Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-26 / 13. szám

‘Evangélikus Éltó ÉLŐ VÍZ 2006. március 26. 9 A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN... 3. - Mk 15,20-22 Aki segített neki... ► Lehet, hogy csak egy a bámészkodók közül, ráérősnek tűnő ember. Látszólag csupán „belecsöppent” a Jézus útját kísérő tömegbe. Sodródik az árral az em­berek között, akiknek a látottakról formált véleménye erősen megosztott le­hetett. Közülük ő az egyik: cirénei Simon. Széles vállú, barnás bőrű, sötétebb arcú férfi. Elgon­dolkodtató és származására utaló beceneve is van: „Niger”; ez félvért jelent. Az észak-afrikai Cirénében élhetett, részben onnan származhatott. Erre az Egyiptomtól nyugatra eső, korábban görög területre eljutottak és ott diaszpórában éltek a magukat Ábra- hám utódainak vallók is. A pünkösdi események ide­jéről és István vértanú bizonyságtétele kapcsán is emlékezhetünk az onnan érkezők jelenlétére. Cirénei Simon tehát Jeruzsálemben van a drámai események idején. Áldozat bemutatásának a szándé­kával érkezhetett oda, ahová a közelgő ünnep miatt igen sokan készültek hozzá hasonló körülmények között, a hagyomány és a kultusz gyakorlása végett. Növeli az ünnepi forgalmat - a nagy érdeklődést - a kivégzési menet közeledése. Megtekintése igen sajátos él­mény. .. Látni a mezőről odaigyekezőket, akiket kevésbé segítő szándékuk, inkább kíváncsiságuk vezethetett a város szőkébb utcáira. Olyannak tűnik minden, mint a csúcsforgalomban .....T ömegjelenet”? Sim on is látja a kíséretben közeledő három embert, a két erősebb alkatú lator között haladó megkínzott, keresztjét erőtlenül, kimerültén vonszoló harmadikat. A katonák tudják, miért erőtlen ez a halálraítélt. Éppen az ő választásuk esik a sötét arcú emberre. Ráparancsolnak: „Hozd azt a keresztet!” Nincs vonakodás, hiszen a parancs az parancs. így indul el Simon Krisztus mögött... Szégyenkezve - hiszen egy halálraítélt kereszt­jét hordozza, maga is megalázónként lehajtott fővel. „Véletlenül” került a kereszt alá? Nem, ugyanis annyira „hozzátapadt”, hogy később, távoli otthonába hazaérkezve is ar­ról beszélt. És arról, akinek segíthetett, Jézusról, akivel így került érintkezésbe. Nem tu­dott nem beszélni róla, és nem tudott nem beszélni a később történtekről. Mindez át­járta őt és egész környezetét, mint ahogyan később Pál apostolt és munkatársait is. A kereszthordozás rendkívül sajátos érintkezési mód. Kapcsolópont Jézus és ciré­nei Simon között. Akár irigylésre méltó is lehet. Ám ez utóbbi érzést helyesebb, ha felváltja - hitből következően - annak az útnak a vállalása, amely ma is Jézus közelé­be visz, és vele közös úton vezet. Embert az ember mellett... Ezen az úton a legjelentősebb segítség az örömhír, az evangélium továbbadása a családban, közösségben, gyülekezetben - szolgálatban az élet valamennyi területén. De elsősorban magad is élj vele - Isten munkatársaként... m m. L. Kedves Gyerekek! ► Tíz hete indult sorozatunkban két keresztes lovagnak segíthettek a rájuk váró próbák teljesítésében. Királyuk azzal a feladattal bízta meg őket, hogy keres­sék meg a Tudás erdejében álló várat, amelyről egy nagyon régen íródott kó­dex tesz említést. Albert lovag és Pongrác lovag nem is késlekedett, azonnal útnak indult. A kódex leírása szerint nyolc feladatot kell teljesíteniük. Mind­egyik próba egy-egy bibliai történethez kapcsolódik. Segítsetek nekik! Ha megoldottátok a feladatot, küldjétek el