Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-26 / 13. szám
2 2006. március 26. FORRÁS 'Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA (LAETARE) - Gal 4,21-31 Meddőségben áldás Hogyan kezdjük a napot? Egy-egy napunk sorsa jórészt attól függ, hogy miként kezdjük. Ha reggel valami kellemetlenség ér bennünket, az el tudja rontani az egész napot. Énekeskönyvünk 96. éneke - „Mennynek, földnek teremtője...” - megtanít arra, miként kell nekivágnunk egy új napnak, hogy az valóban áldott legyen a számunkra. Mindenekelőtt Isten dicsőítésével kell kezdeni a napot. Ez a nagy titok Hálát kell adnunk Istennek, ahogyan énekünk 2. verse is mondja: „Hogy békével nyug- hattam, / Mára felvirradhattam.” Amíg az ember fiatal és egészséges, addig természetesnek veszi, hogy jól alszik. Nincs gond, amely felzaklatja, nincs fájdalom, betegség, amely kínozza. Idősebb korban azonban jelentkeznek a bajok, és sokszor még éjjel is gyötörnek. Ilyenkor tanuljuk meg: nem természetes, hogy békében nyughatunk. Szüléink, nagyszüleink gyakran mesélik, milyen hálásak voltak háború idején, ha egy-egy éjszaka légiriadó nélkül, nyugodtan telt el. Hálát kell adni a nyugodt éjszakáért. És mivel ezt magunktól nem akarjuk megtenni, figyelmeztet rá reggeli énekünk. Miért hálátlan az ember? Miért veszi természetesnek az életében mindazt, ami jó? Mert szívesen elfelejti, hogy hányszor fordult el Istentől, hányszor utasította el vezetését, és hányszor választotta inkább a maga útját. Ezért naponta indokolt a 3. vers kérése: „Múljék az éj sötétjével / Bűneimnek homálya, / És szívemet szent fényével / Lelked derítse, áldja; / Jézusomnak sebében / Legyen én reménységem!” Ezután a szép reggeli ének után vessük fel a kérdést: hogyan tovább? Kezdődik a nap! Reggeli, gyerekek indítása az iskolába, a közlekedés idegtépő megpróbáltatásai... A munkahelyen egy kellemetlen telefon, egy kolléga, aki valamely mulasztásért engem hibáztat, váratlan megbízatások, amelyek áthúzzák a terveimet... És így tovább. Igen. Napközben győzni kell. Legyőzni a világot - és főleg magamat. Rossz kedvet, félelmet, türelmetlenséget... Le kell győzni a fáradtságot, a reménytelenség kísértését és azt a téves gondolatot, hogy sehonnan se várhatok segítséget. Mert a segítség készen van. Amikor reggel hálaadással kezdtem a napot, amikor dicsőítettem megtartó szereteté- ért, akkor Isten felkínálta vezetését, őrzését az egész napomra. Sokan megtapasztalták és sokan elmondták már, hogy milyen csodálatos erőforrás Jézus ígérete: „Ne aggodalmaskodjatok. .....mert jó l tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” (Mt 6,25.8; Károli fordítás) ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Ha tehát nyom a terhed, és érzed gyengeségedet, járulj oda szaporán, és fogadd el a felüdítést, vigasztalást és erősítést. Mert ha addig akarsz várni, amíg mindettől megszabadulsz, úgy, hogy tisztán és méltón járulsz a szentséghez, akkor örökké távol kell maradnod.” H Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása) Ábrahámnak két fia született: Izmáéi és Izsák. Izmáéi az akkori családi, társadalmi rend szerint jött a világra: a családfő és a háza népéhez tartozó szolgáló között - a meddő feleség beleegyezésével - létrejött testi kapcsolatból származott. Születésénél az öröklés rendje játszotta a főszerepet. Fogantatása szükségmegoldás volt arra az esetre, ha a feleség, Sára később sem hozna világra utódot. Isten terve szempontjából Izmáéi csupán test szerint, testi vágyból született, szolgaságra. Izsák helyzete más. Izsák fogantatásában Istené a főszerep. Ő Ábrahám Isten iránt érzett „szerelmének”, szeretetének gyümölcse. Izsák - aki egy meddő édesanya szíve alatt kelt életre - szabadságból szabadságra született. Isten ígérete és terve valóságosabb volt Sára meddőségénél; Mert mindaz, amit Isten eltervez, fölülírja az emberi gondolkodás logikáját. Hasonló történik, amikor meddő életű emberek térnek meg, és lesznek hívőkké, vagy amikor meddő életű közösségek kelnek életre, és válnak örömmel szolgáló gyülekezetté. A meddő életű egyház is csak Istenre figyelve képes újjászületni. Minél több sivár és terméketlen életben válik Jézus valósággá, és lel otthonra a „személyes transzcendens”, annál nagyobb esélye van az egyháznak arra, A kereszténységre a kezdetektől jellemző az a kegyességi forma, amelyben megismétli, felidézi, újra emlékezetébe vési az üdvösség történetének eseményeit. Ezzel is hangsúlyozza azt, hogy Isten mentő szeretete, az üdvösség ajándéka, a Krisztus-eseményjelenvaló, a ma embere számára elérhető, megragadható, elsajátítható. A commemoratio - a közös visszaemlékezés - az Ószövetségben és az Újszövetségben (árnyalataiban eltérő, de) lényeges szerepet játszik. Mindig a jelenben gyümölcsözik, és a jövőt építi. Ezt az apostoli prédikációkból is ismert eseményfelidézést folytatta a korai kereszténység a liturgiában, illetve használja mind a mai napig az ünnepi istentiszteleteken és a paraliturgikus alkalmakon egyaránt. Az áhítatrendek ez A VASÁRNAP IGÉJE hogy meghatározóvá legyen a társadalom mindennapi életében. Ahogyan Pál apostol életében a Krisztussal való találkozás nyomán végbement változás gyülekezeteket, hitüket gyakorló keresztény közösségeket hívott létre, ahogyan Luther „toronyszobaélménye” a kor egyetemes egyháza által elhomályosított, deformált istenkeresésből tiszta és jézusi tanításra lelt reformációt indított el, úgy győzhet ma is a lélek szerint való. Sára lélek szerint kapott ígéretet. Test szerint meddősége miatt megbélyegzett asszony volt; remény nélkül, tehetetlenül, a kor társadalmának súlyos megítélésétől szenvedett. De Istennek erre az asszonyra volt szüksége. Ezt az asszonyt választotta, hogy az Ábrahámnak tett ígéret teljesüljön. Ahogy Ábrahám hitének gyümölcse Izsák lehetett, úgy lehetünk mi is az ígéret gyermekei. Isten megígérte Fiát, s elküldte őt. Szerétéiből. Eszembe jut az az ébredési ének, amelynek első sorai így hangoznak: „Most nem sietek, most utóbbihoz tartoztak. Ezek elsődlegesen nem liturgikus alkalmak voltak, hanem előbb-utóbb rögzülő formájú közös imádságok. A Liturgikus könyvben található Krisztus-dicséret régi gyakorlatra vezethető vissza, de itt olvasható formája egy német evangélikus testvéri - sajátosan lutheránus félszerzetesi - közösség, a Michaelsbruderschaft (Mihály-testvérek) liturgikus gyakorlatában alakult ki. A Krisztus-dicséret kezdőéneke mindenképpen Jézus-ének. Ilyet bőven kínál énekeskönyvünk. Az agendaszerkesztők mégis az egyik „alapkoráit" ajánlják: „Jézus, boldogságom..." (EÉ 357,1.4) Ezt követően elmondhatjuk az Apostoli hitvallást, amely nem egyszerűen egy vallomás. Ezekkel a drága mondatokkal beletagozódunk a kétezer éves kereszténység nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok / Most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.” Ábrahám és Izsák sem tett mást. Csak engedték, hogy szeresse őket az Isten. Istennek nem esik nehezére olyat ígérni, olyat tenni, ami a lényéből fakad. Mindenki azt tudja adni, ami benne van, ami a személyét meghatározza. Isten a szeretet. O ezt tudja adni. Nemcsak Sárának és Ábrahámnak, hanem mindenkinek. Szeretetének egyik megjelenési formája az ígéret. Mindent ígér, ami a Bibliában az örök élet említésekor kinyilatkoztatásként szerepel. Megígéri a bűnösök, gőgösök, istentelenek, pogá- nyok elítélését, létük mennyországon kívüli folytatását. Megígéri a bűnösök megbüntetését, a világ fiainak végső magukra maradását. De ígéretet tesz arra is, hogy mindenki, aki Isten közelében éli életét, Isten országának gyermeke. Megígéri, hogy a meddő élet vele együtt életes élet lehet. Megígéri, hogyha vele együtt meghalunk a bűnnek, vele együtt élni is fogunk. Megígéri, hogy aki Jézust vallja Urának, és ezáltal élete megváltozik, annak örök élete lesz, és színről színre látja majd az Atyát. Pál apostol tollával üzeni és ígéri, hogy akiben Isten Lelke van, azok tudnak majd igazán szeretni. nagy családjába, amely akkor is Istent dicséri, amikor hitéről vall. A Szentháromság Isten dicséretének legrészletesebb szakasza pedig a második hitágazat: hiszek Jézus Krisztusban. Ezek a mondatok - érdemes sokszor félmondatonként megállva végiggondolni őket - summázzák Urunk életét, megváltói munkáját. A hitvallást követő kilenc szakasz mindegyike ugyanúgy kezdődik, és ugyanazzal a formulával zárul. Az első mondat a legősibb liturgiamondatok egyike, az evangéliumok által Jézusra alkalmazott ószövetségi mondat: „Áldott, aki jön az Úr nevében...” Ezt egészíti ki az első keresztények óta folyamatosan hangzó, Krisztus kettős természetéről szóló bizonyságtétel, hogy tudniillik ő valóságos Isten és valóságos ember egyszerre. Istenségét a mennyei Atyához kapcsolódó Fiúsága jelenti, emberségét pedig az, hogy Mária fia („...született Szűz Máriától...”). Az egyes részek tehát így indulnak: „Áldott, aki jön az Úr nevében: Jézus Krisztus, Isten és Mária fia, aki...” És ez után az „aki” után következnek a Krisztus életének eseményeire utaló mondatok. Példaként hadd álljon itt néhány: aki értünk emberré lett az idők teljességében: aki megmosta a tanítványok lábát; aki megmutatta magát a kenyér megtöAkit ő formál, akit ő megajándékoz, abban lakozik a szeretet. Isten megígéri, hogy ha őt magát nem egy mese, nem egy régi, poros történet főszereplőjének tekintjük, és nem csupán teológiai igazságnak, hanem élet, zsigeri valóság a számunkra, akkor örökösei és országának polgárai leszünk. Ennek előszobája lehet minden hely és minden helyzet, ahol Isten van közöttünk, bennünk. Megígéri, hogy benne szabadok lehetünk. Erre a szabadságra születtünk, ebben a reménységben lehetünk jelen a teremtett világban - otthon. ■ Horváth-Hegyi Olivér Imádkozzunk! Mindenütt jelen lévő, mindenható Istenünk! Igédben most is felkínálod azt az életet, amelynek koronáját az örökkévalóságban ajándékozod nekünk. De addig is velünk vagy, bennünk vagy. Addig is érezhetjük szeretetedet, melyből a mi szeretetünk is fakadhat. Jobbá, boldogabbá, élhetőbbé teszed a világot azzal, hogy ígéreted szerint közöttünk vagy az úrvacsorában éppúgy, mint akkor, amikor imádkozunk, amikor szeretjük egymást, amikor életünk értelmét országod építésében találjuk meg. Tedd áldottá ittlétedet, és szentelj meg bennünket jelenléteddel, hogy meddő életünkben is áldás fakadjon. Szeress bennünket! Ámen. LITURGIKUS SAROK résében: aki az élet könyvébe írja nevünket; aki Szemléikével vezeti egyházát; akinek feltámadását angyalok hirdették; akiben reménykednek a hívők életükben és halálukban (ez csupán a bibliai utalások egyötöde). Az öt-öt evangéliumi mondat után mindig a Gloria Patri (Dicsőség az Atyának és a Fiúnak...) csendül fel. A Miatyánk elmondása után pedig énekeskönyvünk 360. énekét ajánlják a szerkesztők: „Jézus, édes emlékezet, / Te adsz szívünknek örömet." Ezt követi a nap imádsága (kollekta), amely háromféle lehet attól függően, hogy a nap mely szakában mondjuk az imádságot. A Krisztus-dicséret áldással és záróénekkel fejeződik be. A liturgia próbája a használat. Olvassuk, imádkozzuk - minél gyakrabban. Sokunknak áldás fakadt már belőle. Ha a böjt valóban az elcsendesedés, a bűnbánat, a lelki salaktalanítás ideje, akkor itt a jó lehetőség. Éljünk vele. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio cecumenica [Lelkész:] Úr Jézus Krisztus! Te a kereszt útján is örömmel töltötted be Atyád akaratát. Add, hogy neki tetsző dolgokért könyörögjünk! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és az egész kereszténységért. Tanúidat ruházd fel erőddel mindenütt a világon, hogy a kereszt evangéliuma minden népet megörvendeztessen, és az üdvösség örökösévé tegyen! Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. Növeld közöttünk az egységet! Add, hogy a lelki ajándékok különbözősége se vetélkedést, se viszálykodást ne okozzon! Taníts egymást szeretetben hordozni! Add, hogy a téged keresők valódi lelki otthont találjanak közösségünkben! Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk betegeinkért és orvosaikért, ápolóikért, illetve a szenvedőkért aggódó hozzátartozókért. Szentlelked tegye teljessé szívükben a bizonyosságot, hogy a téged szeretőknek minden javukra válik! Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Légy velünk életünk minden napján, végső óránkon pedig segíts mennyei országodba az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. VEGYÜK KEZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 10. Krisztus-dicséret ► A Liturgikus könyvben található két régi-új áhítatforma közül a múlt héten Luther könyörgése (a litánia) került elénk. Most, böjt 4. vasárnapi számunkban a Krisztus-dicséretet mutatjuk be. Laetare vasárnapja van, azaz a böjt lila-komor bűnbánati idején felcsendül az istentiszteletet meghatározó kezdőzsoltár keretverse: Örvendj, Jeruzsálem! Amikor Pál apostol az örömről beszél, mindig az Úrban való örömöt emlegeti: örüljetek az Úrban. A Krisztusdicséret ezt az örömöt alapozza meg, hogy felszínes mondókák helyett mély bibliai igazságokat kimondó imádságunk és lelkigyakorlatunk lehessen egyéni elcsendesedésünkben éppen úgy, mint a közösségi áhítatok alkalmával. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Technikai szám: 0035 www.evangelikus.hu
