesen egyetért. Ha ilyen szoros, egyértelmű, egyetértő az állam és az egyház felfogása a nemzeti ünnepekkel kapcsolatban, akkor én javaslom, hogy a zsinat hozzon olyan törvényt vagy rendelkezést, melyben kötelezővé teszi templomainkban istentisztelet tartását a nemzeti ünnepeken. Állami és nemzeti ünnepeink: március 15., május 1., augusz­tus 20., október 23. Példát vehetnénk Izrael népéről, amely évezredek óta megüli purim és pészah ün­nepét stb. Mindegyik a zsidó nép történetének emlékezetes eseményeivel kapcsola­tos nemzeti ünnep. Tiszteljük meg népünket, nemzetünket azzal, hogy nemcsak az utcákon és isko­lákban, hanem templomainkban is emlékezzünk meg nemzeti ünnepeinkről. Erős vár a mi Istenünk! Budaörs, 2006. március 15. Horváth Miklós, a budaörsi evangélikus gyülekezet tiszteletbeli presbitere Egy szerző két levele az úrvacsoráról Egyre ritkábban élek az úrvacsorával, és ez nyugtalanít. Nem mintha ezért nem érez- ném Isten jelenlétét életemben, az ő közelségét a hétköznapokban. Természetesen olvasom is, hallgatom is igéjét, mégis hiányérzetem van a vasárnapi istentisztelete­ken, amikor nincs úrvacsora. Voltak évek az életemben, amikor természetes volt, hogy a vasárnapi istentisztelet­nek szerves része az úrvacsora. Aztán vidékre kerültem, ahol az volt a szokás, hogy évente négyszer, ötször terítették meg az Úr asztalát. Itt többször elmentem a katoli­kus misére. - Aztán jártam olyan helyeken is, ahol a lelkész elmondta, hogy megterí­tettük az Úr asztalát, de mikor arra került volna a sor, a gyülekezet kilencven százalé­ka kiment a templomból. - Én is! Megszégyenítőnek tartom ezt a gyakorlatot. Pál apostol intette a gyülekezeteket a „méltatlan” részvételtől. De mit mondana erre, hogy a nagy többség egyáltalán nem vesz részt a gyülekezeti úrvacsorái közösségben? Tudom, hogy sokan azt mondják: nálunk ez mindig így volt, de ettől még nem lesz jobb. Kezdettől fogva tizenöt évszázadon át nem így volt, és sok evangélikus egyház­ban azóta is minden vasárnap megtörik a kenyeret. Szokás dolga? Nem hiszem, hogy akkor rossz szokás az úrvacsora hiánya. Visszaemlékszem azokra az évekre, amikor minden vasárnap élhettem az úrvacso­rával. Milyen békesség árasztotta el szívemet, amikor az oltár elé térdelhettem... Milyen jelentéktelenek lettek az elmúlt hét problémái, aggodalmai, és mennyi erőt kaptam az előttem álló hét feladatainak megoldásához! Öröm és hálaadás lett az is­tentisztelet. Persze hogy fontos az igehirdetés, mégis meg kellene próbálnunk megváltoztatni azt a gyakorlatot, amikor a lelkész teljesítményétől függ, hogy megújultan tudunk-e hazamenni. Nem a jó igehirdetőért megyünk a templomba, hanem hogy Istent tisz­teljük, imádjuk, és neki adjunk hálát - ami görög szóval az eukharisztia. Kérem azo­kat, akik felelősek az istentisztelet rendjéért, hogy vegyék komolyan ezt a kérdést, mert ahogy a rosszat megszoktuk, úgy a jót még könnyebb lesz megszokni. ► Ezen a hétvégén újra énekszó tölti be a Nyíregyházi Evangélikus Álta­lános Iskola termeit. Az intéz­mény március 31. és április 2. kö­zött ad otthont az evangélikus kö­zépiskolák második országos kó­rustalálkozójának. A több szem­pontból is kiemelkedő jelentőségű eseményre hét oktatási intézmé­nyünk kórusát várják. Nováky Andreát, a Budapest-Fasori Evangé­likus Gimnázium énektanárát kérdezzük:- Honnan jött e zenei rendezvény megszer­vezésének az ötlete?