Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-09 / 2. szám
‘Evangélikus Élet _? KU LTÚRKÖRÖK ■MBHnanai 2005. januar 9. Már csak szerelemből tudok színházat csinálni... Beszélgetés Udvaros Bélával ► Aki járt már az Evangélium Színházban, ismeri őt. Ott van minden előadáson, a szünetekben beszélget a nézőkkel, buzdítja a színészeket, kezet fog, mosolyog, integet, hívogat. Kifogyhatatlan lendülettel szervez, rendez, kéréseire lehetetlen nemet mondani. Agilitása nélkül ma nem lenne Evangélium Színház. Gondolná valaki, hogy Udvaros Béla januárban tölti be a nyolcvanat?...- Hogyan jött létre ez a színház?-Tagja vagyok a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesületnek, és ennek egyik ülésén vetettem fel, hogy ráérő, ereje teljében lévő nyugdíjas vagyok, használjuk ezt ki, és csináljunk egy színházat. így hoztuk létre 1990-ben Szént- ágothai János és ifjabb Bartók Béla közreműködésével az Evangélium Színházat, amely gyönyörű környezetben, a Duna Palotában működik. (A próbáknak jelenleg a Szilágyi Dezső téri református gyülekezet ad otthont.) Végre azt rendezek, amit akarok, én választom ki a művet és a szereplőket is. A legkedvesebb szerzőm Tamási Áron; három darabját is bemutattuk. A Hegyi patak című művét a hatvanas években írta. Egyszer lejött hozzám Kecskemétre, odaadta a kéziratot: „Olvasd el, esetleg itt meg lehet csinálni, hátha vidéken nem figyelnek fel rá!” Elolvastam, és szomorúan hívtam fel: „Áron bátyám, ehhez egy más világ kell.” Sajnos ő ezt már nem érhette meg. Ennek a darabnak az utolsó sora lett aztán az ars poeticám: „Bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég.” De előadtuk már Németh László, Márai Sándor, Illyés Gyula, Sík Sándor darabjait is.- Tudja már, hogy mi lesz a következő?- Hetek óta olvasok. Mivel az utóbbi három bemutatón külföldi művet játszottunk, megígértem a fenntartóknak, hogy idén magyar szerző művével rukkolunk ki. Még nem tudom, hogy mivel, de abban biztos vagyok, hogy szeretni fogom. Én már csak szerelemből tudok színházat csinálni, és nagy ajándéka a sorsnak, hogy meg is tehetem. Kötelező feladatokat nem rovok magamra.- Mi alapján választja ki a színészeket?- Szerep alapján. Van néhány kiváló színész, aki szinte a kezdetektől tagja a társaságnak: Bitskey,Tibor, O. Szabó István, Bánfjy György. Senkitől nem kérem a keresztlevelét, de tudom, hogy ki az, aki remek színész, és együtt is tudunk dolgozni. Aki ide szerződik, az tudja, hogy hovájön. Érződik a próbákon a keresztény szellemiség, itt durva szó nem hangzik el - ez pedig színházi körökben ritkaság. Amikor szerződtetek valakit, megmondom, hogy ezért mennyit fog kapni, és hányszor játssza a szerepet. Még soha senki nem reklamált, hogy ő miért nem annyit kap, mint a másik.- A lányát, Udvaros Dorottyát miért nem szerződteti?- Nem tudnánk egyeztetni. O ma az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő Budapesten. Három színházban játszik, és nem tudnám ebből kiszakítani a hat hét próbaidőszakra. Interjúalanyom somolygásán nem lehet nem észrevenni a büszkeséget, és elég egy pillantást vetnem a könyvespolcán sorakozó képekre, hogy beigazolódjon a gyanúm: a világ legbüszkébb papájával beszélgetek.- Rendezte már?- Még diáklány korában. Kecskeméten volt egy stúdió-előadás, ahol egy tizenhét-tizennyolc éves lányra volt szükségem. Már akkor látszódtak az oroszlánkörmei. Ennek ellenére három évig nem vették fel a színművészetire. Egy internálótábort is megjárt anyukával a háta mögött ezen nem lehet csodálkozni.- Nem volt kifogásuk az ellen, hogy a lányuk is színházi pályára készül?