Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-05 / 10. szám
'Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. március 5. 5 Sibelius és a magyarok „Először láttam a Kalevalát” Interjú Finnország budapesti nagykövetével ► „Mi jut eszébe először Finnországról?” Erre a kérdésre a világ számos országában, így hazánkban is sokan válaszolnának így: „A Kalevala." Északi nyelvrokonainknál február 28. a Kalevala és egyben a finn kultúra napja: 1835-ben ekkor látott napvilágot a nemzeti eposz első változata Elias Lönnrot nevezetes előszavával. Ebből az alkalomból beszélgettünk Pekka Kujasalóvaly Finnország budapesti nagykövetével.- Nagykövet úr, melyek a Kalevalával kapcsolatos első élményei?- Az általános iskolában természetesen sokat olvastuk az eposzt. Első élményeim mégis inkább vizuálisak voltak. Jól emlékszem, amikor gyerekként először csodálhattam meg a Nemzeti Múzeumban Akseli Gallen-Kallela Kalevala-té- májú képeit. Nagyon nagy hatást gyakoroltak rám. Aztán ott volt nagyszüleim régi Kalevalája tele csodálatosabbnál csodálatosabb metszetekkel. Magát a szöveget nem értettem, de a képek magukkal ragadtak. Bármennyire furcsán hangzik is, én először láttam a Kalevalát, és csak utána olvastam. Ma már ez persze talán nem olyan meglepő, hiszen egyre több Kalevala-kiadás készül a gyermekek és fiatalok számára, könnyebb nyelvezettel, gazdagon illusztrálva. Február 28-ához, a finn kultúra napjához ugyanakkor egy kedves családi élményem is kapcsolódik. Azon a napon született öcsém, Matti Kalervo, aki azóta festőként öregbíti a finn kultúra jó hímevét.- Milyen üzenetet hordoz a Kalevala az Ön számára?- Már az iskolában nagy súlyt fektettek az eposz központi mondanivalójára, amely azóta is sokat jelent a számomra: a szó és a tudás hatalma nagyobb a fegyverek hatalmánál. Talán éppen ebben az üzenetben tér el olyan nagymértékben a finn nemzeti eposz más népek eposzától. Ugyanakkor az Elias Lönnrot által összegyűjtött hősi énekek a nemzeti identitásunkat is erősítették a viszontagságos időkben.- Hogyan látja a finn irodalom mai helyzetét?-Talán nem vagyok elfogult, ha azt mondom, hogy egészen kiváló helyzetben van ma a finn irodalom. A finnek mindig is nagyon sokat olvastak, hála az egészen rendhagyó módon kiépült könyvtárhálózatnak. Az emberek ma is igénylik az új könyveket. Az irodalom iránti érdeklődés ébrentartását különféle rendezvények is szolgálják. Ilyen például a Finlandia-díj kiosztása, amely a legnagyobb irodalmi esemény hazánkban. A díjazott írókat és műveiket még akkor is ismerik az emberek, ha nem olvasták őket. Természetesen kis országként kevés író fut be nemzetközi karriert, de talán nem is ez a legfontosabb. A lényeg, hogy mi, finnek nagyon szeretjük saját irodalmunkat.- Miként tud a budapesti nagykövetség hozzájárulni a finn kultúra magyarországi népszerűsítéséhez?- Évente mintegy hatvan kulturális eseményt szervezünk. Koncerteket, kiállításokat tartunk itt a követségi épületben, illetve budapesti kiállítótermekben, és egyre többször keresünk fel vidéki városokat is. Legutóbb például Pécsett volt egy nagyon szép finn hét. Itt szeretném külön is kiemelni azt a kiállításunkat, amelyet a Budapest Galériával együtt rendeztünk, és amelyen a modem finn templomépítészettel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Persze nem ez az első egyházi vonatkozású eseményünk: 2003-ban nagykövetségünkön mutatták be a finn Káté magyar nyelvű kiadását (A könyvet Joób Máté fordította; megjelent a Luther Kiadó gondozásában. - A szerk). Most éppen az északi országok nagy- követségeivel együtt készülünk egy közös kiállításra, amely a modem északi festőművészetet mutatja majd be. Éppen száz évvel ezelőtt a Műcsarnokban volt ilyen tárlat.- Nemrégiben az Evangélikus Élet is hírt adott az egri evangélikus templom orgonaszenteléséről, melyen több mint negyven finn testvér vett részt. Hajói tudom, nagykövet úr is jelen volt ezen az ünnepségen.- Valóban, bár elsősorban magánemberként. Két, Finnországban élő magyar zenetanár - a Garam testvérek, Lajos és Károly - szervezte a kinti gyűjtést. Annak idején iskolatársak voltunk, innen származik a barátságunk. Jó érzéssel tölt el, hogy a finnek anyagi támogatása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ez a szép templom orgonát kapott. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű hangversenyeket lehet majd tartani a templomban, és abban is, hogy finn turisták is el fognak látogatni ezekre az alkalmakra. A finnek nagyon kedvelik Eger városát kiváló gyógyfürdője és hazánkban is ismert jó borai miatt.- Sikerült-e az itt töltött évek alatt betekintést nyernie a magyar kulturális életbe?- Operába, hangversenyekre, táncelőadásokra és kiállításokra nagyon szívesen elmegyek; sok meghívást is kapok. Színházba sajnos a nyelvi akadályok miatt nem járok, bár hallottam, hogy milyen színvonalas színházi élet zajlik Budapesten. A magyarok igazán büszkék lehetnek kulturális életükre. Nagyon tehetséges művészekkel találkozhattam az elmúlt évek során. Néha mi is biztosítunk koncertlehetőséget a fiatal tehetségek számára itt a nagykövetség épületében. A kultúra követei és közvetítői is szeretnénk lenni, hogy országaink még jobban megismerjék és megszeressék egymás kincseit. ■ Joób Máté ► A finnek nemzeti eposza több művészt is megihletett, további alkotásra serkentett. Akseli Gallen-Kallela finn képzőművész a Kalevala illusztrálásával, a tavaly száznegyven éve született Jean Sibelius zeneszerző pedig zenei feldolgozásával szerzett hírnevet önmagának és hazájának. A két művészt egy sajátságos eset is összekapcsolja: egy alkalommal összetévesztették őket - hol máshol, mint Budapesten. A Finn Külügyminisztérium levélgyűjteményének egy darabja szerint Magyarország hivatalos levélben tájékoztatta Sibeliust, hogy budapesti tartózkodása emlékére táblát óhajt elhelyezni. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a zeneszerző soha nem járt hazánkban... (Gallen- Kallela ellenben valóban többször is vendégeskedett Magyarországon; a művészt ábrázoló dombormű a budai Duna-par- ton, a Lánchíd utcai parkban látható.) Pedig Sibelius több szállal kötődött Magyarországhoz - és nem pusztán a két nép közötti nyelvrokonság miatt. Egyetlen hegedűversenyét (d-moll, op. 47) az 1904. február 8-i helsinki premieren - majd néhány nap elteltével még két koncerten - a zeneszerző vezényletével a cseh származású, de temesvári születésű Novácek Viktor (1872-1914) játszotta. Sibelius sokáig kereste, ki lenne a legalkalmasabb a mű bemutatására, de mivel mindenki visszautasította a felkérést, Nová- ceknek kellett megoldania ezt a megtisztelő, mindazonáltal nehéz és veszélyes feladatot. Veszélyeset, hiszen az elhúzódott zeneszerzői munka miatt a szólistának nem maradt ideje gyakorolni. Ettől függetlenül Novácek mindhárom koncerten kívülről játszotta a hegedűversenyt! Bár a kritikák magát a darabot kiforratlannak és túlságosan is konzervatívnak tartották - Sibelius át is dolgozta a művet -, Novácek tehetségét és előadásmódjának kiválóságát senki nem vitatta. Amikor 1903 őszén Sibelius a hegedű- versenyén dolgozott, a mindössze tíz- esztendős Vecsey Ferenc (1893-1935) Európa több nagyvárosában is lélegzetelállító koncertet adott. Bemutatkozása után - nem véletlenül - csodagyereknek könyvelték el. Sibelius és Vecsey 1909 májusában Berlinben ismerkedett meg egymással - rendhagyó körülmények között. Charlotte Vecseynek, a hegedűművész nővérének a visszaemlékezése szerint egy koncerten Sibelius, aki az első sorból hallgatta Vecsey hegedűjátékát, saját zsebkendőjével segítette ki a verítékező homlokú, de zsebkendőjét nem találó művészt. Csak a hangverseny után mutatták be őket egymásnak... Hogy Sibelius pontosan mikor döntött úgy, Vecseynek ajánlja hegedűversenyét, nem tudni, az viszont tény: 1910 őszén több utazását is elhalasztotta azért, hogy az ő előadásában hallhassa a művét. A finn zeneszerzés mindmáig leginkább emblematikus figurájának magyarokhoz fűződő kapcsolata nem merül ki ennyiben. Tanulóévei során több magyar művésztől - Csillag Hermámtól és Goldmark Károlytól - is tanult, hegedűversenyét pedig Novácek és Vecsey után jó néhány magyar hegedűművész is repertoárján tartotta, így például Telmányi Emil és Kubinyi Attila (Vecsey unokaöccse) is. Mindezekről, illetőleg Sibelius magyar művészekkel, illetve kritikusokkal való találkozásairól, egymással folytatott levelezésükről, a 19-20. század fordulója és a 20. század első fele Európájának zenei életéről Hegedűs Kálmán könyve számol be részletesen Jean Sibelius finn zeneköltő és a magyarok címmel. A kötet igen tartalmas és érdekes: számos, mind ez idáig ismeretlen adatot, dokumentumot - leveleket, fotókat - közöl. Kár, hogy a mű megjelentetése előtt a kézirat nem került egy gondos kiadói szerkesztő kezébe; a nyelvi egyenetlenségek elsimítása még értékesebbé tette volna a kiadványt. ■ Vitális Judit Hegedűs Kálmán: Jean Sibeliusfinn zeneköltő és a magyarok. Solo Music Budapest Zeneműkiadó, 2004. Kapható a Kodály Zoltán Zeneműbolt, Antikvárium és Hangszerboltban (Budapest V. kér., Múzeum krt. 21.), a Rózsavölgyi és Társa Zeneműboltban (Budapest V. kér., Szervita tér 5.), a kiadóban (Budapest VII. kér., Peterdy u. ír.), illetve megrendelhető a www.konyvkereso.hu honlapon. Finnbarátok köre Budapesten ► Országszerte sok gyülekezetben hangzik időről időre finn szó, hiszen a testvér-gyülekezeti kapcsolatok sok finn vendég előtt tárták már szélesre a magyar otthonok ajtaját. Mivel hivatalosan nem engedélyezték a testvérgyülekezeti kapcsolatokat, a vidéki településeken először személyes ismeretségeken alapuló magyar-finn baráti körök születttek. Az idén huszonkét éves Kalevala Baráti Kör kezdeteiről, jelenéről és programjairól kérdeztük Outi Karanko-Papot, a kör elnökét, akinek édesapja, a néhai Jouko Karanko evangélikus lelkész 1934-35-ben soproni ösztöndíjas volt. Finnek és magyarok már az 1960-as években furcsállták, hogy miért nincsen Budapesten magyar-finn baráti kör. íratlan szabály mondta ki, hogy a szocialista országok fővárosaiban csak szovjet baráti társaságot lehet alapítani. Vidéken a Hazafias Népfront égisze alatt működő, a fotó- vagy sakkszakkörök mintájára létrehozott magyar-finn baráti körök beindításával oldották meg a helyzetet. A fővárosi finnbarátok az 1970-es években hiába kopogtattak az illetékesek ajtaján, az íratlan szabályt nem lehetett áthágni. Az 1980-as évek szabadabb légkörében Fasang Árpád zongoraművész és Varga Domokos író munkához látott. Megkeresték a Hazafias Népfront akkori főtitkárát, aki ígéretet tett arra, hogy a budapesti finnbarátokat az általa vezetett szervezet országos központjának védőszárnyai alá veszi. így aztán 1984 októberében több mint háromszáz lelkes magyar finnbarát gyűlt össze a Fészek Klubban, és megalapították a budapesti magyar-finn baráti kört. Óvatosságból a szervezet nevéül a Kalevala Baráti Kör nevet választották, tisztelettel gondolva a Kalevala megjelenésének százötvenedik évfordulójára. A kör első elnöke stílusosan a Kalevala egyik fordítója, Varga Domokos lett. Sajnos nem sokáig. 1986 októberében aláírt egy 1956-os eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatot. Az aláírók névsorát felolvasták a Szabad Európa Rádióban. Ennek hatására Vargát - akit 1957-ben kétéves börtönbüntetésre ítéltek - behívatták a Hazafias Népfront Országos Tanácsához, és közölték vele, hogy a finnbarátok érdekében le kell mondania a Kalevala Baráti Kör elnöki tisztéről. Javaslatára ekkor Fasang Árpádot választották ügyvezető elnökké, aki 1988-ig látta el ezt a feladatot. Következő közgyűlésünk szavazása során Pap Éva műfordító került a finnbarátok élére, aki 1991-ig vezette a kört. O jelenleg a helsinki Magyar Kulturális Intézet igazgatója. 1990. január 2-án a Fővárosi Bíróság hivatalosan társadalmi szervezetté nyilvánította körünket. 1991 óta én töltöm be az elnöki tisztet. Huszonkét éves fennállása során a Kalevala Baráti Kör szerteágazó területeken tevékenykedett, hiszen sokoldalúan akartuk bemutatni a finn életmódot és kultúrát. Például különböző szintű nyelvtanfolyamokat szervezünk az érdeklődőknek a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban; minden ősszel indul kezdő csoport is. Ezúton szeretném megköszönni-a gimnáziumnak, hogy számos A Kalevala kórus Katonáné Malmos Edit vezetésével (bal szélen) programunknak helyet biztosít. Az idén Veszprémben július 15. és 29. között tizennegyedik alkalommal lesz intenzív finn és magyar nyelvi tábor. Műsorainkba új színt hozott az 1991- ben alapított Kalevala kórus működése, amelynek célja a finn és magyar kóruszene megismertetése. Az egyik alapítótól, Gerenday Endre karnagytól 1996 tavaszán Katonáné Malmos Edit vette át a kórus karmesterpálcáját. O éppen a napokban - március 2-án, az iskolákban meghirdetett finn hét záróeseményén - veheti át a Rácz István-díjat. Az egykor Finnországban élt fotóművész, Kaleva- la-fordító emlékére alapított díjat - amint azt az Evangélikus Életben is meghirdettük - a Deák téri gimnáziumban 18 órakor kezdődő ünnepségen adjuk át. Ezen fellép a Kalevala kórus, illetve dr. Richly Gábor egyetemi adjunktus tart előadást a finn nemzeti szimbólumok kialakulásáról. Az 1996-ban megrendezett nyelvi táborban született meg a Revontulet (Északi fény) nevű együttes. Kezdetben finn és magyar népdalokat, karácsonyi énekeket dolgoztak fel, mostanában pedig az általuk megzenésített versek hangzanak el előadásaikon. Néhány éve kanteletanfolyamot indítottunk - először Dobos Edgár, majd Molnár Zoltán vezetésével. A finn kulturális emlékezetben kitüntetett helyet foglal el a kantele. Ennek öthúrú, eredeti változata az iskolai zeneoktatás közkedvelt hangszere lett; Közel tízéves múltra tekint vissza a budapesti Kalevala Baráti Kör és a Tébláb Alapfokú Táncművészeti Iskola baráti kapcsolata. A Dél-Pesten működő művészeti csoport több száz gyermeket tanít a Kárpát-medence még élő folklórjára. Kulturális missziónak tekintik azt, hogy a tánccsoportok fellépéseken, táncházakon és egyéb ismeretterjesztő előadásokon bemutatják ezt a gazdag világot. Az idén is sok programmal várjuk az érdeklődőket, melyek között lesz finn művészotthonok bemutatása, hangverseny és a hagyományos juhannus- (Szent Iván-napi) ünnepünk. Kiemelten fontosnak tartjuk finn nyelvű istentiszteleteinket, melyekért köszönettel tartozunk a kelenföldi és a budahegyvidéki evangélikus gyülekezeteknek és lelkészeiknek. Április 17-én, húsvéthétfőn 15 órakor a kelenföldi evangélikus templomban Joób Máté igehirdetésével és Pap Kinga Marjatta orgonakíséretével lesz ünnepi istentisztelet, amelyet a Magyarországi Finnek Egyesületével közösen szervezünk. Befejezésül felhívnám a figyelmet arra a műfordítói pályázatra, amelyet vers és novella kategóriában a finn függetlenség kikiáltásának 90. évfordulója tiszteletére hirdet meg a Kalevala Baráti Kör. Az elkészült műfordításokat október i-jéig kell eljuttatni a baráti körhöz. A programokkal és a műfordítói pályázattal kapcsolatban felvilágosítás kérhető Outi Ka- ranko-Pap elnök asszonytól (tel.: 1/316-884;). Honlap: www.finland.hu.