- 2000-ben volt a legnagyobb evan­gélikus zeneszerző, Johann Sebastian Bach (1685-1750) születésének 315. és halálá­nak 250. évfordulója. Ebből az alkalom­ból műveltségi versenyt tartottunk, amely a résztvevők körében nagy sikert aratott. Ekkor jobban megismerhettem az ország különböző területén dolgozó evangélikus kollégákat is. A találkozás nyomán született az ötlet, hogy kétéven­te legyenek ilyen műveltségi vetélkedők, a köztes esztendőkben pedig szervez­zünk országos evangélikus kórustalál­kozót, a karvezetők és az énekkarok, va­lamint minden zenebarát örömére.- Az első kórustalálkozó különlegessége volt az úgynevezett gyorstanulási verseny. Ezt az idén is megrendezik?- Igen. Ez a kihívás - hogy egy-egy kó­rusnak fél óra alatt kell megtanulnia egy számára addig ismeretlen kórusművet - két éve nagy sikert aratott. Ezért szeret­nénk folytatni ezt a „vállalkozást”. A részt vevő kórusoknak idén Csorba István karnagynak egy - kifejezetten erre az al­kalomra komponált - művét kell megta­nulniuk. Fontosnak tartom, hogy min­den találkozón legyen egy játékos zenei vetélkedő, amelynek révén a gyerekek közelebb tudnak kerülni egymáshoz és a zenéhez. * * * Megkerestük a találkozó előtt Mihályi Zol- tánnét, a Magyarországi Evangélikus Egy­ház Oktatási Osztályának vezetőjét is.- Milyen visszhangja volt az első, 2004. évi kórustalálkozónak?- Nagy örömmel fogadták a lehetősé­get mind az evangélikus középiskolák igazgatói, mind pedig a kórusvezetők, il­letve kórustagok. Az énekkarok boldo­gan néztek szembe a „kihívással”. A ta­lálkozó egyfelől módot adott felkészült­ségük összevetésére és a közös éneklés­re, másfelől önmagában már a találko­zás lehetősége is jótékony hatással volt az énekkarok munkájára.- Ön személy szerint miben látja a kórusta­lálkozók jelentőségét?- Egyházunk középiskolái földrajzilag távol esnek egymástól, nehezen oldható meg a személyes kapcsolattartás, a közös szakmai munka. Mint utaltam rá, ez a „verseny” remek alkalom arra, hogy diá­kok és tanárok egymással találkozzanak. Emellett a kórusok iskolájuk és gyüleke­zetük jó hírnevét is öregbítik. A daloló if­jak a vendéglátó gyülekezet tagjainak is örömet szereznek, hiszen egy-egy kisebb csoport Nyíregyháza-Kertvárosban és Nyírszőlősön is szolgál énekével. De lé­nyegesnek tartom a találkozót azért is, mert az ének-zene oktatás a mai magyar iskolarendszerben sajnálatos módon egyre inkább háttérbe szorul. A diákok túlterheltségének csökkentése érdeké­ben ugyanis egyre kisebb óraszámban oktatnak készségtárgyakat. Ez azért is szomorú, mert a művészet és a zene va­lódi szellemi élményt nyújt, és része a boldogabb, teljesebb emberi életnek. ■ GaZsu * * * Krisztusnak az úrvacsorában való jelenléte hitünk titka. A titkot többféleképpen le­het értelmezni. Az elmélet és gyakorlat nincs mindig összhangban egymással. Helyes teológia, helyes értelmezés mellett lehet rossz gyakorlat. így látom ezt evangélikus egyházunkban ma. Egy rossz gyakorlat ellen már Pál apostolnak is fel kellett emelnie a szavát alig néhány évtizeddel Jézus halála után. Aztán Luther választotta el a miseáldozattól az úrvacsorát, és Zwinglivel szemben keményen állította, amit Jézus is elrendelt: ....ez az én testem... ” Az óta azonban ismét sok minden változott. Az úrvacsorából emlékvacsora lett, amely főleg húsvéthoz kapcsolódik. A kenyér és a bor jelkép lett híveink felfogásá­ban, az úrvacsora vétele pedig személyes kegyességünk jele, nem pedig az élet kenye­re. Ezt mutatja, hogy teljesen összekeveredett a gyónás és az úrvacsora. A legtöbb he­lyen, amikor ritkán sor kerül rá, nem is hívják másképpen, mint „gyónás”. Pedig a gyónás nem úrvacsora, az úrvacsora nem gyónás! A gyónás a mi bűneink­ről szól, az úrvacsora viszont hálaadás, öröm és magasztalás, az élő Úrral való közös­ségünk. Azt mondjuk, hogy az ige egyháza vagyunk, de talán nem vesszük figyelembe, hogy az Ige testté lett. A testté lett Ige, Jézus Krisztus jelenléte nem egyenlő az igehir­detéssel. Ismert mondás, hogy az Ige testté lett, aztán az egyház szavakká változtatta. A prédikációban a mi gondolataink és bizonyságtételünk vannak jelen Jézusról. Az úrvacsorában pedig Jézus maga van jelen a kenyérben és a borban. Az Ige testté lett, nem igehirdetéssé! Miért van annyi haldokló gyülekezetünk? Pál apostol azt mondja, hogy azért „erőt­lenek és betegek közöttetek sokan", mert nem becsülik meg az Úrnak testét (lásd iKor 11, 29-30). Milyen jó lenne, ha az új istentiszteleti rend bevezetésével az úrvacsora is minden vasárnap az istentisztelet szerves részévé válna, hogy éljünk általa! Milyen jó, hogy már vannak gyülekezetek, ahol ez így van. De félek, hogy a legtöbb helyen az új rend is, az úrvacsora is heves ellenkezést vált majd ki, és minden marad a régiben! Szilas Attila nyugalmazott lelkész (Győr) SZERETETVENDÉGSÉGRE... Kozáksapka Hozzávalók A világos tésztához: 20 dkg kristálycukor, 4 tojás, 4 kanál langyos víz, 13 dkg liszt, 1 csomag sütőpor. A kakaós tésztához: ugyanez és még 2 evőkanál kakaópor. A krémhez: 1 csomag ,fő- zős" vaníliás pudingpor, 3 dl tej, 2 evőkanál kris­tálycukor, 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 1 tojás. A csokimázhoz: 1 tábla tejcsokoládés tortabevo­nó, zsír. A bevonáshoz: kókuszreszelék. A tészták elkészítéséhez a kristálycuk­rot, a tojássárgákat és a langyos vizet jól kikeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a sütőport, végül a tojások felvert fehérjé­jét. A kakaós tésztánál hozzáadjuk a ka­kaót is. Egy laposabb tepsiben körülbe­lül 160-170. fokon 20-25 percig sütjük, majd kihűtjük. A kihűlt tésztákból köze­pes méretű pogácsaszaggatóval koron­gokat szaggatunk. A krém elkészítéséhez a pudingporból, a kristálycukorból és a tejből a tasakon ta­lálható leírás szerint pudingot készítünk, majd teljesen kihűtjük. A vajat, a porcuk­rot és a kihűlt pudingot összekeverjük; vi­gyázzunk, hogy ne legyen folyós. A masszához hozzákeverjük az egész tojást. Egy kakaós tésztakarikához hozzára­gasztunk egy világos tésztát a krém se­gítségével, és az egészet kívülről is be­kenjük a krémmel. Belehengergetjük a kókuszreszelékbe, a legvégén pedig be­vonjuk a tetejét a tortabevonóból és zsírból készített csokimázzal. (Megjegy­zés: ha a krém elkezd folyni, akkor kis időre tegyük be a hűtőbe.) Az Evangélikus Elet legutóbbi számá­ban hiba csúszott a XV. országos hit­tanverseny helyezettjeiről szóló felso­rolásba. A 3-4. osztályos iskolai csa­patoknál az Alberti Evangélikus Általá­nos Iskola csapata lett a 3. helyezett. A csapat tagjai: Fekete Dávid, Iker Julianna. Nagy Zoltán, Zsilik Károly. A 7-8. osztá­lyosok között a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanulói értek el 3. helyezést. A nevek helyesen sze­repelnek. A hibáért az ifjúsági osztály nevében elnézést kérek. Mády Erzsébet gyermekreferens

Next

/
Thumbnails
Contents