Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-02-13 / 7. szám

‘Evangélikus Életi? KULTÚRKÖRÖK 2 005. február 13. 5 A tudás és a tudomány értéke Sikeres a Mindentudás Egyeteme ► Még szemerkélt az eső, amikor megérkeztem a Magyar Tudományos Aka­démia impozáns épületének főbejáratához. A márványlépcsőkön felfelé haladva gróf Széchenyi István mellszobra fogadott. Képzeletemben egy pil­lanatra megelevenedett, és ezt súgta halkan: „Büszke vagyok arra, hogy a mai tudósokban is van annyi reformgondolat és bátorság a tudományért való kiálláshoz, mint bennem volt száznyolcvan évvel ezelőtt, az Akadé­mia alapításakor!” Majd kacsintva egyet utamra engedett, hiszen ár. Fábri György, az MTA Kommunikációs és Tudománypolitikai Titkárságának igazgatója - aki egyben a Mindentudás Egyeteme Kht. tudományos igaz­gatója is - már várt rám.- Igazgató úr! Gondolta volna három évvel ezelőtt, hogy a Mindentudás Egyeteme nem­csak hogy nem kudarcra ítélt kísérlet lesz, ha­nem mára az egyik legnépszerűbb és legszínvo­nalasabb tudományos ismeretterjesztő sorozat válik belőle?- Visszatekintve a mögöttünk álló öt szemeszterre, őszintén be kell vallanom: mi magunk is kishitűnek bizonyultunk. 2002-ben, a valóságshow-k médiavilágá­ban felmerült a kérdés: merünk-e az árral szemben úszni és útjára indítani a tudás konzervatív értékeit közvetítő, tudomá­nyos sorozatot? Szerencsére az Akadémi­án voltak olyan elmék - mindenekelőtt az internetes tudásátadással foglalkozó műhely tudósai Nyíri Kristóf akadémikus vezetésével -, akik a francia alapötletet teljesen egyedivé fejlesztették; illetve vol­tak olyan akadémiai vezetők, mint Vizi E. Szilveszter elnök és Kroó Norbert főtitkár, akik vállalták a programot, és kiváló tu­dóstársaikkal együtt megtartották az első előadásokat. Hasonlóképpen szerencsés, hogy ezt a Matáv és az Axelero jelentéke­nyen támogatta. Ezáltal megvalósulha­tott egy merész álom, a legkorszerűbb tu­dás a legkorszerűbb információs és kom­munikációs technológiák alkalmazásával kapcsolódott össze. így, több „médialá­bon állva” (televízió, rádió, újságok és in­ternet) sokkal több emberhez jut el a tu­dományos információ, mintha csak egy- Akkor ez azt is bizonyítja, hogy a mai Magyarországon az emberekben van igény színvonalas kulturális és tudományos műso­rokra, szemben a médiában kínáltakkal. De vannak-e adatok a tudomány és a média kap­csolatáról?- Igen. A kutatás során kiderült, hogy a televízió az elsődleges tájékozódási pont a tudományos információk területén is. Az ismeretterjesztő csatornák napi néző­inek legfontosabb elvárásai szerint a tele­vízióknak lényegesen gyakrabban kellene magyar tudósokat megszólaltatniuk (100-as skálán 89 pont), illetve több tudo­mányos hírt kellene közölniük.- Gondolom, a kutatás során lehetőség nyílt az Akadémia kiemelt programja, a Mindentu­dás Egyeteme ismertségének vizsgálatára is.- A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy a magyar lakosság közel 60%-a hallott a programról, s akik hallottak róla, azoknak a kétharmada már látott televíziós előadást. A nézettségi adatok szerint hetente 280 ezren ülnek a tele­vízió elé az előadásokat megnézni. A felmérés adatai szerint a válaszolók több mint tizede találkozott a napila­pokban és a rádiókban az előadások­kal, ennél kicsit kevesebben hallottak róla ismerősöktől. Ez azt jelzi, hogy a Mindentudás Egyeteme társasági be­szédtémává vált.- A sorozat elismertségét az is bizonyítja, előadóterem négy fala között hangozná­nak el az előadások. Ma már bátran mondhatjuk, hogy a Mindentudás Egye­teme „brand”, védjegy lett'.- Ön volt a vezetője annak a széles körű fel­mérésen alapuló kutatásnak, melyet tavaly vé­geztek. Az eredmények folyamatosan látnak napvilágot nyomtatásban, összefoglaló olvas­ható például a Világosság című folyóirat 2004/5. és 2005/1-2. számában. Mire voltak kíváncsiak a kutatás során, és mit mutatnak az eredmények?-Azt vizsgáltuk, hogyan tekint a tu­dományra a magyar társadalom. Az or­szágos, reprezentatív mintán végzett fel­mérés adatai azt mutatják, hogy Ma­gyarországon egyértelműen magasabb a tudomány, a tudódok presztízse, mint akár az uniós országokban, és hogy az emberek kifejezetten fogékonyak a tu­domány értékei iránt. hogy tavaly decemberben a Nemzeti Színház­ban átvehették a magyar oktatás és köznevelés kategóriában a Príma Primissima Díjat.- Ezt nagy dolognak tartjuk, mert ez a díj is segít minket a legfontosabb misszi­ónkban: felhívni a figyelmet arra, hogy a tudás és a tudomány értékes, fontos do­log. A tudományos eredményeknek tár­sadalmi értékük is van, amelyet ezzel a sorozattal is szeretnénk megismertetni.- A Mindentudás Egyetemének honlapján nem csak az egyes előadók bemutatása és elő­adásuk anyaga olvasható: a vállalkozó kedvű internetezők próbára is tehetik memóriájukat az elhangzottakkal kapcsolatban egy teszt se­gítségével. Ezt Önök bizonyítvánnyal és sze­mélyre szóló oklevéllel jutalmazzák- Az internet számunkra nagyon fon­tos lehetőség. Ilyen módon is kapcsolat­ba kerülhetünk „hallgatóinkkal”, ezrek­hez juthatunk így el, és mi is értékes ta­pasztalatokat szűrhetünk le a sorozattal kapcsolatban.- A tesztek statisztikai adatai azt is bizonyít­ják hogy a teológiai témájú előadásokra - mint például a 200}. év karácsonyán Szabó István református és Gáncs Péter evangélikus püspök által tartott előadás volt - nagy igény van.- A teológia mint diszciplína még nincs benne az Akadémia struktúrájá­ban - bár már korábban felmerült ennek a gondolata. Mi azonban a Mindentudás Egyetemén a vallási tematikájú előadá­sokkal egy üzenetet fogalmaztunk meg arról, hogy ezt a tudományos tudás ré­szének is tekintjük. Magyarországon az 1990 előtti idők politikája miatt a teológia tudományos művelésének a szükségesnél kisebb a személyi bázisa. Ezt pótolni sok időt igé­nyel, ezért nagy örömöt jelentett, hogy 2003-ban Erdő Péter bíboros érseknek a Magyar Tudományos Akadémián volt a nagydoktori védése, így megszerezte a tudományok doktora címet. Bízom ab­ban, hogy egyre többen lesznek a köve­tői felekezettől függetlenül.- Terveznek még további vallási vagy teoló­giai tárgyú előadásokat is?- Mindenképpen. Az előadás-sorozat mellett megszervezett klubban az idén egy olyan alkalmat is tervezünk, amely a vallás és tudomány viszonyáról fog szólni.- Mit kell tudni erről a klubról?- Eddig kisebb rendszerességgel mű­ködött, mint maga az előadás-sorozat. Volt rá példa, hogy egy-egy előadáshoz kötődően vagy annak kapcsán szervez­tük meg, de többnyire önálló, érdekes tudományos, kulturális, társadalmi kér­désekről volt szó, három-négy tudós részvételével, beszélgetve. Különösen nagy élményem volt, amikor 2004 őszén felvettük a kapcsolatot a Csermely Péter által vezetett Kutató Diákok Háló­zatával. Ehhez országosan több ezer kö­zépiskolás diák tartozik, akik szabad idejükben akadémikusok, professzorok önzetlen segítségével foglalkoznak tu­dományos kérdésekkel, kutatásokkal. Öröm volt látni a fiatalok csillogó tekin­tetét bemutatkozásukkor. Az idén a Mindentudás Egyeteme klubjának történetében új korszakot szeretnénk nyitni. Lehetőséget kínálunk arra, hogy a tudósok a maguk szakterü­letén párbeszédet kezdeményezhesse­nek a témájuk iránt érdeklődő vagy a szakterületen dolgozó laikusokkal. Iz­galmas a kérdés: vajon a tudósok meg tudják-e győzni közönségüket a maguk igazáról? Maguk mellé tudják-e állítani őket olyan vitatott ügyekben, mint a géntechnológia, az atomenergia vagy a fenntartható fejlődés?- Mire számíthatunk az előadás-sorozat „háza táján”?- A 2005. esztendő a fizika éve. Ezért az előadások egyharmada a fizika terüle­teivel foglalkozik. A József Attila-emlék- év alkalmából természetesen lesz előadás hozzá kötődően is. Emellett négy további témára fókuszál az egyetem: a genomiká- ra, a népegészségügyre, a csillagászatra, illetve - a rendszerváltás 15. évfordulójá­nak apropójából - az alkotmánytörténet­re és az alkotmánybíráskodásra.- Egy ilyen széles körű és az élet sokféle igazságába belelátó munka során mit jelent az Ön számára evangélikus kötődése?- Meghatározó számomra az a törté­neti evangélikus háttér, amely a magyar tudós értelmiségnek is fontos bázisa volt a múlt században - gondoljunk például a fasori gimnáziumra. Az evangélikus egyházban hagyománya van a kultúra, a közügyek terén való munkálkodásnak; ezt még Luthertől örököltünk. Nekem személy szerint fontos ez a szellemi kö­zeg. Manapság sokféle elhívó, eltérítő folyamat és lehetőség van a világban. Másképp fogalmazva: van széles út, de lehet keskeny úton is járni - konfirmáci­ói igeként is ezt kaptam annak idején Solymár Péter lelkészünktől. Nem akarom ezt magasztosabb szavakkal megfogal­mazni; egyszerűen azt mondhatom: mindenek ellenére lehet másképpen is, lehet értékeket, lehet a szoros kaput vá­lasztani. ■ Boda Zsuzsa Bátorítás a múltból a jövőnek ► Felbecsülhetetlen értékű összefoglaló munkával gazdagodott az irodalom- tudomány, a himnológia és ezen keresztül egyházunk szellemi élete. Az Universitas Kiadónál megjelent H. Hubert Gabriellának, az Evangélikus Or­szágos Könyvtár tudományos munkatársának A régi magyar gyülekezeti ének című könyve, amely a szerző PhD-disszertációjának nyomtatott - és javí­tott - változata. História Litteraria 17. H. HUBERT GABRIELLA A régi magyar gyülekezeti ének Bár valószínű, hogy e dolgozat beha­tó tanulmányozására többnyire csak a téma iránt elkötelezett szakembe­rek vállalkoznak majd, mégis szüksé­ges, hogy magáról a tényről a széle­sebb egyházi közvélemény is tudo­mást szerezzen. Szükséges, mégpedig azért, hogy megerősítést kapjanak mindazok, akik a mai, felszínességet sugalló világban is úgy gondolják: is­mernünk kell, milyen értékeket hagy­tak ránk elődeink az elmúlt száza­dokból, és fontos, hogy legyenek olyanok, akik hozzáértéssel és szeretettel foglalkoznak ezzel az anyaggal. Hubert Gabriella könyve a 16-17. századi magyar nyelvű protestáns éneklésről tanúskodó forrásokat mu­tatja be. Beszél többek között az éne- keskönyvtípusokról, az istentiszteleti énekrendekről, a prédikációs kötetek­ről; sorra veszi az éneklés szükséges­ségéről szóló bibliai igehelyeket; kifej­ti, hogy milyen énekes műfajok keletkeztek ezek hatására. Áttekinti azt, hogy hol és milyen alkalommal énekeltek gyülekezeti és szertartási