Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-02-13 / 7. szám

"Evangélikus Élet!? PANORÁMA 2005. február 13. 7 Kétszer ad, ki gyorsan ad ► Megható, ahogy egész Magyarország azonnal egy emberként mozdult meg a december 26-i szökőár túlélőinek, károsultjainak megsegítése céljából. Gyors segítségként a Magyarországi Református Egyház tízmillió forintot, a Magyar- országi Evangélikus Egyház ötmillió forintot utalt át a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet számlájára a katasztrófa utáni napokban, illetve a gyülekeze­tek országszerte meghirdették egy vasárnapi perselypénz felajánlását. összeomlása. Amikor tízórás út után megérkeztünk Tangalléba, akkor kezd­tük csak felfogni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Az újságokban, a televízió­ban látott képek soha nem adják vissza azt az érzést, amely itt keríti hatalmába az embert. A családjukat, munkájukat, otthonukat elvesztett emberek döbben­tenek rá arra, hogy mennyire fontos a munkánk. Amikor a vámolás bürokrati­kus ügyintézését végeztük, vagy a nagy- kereskedésekben alkudoztunk jobb árért, még nem tudtuk, csak sejtettük, hogy kiken fogunk segíteni. Tangalle vá­rosában és a környező településeken több mint négyezren haltak meg, és több tízezer lehet azoknak a száma, akik menekülttáborokban élnek. Kuma, egy helyi halász mesélte, hogy a szökőár lerombolta az otthonát, szét­roncsolta a hajóját, és most a családtag­jait próbálja megkeresni, de a hullahá­zakban szinte lehetetlen felismerni a te­temeket - nagyon sok a vízi hulla. Elke­seredetten csak annyit kér tőlünk: „Itt senki nem gondolta, hogy ilyesmi meg­történhet. Mondják el a nyugati világ­nak, hogy ilyen tragédia bármikor bárki­vel előfordulhat.” A természeti kataszt­rófa nem válogat a tekintetben, hogy kit pusztít el. Szegény és gazdag ember egy­aránt áldozattá vált e szörnyűségben. Srí Lanka esetében is szinte lehetetlen olyan borzalmat kitalálni, amely ne történt volna meg. Sujeewa, egy szálloda tulajdo­nosa számolt be arról, hogy egy nagyon jó barátja, aki szintén szállodatulajdo­nos, a családjával együtt halt meg a kele­ti parton lévő saját hotelében. Csak a leg­kisebb fia élte túl a katasztrófát, aki ép­pen akkor egy szafarin vett részt. Huszonkét órás munkanapok Öt menekülttábort jártunk végig, min­denhol hajléktalan, csüggedt emberek fogadtak minket. Teljesen groteszk, ahogyan a gyerekek örültek az érkezé­sünknek: mosolyogtak és nevettek, ami­kor megláttak bennünket. Ekkor már több mint tizenkét órája talpon voltunk, és még a tízórás visszaút is előttünk állt, mégis be kellett tartanunk a segélymun­ka alapelveit: a szükséghelyzetbe került embereken nemre, nemzetiségre és val­lási meggyőződésre való tekintet nélkül kell segítenünk. Ezért osztottunk egy anglikán, egy metodista, egy buddhista és két állami táborban. Ismét hajnalo­don, mire visszaértünk a fővárosba. Nemzetközi együttműködésben A kiérkezésünket követő első öt nap a végsőkig megfeszített munkával telt. Az azonnali-segítségnyújtást és a gyógysze­rek szétosztásának megszervezését nemzetközi és helyi koordinációs meg­beszélések követik. Miközben Colom- bóban egyeztettünk a segélyezés továb­bi lépéseiről, a szervezet budapesti köz­pontjának vezetése a magyar Külügymi­nisztériummal folytatott tárgyalásokat. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Humanitárius és Fejlesztési Osztályának igazgatója, Keveházi Klára eközben a ki­alakult helyzetről, a tervekről és az együttműködésről tárgyalt Genfben az ACT-Iritemational (egyházi hátterű se­gélyszervezetek nemzetközi szövetsé­ge), illetve harminc más segélyszervezet képviselőivel. A helyszínen ezalatt Fekete Dániel kollégánk koordinálta a segélyszervezet Srí Lanka-i tevékenységét. Már megérke­zett egy sátrakat és közel tízezer vízfer­tőtlenítő tablettát tartalmazó újabb szál­lítmány, és a napokban küldtünk a tér­ségbe negyven, családok elhelyezésére alkalmas sátrat. A menekülttáborok fo­lyamatos ellátása érdekében a helyszíni beszerzéseket követően azonnal a ka­tasztrófa sújtotta térségbe szállítottuk a mindennapi élethez nélkülözhetetlen segélyárut. Eközben folyamatosan tár­gyaltunk az ENSZ és a helyi adminiszt­ráció képviselőivel, valamint partner- szervezeteinkkel a további segítségnyúj­tás lehetőségeiről. A nemzetközi huma­nitárius segélyezésben az egyik legfon­tosabb tényező a gyors és jól szervezett, összehangolt munka. Ezt több mint egy évtizedes működésünk alatt nagyon jól megtanultuk, munkánkat nemzetközi szinten is elismerik. Azonnal indítható, hatékony segélyprogramok A közvetlen segítségnyújtás mellett a térségben az egyik legnagyobb donor- szervezet, az ACT-lnternational kötelé­kében az újjáépítéshez szükséges felmé­réseket is megkezdtük. Terveink szerint lakóházakat és közintézményeket fo­gunk felépíteni, felújítani. Természete­sen a rekonstrukciós munkálatok mel­lett programjainkban különösen nagy gondot fordítunk az otthontalanná vált emberek, valamint a gyermekek és a nők helyzetének javítására, illetve részt ve­szünk a pszichoszociális segítségnyúj­tásban is. A magyarországi adománygyűjtő kampányunkból (újjáépítési.jegyek) be­folyt összeget a megsemmisült ottho­nok újjáépítésére fogjuk fordítani. Fel­méréseink szerint egy egyszerű és a helyi kulturális sajátosságokhoz igazodó csa­ládi ház felépítése körülbelül 250 ezer forintba kerül. Az építőanyagot és a szakmunkát mi biztosítjuk, az otthonu­kat és munkájukat vesztett emberek így részt vehetnek saját házuk felépítésében. Hosszú távú újjáépítési segélyprogra­munkat nagyban előrelendíti a magyar- országi protestáns gyülekezetek által a közelmúltban meghirdetett adomány- gyűjtés is, mely által még több emberen tudunk segíteni, s adományozóink sze- retetét, szolidaritását is „el tudjuk vinni” a természeti katasztrófa következmé­nyeitől szenvedőkhöz. ■ Bálint Gábor A magánszemélyek által küldött adományok mellett a Külügyminisztérium által fel­ajánlott és megpályázható összegek is nagyban hozzájárulnak a gyors, hatékony és nemzetközi színvonalú segélyszervezeti munka végzéséhez. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet délkelet-ázsiai szökőár segélyprogramjára összesen mintegy százmil­lió forint adomány érkezett, melyért köszönet illet mindenkit, aki így fejezte ki a ter­mészeti csapás áldozataival való együttérzését. Diákok, árva gyermekek és művészek gyűjtöttek Alig egy hónappal a katasztrófa után elmondhattuk, hogy különböző szervezetek rendezésében számos rendhagyó adománygyűjtő akcióra került már sor, és azóta is folyamatosan érkeznek a segélyszervezethez a kisebb-nagyobb felajánlások. Munkatársaink meghívottként részt vettek például a Magyar Ház Klub (Budapest) árverésén, ahol a magánszemélyek által felajánlott tárgyak mellett a dévai árvák által készítettekre is lehetett licitálni. Január 15-én a Budapest-Nagyvárad Téri Református Egyházközség temploma adott helyet annak a jótékonysági hangversenynek, mely­nek fővédnöke dr. Lévai Anikó, a segélyszervezet jószolgálati nagykövet asszonya volt, s az alkalmat Orbán Viktor volt miniszterelnök is megtisztelte jelenlétével. Mozart Re- quiemjét mintegy ötszázan élvezhették olyan neves művészek előadásában, mint Bo- ross Csilla, aki oroszlánrészt vállalt a segélykoncert szervezésében és lebonyolításában is, valamint Wiedemann Bernadett, Mukk József és Jekl László. Oláh Gábor karnagy vezény­letével a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok és a Magyarországi Baptista Egyház központi kórusa működött közre a nagyszabású produkcióban. Ugyanezen az estén Pilisborosjenőn a helyi zenei iskola szervezésében több diák, tanár és meghívott ze­neművész játszott a károsultak megsegítésére. A művelődési központban megrende­zett zenei est házigazdája Kép es András volt. Több gimnázium is önálló gyűjtést indított. Ezek az akciók amellett, hogy kézzel­fogható adomány formájában támogatják a szökőár károsultjait, formálják a diákok világnézetét, s a közös megmozdulás segíti a fiatalok