- Dehogynem! Tudtuk, hogy az Udvaros névvel nehezen fog érvényesülni. Amikor feleségül vettem Dévay Camillát, az internálótábort megjárt legszebb magyar színésznőt, akkor én is nemkívánatos ember lettem Budapesten. Egyébként sokáig fel sem merült, hogy Dorottya színésznő legyen; a kutatóorvosi pálya vonzotta. Egyszer a kecskeméti színházigazgató azt mondta, hogy menjen a színművészetire, mire ő nagy hangon kijelentette, hogy elég egy bohóc a családban. Aztán csak megszédítette a siker. Még gimnazista volt, amikor az iskolájuk tartott egy rendezvényt a Zene- akadémián. Őt is felkérték szerepelni, ha már színházi emberek a szülei. Én voltam a dramaturg, az anyja volt a rendező, mert előttem szemérmes volt, nem akart játszani. Egy harsány rikkancsfiút alakított, és majd szétszedték, akkora sikere volt. Nem tilthattuk meg, hogy jelentkezzen a főiskolára, hiszen a mi világunk fertőzte meg.- Emlegette, hogy évekig Kecskeméten volt rendező. Hogyan került oda éppen az ominózus 1957-es évben?- 1954 májusáig ösztöndíjas rendező voltam a Magyar Néphadsereg Színházban, amikor racionalizálásra hivatkozva kidobtak. A valódi ok az volt, hogy feleségül vettem Dévay Camillát. Rövidesen megszületett a kislányunk is. Camilla megpróbált lebeszélni a házasságról, hiszen tudta, hogy ezzel a saját előrejutásomat teszem lehetetlenné. Ott álltam tehát egy újszülöttel és egy pályáról letiltott, nagyszerű színésznővel. Egy darabig édesanyáméknál laktunk, majd egy barátunknál társbérletben. Rengeteg segítő szándékú ember vett körül, így került munka a számomra. Akkoriban a népi kultúrát erősen támogatták, és minden gyárnak, üzemnek volt színjátszó köre, kórusa, néptáncegyüttese. Hat gyárba jártam rendezni, és jobban kerestem, mint ösztöndíjas rendezőként! ’57 tavaszán, amikor enyhült a diktatúra, három színház is megkeresett. A kecskemétit választottuk, és végre a feleségem is színpadra léphetett. Egy kisebb tablót vesz elő az általa rendezett Tragédia és az Elektra képeivel, és lelkendezve mutatja felesége poszter nagyságú mását a falon Élektra szerepében. A gyönyörű színésznő ma már az égi társulatban játszik...- Tizenhat évig voltunk Kecskeméten. 1974-ben nyugdíjazták Radó Vilmost, a legendás igazgatót, és a személycsere nem kedvezett nekünk. Az új főrendező azzal kezdte, hogy csökkentette a fizetésünket, mert szerinte túl voltunk fizetve. Egy kollégánk Békéscsabára hívott minket, és mi örömmel mentünk. Tíz évet töltöttünk ott, onnan mentem nyugdíjba 1985-ben. A rendszerváltás tette lehetővé Udvaros Béla álmának megvalósulását, az Evangélium Színház megszületését. Azóta huszonegy bemutatót tartott a Thá- lia templomának tekintett színházában, ahol igét hirdet színészeivel, Thália papjaival. Búcsúzóul egy fotóalbumot mutat, Fényének a címe. Gyurkovics Tibor kortárs művészekhez írott verseit tartalmazza. Rendkívül büszke, hogy ilyen illusztris társaságban szerepelhet. A fényképéhez tartozó költemény így hangzik: „Komorlok az éjbe mint törzsi királyok Kik mélybe merednek a bástyaszegélyen Akik elűzik az ősmagyar átkot Tűnődöm ezerszer mint apjü a lányon Míg égre iramlik az új nemzedékem Hogy benne a vágyam mégis elérem." ■ Jánosi Vali Lapunk úgy értesült, hogy már csak az Evangélium Színház kuratóriumának jóváhagyására vár Udvaros Béla tavaszi bemutatójának terve. A 80. születésnapját január 10-én ünneplő rendező ezúttal Németh László A nagy család című drámáját készül színre vinni. Ha az általa vezetett kuratórium áldását adja rá, akkor március 20-án - virágvasárnap estéjén - a Duna Palotában ismét magyar szerző darabjának tapsolhat a díszbemutató közönsége. Feminista „távteológia” A 2005. esztendőtől kezdve Németországban az érdeklődők távoktatás keretében ismerkedhetnek a feminista teológiával. A kezdeményezést a Német Protestáns Egyházak (EKD) női tanulmányi és képzési centruma, valamint a Német Protestáns Női Misszió hozta létre. A tananyagot neves szerzők állították össze. A projekt gyakorlatba való átültetése most kezdődik meg több tartományi egyházban. A feminista teológia gyökerei a tizenkilencedik századig nyúlnak vissza. Ettől kezdve a nők egyházban betöltött szerepéről való gondolkodás újra meg újra lendületet kapott a nőmozgalmak különböző hullámainak köszönhetően. Amíg a hatvanas években Amerikában a feminizmus és a teológia fogalmát magától értetődően összekapcsolták, addig Németországban sok, az egyházhoz kötődő asszony számára a „feminista” szó még túl radikális és negatív kicsengésű volt. Idővel azonban egyre több publikáció jelent meg erről a kérdésről, és teológiai fakultásokon is lehetett előadásokat hallgatni a témáról. A távoktatási forma újabb lépcsőfokot jelent a feminista teológia történetében. A képzés másfél évig (2005 szeptemberétől 2007 februárjáig) tart, és hét tanegységből áll. Az oktatás kollokviummal és a tartományi egyháztól kapott oklevéllel zárul. M Glaube und Heimat Örömhír A Vasárnapi Iskolai Szövetség gyermeklapja ► Egyre többen ismerik és szeretik az Örömhír című gyermeklapot. Magyarországon ez az egyetlen - immár tizenöt éve létező - protestáns gyermekújság. A lapot kis olvasói kéthavonta vehetik kézbe. Van-e közöttünk olyan hívő szülő, nagyszülő, keresztszülő, aki ne akarná Józsuához hasonlóan vallani: „De eh és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józs 24,15)? A Vasárnapi Iskolai Szövetség (VISZ) gyermekevangélizációs közösség célja, hogy Magyarországon minél több gyermek ismerje meg a Biblia üzenetét, az Úr Jézus Krisztusban való megváltás örömét. Hiszen aki már gyermekkorában megismeri az Urat, aki szívét, egész életét átadja Istennek, és engedelmes követőjévé tud válni, annak boldog, örömteli élete lesz. Ám nem könnyű hitben nevelni a felnövekvő nemzedéket. Ez a kis újság írásaival, ötleteivel segítség lehet a családok számára, de a gyülekezetben folyó gyermekmunkához is. Ahogyan a címe is kifejezi, az újság az evangéliumot, az örömhírt szeretné minél több gyermeknek elmondani. Ezt a célt szolgálja kis mérete, a szívet melengető, szép grafikák, a szép történetek. Vannak közkedvelt, állandó rovatai, mint a Fejtörő, a Kivágós, az Olvasd el és válaszolj!, a Gyere velünk a Biblia korába! A gyerekek rajzait, írásait, ötleteit is megtaláljuk minden számban. Az olvasók az év során bármikor megrendelhetik a lapot levélben vagy telefonon nálam, a terjesztőnél. (Cím: 1224 Budapest, Bartók Béla út 118/A, tel.: 1/362-4403, e-mail: betpecel@visz.org) Az idén egy példány ára 200 Ft. Az újság rövid tartalmát megtalálják a VISZ honlapján: www.visz.org; ugyanezen a címen a VISZ egyéb kiadványairól, munkájáról is kaphatnak további információkat. ■ Bottáné Tamás Szilvia Képek - lelkészekről ■ Sólymos Tamás Czóbel Béla (1887-1953) olajfestménye A bergeni lelkész 1918-ból. A festő piktú- rája szigorú; a művész a kép sík felületéhez alkalmazkodó formák belső rendjét kereste. Czóbel az első világháború idején, 1914 és 1919 között a hollandiai Bergben élt. Amszterdamban részt vett a Holländische Kunstenaars- kring kiállításain. Miközben korát az irányvonalak küzdelme, a kubizmus szigorú rendszeretete és az expresszio- nizmus túlfűtött mozgalmassága hatotta át, Czóbel nem törődött mással, mint hogy a körülötte lévő tárgyakról meghitt, jó képeket fessen. Képei ezért vonzóan pihentetőek az emberi szemnek, hiányoznak róluk az indokolatlan kilengések; nála semmi sem veszélyezteti a természet és az emberi lélek belső, statikus szépségét. Czóbel a látványt egyszerű, a lényeges vonásokat összegző formává alakítja. A bergeni lelkész is rendkívül egyszerűen befejezett egész. A visszafogott, tónusos barna színskála bensőséges hangulatot teremt; a mozgalmas párizsi művészeti áramlat által megszabott stílus mögött a kispolgári szerénység elégedett kényelme tükröződik. * * * Nazareth Castillo protestáns prédikátor Peru Trujillo nevű helységében. Bár még csak nyolcéves, mégis képes több ezer fős hallgatóságának figyelmét felkelteni. Apja, Andreas szerint Isten ajándékozta meg őt ezzel a nagy szókinccsel és tudással rendelkező fiúval. Andreas már elmúlt negyvenéves, amikor Nazareth megszületett - ilyen kései gyermek viszonylag ritka Peruban. Akkor a család egy viskóban élt a piactér mögött, de Nazareth - sikereinek köszönhetően - vásárolt nekik egy új házat és egy autót. A fiatal prédikátor mindennapjait az ír származású fényképész, Seamus Murphy (Redux Pictures, New York) örökítette meg az Algemeen Dagblad számára. A fotós képeivel harmadik lett a tavalyi Word Press fotókiállításon, a portrésorozat kategóriában.