a szerkesztőség címére a megfejtést. Jutalmul minden egyes alkalommal megkapjátok a várat ábrázoló kép egy-egy darabját, így mire véget ér a sorozat, összerakhatjátok a kódexben látható ké­pet. A megfejtéseket utólag is elküldhetitek. Címünk: Evangélikus Élet szer­kesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 6. Albert lovag és Pongrác lovag még soká­ig emlegette az előző próba során átélt élményeit. Nagyon tetszett nekik, aho­gyan a sok, meseszép cseppkő csillo- gott-villogott a fényben. — Kár, hogy a mi vidékünkön nincs ilyen barlang! Biztosan sokat járnék oda, hogy gyönyörködhessem a csepp­kövekben ...- Ha legközelebb erre vezet a jó sor­som, Jégvölgyet nem fogom elkerülni! ­tette hozzá Albert lovag. - Mit ír a kó­dex, a következő feladat is ilyen szép vi­déken vár ránk? Pongrác épp elővette a Szakáll király­tól kapott, egérrágta könyvet, hogy megkeresse a hatodik próba leírását, amikor hirtelen nagy szél támadt. Ha nem tartotta volna erősen a kódexet, bi­zony szaladhattak volna utána.- Keressünk egy szélvédett helyet! - próbálta Albert lovag túlkiabálni a nagy zúgást. Lovaik sörényében erősen megka­Konfliktusok életünkben Emberi kapcsolataink időnként konflik­tushelyzetekkel tarkítottak. Nincs ka­rambol nélküli együttélés. A konfliktus- kezelés változatai széles skálán mozog­nak: a normális megbeszéléstől a kiabá­lásig, a dühöngéstől az ajtócsapkodásig, a sértődéstől a goromba, feszült beszó­lásokig. Kimondott szavainknak súlyuk van. Le­hetnek igaztalanok, tiszteletlenek, in­dulatosak, vádlók. Időnként szájzárat is alkalmazunk, ha dacosan büntetni akarjuk társunkat. Meg kell fogalmaz­nunk az érzéseinket, de nem mindegy, hogy ezt mikor és miként tesszük. For­mai részletekre és íratlan szabályokra is gondolnunk kell. Például jó, ha így kezdjük mondanivalónkat: „Úgy ér­zem, hogy...” Vannak pillanatok, amikor csendben kell lenni, „...a szelíd szó a csökönyösséget is meg­töri .” (Péld 25,15) A lelki csigaházba bújt embert csak szeretettel, türelemmel és szelídséggel lehet megnyílásra késztetni. Csak a negatív érzések, csalódások félretevésével tudunk továbblépni és megbocsátani. Ha valaki nem tud meg­„Vedd kezedbe az életemet, és tégy vele, amit akarsz. Odaadom - nem utasítva vissza sem a nehéz, sem a kellemes dolgokat, amelyeket számomra rendeltél. Elég nekem a te dicsősé- ■ged. Minden, amit te terveztél, jó. Minden: szeretet. Az út, amelyet megnyitottál előt­tem, könnyű út, a magam útjának nehéz út­jához képest, amely visszavisz Egyiptomba, a vályogtéglák közé... Engedd, hogy megnyu­godjam a te akaratodban, és elcsendesedjem. Akkor a te örömöd fénye fogja átmelegíteni az életemet. Ennek a tüze ég majd a szívem­ben, és kisugárzik belőle a te dicsőségedre. Ez az, amiért élek. Ámen.” ■ Thomas Merton GYERMEKVÁR paszkodva hamarosan egy kis barlangra találtak, ahol kipihenhették a szélvihar­ral folytatott küzdelmüket. A könyvet is elővették, hogy végre megnézhessék, milyen feladat is vár rájuk.- Van egy rossz hírem! - mondta Pongrác lovagtársának. - A kint tombo­ló szél nem fog addig alábbhagyni, amíg nem teljesítettük a következő próbát.- Tudod, nemes barátom, biztos, hogy nem lesz könnyű. De eszembe jut az a bibliai történet, amikor Jézus és a tanítványai hajóra szálltak, hogy átkel­jenek a túlsó partra. A Mester nagyon fáradt volt, hamar el is aludt. Még az időközben kitört vihar sem ébresztette fel. Pedig ott legalább annyira tombolt a szélvihar, mint itt. A hajó fedélzetére is fel-felcsaptak a hullámok. A tanítvá­nyok nagyon megijedtek. Azt gondol­ták, hogy menten elsüllyed a hajó, vagy darabjaira fog szétesni. Ijedtükben fel­ébresztették Jézust, hogy segítsen raj­tuk. Ekkor ő ráparancsolt a szélre, és az azonnal elcsendesedett. A tenger sem dobálta többet a hajót. A tanítványok pedig ámulva nézték a Mester hatalmát, akinek még a szélvihar is engedelmes­kedett.- Albert barátom! Honnan tudtad, hogy ehhez a történethez kapcsolódik a mi próbánk is?! Az a szerencse, hogy az egerek épen hagyták a lapnak azt a részét, ahol ezek az ábrák vannak. Még azt is el tudom olvasni, hogy Jézus ké­pes mindenki életében helyreállítani a rendet. Az a feladatunk, hogy illesszük össze ennek a széttört hajónak a da­rabjait.- Próbáljuk meg gyorsan! - kiáltotta Albert, és máris nekiláttak. Illesszétek ti is össze őket, és olvassátok el, hogy Jézus segítségével mi költözhet az ember szívébe! bocsátani, egyre csak a bosszún töri a fe­jét. Ebbe bele lehet betegedni - ne akar­junk rosszat önmagunknak (se)! Önmagunkon uralkodni művészet; érde­mes megpróbálni! Legnagyobb ellensé­günk mi magunk vagyunk. Társunkkal egységre, egyetértésre kell jutnunk, mert akkor találjuk meg a meg­oldást közös életünk problémáira. Ha a jó tervek nincsenek egyeztetve, hiába minden fáradozásunk. Nem helyes, ha arra figyelmeztetjük a másikat: „Nem akarsz valamit mon­dani?” A megbocsátás akarati döntés. Igaz, hogy nem szokványos „eljárás”, de kipróbál­ható: még azelőtt bocsássunk meg a má­siknak, mielőtt megbánná tettét! Ezzel is segíthetünk neki, hisz megelőlegezett szeretetet, bizalmat kap tőlünk. A szere­tet „nem rója fel a rosszat” (iKor 13,5)! A sze­retet himnuszából talán ezt a legnehe­zebb megvalósítani. A feltétel nélküli elfogadásra csak az édes­anyák képesek, de a „logikátlan” szeretet tanulható, érdemes elmélkedni róla. A rossz szokások, helytelen viselke­désformák, emberi hiányosságok gya­kori feszültségforrások. A másik meg­változtatása, átformálása nem a mi dol­gunk, de el-elgondolkoztathatjuk. Saját, rövidlátó igazságaink mellett - mintegy külső szemlélőként - mások igazságát is kereshetjük, sőt meglát­hatjuk. A gondolatainknak nagy hatalmuk van, elsősorban önmagunk felett. Meghatá­rozhatják hozzáállásunkat, magatartá­sunkat, szavainkat és cselekedeteinket. Félelem, aggodalom, feltételezések, sér­tődés, illetve időnként téves vagy go­nosz gondolatok befolyásolhatják dön­téseinket és tetteinket. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el...” (Gál 6,9a) Szabad minden szituáci­óban a jót feltételezni a másik emberről, hiszen ezzel adunk esélyt számára em­bersége igaz megélésére. Különösen megszívlelendő és elgon­dolkoztató a következő mondás: „Az emberek hajlamosak azzá válni, akivé az életükben a legfontosabb emberek sze­rint válni fognak.” ■ Sziklai Tiborné HETI UTRAVALO IX0YC Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24) Böjt negyedik hetében az Útmutató reg­geli igéi Jézusnak és az ő követőinek a ____ bú zaszemsorsú életéről, az ebből faka­dó örök ürömről és dicsőségről szólnak. Böjti örömünk oka Krisztus áldozata; ő az élet kenyere mindazoknak, akik'hozzá mennek. Az Ószövetség evangélistája így hirdeti Isten választott népének jövendő boldogságát: „Örvendj, Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek, és szívből ujjongjatok! Akik gyászoltátok, leljetek vigaszra benne!” (Ézs 66,io; LK) Jeruzsálemi bevonulásakor görögök jöttek Jézushoz, s a két görög nevű tanít­vány továbbította kérésüket: „.. Jézust szeretnénk látni." Ez a mindenkori tanítványok feladata: a pogányokat a Jézushoz vezető útra segíteni. S akik az Urat „csak” látni szeretnék, azoknak ő többet akar adni: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is” (Jn 12,21.26) De ehhez vállalnunk kell az ő vezér­igénkben kijelentett búzaszemsorsát is! Az életgyűlölet azt jelenti, hogy életemet Krisztus rendelkezésére bocsátom! Tudunk-e mi dicsőítést mondani?! - „Áldott az Is­ten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja...” (2Kor 1,3) Az ő jósága bennün­ket is hűségre kötelez; az ígéret földje jó föld a búzaszeméletűek számára, alkalmas a sokszoros termésre. Számodra még jövő idejű-e ez az ígéret: „...áldanifogod Istene­det, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott” (5MÓZ 8,10)? E böjt minden keddjén ta­lálkozhatunk Jobbal; ma ezt üzeni: Istennek mindig igaza van! „Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” És: „Ha igazam volna, sem válaszol­hatnék neki; mint bírómhoz, könyörögnöm kellene." (Jób 9,2.15) Mi már tudhatjuk, hogyan igazulhatunk meg Isten előtt: egyedül Krisztus érdeméért; s aki őbenne marad, meg­marad a szeretetében. Ez az örök öröm forrása! Urunk minket is barátainak válasz­tott ki: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. (...) Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek." (Jn 15,12.14) így lehet az ő öröme teljessé bennünk. Luther szerint „az öröm titka ez: tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván magát Krisztus drága ígéretével, hogy ő az Atyával velünk marad, és megoltalmaz”. Pál a búzaszemsorsról s az azt követő örök dicsőségről ír, „hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségé­re. (...) Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2Kor 4,15.16b) Jézus Messiás, ezért hatalma van arra, hogy életét búzaszemként ha­lálba adja és feltámadva újra visszavegye:.....ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” „. ..de ti nem hisztek..." (Jn 10,18.26) A benne hívőknek ő az egyik Pártfogójuk, s az igazság Lelke a másik segítő. „.. .aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt..." (Jn 14,21) Az örök élet öröme ez, amely elkezdődött, ha el- mondtad: „Szívből szeretlek, Jézusom.” (EE 362,1) ■ Garai András HIRDETÉS Lélegzetvétel - Kilenc nap a léleknek Szerkesztette: Szabó Lajos A Lelkipásztor című folyóirat áprilisi számá­nak a mellékleteként megjelent a Lélegzetvétel című meditációs füzet. A kötet rendhagyó módon dolgozza fel a nagyhét „lelki esemé­nyeit" egy-egy talán meghökkentőnek tűnő fogalmat boncolgató meditációival (lépések, kezdet, útkereszteződés, csapda, kapcsolat, tekintet stb.) és színes képeivel. Az írások szerzői kortárs magyar evangélikus lelké­szek. A füzet tartalmánál fogva az év bármely időszakában segítségünkre lehet konferenci­ákon, csendesheteken, ifjúsági táborokban, egyéni csendességünkben az Isten gondvise­lésére való rácsodálkozásunkban. 52 oldal, 148x210 mm, színes, irkafűzött. Kiadta a Luther Kiadó, külön is megvásárolható 720 Ft-os áron. Megrendelhető a kiadótól: 1085 Budapest, Üllői út 24. Fax: 1/486-1229. E-mail: kiado@lutheran.hu. Megvásárolható a kiadó könyvesboltjában (Budapest VIIL, Üllői út 24.) vagy elektronikus könyvesboltjában: http://bolt.lutheran.hu. Léiegzetvéte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents