Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-26 / 13. szám
4 2006. március 26. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS ProChrist Kétség és ámulat ^ /L március 20-27. /L \J V/ Stúdiókép a televíziós evangélizáció helyszínéről Változatos programmal ébreszteni-mélyíteni a Krisztusban való személyes hitet: ez a reménye-célja a március 20. óta hazánkban is ezreket vonzó európai ProChrist-evan- gélizációnak. A műholdas igehirdetés-sorozatot a müncheni olimpiai stadionból sugározzák 18.10 és 19.30 között, de közvetítésének időpontját a helyi ProChrist-alkal- makat szervező közösségek vezetői szabadon határozhatják meg. A legtöbb magyar- országi helyszínen a jelenlévők élőben, egyenes adásban követhetik a programot, másutt korábban kezdenek, hogy előprogrammal - imádsággal, énekkel és így tovább - hangolódhassanak rá a résztvevők a televíziós evangélizációra. Mint azt ma egy hete megírtuk, minden este más-más témát dolgoz fel. így például: Menny vagy pokol, újjászületés vagy megsemmisülés? Mi lesz a halál után? (március 24., péntek); Ha van valamid, akkor vagy csakvalaki! Mit érek én egyáltalán? (március 25., szombat); A biztos többé nem biztos? Mi segít a félelem ellen? (március 26. vasárnap) A március 27-i záróalkalmon a Szeretett, megajándékozott és fontos vagy! üzenet hangzik. Magyarországon öt budapesti és mintegy félszáz vidéki helyszínen várják az érdeklődőket. Az esték legfontosabb része a hagyományokhoz híven az igehirdetés. Ezt a szolgálatot Ulrich Parzany német evangélikus lelkész végzi. „Nálatok a templomok hidegek” Kenyai misszionáriust látott vendégül az Evangélikus Külmissziói Egyesület március 20-án, a kelenföldi esték legutóbbi alkalmán. Njeri Wanaga szeptemberben érkezett hazánkba, hogy az úgynevezett önkéntes missziói program keretében egy teljes esztendőt töltsön Magyarországon. Miskolc mellett, Novajidrány református gyülekezetében foglalkozik a gyermekekkel hittanórákon, látogatja a beteg és idős híveket, legfőképpen pedig a falu roma lakosai közt szolgál. Hat hónap alatt remekül megtanulta nyelvünket, s ezért is élheti át örömmel, hogy Isten ebben a számára idegen környezetben használni tudja őt. Korábban már végzett missziói munkát Anglia fővárosában, Londonban, így némi rálátása van az európai egyházak életére. „Itt kihalófélben vannak a gyülekezetek. Csupa idős embert látni” - kezdte. „Nálunk, Kenyában a templomok fiatalokkal vannak tele.” Ennek okairól szólván a legfőbb problémának azt mondta, hogy a gyülekezetek életéből hiányzik a családias légkör. „Nálatok a templomok hidegek” - ezt szó szerint is értette Njeri, de leginkább képletesen. Afrikában a hívő ember életének szerves része, hogy a gyülekezet családjába tartozik. Európában ez csupán vasárnapi „rokonlátogatás". A rideg, merev légkörben hogyan találhatna otthonra egy fiatal? Njeri Wanaga azért jött Magyarországra, hogy ébredésért imádkozzon, és azon munkálkodjon, hogy megújulhasson a megfáradt európai kereszténység. ■ BPM Három püspök - három téma Egyházi vezetők beszélgetésével kezdődtek a keresztény egyetemi napok ► Három püspök, egy jövő címmel ke- rekasztal-beszélgetés nyitotta meg hétfőn a keresztény egyetemi napokat. A március 20-tól 25-ig tartó rendezvénysorozat programját a Keresztény Ökumenikus Diák- egyesület (KÖD) és a keresztény történelmi egyházak egyetemi lelkészei állították össze. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán lezajlott „nyitány” vendége ár. Veres András római katolikus, ár. Szabó István református, valamint Gáncs Péter evangélikus püspök volt. A diskurzust Süveges Gergő' televíziós műsorvezető-szerkesztő vezette. Érdekes és aktuális kérdésekre keresték a választ a három keresztény felekezet képviselői a csillagászati tavasz kezdetének délutánján. A beszélgetőpartnerek Magyarországról, a kereszténység jövőjéről és az ökumenéről fogalmazták meg gondolataikat. Első kérdésével a moderátor hazánk „lelkiállapota" felől tudakozódott. A püspökök egyetértettek abban, hogy nagy a baj. A probléma gyökerét Veres András az istennélküliségben látta. Gáncs Péter kiemelte: a társadalom hogylétét erőteljesen meghatározza, hogy az embereknek van-e kedvük élni, Szabó István pedig azt hangsúlyozta, hogy a politikai elit olyan törvényeket hoz, amelyekkel csak fokozza a romlást. A beszélgetés természetesen nem állt meg a diagnózis felállításánál. Mi lehet a megoldás? Hogyan szólíthatnák meg az egyházak a „világi” többséget? - hangzott a következő kérdés. A katolikus püspök utalt felekezetének Krisztust hirdetjük mindenkinek! feliratú plakátjaira, amelyekkel a misszió szükségességére kívánják felhívni a figyelmet egy olyan világban, ahol lényegében ideológiai és kultúrharc folyik a kereszténység ellen. „Az egyház ne csak várja, hogy meghallgassák, hanem ő maga is legyen kész arra, hogy másokat is meghallgasson” hangsúlyozta Gáncs Péter, hozzátéve, hogy a „kisebbségi létben” élő egyház akkor van veszélyben, ha rossz sóvá válva megízetlenül. A református püspök felszólalásában kitért a médiára is, hangsúlyozva, hogy az egyháznak meg kell tanulnia: az egyház valósága nem keverhető össze a médiában való megjelenés valóságával. Az utolsó téma az ökumené volt. A mindennapokban a pozitív példát a vegyes házasságok jelentik - hangzott el az első hozzászóló, Szabó István részéről. A „magasabb szintű, hivatalos” ökumenéről ugyanő mindössze csupán ennyit mondott: „A jelenlegi kormányzati politika olyan egységet teremtett, amelyen én is csodálkozom...” „A keresztény egység már adott, csak fel kell fedeznünk, meg kell élnünk. Az a kérdés - mondotta Gáncs Péter -, hogy tudunk-e tanulni egymástól, tudunk-e együtt ünnepelni, közösen úrvacsorázni.” „Imádkozni már együtt imádkozunk, és az igazi eredmények így születnek” - tette hozzá Veres András. A vendégek véleménye szerint az ökumené mai helyzetén - túl a személyes kapcsolatok erősítésén - egy közös bibliafordítás is tovább javíthatna. ■ GaZsu Világi pályákon, de a hit útján ► Az asszonyok nehezen áldozzák fel a szombat délelőttjüket. Ilyenkor kerül sor a hét végi takarításra, mo- sásra-főzésre. Az Evangélikus Nők Klubjának kéthavonta megrendezett alkalmaira éppen emiatt inkább azok szoktak eljönni, akik már felszabadultak efféle kötelezettségeik alól: gyermekeik kirepültek, nyugdíjasként hétközben is elvégezhetik a ház körüli teendőiket. A március 18-i délelőttön azonban másként történt. A megszokott létszám duplája, közel hatvan ember gyűlt össze az Üllői úti teremben. Ez alkalommal néhány férfi is eljött. Örömmel áldozták fel a délelőttjüket, és nem csalódtak. A két fiatal előadónak - dr. Szabó Cecília orvosnak és Galli Tamás számítástechnikai mérnöknek - a hitről, hivatásról tett vallomása felüdítette, reménységgel töltötte meg a hallgatóság szívét. Igen, reménységgel, hiszen egyházunk jövőjének égető kérdésére kaphattak itt választ a résztvevők: lesznek-e az idősek után odaszánt életű fiatalok? Cecília és Tamás meggyőző vallomása minden aggodalmaskodást, kétséget eloszlatott. Hogy fiatal előadók jöttek az alkalomra, azt mutatta az is, hogy bátrabban alkalmazták a modern technikát. Számítógépről vetítettek ki ábrákat, illusztrációként fotókat. Sokakat meglepett, milyen könnyedén bánt Cecília az eszközökkel. Nem csoda, hiszen munkahelyén, a Bethesda kórház intenzív osztályán is gépek veszik körül. „Vigyázni kell, hogy a beteg el ne vesszen a műszerek között” - tett róla említést ő maga is. Az előadó kifejtette: fontos, hogy egy gyermek teljes lényét gyógyítsuk; ne csak a testét, hanem a lelki sérüléseit is, sőt hatni kell a családi környezetére is - amennyire lehet. Cecília vallomásából egy átgondolt vezetésű kórház képe rajzolódott ki a hallgatók előtt. Imponáló volt az a szerénység, ahogyan az orvos önmagáról csupán mint a gyógyító közösség egy „lényegtelen” tagjáról beszélt. Simon András grafikus képére utalt, amelyet a kórházban is kitettek a falra. Az ismert gyógyítási történet ábrázolásában csak Jézus és a beteg vonásai látszanak; a barátok, akik megbontották a tetőt, arctalanok. „Csak a beteg gyermek és Jézus a fontos!” - tudatosította a szolgálatról vallott felfogását Cecília. Bár számtalan személyes emléket idézett fel gyógyulásokról - hiszen a gyermekeknek még nagyobb a gyógyulásra való hajlamuk, a regenerációs képesséDr. Szabó Cecília gük -, mégis az a történet maradt meg leginkább a hallgatóságban, amelyik az ima erejéről szólt. Öt százalék túlélési esélye volt annak a csecsemőnek, akiért aznap hárman kezdtek könyörögni az ügyeleti szobában. Ma hatéves, ép és egészséges. „A hívő orvosnak ez a többlete. Van kihez fordulnia, ha szakmailag, emberileg már minden reménytelen” - összegezte a fiatal doktornő. Amikor pedig a hallgatóság soraiból valaki megkérdezte, hogy miért lett orvos, noha korábban más pályára készült, „csupán” ezt tudta válaszolni: „Belülről úgy éreztem. (...) Vehetjük ezt elhívásnak, talán mondhatnám küldetésnek is.” * * * Galli Tamás előadása ugyanezt támasztotta alá. Nem kell görcsösen keresnünk a szolgálati területünket. Elég szent egyszerűséggel ráhagyatkoznunk Isten vezetésére, mindig csak egy lépést tenni, és lépésről lépésre jutni el oda, ahol az Úr szeretne látni bennünket. Tamás egy multinacionális cég alkalmazottja. Munkahelyén, a szekuláris környezetben Cecíliával ellentétben nincs módja arra, hogy hitét társakkal együtt gyakorolja. Arra viszont számtalan alkalma adódik, hogy kollégái előtt életvitelével, mindennapi megnyilvánulásaival tanúsíthassa keresztény meggyőződését. „Szolgálat lehet az életmódunk” - vallja Tamás, a hogyanra is választ adva: „Tisztán, szentül, egyszerűen, egyedül Krisztustól függve szabadon.” Világi hivatása mellett a gyülekezetében elindította a hajléktalanok körében végzett szeretetszolgálatot. Ebben is az az elv vezérli, hogy Krisztus szereteté- nek kell tükröződnie minden cselekedetünkben. Ezen a ponton szelíd kritikát is gyakorolt evangélikus egyházunk felett. Szerinte a szolgálatunk nem mindig felel meg a mai világ kihívásainak. Két területet említett. Hiányolta, hogy kevés gyülekezetünk végez igazán karitatív Galli Tamás munkát. A szociálisan rászorulókat csak alkalomszerűen karoljuk fel. Másik meglátása, hogy egyházunk eddig még nem kezdett foglalkozni az egyedülálló fiatal felnőttekkel. Azokkal, akiket kissé pejoratív megnevezéssel szingliként szoktak emlegetni. Pedig sokuknál nem önző akarat, nem az önmegvalósítás szándéka áll amögött, hogy nem élnek házasságban. Galli Tamás kiemelte, hogy nincs olyan fórum, ahol sajátos kérdéseikről beszélhetnének. Két fiatal értelmiségi vallott ezen a szombat délelőttön. Presbiterként már most gyülekezetük aktív, szolgáló tagjai a Deák téren, illetve Pesterzsébeten. Nekünk ott, az Üllői úti teremben abból adtak ízelítőt, milyen lehet a jövő egyháza. „Itt az idő, átadhatjuk a stafétabotot” - búcsúzott az ajtónál egy idős asszony. „Jönnek utánunk hívő fiatalok. Sőt, okosak!” ■ B. Pintér Márta Szabó István, Gáncs Péter, Veres András és a moderátor, Süveges Gergő'