énekeket. ír az éneklés módjá­ról, feladatáról, hasznáról és hatásáról, valamint a protestáns istentiszteletek zenéjéről. A kötet központi fejezete a 16-17. századi (1700-ig megjelent) magyar nyelvű gyü­lekezeti (összesen 54 kiadás) és temetési (18 kiadás) énekeskönyvek történetét tárja elénk, megmutatva az egyes énekeskönyvek egymáshoz való kapcsolódását is. A nagy terjedelmű függelékben pedig két fontos evangélikus énekeskönyv (az 1635-ös lőcsei és az 1692-96-ban megjelent Zöngedözőmennyei kar) részletes elemzését, vala­mint 28 korabeli írás (többnyire énekeskönyvek előszavai) betűhű közlését találjuk. Bárcsak bátorítást és lendületet adna ez az átfogó munka arra, hogy kialakuljon az a csoport, amely a következő generációnak szánt énekeskönyvet szakmai tisztesség­gel és hozzáértéssel megszerkeszti! E recenzió írója ezúton is köszöni, hogy ezt az értékes anyagot - még kéziratos for­májában - saját doktori dolgozata írásakor felhasználhatta. ■ Ecsedi Zsuzsa Universitas Kiadó H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének. A História Litteraria sorozat 17., valamint az Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok sorozatának 2. kötete. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2004. Ara: 2835 Ft. „...se zsoldot, se gazdát” „Vannak olvasók, és vannak po­tenciális olvasók” - írja Kaiser Lász­ló. Ha nem hinne a lehetséges, re­ménybeli közönségben, akkor nem tarthatnánk kezünkben ezt a vékonyka verseskötetet. És tegyük hozzá: jókora hit szükségeltetik manapság ahhoz, hogy valaki ver­seket adjon ki. A szerző egyébként aktív részt vállal a kultúra terjesztésében: volt könyvtáros, dramaturg, szépirodalmi folyóirat ro­vatvezetője, a Talentum Diákkönyvtár sorozatszerkesztője is. 1979 óta publikál rendszeresen; sokoldalúságára bizonyí­ték a rengeteg cikk, interjú, recenzió, ta­nulmány, szövegkönyv. Kérdés, hogy ezen túl miért érzi szükségét annak, hogy verset írjon. Mennyivel adhat töb­bet egy verseskötet, mint a prózai mű­vek sora? Az alig félszáz költemény ajtókat tár ki, ahogy ezt a cím is jelzi. Merészség lenne azt állítani, hogy alaposan megis­merjük a szerzőt, hiszen a versek olykor egymást kizáró állításokon alapulnak: „Vagyok / a legegészségesebb / beteg ember / Vagyok / a legbetegebb / egészséges ember...” A paradoxonok bujkálása mögött mégis megjelenik valaki, aki nem feketének vagy fehérnek látja a világot, aki nem áll be egyedül üdvözítő eszméket hirdető vezérek mögé, mert „se zsoldot, se gaz­dát, se látszatot!” nem fogad el. Számára axióma, hogy „a férfi morálját / nem a gigá­ján / és nem az ágyékán mérik I a gerincén ta­lán / talán”. A költemények már-már aforizma­szerű tömörsége lenyűgöző, a pár so­ros verseket érdemes újra és újra rágni,- mondogatni, dúdolgatni, mert böl­csességük íze csak így bontakozik ki igazán. És ha most valaki azt feltételezné, hogy íme, itt egy újabb aszketikus haj­lamú gondolkodó, akkor téved, mert külön fejezetbe rendezve találjuk az ölelés „édes énekeit" és lányának, Helgá­nak írt gyerekverseit. Ha már belefáradtunk a filozofikus sorok kibogozásába, adjuk át magun­kat a felező nyolcasok ritmusának: „Ke­zed könnyű, mint a harmat, / harmatkezed ideadjad /gyermekkezed nagy kezembe / vég­telenből végtelenbe...” ■ Jánosi Vali Kaiser László: Összes ajtómat kitárom. Hunga- rovox Kiadó, Budapest, 2004. Ara: 1000 Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents