Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-19 / 12. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2006. március 19. 7 Bartók Béla - az ember „...te szólalj, szigorú, szilaj, „agresszív” nagy zenész, hogy - mégis! - okunk van remélni s élni!" (Részlet Illyés Gyula Bartók című verséből) A költő ma is nagyon időszerű sorai után én nem a nagy, a legnagyobb magyar zenészre, inkább a nagy „emberre” szeretnék emlékezni. Az emberre, akinek családszeretetét, gyermekszeretetét, értékmentő természetszeretetét és nem utolsósorban hitét követendő példaként kellene emlegetni mai közönyös, befelé forduló világunkban. Csendes baráti összejöveteleken sokat beszélgettünk erről özvegyével, Pásztory Ditta zongoraművésszel, nagyobbik fiával, Bélával, az őszinte jó baráttal és annak mindig segítőkész feleségével (sajnos azóta mindhárman elmentek) Ditta budai lakásán - a férj csináltatta erdélyi faragott bútorok, népdalgyűjtő útjain vásárolt szebbnél szebb népi kézimunkák, térítők, párnák, a körösfői hímzések, színes kerámiák, a népi művészet falakat borító értékei között. Egy-egy ilyen beszélgetés, kavargó emlékidézés rendszerint a zongoránál ért véget, Bartók-művel. Művészi játékával minden szónál többet tudott az özvegy, az egykori tanítvány elbeszélni önkéntes száműzetésükről, kinti életükről, hazavágyásukról... („Szeretnék hazamenni - de végleg." Bartóknak csak halála után sikerült.) „Édesapám emberi alakja méltán állítható párhuzamba korszakalkotó zenei tevékenységével” - ismételgette mérnök fia, az első házasságából született ifjabb Bartók Béla, akinek az édesapjával kapcsolatos emlékeit mindig örömmel jegyeztem fel. (Pétert, Ditta fiát nem ismeztusban... rém személyesen. Ő kint maradt, Nyugaton ápolja világhírű apja emlékét, szoros kapcsolatot tartva hazatért édesanyjával és bátyjával.) „Az emberek igazi egyénisége elsősorban családjuk körében, otthonukban mutatkozik meg. Ha visszagondolok gyermekkoromra, családi életünkre, édesapámról csak csodálattal emlékezhetem. Kiskoromtól kezdve nagy hatással volt rám természetszeretete, és mindig csodáltam, hogy tudományos munkája, művészete, általános érdeklődése mennyire egybefonódott családi életével. »A gyermek önálló egyéniség, akit jó példával és semmi esetre sem erőszakkal kell nevelni.« Ezt az elvét családjában, két fia nevelésében is keresztülvitte. Hangos szót nem hallottunk tőle, de útmutatásait nem jutott eszünkbe öcsémmel megszegni...” Sokszor kirándultak.-Ilyenkor a látott növények, madarak, a legapróbb állatok nevével, életmódjával ismertette meg gyermekeit; későbbi sétájukon jött a visszakérdezés. Ebédnél mindig együtt' volt a család. Volt idő beszámolni az elvégzett munkáról, az iskoláról, eredményről, hibáról, örömről. Latinkönyvük még azonos volt, az apa szerette feleleveníteni a leckéket. Hamar saját munkájába is bevonta fiait. Népdalkutatásaira is elvitte a családot. A hagyományok őrzését, kutatását nélkülözhetetlennek tartotta. Az ősi népi dallamokat, érzéseket akarta továbbadni tanítványainak is. Nagyon szigorú volt, nem ismert megalkuvást. Sem pedagógusként, sem mint művész, mint ember nem tudott megalkudni. Gondos beszámoló leveleit, képeslapjait rendszeresen küldte külföldi útjairól is - belefűzve egy- egy, családjának, gyermekeinek szóló ta91 sa, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij gényében Szenya és Raszkolnyikov beszélgetésében tér vissza. A harmadik kérdéskör: kicsoda Krisztus? E kérdésre vonatkozóan Jézus magáról mondott „ego eimi" - „én vagyok” igéit citálta, illetve jelölte be Újszövetségében az író. Ilyeneket: „En és az Atya egy vagyunk." (Jn 10,30) „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) „Aki engem lát, látja az Atyát. ” (Jn 14,9) Rövidebb-hosszabb idézetek fedezhetők fel regényei oldalain. Az Ördögökben megtalálható az a történet, melyben Jézus megparancsolja a démonoknak, menjenek bele a disznókba, és fussanak a tengerbe, hogy belefulladjanak (Lk 8,32-36). A Karamazov testvérek mottója ez az ige: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." (Jn 12,24) Ez lett sírfelirata is. A Bűn és bűnhó'désben részletesen idézi és magyarázza Lázár feltámasztásának történetét (Jn 11). A megkísértés története (Mt 4,1-11) a nagy inkvizítor történetében tér vissza. Több regénye zárul, illetve nyílik ki új perspektívára, a feltámadásra: így a Feljegyzések a holtak házából, a Bűn és bűnhődés és A Karamazov testvérek. Az ember szétesése Megosztott emberek üdvözülhetnek-e egyáltalán? Szétesettek újra összerakha- tók-e? Ez a dosztojevszkiji kérdés, s nem csak A hasonmásban. A Raszkolnyikov név a raszkol szóból származik, amelynek jelentése: „szakadás”. Tehát arra utal, hogy viselője elszakadt - családtól, néptől, egyháztól, önmagától és Istentől. Ebből az elszakítottságból csak egy út vezet a gyógyulás felé: a megbánás és a bűnvallás útja. Zoszima sztarec üzenete A Karamazov testvérekben ez: az ember soha se veszítse el a megbánás iránti érzékét! Annak, aki képtelen élete alapvető hazugságait letenni, nem lehet segíteni. Az ilyen ember nem képes többé megtérni Istenhez, aki pedig szereti és várja az embereket. Dosztojevszkijnél a szereplők a megbánás révén bármely helyzetből képesek kilábalni, bármekkora is vétkük vagy bűnük. Dosztojevszkijnek a megtérésről való gondolkodását személyes példája is jól mutatja. Amikor úgy érezte, közeledik halála, feleségét és gyermekeit magához hívatta, s arra kérte őket, hogy olvassák fel neki a tékozló fiú példázatát (Lk 15). Ezt jegyezte meg ehhez a történethez: a szülők szeretik gyermekeiket, Isten azonban sokkal jobban szeret minket, mint ők a gyermekeiket. És visszatérés, a hazatérés Istenhez minden pillanatban lehetséges, itt nem számít a térbeli, időbeli távolság, hanem egyedül Isten közelsége! „Mégis”-szabadságunk A megbánás és a megtérés egyéni döntésünk következménye, azaz az emberi szabadsággal is összefügg. Mindenkinek lehetősége van dönteni arról, hogy hazug életét abbahagyja-e, vagy sem. Ebben a döntésben meghúzódik egy igen fontos kérdés, amely elé előbb-utóbb minden ember odakerül: ragaszkodni kíván-e továbbra is az életről kialakított illúzióihoz, véleményéhez, „ideológiájához”, vagy el akar indulni az igazi élet keresésére? Vannak, akik az életről kialakított eszméikhez ragaszkodnak inkább, mintsem kivonulnának megkötöző eszme- rendszerükből a kockázatosabb, de sokkal tágasabb és növekedést ígérő igazi életre. E nélkül az egzisztenciális exodus nélkül senki sem ismerheti meg jobban az életet. Ellenpélda Raszkolnyikov a Bűn és bűnhődésből. Szonyával való találkozásából, aki szereti őt, erőt merít az újrakezdéshez, az életben maradáshoz. A szeretet segíti őt a túlélésben! Jellemző, hogy A Karamazov testvérekben Zoszima sztarec nem ideológiát, dogmát, elméletet ad tovább, hanem történeteket, életvázlatokat, példákat. Dosztojevszkij a világban tapasztalható szenvedés láttán felmerülő kérdésekre s ezekkel összefüggésben az Isten szeretetének hollétére vonatkozó kételkedésre a választ nem elméleti magyarázatokkal, hanem történetekkel, példaképekkel adja meg. Olyan sorsokkal, amelyek képessé váltak a mégisre: a szenvedés és a reménytelenség ellenére mégis élnek, szeretnek. Az Újszövetség központi üzenete sem elmélet, filozófia, okoskodás, hanem élet-halál-feltámadás összekapcsolása, a széthullás utáni újraépítés-épülés Jézus halálból való kijövetele révén. Tz a történelem és az egyéni sorsok igazi fordítópontja, a nagy „felütés”, az isteni Auftakt, amelytől minden megváltozik. Dosztojevszkij ezt tudja, írja, ábrázolja is minden regényében, mert egyszer már életre szólóan átélte Szibériában! A másik eldöntendő kérdés, amelyet többször felvet a nagy szenvedő és látnok: vajon lehet-e az ember istenné, vagy el tudja-e fogadni, hogy Isten őérte lett emberré? Minden életben kísért az öröklött őskonfliktus: olyanná lenni, mint Isten. A keresztény orosz filozófus, Ber- gyajev szerint Dosztojevszkij nagy regényeiben mindig jelen van a gyilkosság, s ez a káini alaphelyzet visszatérése történeteiben: az „Én vagyok az úr, nekem van hatalmam befejezni mások vagy a magam életét, nem Istennek”. A bűnözésben az ember Istennek képzeli magát, s végzetesen, végletesen arányt és irányt téveszt. „Ha nincs Isten, minden lehetséges’? Dosztojevszkijnek ez a tétele annyira telibe találta a francia Jean-Paul Sartre-ot, hogy ő ezt tette ateista-humanista egzisztencializmusa kiindulópontjává. Az az ember pedig, aki abból indul ki, hogy nincs Isten, az emberiséget két csoportra oszthatja: azokra, akik uralkodnak, s azokra, akiket uralnak. Legélesebben a Bűn és bűnhődés- ben jelenik meg ez az alapállás, de Zsigál- jev alakjában is az Ördögökben. A szociálisan igazságos társadalom elméletét fogalmazza meg, s eleinte ennek érdekében szabadságot akar biztosítani mindenkinek. Hamarosan azonban átvált arra a tapasztalati tényre (?) vagy legalábbis érzéki csalódásra, hogy az életet végül is nem lehet másként megszervezni, csak úgy, ha a 10% uralkodik a 90% felett. És talán még az sem áll messze a valóságtól, hogy a 90% ezt így is akarja. Az Ördögök egyik jelenete szerint ők még örülnek is annak, hogy vannak üvegpaloták, népi táncok és koncertek - „cirkusz és kenyér”, mert többre nem is vágynak. Ha nincs Isten, akkor néhány millió embert nyugodtan félre lehet tenni vagy el lehet tenni az útból, ha akadályozzák a „jobb társadalom” felépítését. Micsoda pokoli felismerés volt ez a Harmadik Birodalom és a sztálini, bolsevik rendszerek előtt! Ezzel szemben Dosztojevszkij számára (is) minden ember Isten teremtménye, az ő képére és hasonlatosságára alkotva. Ebből következőleg senki sem tekintheti a másikat puszta eszköznek céljai megvalósítása érdekében. Akármilyen mélyen romlott és mélyre süllyedt is bárki, az istenképűséget - összetörve bár, elrejtetten, de kitörölhetetlenül - hordozza. Ez adja méltóságát bűnei, vétkei ellenére. Dosztojevszkij írói világában (is) Krisztus személye és a feltámadás ténye az evangélium középpontja, tengelye. Vagy feltámadott Krisztus - vagy öngyilkos leszek: ez a dosztojevszkiji dilemma. Regényeiben a szereplők e két szélsőség között élik, küzdik, vergődik, szentelik meg sorsukat. Ezt másképpen Camus, a Dosztojevszkij-csodáló is megfogalmazta: „Könnyű logikusnak lenni; de mennyire nehéz logikusnak maradni egészen a végig!” Krisztus feltámadása Dosztojevszkij hitének a szegletköve. Krisztus nem pusztán erkölcsi példakép, mint Tolsztojnál, hanem ő a győztes a halál fölött. Számára az evangélium a feltámadás dokumentumgyűjteménye. Az élet minden drámáját, tragikumát és abszurditását legyőzte a Feltámadott! A feltámadás a történelem kellős közepén zajlott le, ment végbe, s ennek üdvhatásai máig és a történelemben mindvégig érzékelhetőek. Mit is válaszolhatnánk enélkül Karamazov Ivánnak, aki a kisgyermekek halálát látva vissza akarja adni a belépőjegyet ebbe a világba? Ezen a világon nem szűnik meg a szenvedés, s ebből a világból kiindulva nincs is erre a kérdésre elfogadható válasz. Az egyetlen lehetséges s már nem pusztán e világból hangzó válasz: Jézus feltámadásának kétségbevonhatatlan ténye! Ez a világ minden szenvedésével együtt nem a mindenség. A szenvedés következmény: az Istentől való elszakadás következménye, a feltámadás pedig Isten történetének új fejezete az embervilággal. S ezt Dosztojevszkij nagyon jól nácsot. Saját rajzok, felvételek is kerültek a borítékokba; beszámolt arról is, ha látott egy új növényt vagy állatot... Többek között ezekbe a gyakran repülőgépen, vonaton írt leveleibe özvegye és Béla fia jóvoltából, kedvességéből volt alkalmam belepillantani. Páratlan művelődéstörténeti értékek. Érdemes lenne valamennyit közöli, kiadni: tanítanak, ötletadók, sugározzák a szeretetet... Most azonban térjünk rá Bartók egy évszázaddal korábban írt levelére, melyet 1903. szeptember 8-án a budapesti Magyar Királyi Zeneakadémia növendékeként, a híres zenepedagógus, Thomán István tanítványaként írt haza édesanyjának. Tartalmas sorait így fejezte be: „Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá válik, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni. Hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének mineműségét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát. Azt hiszem, eddig is tanújelét adtam e szándékomnak, kevésbé jelentős és fontosabb cselekedeteimmel, melyek csekély erőmből kitellettek...” Bartók Béla becsülettel teljesítette a fogadalomszerű, maga elé tűzött feladatokat, amelyeket huszonkét esztendős korában megdöbbentő határozottsággal vetett papírra. Ember volt, magyar ember! Neve, zeneszerzői, zenepedagógiai munkássága, az általa végzett tudományos népdalgyűjtés, az ősi, népi értékek, hagyományok őrzése és hirdetése mind-mind egy sokat szenvedett, ma is az igazságért küzdő kis ország kultúráját hirdetik, terjesztik a világban. ■ SCHELKEN PÁLMA látta, hitte, regényeivel pedig tudatosítani próbálta az olvasókban - egykor és ma. Raszkolnyikov számára az élet az Újszövetség olvasásával kezdődik. Azzal az evangéliummal, amelyben Krisztussal találkozhat, s benne valóban megtalálja az Életet... Az emberi lélek prófétai látóját sokan és sok mindenért tisztelték a szellemtörténetben. Már írtam Sartre és Camus véleményéről. Korábban Nietzsche ezt jegyezte le: „O az egyetlen pszichológus, akitől valamit is tanultam.” Hermann Hesse német író nevezte először őt 1920-ban Bepillantás a káoszba című tanulmányában a 20. század előprófétájának. Sigmund Freud és Alfred Adler, a mélylélektan klasszikusai az előfutáruknak tekintették. Az 1920-as években a dialektikai teológia atyjára, Kari Barthra is nagy hatással volt Dosztojevszkij. A Római levélhez írt híres kommentárjában, amely 1926-ból származik, Barth csak Luthert idézi gyakrabban, mint Dosztojevszkijt. Eduard Thurneysen bázeli református professzor, Barth barátja monográfiát írt Dosztojevszkijről; e művet szem előtt tartottam, miközben jelen cikket írtam. * * * Százhuszonöt évvel ezelőtti temetésén a szentpétervári Alekszander Nyevszkij- kolostorban tízezrek vettek részt. Az akkori ortodox egyház egyik vezetője a cárhoz írt levelében így fogalmazott: „Talán ő volt az igaz hit egyetlen igazi prédikátora. Senki nem pótolhatja őt.” Halála évében, az év elején - szokása szerint - írói tervet készített. Ebben szerepelt egy új könyv terve Jézus Krisztusról! Mit mondott volna el a lelkek ismerője Megváltójáról? Soha nem tudja meg senki, csak az, akinek visszaadta haláláig alkotó, teremtő lelkét. Az írónak ez volt a személyes hitvallása: „Hiszek Krisztusban, és nem úgy teszek bizonyságot erről a hitről, mint egy gyermek. Hozsannám a kétely tisztítótüzén átjutva száll Istenem elé.” A megküzdött hitért, a megharcolt bizonyosságért és azért, mert bevillantott egy-egy fénysugarat az emberi lélek mélyrétegeibe, s milliókat gazdagított ember- és istenismerettel, nos, ezért köszönjük meg őr á nagy Alkotónak, s ajánljuk őt „örök” szellemi útitársul az újabb nemzedékeknek... ■ Dr. Békefy Lajos