empatikus készségének, együtt­érzésének és segítőkészségének fejlődését is. A klasszikus urnás gyűjtés mellett pél­dául az aszódi evangélikus gimnázium diákjai papír- és üveggyűjtést, bolhapiacot szerveztek, valamint a büfé vezetését is átvállalták, hogy az így befolyt összeggel az ökumenikus segélyszervezet munkáján keresztül segítsenek a rászorulókon. Egy lakóház felépítése mindössze 250-300 ezerforintba kerül Srí Lankán Sok cég, illetve közismert magánszemély kapcsolódik be a segélyszervezet által meg­hirdetett újjáépítésijegy-akcióba. Az Új Színház társulata - melynek nevében Márta István ügyvezető igazgató elsőként vásárolt egy teljes ház felújításához elegendő újjá- építésijegy-csomagot - mellett vezető bankok és multinacionális vállalatok, valamint települési és megyei önkormányzatok is a támogatás e formáját választották, hogy hozzájáruljanak a délkelet-ázsiai térség újjáépítéséhez, a bajbajutottak megsegítésé­hez. Hasonlóképpen döntött Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter is, amikor jótékonysági vacsorát rendezett a Gresham-palotában az ökumenikus segélyszerve­zet javára, melyre számos, Magyarország gazdasági élvonalába tartozó cég képvise­lője kapott meghívást, és meg is jelent. A gyülekezetek gyűjtései és más közösségi akciói mellett példaértékű az egyéni adományozók felajánlásainak nagy száma; ezek egyháztagoktól és világi személyek­től egyaránt érkeznek a szökőár károsultjainak megsegítésére a segélyszervezethez. Bár olyan eset is előfordult már, hogy egy ismert vállalkozó több millió forintot ado­mányozott egy település házainak felépítésére, zömében kisebb, néhány ezer forin­tos magánfelajánlások érkeznek az ökumenikus segélyszervezethez. Jótékonysági hangverseny a Nagyvárad téri református templomban A legkisebb adomány is számít Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy minden adomány egyformán fontos a világ szegényeinek és a katasztrófák áldozatainak megsegítése szempontjából. Tud­juk, hogy a kisebb adományok mögött nagyon sokszor kevéske nyugdíjból vagy ke­resetből élő, ám a nemes célokra folyamatosan és többször adakozó nyugdíjasok vagy szegény családok állnak. A sok kis adományból mégis olyan terveket valósítha­tunk meg a világ több veszélyeztetett térségében végzett humanitárius munkánk so­rán, mint például az afganisztáni, immár kilencedik új iskola átadása, a csecsenföldi árvaház kicsi lakóinak felruházása, háborútól szenvedő iraki civilek számára gyógy­szersegély szállítása, szudáni menekültek számára élelmiszer vásárlása és természe­tesen a délkelet-ázsiai szökőár pusztítása miatt károsult embertársaink szomorú sor­sának jobbra fordítása. Az adományoknak köszönhetően munkánk java még csak most kezdődik Délke- let-Ázsiában. Az első - a katasztrófát követő harmadik napon, a helyszínen megkez­dett -, három hónapos gyorssegélyezési szakaszt egy további kilenc hónapos segély- program követi, mely az újjáépítés jegyében zajlik olyan területeken, amelyeken a szökőár a legnagyobb pusztítást végezte, s ahol azoknak, akik túlélték a természeti csapást, semmijük sem maradt az élet újrakezdéséhez. Velünk egy jobb világért! Akár milliós, akár ezres nagyságrendű pénzadományokról beszélünk, a köszönetmon­dás mellett mindenképpen szólnunk kell még egy szempontról. A hazai támogatók so­kasága jól tükrözi a segélyszervezet immár tizenöt esztendős, a világ több térségében folytatott aktív szerepvállalásának elismerését. Minden egyes pénz-, illetve természet­beni adomány - mértékétől függetlenül - egyben a Magyar Ökumenikus Segélyszerve­zet humanitárius munkájának erkölcsi elismerését is jelenti. Ennek tükrében pedig még inkább örömteli az a tény, hogy a tavalyi uniós csatlakozás után az ökumenikus segély- szervezet - Magyarországról eddig egyedüliként - az Európai Unió Humanitárius Segé­lyek Hivatalától már két pályázaton is nyert támogatást nemzetközi programjaira. ■ Ifj. KisBoáz FOTO: KALLUS GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents