Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-02 / 40. szám

‘Evangélikus ÉleC? TANULMÁNY 2005. szeptember 24. 9 csupa „politikamentes” téma! Az ülésen egyértelmű igény fogalmazódott meg arra nézvést is, hogy az egyház belső életéről bírálatot lehessen mondani. A résztvevők végezetül arról is döntöttek, hogy meg­kérik az olvasókat: írják meg levélben véleményü­ket az Evangélikus Életről. A beharangozott változások a gyakorlatban meg is valósultak, s ez sokat javított a lap színvonalán. Más kérdés, hogy Dezséry László főszerkesztő a he­lyén maradt, és a munkatársak körében sem követ­kezett be személyi változás. Vagyis ugyanazok haj­tották végre a reformokat, akik az általuk is bírált új­ságot szerkesztették. A lap javára vált még Szalatnai Rezső, a neves felvidéki író és irodalomtörténész igen színvonalas történelmi és művészettörténeti rovatá­nak81, továbbá Fekete István hévizgyörki lelkész iro­dalmi írásainak a megjelenése. Egyházzenei krónika cí­men új rovat is indult. Egyre több szépirodalmi mű és igehirdetés kapott helyett a lapban. Az Evangélikus Elet lassan egy „normális” keresztény újsághoz kez­dett hasonlítani. Ez idő tájt kezdett benne publikálni Zay László, Pálfy Miklós, illetve Hafenscher Károly is. A szabadság közjátéka „Magyarságunk ma mérhetetlen erőfeszítésekre kötelezett. Meggyőződésem, hogy ha késői utódaink erre a mi időnkre visszatekintenek, azt vallják majd róla, hogy ez a hősi dön­téseket követelő idő volt. A mi feladatunk tehát az, hogy ne­héz viszonyok között, akadályok ezreivel küzdve, gátak sorát eltakarítva hősi szolgálatra lendüljünk, és jövőnket váltsuk meg." (Ordass Lajos) A remények kora: Ordass második püspöksége Az 1955-ben még „békésen alkotó és boldog nép" a következő esztendőben bátor és véres forradalom­ban rázta le kommunista elnyomói uralmát. Az 1956-os forradalom új helyzetet teremtett az egyház Ifjúsági szerkesztőbizottsági ülés tagjai az Üllői út 24. előtt 1957-ben. Résztvevők (balról jobbra): juhász Géza, Dóka Zoltán, Kiszejy Sándor, Mezősi György. 1955 áprilisában - a „sajtóvasámap” alkalmából - Dezséry László terjedelmes cikkben emlékezett meg az Evangélikus Elet húszéves fennállásáról. írásá­ban elégedetten állapította meg: a lap hozzásegítet­te az egyházat, hogy „reálisan és jövőbe látón [...] rendezze viszonyát az új Magyarország államával és népével”. „A béke ügyének keresztény szolgálata [...] s mozgósítás a béke védelmére” az egyházi új­Veto Lajos püspök és Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár ságok legfőbb feladata - hangsúlyozta. Az Egyete­mes Sajtóosztály a lelkészekhez eljuttatott körlevél­ben köszönetét mondott a sok javaslatért és bírála­tért, amelyekkel a lapot illették, s ígéretet tett az új­ság színvonalának további emelésére. 1955-ben, hazánk „felszabadulásának” tizedik év­fordulója alkalmából Vető Lajos és Dezséry László dicshimnuszokat zengett az állam és egyház kap­csolatáról. A szocialista mindennapok azonban ép­pen az ellenkezőjét mutatták ennek: kegyetlen egy­házüldözés, ateista propaganda, az egyházaktól megkövetelt teljes alárendeltségi viszony.82 A ha­zug propagandán persze sokan átláttak. Több lel­késztől is hallottam egy közszájon forgó tréfát: „Mi a különbség a közért és az EvÉlet között? A közért vegyeskereskedés, az EvÉlet kegyes vereskedés.”83 Mikor egy vidéki segédlelkész a gyülekezetében azt tapasztalta, hogy a helyi értelmiség idegenkedik az Evangélikus Élettől a sok politika miatt, elhatározta, hogy úgy segít ezen, hogy számukra előre kiprepa­rálja az újságot: piros ceruzával húzza alá a politikai szövegeket, kékkel pedig az egyházi tartalmúa- kat.84 (Arról már nem szólt a fáma, hogy milyen volt a piros és kék színnel jelölt szövegek aránya.) berkeiben is: Ordass Lajos vezetésével átrendeződés történt. Rövid, de mégis fontos időszak volt ez, mely a remény sugarát csillantotta fel az egyház éle­tében.. ,85 Ordass Lajos bátor helytállása a hazai és nemzetközi evangélikusság szemében szimbolikus jelentőségűvé vált.86 Pedig az év igazán „békésen” indult: a püspöki nyilatkozatok már rutinosan éltek a szocialista zsargon fordulataival. A „változó idők” jele, hogy március 15-ről méltón és jelentős terjedelemben emlékezett meg a lap: idézeteket közölnek a 12 pontból, valamint Petőfi verseiből. A nyár folya­mán előtérbe került az ökumenizmus kérdése, mi­vel az Egyházak Világtanácsának Központi Bizott­sága hazánkban tartotta ülését. Az eseményt kö­szöntve az Evangélikus Elet angol nyelven is megje­lent. Kora ősszel már érzékelhető volt, hogy az evangélikus egyházban is megindultak a változá­sok. Az október 7-ei számban október 6-ról is talá­lunk megemlékezést: „Azoknak van igazuk, akik hisznek az igaz ügy győzelmében, ha kell, életüket is készek feláldozni [...]. Nincs jövőbe vetett hit harc nélkül [...]. Harcolnunk kell és áldozatokat kell hoznunk” - írta a cikk szerzője. 1948 óta ezek voltak az első igaz, őszinte, szívből jövő sorok az Evangélikus Élet hasábjain! A Sajtóosztályt is érintő átalakulásról Bottá Ist­ván 1957-es jelentéséből tájékozódhatunk. Az 1956. október 9-ei esperesi értekezleten szétosztottak egy 24 pontos javaslatot az egyházban szükséges teen­dőkről. Ennek három pontja foglalkozott a sajtóval: „15. Bővebb sajtóprogramot kell megvalósítani. 16. A Sajtótanácsot jobban kell mozgósítani, s a szer­kesztőbizottságokat ki kell bővíteni. 17. Az Evangéli­kus Életet a Sajtótanács szerkessze, felelős szerk. De­zséry László. A Lelkipásztort az Országos Egyház Teológiai Bizottsága szerkeszti, felelős szerk. Vető 81 Szalatnai Rezső: Két hazában egy igazsággal. Budapest: Magvető, 1982 82 III/III-as olvasókönyv. Adalékok az emberi jogok ma­gyarországi helyzetéhez az 1960-as években. A „vallás- szabadság". Budapest: Kairosz, loot 83 Tóth-Szöllős Mihály, Zsigmondy Árpád 84 Zsigmondy Árpád említette ezt a történetet. 85 Ordass második püspökségét, az 1956-1958 közötti időszakot Böröcz E nikőmost készülő disszertációjában dolgozza fel. ■ 86 Iß. Fabiny Tibor: A megállás szimbóluma. Olvasónap­ló: Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, in: Keresztyén Igazság 1989/1-2. 87 Koren Emil: Szeptimák L, 449. 0. (EOL, Koren-hagya- ték) 88 Botta-jelentés, 17. 0. 89 Fabiny Tamás: Kékén András életregénye. Budapest: Plantin Kiadó,1992, 504-505. 0. 90 Id. Zászkaliczky Pál közlése Lajos.”87 Az Evangélikus Élet az 1956. október 14-ei számban három oldalon keresztül ismertette a ta­nácskozáson történteket. Kiderült: az ülésen éles kritikákkal illették az egyház vezetőit. Ugyanez a lapszám az első oldalon közölte a szinte elképzel­hetetlen hírt: az egyházi és a világi bíróság rehabili­tálta Ordass Lajos püspököt! A 5. oldalon arról is beszámoltak, hogy dr. Kékén Andrást visszahelyez­ték Deák téri lelkészi állásába. 1956. október 21-én a „vezércikk” helyén Ordass püspöknek a rehabilitá­ció utáni első prédikációja volt olvasható. Ebben az Evangélikus Életben az is szerepelt, hogy az evangéli­kus lapok új szerkesztőbizottságot kaptak. Az Egyetemes Sajtóosztály október 12-ei ülésén ugyan­is Vető Lajos püspök önkritikát gyakorolva elismer­te, hogy törvénytelen volt bizonyos korábbi mun­katársak mellőzése. Dezséry László főszerkesztő azonban ekkor még a helyén maradt, sőt Vető Lajos sem mondott le a Sajtóosztály elnöki tisztségéről. Az Evangélikus Elet újraválasztott szerkesztőbizott­ságának tagjai Benczúr László, Kamer Károly, Kékén András, Koren Emil, Szabó József, Szalatnai Rezső és Várady Lajos voltak. A Sajtóosztályon is jelentős személyi változások történtek. Zay László, a Sajtóosztály ügyvivő lelké­sze október 18-án lemondott88, helyét november 1­püspök Bottá Istvánt bízta meg. Az Evangélikus Élet főszerkesztője Ordass Lajos, a felelős szerkesztő Kékén András lett.89 A Lelkipásztor működését Tú- róczy Zoltán - az Északi Egyházkerüle újból meg­választott püspöke - felügyelte, felelős szerkesztője pedig Veöreös Imre lett. A Sajtóosztály elnökévé Túróczy Zoltánt, előadójává Ordass Lajost nevez­ték ki. 1957-ben az Evangélikus Elet tízezer, a Lelkipász­tor ezer példányban jelent meg. A lapokat a felelős szerkesztők vezetésével a szerkesztőbizottságok szerkesztették. A forradalom leverését követően az Evangélikus Élet kiadása négy és fél hónapon át szünetelt: 1957. március 24-én jelent meg ismét. Az újraindult lap főszerkesztői posztját Ordass Lajos töltötte be, Ké­kén András pedig mint szerkesztő jegyezte a lapot. Törekvésük egyébkéilt jól láthatóan arra irányult, hogy az adott politikai viszonyok között is életben tartsák az újságot - súlyosabb megalkuvások nél­kül. A fő cél „Isten kegyelmének és dicsőségének szent evangéliumát” tisztán megőrizni - szögezte le Kékén András a március 24-ei számban. A lap fenn­maradása érdekében hozott elkerülhetetlen komp­romisszum azt jelentette, hogy a szerkesztők igye­keztek lehetőleg mindenfajta politikát száműzni a lapból, s természetesen nyíltan nem emlegették Kdldy Zoltán esperes és Dezséry László püspök, a jobb oldalon Benczúr László püspöki titkár (Csikóstó'ttős, 1955) jétől Groó Gyula vette át. Muncz Frigyest ügyvivőhe­lyettesnek nevezték ki, juhász Géza pedig tördelő­ként kezdett dolgozni. A forradalmi események kapcsán Vető Lajos és Dezséry László püspök lemondott, s ezzel a Sajtó- osztály elnöki, illetve előadói tisztsége is meg­ürült. 1956. november 4-én, ezen a végzetes napon - mikor a szovjet hadsereg másodszor rohanta le Magyarországot - az Evangélikus Életben első olda­lon jelent meg Kékén András Együtt az ország népé­vel! című, nagyszerű és szívhez szóló írása. (Ezt az írást 1957-ben az ÁEH-elnöke többször Kékén fe­jére olvasta.) Ugyancsak az első oldalon olvasható A budapesti evangélikus lelkészek, teológiai tanárok és teológiai hallgatók nyilatkozata, amelyben szenvedé­lyes hangon tettek hitet a forradalom mellett. Ar­juhász Géza a sajtóosztály magnójával ról is beszámoltak, hogy Ordass püspök átvette az Evangélikus Egyházegyetem és a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetését. A lap 2. és utolsó oldalán pedig Ordass püspök azon igehirdetése található, amelyet október 31-én a Deák téri templomban mondott el. A Sajtóosztály ideiglenes vezetésével Ordass 1956-ot sem. Ámde kétségkívül megszaporodtak a cikkekben a „keresztet hordozó, szenvedő egyház­ra” való utalások - márpedig ki ne értette volna ezek másodlagos jelentését? Az újság küllemében történt legfeltűnőbb válto­zás egyébként az volt, hogy immár képek is szere­peltek benne. A lapban továbbra is helyet kaptak a versek, a rövid elbeszélések, az irodalom- és egyház­történeti tárgyú cikkek, a gyülekezeti hírek, az ige­hirdetések, és egyre több írás szólt kifejezetten a fia­talokhoz. (Egy idő múlva az utolsó, vagyis a 4. oldal az Ifjúság oldala címet kapta.) Gyermekeknek címmel a legkisebb olvasóknak új rovat indult. Számos új szerző neve bukkant fel a hasábokon: Zászkaliczky Pál, Szilády Jenő, Csermely György, Fabiny Tibor, Dóka Zol­tán, Frenkl Róbert ekkoriban kezdett publikálni a lap­ban. A régi munkatársak közül pedig Scholz László, Csepregi Béla, Koren Emil, Káldy Zoltán és Friedrich Lajos nevével találkozhatunk a leggyakrabban. Ordass Lajos és Kékén András 1957 szeptemberé­ben részt vett a minneapolisi III. evangélikus világ­gyűlésen. Ez idő alatt a lapot ideiglenesen Zászka­liczky Pál szerkesztette.90 A jelentős eseményről Kékén András tollából igen terjedelmes tudósítások születtek, melyekben Kékén nem hallgatta el azt sem, hogy az amerikai magyar evangélikusok tün­tettek a „megalkuvó" egyházi vezetés ellen. Az év vége felé két új rovat indult: az üdvarlás-házasság-sze- relem-fiatalság és az Elet kérdez. Az előbbiben a fiata­lokat leginkább érdeklő témákat, az utóbbiban a mindennapokat érintő társadalmi-erkölcsi kérdése­ket jártak körül a szerzők. Sőt némelyik lapszám­ban egy sakkrovat is helyet kapott. „Az egyház törvényes rendjének helyreállítása”, avagy a balos restauráció 1957 őszétől az evangélikus egyház fölött fekete fel­legek kezdtek gyülekezni: a Kádár-rendszer kon­szolidációjával párhuzamosan megindult a vissza­rendeződés az egyházban. Vezető alakjai Gmák Ká­roly, Grünvalszky Károly (1956-ig egyetemes főtitkár)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents