Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-06 / 6. szám
"Evangélikus Életi? MOZAIK 2005. február 6. 11 Interneten közvetített evangélium ► Ahogyan pár évtizeddel ezelőtt a rádió, majd a televízió változtatta meg alapjaiban az emberek ismeretszerzési szokásait, úgy manapság ugyanezt éljük át az internettel kapcsolatban. A mi szempontunkból ez például azt jelenti, hogy azok, akik valamilyen okból nem tudnak részt venni egy istentiszteleten, vasárnaponként jó eséllyel kapcsolhatják be a rádiót vagy a televíziót valamely keresztény felekezet istentiszteletének közvetítése reményében. Talán nincs messze az a nap, amikor virtuálisan minden hívő együtt lehet a saját gyülekezetével, egy istentisztelet ugyanis a világhálón keresztül is továbbítható. Ha nem magyar nyelven szeretnénk az Úr igéjét hallani, akkor erre már ma is szinte korlátlan lehetőségünk van. Ám nemcsak a külföldön, hanem már Magyarországon is számos olyan adó létezik, amely az interneten át is „sugározza” adásait, s ezek között keresztény tartalmat közvetítőket is találhatunk. Példának okáért a Hír Tv műsorát is élőben élvezhetjük - igaz, nem a legjobb minőségben - a csatorna honlapján (www.hirtv.hu). Az élő műsorral egy időben „foghatjuk” a Magyar Katolikus Rádió adását is a http://katolikusradio.agria.hu című honlapon, és szintén „terjeszti" adásai egy részét az interneten a Magyar Evangéliumi Rádió. Talán nem mindenki tudja, hogy a Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány (MERA) a felekezetközi evangéliumi „világrádió”, a Trans World Radio (TWR) partnerszervezete. A TWR pedig csakugyan a világ egyik legnagyobb rádióadója, több mint száznyolcvan nyelven sugározza Isten igéjét. A Trans World Rádiót dr. Paul E. Freed alapította 1952. február n-én Spanyolországban. A nonprofit szervezet célja az volt (és az ma is), hogy a jézus Krisztusról szóló örömhírrel a tömegkommunikációs eszközök segítségével érje el emberiséget. E munkának a részese magyar nyelvterületen a MERA. Korábban rögzített, keresztény tartalmú „konzervanyagokat” a Magyar Televízió honlapján is találunk (www.mtv.hu), a Kossuth rádió pedig - élő, egyenes adásban - a http://reah.radio.hu/kossuth.-' htm címen „jön be”. Erről a lapról kiindulva más csatornák adásába is belehallgathatunk. A Magyar Rádió kezdőlapja egyébként a www.radio.hu; itt a műsorok mellett híreket is találunk, és az egyes műsorok szöveges összefoglalását is elolvashatjuk. Német nyelvű egyházi anyagok internetes terjesztésével foglalkozik a life-tv. Ez tulajdonképpen a berlini székhelyű Keresztény Internetes Munkaközösség honlapja. Célja olyan események közzététele, amelyeken időszerű témákról keresztény szemszögből beszélnek fontos előadók, míg mások Isten által megszentelt életükről vallanak. Ezeket nézhetjük meg ezen az oldalon, melynek elérhetősége: http://www.life-tv.net. Internetes „csatornákból” gazdag a kínálatuk a németországi evangélikus egyházaknak is. A württembergi tartományi egyház honlapján például bibliamozi és videofórum is található; elérhetősége: http://www.kirchenfemsehen.de. Érdekes kezdeményezés az „imaadás” rádión és a világhálón keresztül, melyet a szintén német big PRAY szolgáltat heti három estén. Céljuk az ima erejét új közegben közvetíteni; honlapjukra a http://www.bigpray.de címen lelünk rá. Az egyházi adásokat nyomon követő, esetleg azok számítógépes archívumát tartalmazó világhálós lapokból széles a kínálat - érdemes megnézni őket. Az európai keresztény rádió- és televíziócsatornák elérhetőségét megtaláljuk egy portálon, a http://www.christtv.de címen. Itt angol adók is szerepelnek, amelyek a sugárzással egy időben az interneten is közvetítik adásukat, mint például a Revelation Tv. Az Egyesült Államok kínálatában is szép számmal akad olyan világhálós Kölcsey-verseny a magyar kultúra napján ► Az első évben egy jó kezdeményezés volt. Egy év múlva folytatás, a harmadik alkalommal pedig már hagyomány. Ez év január 22- én immáron harmadszor érkeztek az evangélikus iskolák versmondó diákjai Orosházára, hogy összemérjék tudásukat. Az eredeti elképzelés egy olyan szavalóverseny megrendezése volt, amelyen a Himnuszt és a Szózatot mondják el a versenyzők. Ehhez a lelkes tanárok munkája nyomán - illusztrációk készítésére felhívó - rajzpályázat is társult. Idén pedig már népdaléneklési verseny is kiegészítette a magyar kultúra napja alkalmából rendezett versenyt. Ebben az esztendőben a szavatoknak Kölcsey Himnusza volt a kötelezően előadandó költemény, a szabadon választott pedig valamely 20. századi magyar óda. Összesen huszonkilenc versenyzőt hallgatott meg a zsűri, közülük korosztályonként a győri Lőrincz Máté, az aszódi Antal Áddm és az orosházi Lőrincz Leila kapott első helyezést. A népdaléneklők számára a Felszántom a császár udvarát és az A csitári hegyek alatt című dalok voltak kötelezőek, szabadon választottként minden versenyző egy, a saját tájegységéből származó népdalt énekelhetett. Tizenöten versengtek; a legjobbnak a bonyhádi Dani Elizabetta és a győri Miklós Ildikó bizonyult. A rajzpályázatra három témában várták az alkotásokat: Himnusz-illusztráció készítése, a magyarság sorsfordító eseményeinek, illetve a pályázó szülőhelyének a bemutatása volt a feladat. Nagyon színvonalas munkák érkeztek az evangélikus iskolák tanulóitól; első díjat korcsoportonként Búzás Aliz szarvasi, Jekli Ágnes budapest-fasori, Kovács Ágnes győri, valamint Fabulya Kitti és Kun Ildikó békéscsabai diák érdemelt. A verseny véget ért, de a résztvevők és a hallgatók élményekkel gazdagodva távozhattak: komoly, szép versek, új, de mégis bennük visszhangzó népdalok és egy sokszínű kiállítás emlékét vihették magukkal haza. EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor hely, amelyen internetes közvetítésre lelünk. Ilyen például a The Church Channel (http://www.churchchamel.tv), a baptis- ta-presbiteriánus adó a http://www.ser- monaudio.com címen vagy a Three Angels Broadcasting Network (http://www.sabn-' .org), amely az evangéliumi örömhír terjesztését tűzte ki célul. Az új közegben történő igehirdetés tehát terjedőben van. Előnye, hogy maga a felvétel (bár nem a legjobb minőségben) alacsony költségigényű. Lehetséges, hogy sok fiatalt éppen ezen az úton ér el Urunk hívó szava. Az ő szokásaik alapvetően mások, mint a harmincéves vagy az annál idősebb korosztály tagjaié, tehát missziói szempontból is fontos az internetes isten- tisztelet közvetítésének a szerepe. Azonban ne felejtsük el, hogy az istentiszteletet - azaz az embertársainkkal a Krisztusban való közösséget - nem helyettesítheti semmilyen média. Ha körülbelül tíz év múlva a technika fejlődése lehetővé teszi majd, hogy a világhálón is jó minőségben tudjuk fogni a videóra rögzített és a hálóra továbbított gyülekezeti alkalmakat, ezzel akkor sem „válthatjuk ki” tartósan gyülekezeti tagságunkat. Nehezen nevezhetnénk isten- tiszteletnek azt, amikor a lelkipásztor ott áll az oltár - vagy csak a kamera - előtt, a gyülekezet tagjai pedig otthonukból, a számítógép előtt ülve nézik és hallgatják őt... El lehet persze játszani azzal a „történelmietlen” kérdéssel, hogy ha Jézus Krisztus ma születne erre a világra, vajon igénybe venné-e ezeket az új eszközöket, leülne-e a csevegőprogram vagy egy ilyen adó kamerája elé, de úgy vélem, hogy az erről való töprengés fölösleges. Az őt keresők előtt az Úr mindenkor (minden korban) kinyitja a hozzá vezető ajtókat. De talán abban is szabad reménykednünk, hogy - a technika kínálta újfajta lehetőségek révén - mi, informatikusok is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az „ajtónyitásban” az ő eszközei lehessünk. ■ Babics Csaba Déli harangszó Február 7. és 13. között minden délben a beledi evangélikus templom harangja szól a Kossuth rádióban. Beled Győr-Moson-Sopron megyei község, mely a Kis-Rába partján fekszik, Kapuvártól tizenöt kilométerre délkeletre. Az oklevelek 1230- ban említik a települést az Ostfjyak, Csornaiak, Kanizsaiak és a csornai premontrei prépostság birtokaként; neve is az Ostffyaknál gyakori Belud személynévből származik. Beled a török hódoltság után éledt újjá, Luther tanai révén. Ebben az időben a dunántúli főurak közül sokan protestánsok lettek. Közülük is kiemelkedik a Beledben is birtokos Nádasdy Tamás, aki politikai és gazdasági hatalmát felhasználva egyengette az evangélikusság térnyerését a Kisalföldön. Az ellenreformáció idején a hercegi és a grófi Esterházyaknak és a Czi- ráki grófoknak volt birtoka Beleden. Evangélikus temploma 1806-ban épült, de tizennyolc méteres tornya csak 1825-re készült el. A belediek mind a két világháborúban sokat szenvedtek, sokat vesztettek. Erről az evangélikus templom bejárati ajtajánál lévő emléktábla tanúskodik. A közösség emlékezete a mai napig megőrizte a háromszázharminc 1944-ben deportált nevét. A beledi evangélikus templom tornyában lakó két harang közül az ötszázki- lencvennégy kilós köszönti délidőben evangélikus testvéreit. M Forrás: Rtv Részletes EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL A missziónkról Nagy kedvvel olvastam Fabiny Tamás kitűnő írását (Klerikális reakció és sekrestyekereszténység, Evangélikus Élet, 2005. január 30.), amelyben a szerző teljes joggal marasztalja el azt a mostanában politikai támogatásban is részesülő felfogást, amely visszaszorítaná az egyházakat a templomok falain belülre. Fabiny Tamás szenvedéllyel és okosan érvel amellett, hogy az egyházaknak nemcsak joguk, hanem felelősségük is megnyilatkozni a társadalom erkölcsi és szociális miliőjét érintő kérdésekben, egyúttal azonban óv a (párt)politika csábításától, amely - a baloldali reflexeken túl - a „klerikalizmussal” szembeni vádak fő táptalaja. Elismerésem mellett hadd tegyek néhány kiegészítést a cikkhez. Fabiny finoman megfeddi az egyházakat azért az eltévelyedésért, amely - kínosan takargatva, de azért mindenki számára kellőképp érzékelhetően - a politikával kapcsolatos magatartásukban megnyilvánul. E magatartás fő mozgatórugója is ismert: az a meggyőződés, hogy a jobboldali-konzervatív pártok értékei közelebb állnak a hagyományos keresztény értékekhez, és talán jobban szolgálják az egyházak társadalmi érvényesülését is. Fabiny Tamás azonban nem is említi ezt az érvet, és szerintem jól teszi. Távolságtartása finoman jelzi, hogy még az érv igazsága esetén is több veszíteni-, mint nyernivalójuk van az egyházaknak az állammal való bensőséges viszonyban. Legalábbis egy normálisan működő társadalomban - amelyben a két fél elismeri egymás tevékenységét, és mindegyik megkapja azt, ami jár neki - így kell, hogy legyen. (És miért ne lehetne végre így?) A szerző ugyanakkor legfeljebb csak érzékelteti, hogy az egyházak társadalmi elismertsége és társadalmi tevékenysége között szoros kapcsolat van. Míg hitet tesz amellett, hogy az egyházakat továbbra sem szabad akadályozni a társadalom „meghódításában”, mindössze jólesően nyugtázza, hogy az egyházak karitatív-szociális és tanítói tevékenysége nélkül a társadalom szegényebb lenne. De vajon ez itt a kérdés? Megelégedhetünk-e azzal, hogy az egyházak társadalmi szerepét ily módon definiáljuk, és ezzel óhatatlanul leszűkítsük, sőt tévútra tereljük? Vajon - ahogy e sorok szerzője látja - nem azzal küldte-e el Jézus a tanítványait, hogy legyenek a föld sója, hirdessék az igét, magyarán, hogy új híveket szerezzenek? És a diakónia vajon nem az evangélizációhoz vezető út volt-e eredetileg ahelyett, hogy maga volna a feladat? Avagy ápolókat és tanárokat toborzott-e Jézus, vagy „halászokat”? Fabiny Tamás szerintem megkarcolta a felszínt, de nem beszélt a lényegről. Az egyházakat hagyni kell kilépni a templomok falai közül - ez magától értetődő. De hogy értelme legyen ennek a lépésnek, és az egyházak - köztük a mienk - ne csak eszközként jöjjenek számításba az oktatásban; az egészségügyben stb„ továbbá hogy végre nyugodt lélekkel hagyják ott a pártpolitikát, ahhoz vissza kell találniuk önmagukhoz. Hogy ez mit jelent, az az evangéliumból viszonylag könnyen kikövetkeztethető. Abban én semmi csodálatra méltót nem látok, hogy funkcióját tévesztett egyházunk, amelynek a kovász frissen tartásán kellene őrködnie, érdektelenné válik a tá- gabb társadalom számára (amit jól mutatnak a statisztikák), és megszokottnak, sőt egy kicsit levegőtlennek számít a hívek közösségében. Ettől már csak egy ugrás, hogy képviselői jobban érezzék magukat a pártházakban és a fogadásokon. Nem gondolom, hogy itt tartanánk. De az egyházi értelmiségnek számot kell vetnie a végletekkel, hogy azok elkerülhetővé váljanak. Az egyháznak egyetlen, mindent megelőző missziója van: terjeszteni az igét. Nem csak a hívek körében, nem csak a templomokban. És akkor hitelesebbé válik minden, amit abortusz, eutanázia, melegek házassága, nemzeti és szociális érzékenység és további olyan kritikus kérdésekben mond (ha mond), amelyekben a véleménye akár meghatározó is lehetne egy olyan társadalmon belül, amely egyébként nem hisz semmiben. A terep adott, versenytársak alig vannak: mire várunk még? Vagy lemondtunk volna a missziónkról? Kérem, akkor tekintse az olvasó tárgytalannak ezt az írást! Kovács Zsigmond Pál Köszönöm Kovács Zsigmond Pál megtisztelő hozzászólását. Természetesen korántsem csak a felszínt akartam megkarcolni. Szeretném hinni, hogy az egyház számára ma is evidenciát jelent Jézus missziói parancsának betöltése. Kétségtelenül gyakran előfordul azonban, hogy keresztények úgy kívánnak a közéletben jelen lenni, hogy közben elhanyagolják legszentebb kötelezettségüket. A .jekrestyekereszténység” kifejezést pejoratív éllel használtam, ám természetesnek veszem, hogy a lelki töltekezésre mindnyájunknak szükségünk van. Pál apostollal együtt vallom azt is, hogy „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" (Rom 8,19). Ezért mielőtt ki akarnánk onnan menni, jól tesszük, ha elegendő időt töltünk ama sekrestyében. Mi is mondhatjuk Luther híres sekrestyeimádságát: „...Te látod, mennyire tehetetlen vagyok ilyen nagy és nehéz hivataljó betöltésére, és ha Te nem tanácsoltál volna engemet, akkor már réges-régen mindent elrontottam volna. Azért hozzád folyamodom. Szíves készséggel adom és hajlítom számat és szívemet: készen vagyok, hogy a népet tanítsam...” A misszióról szerintem sem mondhatunk le. Tájékozódási pontot kínálnak az apostolok cselekedeteiről szóló könyv 6-8. fejezetének elbeszélései. Ott Istvánt és Fülöpöt öt társukkal együtt, „az asztalok körüli szolgálattal” bízzák meg, ám hamar kiderül, hogy mindketten igehirdetőés hittérítő munkát végeznek. Előbbi a zsidók, utóbbi már más népek körében is térít. Az egyház diakó- niája és társadalmi szerepvállalása elválaszthatatlan a missziói szándéktól. Fabiny Tamás Van miért hálát adnunk! Örömmel olvastam a 2005. január 9-i Evangélikus Életben a Gáncs Péter püspök által összeállított „A 2004. esztendő ajándékai” című beszámolót. Bevezető szavaiban felhív arra, hogy nyíljon meg a szemünk, egészítsük ki az ő válogatását, hiszen bőven akad miért és kiért hálát adnunk. Szeretnék most eleget tenni ennek a felhívásnak, hiszen a mi szívünk is tele van Isten iránti hálával az ő csodálatos szeretetéért. A szügyi anyaegyházhoz tartozó patvarci fíliában (Balassagyarmat mellett) 2004. október 17-én hálaadásra gyülekezett Isten népe azért, hogy visszatekintsen húsz évvel ezelőtt épült imaházának a felszentelésére. Abban a nehéz időben a százötven lelket számláló gyülekezet nagy áldozatkészséggel fogott össze, hogy az Ige vezetése alapján a régi helyére új imaházat építsen. 1984. október 14-én a szentelés szolgálatát D. ár. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület akkori püspöke és Garami Lajos, az egyházmegye esperese végezte Záborszky Csaba helyi lelkésszel együtt. Most, a templomszentelés huszadik évfordulóján Blatniczky János Dániel szügyi lelkész végezte a szolgálatot a nyugdíjas templomépítő lelkésszel együtt, aki beszámolt az építkezésről, hiszen a fiatalabb generáció ezt nem élhette még át. Hálára kötelez az is, hogy a kántori szolgálatot a régi lelkész unokája, Hugyecz Kornél végezte, és hogy ifi. Záborszky Csaba elmondta Reményik Sándor A kövek zsoltára című versét. Úgy érzem, ha nem is a 2004-ben épített létesítményért, hanem egy húsz évvel ezelőtti imaház építéséért adtunk hálát az elmúlt esztendőben, ez is jó hír! „A jó híreket lehet, szabad továbbítani...” Záborszky Csabáné (Balassagyarmat) Lapunk a világhálón: www.evelet.hu Dani Elizabetta ■ Kilián Szilvia
