Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-03-27 / 13. szám
"Evangélikus Élet^ EVANGÉLIKUSOK 2005. március 27. 13 „Ez az élet kilencven esztendőn át szüntelen termő élet volt” Mozaikkockák Dedinszky Gyula evangélikus lelkész életútjából Százötven éve hunyt el Mária Dorottya nádorné ► A budavári gyülekezet alapítójáról, a pest-budai szegények jótevőjéről, a Magyarországot második hazájának valló württembergi főhercegnőről születésének kétszá- zadik évfordulója idején már több ízben megemlékeztünk. Most életének utolsó szakaszára és halálára emlékezünk. Amikor József nádor 1847 januárjában meghalt, a bécsi udvar azonnal megtiltotta, hogy az özvegy a budai várban maradjon. Metternich parancsára már január 25-én el kellett hagynia „magyar hazáját”. Az intézkedés többszörösen is kegyetlen volt: nemcsak gyülekezetétől, hanem három kiskorú gyermekétől is elszakították. Az evangélikusok negyvenfőnyi kis csoportja sírva vett tőle búcsút épülő temploma előtt. A császárváros Augarten nevű negyede lett hátralévő életének szomorú színhelye. Az általa tervezett budavári evangélikus templom 1847. szeptemberi felszentelésén sem lehetett jelen. A bécsi kamarilla jól ismerte a magyar érzelmű nádoménak a forradalom iránt érzett rokonszenvét. Szeretett lelkipásztorának, Bauhofer Györgynek írt néhány rejtjeles levele és több közbenjárása is tanúskodik erről. A szabadságharc leverése utáni megtorlás mértékét minden erejével igyekezett csökkenteni. Amikor 1849 őszén báró Jeszendk János kormány- biztos, egyházkerületi felügyelő halálos ítéletéről értesült, tüstént levelet írt báró Kempen rendőrminiszter tábornoknak, kérve az ítélet végrehajtásának elhalasztását. Ha ez a közbenjárása sikertelen volt is, a pest-budai protestáns lelkészek 1850. februári folyamodványát eredménnyel tudta továbbítani unokaöccsének, a fiatal Ferenc József császárnak, aki visszavonatta a bécsi kormány zsinatpresbiteri alkotmányunk ellen hozott rendeletét. 1852-ben elintézte, hogy a Bauhofer által írt terjedelmes, egyháztörténeti tárgyú kézirat, amely az országból kiutasított skót misszionáriusok közvetítésével Bécsbe érkezett, még abban az évben megjelenhessen egy berlini, majd londoni és bostoni nyomda kiadásában német, illetve angol nyelven. A külföld ezen a könyvön keresztül ismerhette meg a sokat szenvedett magyarországi evangélikus egyház múltját és akkori nehéz sorsát. Haubner Máté dunántúli püspök kufsteini börtönbüntetését is az ő közbenjárására rövidítették meg, és ugyancsak neki volt köszönhető, hogy a hetvenéves Szeberényi János bányakerületi püspöknek nem kellett letöltenie börtönbüntetését. Hét éven át tartó augarteni száműzetése során mindössze három alkalommal tudta - őreit kijátszva - szeretett budai gyülekezetét meglátogatni. Megalázó helyzetéről tudósított többek között John Duncan skót teológiai tanár egyik bécsi látogatása során. A nádorné elpanaszolta neki, hogy egy katolikus pap felügyelete alá helyezték, s lutheri bibliáját is elvették. Sem udvarhölgyet, sem fogatot nem bocsátottak a rendelkezésé- re, így gyalog kellett eljárnia az evangélikus istentiszteletekre. Gyermekeit időközben visszakapta; őket szigorú katolikus nevelésben kellett részesítenie. Lassan felnőtté váló leányai örömöt, de gondot is jelentettek számára. Erzsébet fiatal férje, Estei Ferdinánd 1849- ben, kislányuk, Mária Terézia születésének évében váratlanul meghalt. A kis unoka (a későbbi bajor királyné) nevelése is a nagyanyára hárult. Erzsébet 1852-ben férjhez ment Károly Ferdinánd osztrák főherceghez, akitől 1855 tavaszán második gyermekét várta. (Ennek a házasságnak a leszármazottja a ma élő János Károly spanyol király, és fia, Fülöp trónörökös.) Kisebbik leánya, Mária Henrietta 1853-ban tartotta esküvőjét Lipót brabanti herceggel, I. Lipót belga király fiával. Ilyen családi előzmények után került sor 1855. január 3-án arra, hogy a nádorné - immár engedéllyel - ismét Budára látogasson. A korabeli újságok híradásai szerint Erzsébet leányával együtt még aznap este megtekintette a Nemzeti Színház előadását. Távolabbi terve többek között az volt, hogy a Sándor-palotában lakó, várandós leányának, Erzsébetnek szülése idején majd segítségére lesz. Bár a császári rendőrség minden lépését figyelte, boldog volt, hogy szeretett templomának istentiszteletein újra részt vehet, gondozhatja hatéves leányunokáját, és olykor fogadhatja lelkipásztorát leánya lakosztályában. A baj nem jár egyedül. Márciusban a főhercegnő erősen meghűlt, náthás lett; a betegség hosszan elhúzódott, Mária Dorottya ágynak esett. Keresztlánya, Bauhofer Vilma (utóbb Czékus püspök felesége) feljegyezte, hogy betegsége idején ápolói tejet szippantattak vele - többen azt suttogták, hogy ezzel megmérgezték... A megbénult nádornéhoz több napon át felváltva ment imádkozni és vigasztalást nyújtani Székács József pesti és Bauhofer György budai lelkész. Az utóbbi feljegyzése szerint a három napon át eszméletlenül fekvő nádorné március 29-én hajnali háromnegyed négykor adta vissza lelkét Teremtőjének. Halálának oka a hivatalos halotti anyakönyvi bejegyzés szerint „agyron- csolás” volt (Zerzetzung des Gehirns). Kempen báró, bécsi rendőrminiszter ezt jegyezte be naplójába 1855. március 30-án: „Mária Dorottya főhercegnő, az elhunyt magyar József nádor özvegye ma hajnalban Budán meghalt. Protestáns, a magyar nemzeti párt híve, nem a legjobb viszonyban a császári házzal. Halála hívei között bizonyára némi mozgolódást fog eredményezni. Gróf Grünne, akit ma reggel felkerestem, úgy vélte, jó lesz, ha ebben a helyzetben egy éles szemű megfigyelő megy Budára. Ezért odaküldtem Polcich udvari titkárt.” A halálhírt számos pest-budai magyar és német újság hírül adta. Beszámolt róla a Pesti Napló, a Pester Lloyd, a Sonntags Zeitung és több osztrák lap is. A temetési szertartásról a legrészletesebben a Vasárnapi Újság tudósított. A királyi palota egyik földszinti termében felállított ravatalnál a fővárosiak április 2-án és 3- án róhatták le kegyeletüket, a temetési szertartás pedig április 4-én volt. A bíborral bevont koporsó fölött a falak fekete függönyeit a württembergi királyi címerek díszítették, a fej felől egyszerű fehér kereszttel. Jelen volt Albrecht katonai és polgári kormányzó feleségével és a Habsburg-ház több tagjával. Az egyházi szertartást karének közreműködésével Bauhofer, Székács és Lang pest-budai evangélikus lelkészek végezték. Bauhofer beszédében utalt arra, hogy az elhunyt kisebbik leánya, Mária Henrietta férjével együtt a távoli Egyiptomban lévén, az ószövetségi Barzillaj- hoz hasonlóan sír, és fájlalja, hogy nem lehet ott atyja és anyja sírjánál (2Sám 19.32-39). A tudósítás ezekkel a sorokkal zárult: „A halotti beszédet ismét karének követte. Ezután elindult a temetési kíséret. A koporsót a testvérváros köztiszteletben álló polgárai vitték a várpalota hosszában, s a meghajtott katonai lobogók közben a vártéren körül, innen a főhercegi sírbolt ajtajához térve. Itt Lang senior úr mondott igen szívreható búcsúáldást az üdvözültre, kinek földi maradványai ft. Scholz udvari prépost úr áldásai közben foglalák el az örök nyugalom helyét ama két kedvese közelében, kik több év óta nyugosznak egymás mellett. Béke hamvaira, áldás emlékére!” ■ Dr. Fabiny Tibor A címként olvasható mondatot Dedinszky Gyuláról a néhai Koren Emil esperes írta valahol, aki jó barátja, a finn kapcsolatok ápolásában társa volt, s aki hetilapunk egykori főszerkesztőjeként az 1970-es és ’80-as években szívesen adott helyet az újságban békéscsabai helytörténeti és evangélikus egyházi tárgyú néprajzi cikkeinek, valamint a finn szerzőktől való fordításainak. Ennek az életnek a gyökerei a család kutatásai szerint több mint hétszáz évre nyúlnak vissza. A család a történelmi Magyarország Árva vármegyéjének Ne- mes-Dedina (ma Zemianská Dedina, Szlovákia) nevű helységéből származik, ahonnan a nevüket, illetve a nemességüket kapták. A Dedinszkyek „katonáskodásra kötelezett nemesek” voltak. Azután a család egyes ágai a 17. század második felében elköltöztek „a rideg éghajlatú Árva megyéből melegebb tájakra” - ahogy az egyik ős írja -, és Nógrád megyében telepedtek le. Itt született 1771-ben az a Dedinszky András, aki a családban elsőként lett lelkész, majd espe- resi tisztséget is betöltött. Ez az ág máig hat nemzedéken keresztül tíz lelkészt adott evangélikus egyházunknak. Gyula édesapja erről a vidékről 1897- ben az akkori Bács-Bodrog vármegyében levő Dunagálos (ma Glozsan) nevű településre került, a Felvidékről odatelepült szlovák nyelvű gyülekezetnek lett a lelkésze, s így Gyula itt született 1905. március 24-én. Szülei evangélikus középiskolákban igyekeztek tovább taníttatni gyermekeiket, így került a két fiú a békéscsabai Rudolf Gimnáziumba. Gyula itt érettségizett 1923-ban. Gimnáziumi tanulmányai közben a trianoni békeszerződés határvonalat húzott a két helység közé; Dedinszky Gyula pedig úgy döntött, hogy továbbra is Magyarországon marad, és magyar állampolgárként honosíttatja magát. Az evangélikus teológiát Sopronban végezte el, majd az első magyar finn ösztöndíjasként Helsinkiben töltött két félévet. Ez meghatározónak bizonyult egész további életére, szellemiségére, világszemléletére és szociális látására egyaránt. Segédlelkészként először Kiskőrösön szolgált, ahol hamar megszerették, de kora és a szükséges gyakorlati évek hiánya miatt akkor még nem választhatta meg a gyülekezet. Erre csak 1931-ben került sor. Lelkésztársával és a gyülekezet más szolgálattevőivel a nehéz gazdasági és társadalmi körülmények között is hamarosan a fejlődés útjára állították a közösséget. 1941-ben Békéscsabán a két Szeberényi lelkész halálával két állás maradt üresen. Az egyikre őt hívták meg. Itt is nagy ambícióval kezdte szolgálatát. Korábbi gyülekezeti tapasztalatai nyomán evan- gélizációkat rendeztek; rengeteget látogatta a híveit, a tanyai körzetekben időnként egy egész hetet is kint töltött az emberek között. A háborús események sora, majd a társadalmi rend átalakulása szembeállította az egyház és a kommunista párt vezetőit. Az iskolák államosítása, az egyházi vagyon elvétele, a szlovák-magyar lakosságcsere visszavetette az egyházi életet. Ordass püspök meghurcoltatása, bebörtönzése, félreállítása csak fokozta a nehézségeket. Dedinszky - aki ekkor már az akkori bányakerület lelkészi főjegyző- jeként a püspök helyettese volt - nem hallgatta el véleményét. A helyi sajtó 1949-ben demokráciaellenes tevékenységgel vádolta. 1950-ben az országos egyház vezetősége hónapokra felfüggesztette lelkészi állásából, majd intették, hogy ne sokat mozogjon, ne látogassa a gyülekezeteket. A tétlenséget nem tudta elviselni, figyelme a helytörténet és a néprajz felé fordult: mindkét területen a békéscsabai evangélikusok múltjával és jelenével kezdett foglalkozni. Mivel a csabai evangélikus gyülekezet szlovák eredetű, Dedinszky pedig kicsi korától egyformán jól bírta mindkét nyelvet, így önként adódott ez a terület. Szlovák nyelvi tájszótárt készített, majd megírta A szlovák betű útja Békéscsabán (Cesta slovenskej litery na CabeJ című kétnyelvű munkáját. Látta a felbomló paraszti-tanyai világot, és kötelességének érezte a megörökítését. Zahoran György egyházközségi gondnokban jó társat talált: közösen írtak a csabai tanyák, a paraszti élet, munka világáról. Külön is írt a csabai kolbászról. Munkáját széles körben elismerték, értékelték. 1981-ben a Sebestyén Gyulaemlékérmet adományozta neki a Magyar Néprajzi Társaság, 1990-ben - nyolcvanötödik születésnapján - Békéscsaba városa tüntette ki Pro Űrbe díjával, 1992-ben pedig az Evangélikus Teológiai Akadémia kiemelkedő munkássága elismeréseképpen a tiszteletbeli doktori címet nyújtotta át neki. Születése századik évfordulójának méltó megünneplését sokan szorgalmazták, illetve ajánlották fel ehhez segítségüket, például Békéscsaba Város Ön- kormányzata, egyes intézmények, a Szlovák Önkormányzat és intézményei, köztük a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete. Az ünnepségek egy részéről már hírt adtunk lapunkban. Születésnapján koszorúzás volt a csabai gyülekezet felsővégi temetőjében lévő sírjánál. Március 5-én az egyházközség a gyülekezeti teremben ünnepi tudományos ülést rendezett, amelyen négy előadás hangzott el műsor keretében: életútjáról Kovács Pál nyugalmazott lelkész szólt, szellemiségéről dr. Reuss András, hittudományi egyetemünk professzora beszélt; helytörténeti munkásságának eredményeit - szlovák nyelven - dr. Gombos János történész foglalta ösz- sze, dr. Krupa András, a néprajztudomány kandidátusa pedig néprajzi munkájának jelentőségét méltatta (a két utóbbi előadó a Magyarországi Szlovákok Kutató- intézetének munkatársa). Ez a tiszteletadás is igazolta, hogy Dedinszky Gyula élete jó gyümölcsöket termett. Meghívó A Budavári Evangélikus Egyházközség április 9-én, szombaton hálával emlékezik meg alapítójáról és a magyarság jótevőjéről, Mária Dorottya nádoméról halálának 150. évfordulóján. Az ünnepség programja: 9.00: Tudományos ülés a budavári gyülekezet termében Előadások:- Mária Dorottya és Bauhofer György - dr. Gerhard Hausmann dékán- Az özvegy nádorné utolsó évei -prof. dr. Fabiny Tibor 11.00: Hálaadó istentisztelet a Bécsi kapu téri evangélikus templomban Igét hirdet D. Szebik Imre püspök. Megemlékező beszédet mond Habsburg Mihály, a nádorné dédunokája. 12.30: Koszorúzás a nádori kriptában A megemlékezés alkalmára minden érdeklődőt szeretettel várunk. Az egyházközség elnöksége, az I. kerület önkormányzata, a Palatinus-ág képviselői m Kovács Pál Gyógyító csendeshét Az Evangélikus Misszió alkohol- és szenvedélybetegek részére gyógyító csendeshetet tart a Szarvasi Evangélikus Középhalmi Misszióban április 4-9-ig. Érkezés hétfőn 13 óráig, hazautazás szombaton délelőtt. „Közel van az Úr a megtört szírnekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti." (Zsolt 34,19) Szeretettel hívjuk lelki gyógyulásra, megerősödésre vágyó, szenvedélybetegségben és depresszióban szenvedő testvéreinket. Lelkésztestvéreinket kérjük, hogy biztassák és segítsék a rászorulókat, hogy részt vehessenek az alkalmon, szükség esetén családtaggal együtt. A részvételi díj 6000 Ft személyenként. A rászorulókat lehetőségünk szerint támogatjuk. Mindenki hozzon magával tisztálkodószereket, Bibliát és jegyzetfüzetet. Jelentkezni és érdeklődni lehet írásban és telefonon dr. Sárkány Angyalka orvosnál (5540 Szarvas, Kiránduló u. 9., tel.: 20/824-6669) és Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkésznél (2890 Tata, Feszty Á. u. 14., tel.: 34/383-819, illetve 20/824-3011).
