Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-19 / 12. szám
ÉLŐ VÍZ 2006. március 19. 9 ‘Evangélikus ÉletS A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN... 2. - Mk 15,6-15 HETI ÚTRAVALÓ Akit megmentett... ► A neve ismerős: Barabbás. Ő bizonyosan ott lehetett a kereszt körül tolongok, érdeklődők és bámészkodók körében. De milyen minőségben? Ha ott volt, feltételezhetően egészen más érzésekkel volt jelen, mint a tömeg. Hiszen az tény, hogy éppen helyette feszítettek meg valakit... Lássuk csak, ki is ez a Barabbás! Lázadó... Nem kisstílű, alkalmi bűnöző. Nem a nyomor vagy az elhanyagolt nevelés, a rossz életkörülmények vezethették helytelen útra. Lázadt a társadalom ellen, és indulatai gyilkosságig fokozódtak. (Lehet, hogy helytelen az összehasonlítás, de vajon Mózes nem hasonlót élt-e át...?) Barabbás nevezetes ember, nem rejtőzködő, nem terrorista, talán inkább szervező... Gyilkos (lásd Lk 23,19), ami megbélyegzetté tette Isten színe előtt is. Nem elméleti forradalmár, hanem erőszakos ember. (Igen gyakran e világ nevezetes történelmi szereplői is erőszak révén jutottak hatalomra.) János pedig azt írja róla: „Ez a Barabbás pedig rabló volt.” (18,40b) Ez a jellemzés bizony nehezen hozható összefüggésbe az önzetlenséggel. Gyilkos és rabló... Tudja, hogy a kivezető út számára a kereszt, azaz a kivégzés. Eközben hangokat hall. A nép, a tömeg zajong, hangoskodik, majd egy emberként a nevét kiáltja: .....Barabbdst!” És megnyílik előtte a börtön ajtaja, leoldják bilincseit. Ezután már senki sem foglalkozik vele. Vajon kíváncsi-e arra, hogy miért? Hogy mi történik? Ő is láthatja a megkorbácsolt Jézust, akiről Pilátus mondja: „íme, az emberi" (J11 19,5b) És alig érti meg, hogy ez az ember az, akinek az életét köszönheti... De ott volt-e Barabbás a keresztet kö- rülvevők tömegében? Vagy talán elhúzódott szégyenében? Nem feltételezem. Alig akadhat olyan ember, akit ne indítana, ne rendítene meg egy ilyen esemény. Különösen akkor, ha világossá válik előtte, hogy helyette hal meg valaki azon a helyen... Megkérdőjeleztetett a feltevés, amely szerint - miként Luther is vallja - nekünk kellett volna (kellene) függenünk a kereszten. De én nem hiszem, hogy ezt érdemes vitatni. Hiszen a Golgotán Isten végezte el a megváltás munkáját Jézus Krisztus által. A megváltás eredetileg a váltságdíj kifizetését jelenti: mi tartozunk Istennek azzal az elégtétellel, amelyet Jézus megadott a kereszten. Erről elgondolkodni, a tényt elfogadni és hittel megvallani soha nem késő. Kevésbé lehet elképzelhető - főként lelki értelemben -, hogy a Barabbást szorító és féken tartó bilincsek között, az ajtók megnyílásánál bárki is azt mondta volna: „Nem megyek ki!” Hiszen ez már végzetes kalitka... Ám napról napra tárul fel az ajtó az egész világ előtt, és akár életünk valamennyi napján, órájában kiléphetünk rajta az élő Isten színe elé... ■ M.L. r- SZÓ SZERINT -----------------------------------------------------------------------------------------------„Van a reménynél biztosabb bázis. Élt egyszer egy fiatalember, aki azt mondta, hogy az 8 országa nem ebből a világból való. Római kivégzőeszkö- zökkel megölték. Felszögezték, és lassú, fiulladásos halált halt. Ekkor eltemették, és egy lenvászon lepelbe temették. Harmadnapra nem találták a sírban, de a lepel megmaradt, amelyet a test különös módon átégetett. A tanítványai bezárkóztak egy szobába, rettegtek, hogy most aztán ők következnek. Ő meg átment a falon. Az egyik tanítvány leírta: először kísértetnek nézték, de 8 enni kért tőlük, és a halat meg a kenyeret a szemük láttára megette. Negyven nap múlva pedig összegyűjtötte őket egy hegyen, és a szemük láttára eltűnt. Ez azt jelenti, hogy ez a fiatalember a fizikai szubsztanciát átvitte abba az országba, amire egész életében hivatkozott. Ez az átlépés a világban kinyitott egy kaput. A mi világunk azóta közvetlen kapcsolatba kerülhet azzal a másikkal.” Makovecz Imre (Magyar Nemzet, 2006. március 8.) wniiimiiiim 11 —1—~t-—thím—i ——írn——rv n—nnrirc Válasszuk az életet most! ► „Nem törvényeskedő, hanem törvénytisztelő ember vagyok. Életemet igyekszem Isten szavához mint zsinórmértékhez igazítani. És minden hitre jutott testvéremtől ugyanezt várom el. Különösen akkor, ha történetesen egyházi tisztségviselő az illető. Meggyőződésem, hogy az idei tisztújításokban Isten egyházreformáló kegyelmét kell észrevennünk. A mi gyülekezetünkben azonban nem sokan állnak készen a változásra. Azt mondják: »Maradjon minden a régiben.« És ez tulajdonképpen a bűnökben való megmaradást jelenti. De kezdhet-e újat így velünk az Isten? Adhat-e áldást, ha az élet helyett a halált választjuk?” Kedves testvérem, Szilárd! Levelére elsőbbséggel válaszolok, hiszen valóban most van annak az ideje, hogy válasz- szunk. „Ha lemossa az Úr Sión leányainak a szennyét, és leöblíti Jeruzsálem vérét ítélő leikével, megtisztító leikével, akkor teremt az Úr a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölött nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött az Úr dicsősége lesz az oltalom.” (Ézs 4,4-5) A prófétai ige fényében tökéletesen egyetértek Önnel abban, hogy gyökeresen új, Isten áldásával kísért új csak akkor kezdődik el egy ember vagy egy gyülekezet életében, ha engedi, hogy a megöletett Bárány vére megtisztítsa. Meg kell térnünk bűneinkből, és el kell hagynunk őket! Kívánnunk és kémünk kell, hogy a bűnbánat Lelke kiáradjon egyházunkra, gyülekezeteinkre! Az kevés, hogy ajándékaiért könyörgünk - jelenlétét kell koldulnunk! Hiszen az ige szerint az Úr dicsősége az oltalmunk. Dicsősége pedig csak akkor látszik meg rajtunk, akkor ragyog fölöttünk, ha engedelmességre szánjuk oda életünket! Különösen is követelmény ez az Úr népe vezetőinek körében, hiszen az Úr áldásának vagy ítéletének csatornái ők. EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix Az Úrral megbonthatatlan egységben kell vezetniük a rájuk bízottakat. És hogyan maradhatnának szimbiózisban Istennel, ha utálatos vétkeik miatt elvettetnek az Úr színe elől?! Hogyan válhatnának a nyáj példaképeivé, ha nincs miért fölnézni rájuk?! Isten emberének - legyen lelkész, felügyelő vagy presbiter - lelkileg érett kereszténynek kell lennie. De hát hogyan ismerjük fel a lelkileg érett keresztényt? Ez minden bizonnyal máraz újszövetségi időkben is komoly kérdésként vetődött fel a gyülekezetekben. Amikor Timóteus Efezusban maradt, hogy folytassa Pál munkáját, talán akkor került a legnehezebb helyzetbe, amikor el kellett döntenie, ki alkalmas arra, hogy tanító és lelki vezető legyen a gyülekezetben. Szüksége volt arra, hogy Pál apostoltól megkapja Isten ihletett igéjének útmutatását. Ez valójában egy hosszú lista, amelynek követelményei alkalmasak arra, hogy megmutassák a keresztény ember lelki érettségének szintjét. A lista húsz tulajdonságot tartalmaz az iTim 3,1-7 és a Tit 1,5-10 alapján. Mekkora segítséget jelent ma is a jelölő- és szavazatbontó bizottságok munkájához, a jelölési eljárás teológiai megalapozásához gyülekezeteinkben! Hogy betölthessék Isten akaratát, és felszabadulhassanak attól a tehertől, hogy esetleg emberi bölcsességgel, önös érdekektől vezérelve döntsenek egy-egy jelölt állításakor, és hogy nyugodt lelkiismerettel ajánlják a gyülekezetnek a jelölteket mint kipróbált, vezetésre alkalmas szolgákat az Úrban. Nemkülönben a gyülekezeti közgyűlés számára is jó mérce ez a lista, hogy megbánhatatlan döntést hozhasson. Milyennek kell hát lennie az Isten emberének? Páltól szabadon idézve: elsősorban feddhetetlennek, rendezett családi életűnek, aki hű a házastársához, és háza népét jól vezeti! Emellett megfontoltnak, józannak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak, szenvedélyektől mentesnek. Legyen olyan ember, aki uralkodni tud érzelmei felett, ezért nem kötekedik és nem önkényeskedik, kerüli a viszályt, megértő. Aki Isten szolgálatában áll, az ne legyen pénzsóvár vagy hatalom vágyó. Törekedjen arra, hogy a gyülekezeten kívüliek előtt is jó legyen a megítélése. A vezetőtől elvárható, hogy legyen kegyes és igazságos ember, aki nem újonnan megtért, hanem kipróbált. Legyen hajlandó a jóra, és engedje, hogy az Úr szüntelenül tanítsa! Ha mindezeket számba vesszük, akkor világossá válik számunkra, hogy Isten az ő emberein keresztül akarja felépíteni népét, és hogy milyen bőséges kegyelem árad arra a gyülekezetre, ahol ilyen, Isten szíve szerinti vezetők mutatják az utat. Érdekes, hogy Pál listáján itt nem szerepelnek a lelki ajándékok, nem beszél arról, hogy az Úr szerinti vezetőnek milyen talentumokkal kell bírnia. Az Isten szerinti vezető alkalmassága kifejezetten morális felfogásával, erkölcsi tulajdonságaival, szellemi nagykorúságával van ösz- szefüggésben. Közelebbről az Istennek való engedelmességével! Úgyhogy igaza van Szilárdnak, amikor a bűnből való szabadulást sürgeti. Csak így lesz ébredés, megújulás egyházunkban. Kezdje az Úr ezt a vezetőkön! Hogy az életet választhassuk, most! Imádkozó szívvel: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62) Böjt harmadik hetében az Útmutató reggeli igéi Jézus követésének előfeltételeiről szólnak - akár negatív megfogalmazásban is, mint vezérigénk. Vedd fel „okulárédat”, hogy meglásd: csak akkor vagyok alkalmas a nyílegyenes szántásra, az élet igehirdetésére, ha „szemem az Úrra néz szüntelen, mert 8szabadítja ki lábam a csapdából” (Zsolt 25,15; LK)! Az anyagi kényelem,-a munka vagy az elfoglaltságok, a család és a barátok sem lehetnek akadályai az Úr Jézus követésének, ha ő hív: „Kövess engem!” (Lk 9,59) Kifogások, alkudozás helyett „nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és be- teljesítőjére" (Zsid 12,2)! Csak így lehetünk „Isten követői (utánzói), mint szeretett gyermekei”. A tanítványt - a megszentelődés útján - végigkíséri a kereszt, de a testiség bűnei (a bálványok imádása) elválasztanak tőle: „Ne vegyetek tehát részt ezekben.” (Ef 5,1.7) A világosság gyermekei az Úr Jézust mindenek felett szeretik; jobban, mint önmagukat és családjukat. Az ő követésének újabb „kirekesztő előfeltétele”: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." (Lk 14,27) „Betegség, szegénység, fájdalom nem nevezhető keresztnek. Az a kereszt, amikor valaki a hitéért szenved.” (Luther) A keresztény élet: építés és háború egyben. A földi vagyon visszahúzó ereje a Krisztus-követés legfélelmesebb akadálya (lásd Lk 14,33)! Jób a szenvedés mélységében is megtapasztalja Isten személyes jelenlétét, s vele perel: „Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. Miért nem veszed le rólam a szemed?" (Jób 7,17-19) A heti zsoltár szavaival (is) könyöröghetünk Istenhez: „...bocsásd meg minden vétkemet!” (Zsolt 25,18) Az ismeretlen ördögűző Jézus számára nem ismeretlen, mert neve által kapcsolatban van vele: „Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkorgyalázni tudna engem...” (Mk 9,39) Jézus követői nem csábíthatnak bűnre másokat, és nem botránkoztathatják meg saját magukat sem! A világmindenség teremtője és fenntartója ül együtt a csónakban tanítványaival, ők mégis értetlenek és keményszívűek a kenyércsoda után: „Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?" (Mk 8,18) íme, a tanítványság újabb negatív ellenpéldái! Jézus háromszor elmondja, ki az, aki „nem méltó” hozzá (Mt 10,34-39). Ki Jézus vetélytársa az életedben? Akit jobban szeretsz őnála! Jézus követése az önmegtagadást és a saját keresztünk felvételét, azaz a neki átadott és kiszolgáltatott életet jelenti. „Ne nézz hátra" (iMóz 19,17) a Krisztus-követés „egyirányú” útján, mint Lót felesége, aki hátratekintett, és sóbálvánnyá lett! Noha már nem volt ott, de még szívében élt Sodorna! „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” (Lk 17,33) Jézus az énekelt igében hív: „Jertek énutánam!” (EÉ 438,1) ■ Garai András A hit Néhány napja döbbentem hallottam a rossz hírt: valaki, akit jól ismerek, kórházban van, és rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. Két hónapon belül ő a harmadik az ismerőseim közül, akire váratlanul ilyen komoly teher nehezedik. Szomorú vagyok miattuk, és aggódom értük. Mikor azonban találkoztunk, meglepett a szívükben lévő békesség. Az, hogy a műtétek és kezelések közepette is bizakodóan tekintenek a jövő felé. Nem a gyógyulás bizonyosságát hangoztatják, hanem Isten gondoskodásába vetett hitükről beszélnek, amely független attól, hogy meggyógyulnak-e, vagy sem. Engem elgondolkodtat ez az erős hit. Az, hogy a hívő embernek sokszor olyan hihetetlen erőt ad az Istenbe vetett Esti ima (Forrás: internet) hite, hogy a betegséget és a kilátástalan helyzetet is nyugalommal fogadja. Ugyan nem érti, miért kell ilyen szenvedéssel szembenéznie, és gyakran fulladnak könnyekbe a szavai, Istenének sze- retetében mégsem kételkedik. S ezzel valami nagy dologra hívja fel - szavak nélkül is - a környezete figyelmét: arra, hogy a hit valami különleges többletet ad az ember életének. Olyan többletet, amelyet semmi más nem adhat meg. Mondhatod erre, kedves hallgatóm, hogy ez csak egy bizonytalan szalmaszál, a mondvacsinált vigasztalás akkor, amikor az orvosi segítség bizonytalan. Gondolhatod azt, hogy ez a kapaszkodó jól ereje SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter jön a bajban, de amíg valaki fiatal és egészséges, addig nincs szüksége ilyesmire. A képlet azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen a fiatalok között is sok a hívő, aki boldogan beszél arról, hogy Isten megszólította, és azóta más alapon áll az élete. Talán a te környezetedben is vannak olyanok, akiken észreveheted, hogy nem igazodnak a többséghez, nem azt nézik, hogy miként tudnak minél kevesebb erőfeszítéssel minél több pénzt és elismerést szerezni, hanem odafigyelnek másokra. Keresik az alkalmat, hogy valakinek segítsenek, és azt mondják, hogy Isten indítja őket az ilyen szolgálatra. Ezt a fajta hitet megmagyarázni nem lehet, mint ahogy Isten létét, titkait, csodáit sem. Pedig létezik, látható, hallható, érezhető, hiszen olyan sokan tudunk beszámolni személyes élményeinkről - arról, hogy ő miként lépett közel hozzánk, és miként adott biztos talajt bizonytalan lépteink alá. Ha te is szeretnél ebből megérezni valamit, akkor légy nyitott, keresd a hívő fiatalok társaságát, tedd fel bátran a kérdéseidet, és vedd kezedbe a Bibliát! Olvass először Jézus Krisztusról, akinek életéről a Biblia második részében, az Újszövetség elején részletes beszámolót találsz. Ismerkedj vele, s rajta keresztül Isten szeretetével, amely téged is erősíteni, formálni akar. S halld meg az igén keresztül az ő hangját, hogy ott áll a szíved ajtaja előtt - zörget, és bebocsátásra vár. Nyiss ajtót neki bátran, hidd el, nem fogod megbánni! ■ Hulej Enikő Az írás szövege elhangzott az Evangélikus Rádiómisszió által készített, Lelki szósz című műsorban január 27-én. A rádiómisszió műsorainak kezdési időpontja és a vételi frekvenciák megtalálhatók a Híd magazin 2005/IV. szá- mában. További írások olvashatók az interneten, a http://misszio.lutheran.hu címen.
