Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-25 / 52. szám
20 2005- december 25. ‘Evangélikus Éled Új nap - új kegyelem 20os. december 25-31. Aki angyallal találkozott Új nap - új kegyelem 2006. január 1-7. Vasárnap Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Jn 1,14 (Ezs 12,5; Lk 2,/i-i4/i5~2o; Tit 3,4-7; Zsolt 2) Az ige - mint tanultuk - cselekvést, történést és létezést kifejező szófaj. Keresztény hitünk nem filozofikus elméletekre, alapelvekre épülő gondolatrendszer, hanem cselekvés, történés. Az Ige - így, nagybetűvel - az élő Isten cselekvő valóságát jelenti. Ő lett testté karácsonykor Jézusban, és az ő tanúi látták, tapasztalták kegyelmének és igazságának dicsőségét a kereszten. Isten ma is cselekszik, történik bennünk, velünk és köztünk, amikor igéjében, igéje által megszólít, újjáteremt, bátorít, vigasztal, összegyűjt és megőriz minket. Mi pedig látjuk, tapasztaljuk életünkben, mások életében az ő dicsőségét, kegyelmét és igazságát. Hétfő A Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívó az egy testben. Es legyetek háládatosak. Kol 3,15 (Ezs 2,4; Mt 10,16-22; ApCsel /6,8-15/7,55-60; Ek 2,29-32) Krisztus békessége nem fegyverszünet, nem kompromisszumkötés eredménye, de nem is az egyformaságra törekvés remélt végállomása. A Krisztus békessége valójában megbékélés Istennel: nem félek többé tőle, nem menekülök előle, hanem végre bízom benne, hiszek benne és neki. Luther reggeli imádságát idézve: „Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom.” Ez a békesség elválaszthatatlan Krisztus személyétől. Ha ez a békesség tölti be a szívemet, már szükségtelen a hálaadásra biztatni - jön az, szívből! Kedd Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn 3,16 (iKrón 29,14; 2jn 1,1-6/7/; Jn 1,1-5) Az emberi szeretet semmit nem ér, ha csak érzület marad. Az igazi szeretetnek nemcsak indítéka, forrása van, hanem mikéntje is látható, célja pedig világos. Isten szeretete sem általános érzület, hanem rendkívül konkrét. Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta - ez Isten szeretetének „mikéntje”. A célja pedig a te örök életed, az én örök életem - a Jézusban, Jézus által Istent helyesen megismerők és a benne bízók közösségének az örök élete. Szerda Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." Jn 6,68 (Zsolt 36,8; Mt 2,13-18; Jn 1,6-8) Krízishelyzetben mindig a szív teljességéből szól a száj. Krízishelyzetben szólt Jézus kérdése tanítványaihoz: „Ti is el akartok menni?” (Jn 6,67) Péter válasza a szív meggyőződéséből fakadt: Jézusnál van az örök élet beszéde, azaz cselekvő valósága, történése. Csak Jézusnál, sehol máshol. Könyörögjünk a nehézségek között és azok ellenére is élő hitért, hogy szívünkből természetesen fakadjon a hitvallás szava! Csütörtök Betölti az Úr a Siont törvénnyel és igazsággal. Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá. Ezs 33,5-6 (Ef 1,3; íjn 4,n-i6a; Jn 1,9-13) Korunk zilált nyugtalanságának fő oka, hogy egyéni és közösségi életünk gyakran kilép az Isten által adott mederből: nem tartja meg a Tízparancsolatot. Pedig ebben a mederben élő és éltető erővel folyhatna életünk - ezen kívül azonban önmagunkat és egymást pusztító áradat. Isten gyermekének nyugalma, bölcsessége és szabadsága ma is azoké, akik az ő törvényének medrében a hit bátorságával, az árral szemben úszva merik élni az életüket. Péntek Isten, aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Róm 8,32 (Zsolt 32,2; Zsid x,/5—6/7—14; Jn r,14-18) Mire is van igazán szükségünk? Hit, remény, szeretet, békesség, kiegyensúlyozottság, jövőkép, biztonság - a folytatható sor sokunknál így kezdődik. Pedig valójában egyre van szükségünk - s ebben az egyben az összes fölsorolt megtalálható. Isten mindezeket az ajándékokat egy „nagy közös csomagban” adja - egymást feltételezik, egyik nincs a másik nélkül. Istennek ez az ajándéka pedig egyszülött Fia. Benne, vele és általa ajándékoz meg Isten mindazzal, amire valójában szükségünk van. Rajta kívül azonban csak hamisítványok töltik be ideig-óráig életünket, hogy - legkésőbb a végső órán - magunkra hagyjanak bennünket. Szombat Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Zsolt 95,1 fiák 4,14-15; Lk 12,35-40; Róm 8,3ib-39; Zsolt 103) Az év utolsó napján mindannyian számot vetünk a mögöttünk lévő tizenkét hónappal. Isten iránti hálával gyűjtjük csokorba mindazt, amivel megajándékozott bennünket, ugyanakkor a nála békességet találó szív bizonyosságával gondolunk az esztendő gondjaira, fájdalmaira. Az ő nevében kezdtük el a 2005. évet - az ő nevében fejezzük is be. Nem a magunk nevében, magunkban bízva nézünk a még titokzatos új esztendő elé, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy a kősziklánál is erősebb és hűséges a mi Urunk, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. ■ Kovács László „És hogy néznek ki az angyalok tisztelendő bácsi?” - kérdezte az egyik hittanos kisfiú. A fiatal lelkész kinézett a falusi iskola ablakán, tekintete magához ölelte a poros udvart, a kerítés menti kó- kadt akácfát és a távolabb megbúvó alföldi tanyákat. „Tudod, kisfiam, a Biblia szerint az angyaloknak nincs szárnyuk és mindig fiatal férfiak Gábornak Mihálynak hívják őket. És mindig ott vannak ahol szükség van rájuk ahova Isten küldi őket"-válaszolta. A gyerekek hitetlenkedtek ,JDe ezen a képen kislány az angyal, és még szárnyai is vannak!”- húzott elő az egyik gyerek egy szentképet Az egyetemről alig pár éve kikerült fiatalember elgondolkodva nézett maga elé. „Találkoztam egyszer egy angyallal" - mondta csendesen.,Meséljen, pap bácsi!” -kérlelték kórusban a gyerekek- Tudjátok a háború alatt Csongrád megyében voltam segédlelkész. Nagyon nagy terület tartozott hozzám. Három város: Szentes, Csongrád és Kunszentmárton meg sok kisfalu, például Fábiánsebestyén meg a tiszazugi falvak Csépa, Tiszaug és a többiek Mindenütt alig pár evangélikus élt. A főnököm elmenekült Nyugatra, féltve a háborútól csinos, fiatal lányait. Én akkor még nőtlen voltam, az életemen kívül szinte semmim sem volt még. A szovjet hadsereg hamar átrohant rajtunk mentek bekeríteni Budapestet. Nálunk sok kárt nem okoztak csak a motoromat vették el az orosz katonák Később úgy kellett mondjam: nekik ajándékoztam... így afélmegyényi területet gyalog, szekéren jártam végig, mikor mit értem el. Nagyon vágytak akkor az emberek Isten után. Féltek Sokuknak volt a férje vagy a fia a fronton, s nem tudtak semmit a szeretteikről. A templomok mindig tele voltak éhesek voltak az emberek Isten közelségére. Történt egyszer, hogy gyalog mentem egyik faluból a másikba. Hogy rövidebb legyen az út, a Tisza gátját választoltam. Tempósan lépdeltem, élveztem a magányt, a természetet, és a gát tetejéről messzire el lehetett látni. Egyszer csak elhaladtam egy tábla mellett. Hogy mi volt ráfestve, nem értettem, nem tudtam elolvasni az orosz betűket. Nem sokkal később láttam egy kiégett autót lenn, a gát tövében, de még mindig nem gondoltam semmi rosszra. Ahogy mentem, egyszer csak egy éles gyerekhang állított meg: .ßdcsi, vigyázzon, aknamezőn van!" Abban a pillanatban megdermedtem, és mozdulni sem mertem. Néztem, ki szólt. Lenn, a gát alján, a tavalyról maradt levágatlan kukoricás szélén állt egy olyan tíz-tizenkét évesforma fiú. „Mit csináljak mi lesz most7' - kérdeztem tőle rémülten. Mire agyerek „Bácsi, tegnap esett az eső. A sárban biztosan láthatóak a lábnyomai. A saját nyomaiba lépkedve hátráljon ki, amerről jött. Ahova már egyszer lépett, ott biztosan nincs akna.” Igaza volt a kölyöknek így is tettem, és szép lassan, hátrafelé elhagytam az aknamezőt. Közben hideg veríték gyöngyözött a hátamon a félelemtől. Mikor nagy sokára újra biztonságban voltam, kerestem a gyereket, gondoltam, megköszönöm neki, hogy gyermek létére ilyen bölcs tanáccsal látott el. De meglepetésemre a fiú eltűnt. Ahogy mondják mintha a föld nyelte volna el. A gát tetejéről jó volt a kilátás, de a fiút sehol nem láttam. Sem akkor, sem azután. Istennek adtam hálát azért, hogy ott és akkor a halál torkából mentett meg. És ma már tudom: egy igazi angyalt küldött a megsegítésemre. A fiatal lelkész, aki angyallal találkozott, az édesapám volt. M Lupták György A megszokott rovatcím helyett ma ezt írhatnánk: „Új év - új kegyelem”. Istennek hála, az új esztendő napjaiban is Urunk kegyelméből élhetünk s ez teheti egész évünket valóban boldoggá. Ezúttal abban is eltérek a megszokottól, hogy mindkét „kiírt igére” irányítom a figyelmet, hiszen egy nap teljes üzenetét a két ige együtt adja. Vasárnap Isten patakja tele van vízzel. Zsolt 65,10a (Jn 4,10; Lk 4,16-21; Jak 4,13-15; Zsolt 8) A hálazsoltár Isten legbecsesebb adományai között sorolja fel az Úr életadó ajándékát, a vizet. Ember, állat, növény pusztulását jelentené, ha kiszáradnának a források, ha elfogyna a víz. Ő azonban bőven árasztja minden teremtményére a felüdítő, éltető vizet. Milyen felelőtlenül élünk ezzel a drága kinccsel! Pazaroljuk, szennyezzük, nem becsüljük. - A samáriai asszony történetéből az válik világossá, hogy az örök élet forrása az élő víz, amelyet egyedül Jézustól kaphatunk. E nélkül az ajándék nélkül üres, sivár és céltalan marad az életünk. Köszönjük meg Istennek a szomjunkat oltó és az örök életet adó vizet egyaránt! Hétfő Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük." Jel 21,3 (Ezs 60,18; Józs 24,1-28.13-18.25-26; Jn 1,19-28) Boldog jövő vár azokra, akik Isten népéhez tartoznak. A pusztító erőszak, életünk megrontója, félelmeink okozója ellenére is Isten védelme alatt élhetünk, s ha őt dicsérjük, a „kapun belül” vagyunk. Szeretete „kőfalként” vesz körül bennünket mindaddig, amíg a Jelenések könyvében olvasható bizonyságtétel szerint eljön a teljesség, a színről színre látás boldogsága, teljes „védettsége”. Ekkor már semmi sem zavarja meg Istennel való közösségünket, de addig is boldogan tapasztaljuk meg ezt a közösséget, ha „ketten vagy hárman” az ő nevében vagyunk együtt. ' . -J Kedd Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja. 2MÓZ 23,8 (iKor 7,23; 2MÓZ 2,1-10; Jn 1,29-34) Ne hagyjuk magunkat megvesztegetni, ne térjünk le az egyenes útról - mennyire aktuális ma is ez a figyelmeztetés! A megvesztegetés, a bűn elvakít, eltérít az igazságtól, részrehajlóvá tesz, függőséget eredményez. Hány kisiklott élet tanúskodik erről!? Jézus megváltói munkája szabaddá tett bennünket. Kiváltott a bűn rabságából. Tanúskodik-e életünk arról, hogy nem „emberek rabszolgái”, hanem Jézus szolgái vagyunk? Szerda Jézus így szólt hozzájuk: „Ha Abrahám gyermekei volnátok, Abraham cselekedeteit tennétek." Jn 8,39b (Ezs 31,6; iMóz 21,1-7; Jn 1,35-42) Izrael népe büszkén hivatkozott arra, hogy az ősatyának, Abrahámnak az „egyenes ági" leszármazottja. Ezzel akarta igazolni sokszor mulasztását, tévedését, embertelen, kirekesztő magatartását is. Pedig bűneinkre, hitetlenségeinkre nincs mentség. Önigazolási kísérleteink Isten előtt rendre halomra dőlnek. Egy menekvés van: hozzá térni, felismerni, milyen messzire kerültünk hűségétől, szeretetétől, és irgalmát kérni. Ezáltal életünk is megújulhat! Csütörtök Krisztus megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Fii 2,8 (Ezs 53,3b; iMóz 9,12-17; Jn 1,43-51) Krisztusban Isten egészen emberré lett. Ebben karácsony csak a kezdet volt. A legnagyobb dicsőségből a legmélyebbre alázkodott. Oda, ahol a legkegyetlenebb az élet, ahol a halál az úr. Részvétlenség, gúny és közöny vette körül a kereszten - ahogy sokszor ma is! O azonban fiúi engedelmességgel a végsőkig kitartott. Megértjük-e ezt az értünk'való szenvedést, és szívünket a közönyből hálára s erre a hitre indítja-e: ő a mi Urunk? Péntek Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt. Felkarolta szolgáját, Izraelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak mindörökké." Lk 1,46-47.54-55 (Jer 3,23b; Mt 2,1-12; Ef 3,2-38.5-6; Jn 2,1-12) Vízkereszt ünnepén arra emlékezünk, hogy Jézus Isten szeretetének fényét hozta erre a világra. Mária dicsőítő hálaéneke Istent magasztalja, irgalmasságát dicséri, aki megkönyörült szolgálóján, mert „bizony csak Istenünk szabadít meg”. Ennek a jó hírnek kell hangoznia az egész világon. Szombat Az Ige által lett minden, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Jn 1,3-4 (Zsolt 117,2; íjn 3,1-6; Jn 2,13-25) Életünknek igazi értelmet az ad, ha felismerjük, hogy Isten teremtő Igéjével igent mondott ránk. Hűsége és szeretete pedig megtart az életben, beragyogja utunkat, és célt jelöl ki számunkra. Igaz, vannak sötét órák, félelmek is, amikor nem látjuk életünk értelmét. Igéje fényében azonban a helyükre kerülnek a dolgok, és világosan láthatjuk, hogy hűsége mindenen keresztül megtart! ■ KEVEHÁZINÉ CZÉGÉNYl KLÁRA ÖRÖMTELI HIBAIGAZÍTÁS Ritkán adódik úgy, hogy egy korábbi, tévesnek bizonyult információ kiigazítása - legalábbis nagyobbrészt - örömmel töltse el a hiba kiigazítására kötelezettet. Decemberi lapszámainkban közöltük a 2006. évi előfizetési díjakat, amelyeknek a kiszámítása során egy nagyon lényeges tényező elkerülte a figyelmünket: a jövő évi adótörvények értelmében a lapok, folyóiratok áfakulcsa ugyan 15% marad, de előfizetés esetén 5%-ra mérséklődik. A tervezett mintegy 10%-os áremelés így előfizetőink esetében nem jelent fogyasztóiár-növekedést. 2006-ban laponként csak egy 1 Ft-os korrekciós áremelést hajtunk végre. Kérjük, hogy a korábban bejelentett árat, illetve előfizetési díjat tekintsék tárgytalannak. Az Evangélikus Élet egy számának ára 2006-ban 165 Ft, az éves előfizetési díj 8580 Ft, a féléves 4290 Ft, a negyedéves pedig 2145 Ft lesz. Azon kedves előfizetőink esetében, akik 2006-ra a téves áron már előfizetettek lapunkra, a befizetett összeg erejéig meghosszabbítjuk előfizetésüket. Tehát ha egy évre fizettek elő a téves áron, akkor nem 12 hónapos előfizetést regisztrálunk, hanem 13 hónaposat. így előfizetésük 2007. január végéig él. Féléves előfizetés esetén két héttel, negyedéves esetén egy héttel hosszabbodik meg az előfizetési időszak. A jövőben ezek figyelembevételével küldjük el a díjbekérő levelet. Azon kedves előfizetőinket pedig, akik még nem fizették be a jövő évi előfizetési díjat, arra kérjük, hogy a most közölt díjak alapján fizessenek elő lapunkra. Tekintettel arra, hogy az egyházközségek is előfizetéses rendszerben rendelik meg újságunkat, a gyülekezetek esetében is a fenti árakkal számlázzuk ki a jövő évi díjakat. Széchenyi Gizella főkönyvelő, Kendeh K. Péter igazgató (Luther Kiadó) SEMPER REFORMANDA „Bizodalmamat földi vagy égi teremtmény helyett egyes-egyedül a láthatatlan, felfoghatatlan egy Istenbe vetem, ki az eget-földet teremtette, s egyedül mindenek felett való. Nem is esem kétségbe az ördög valamennyi hadának gonoszságán sem, mert az én Istenem mindezeknél feljebb való. Mert a hitem föléje szárnyal mindennek; annak is, ami van, annak is, ami - nincs: bűnnek, erénynek, hogy mindeneken túl csak Istenen csüngjön. M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Az Evangélikus Élet 71. évfolyamának első lapszáma január 8-án jelenik meg. E-mail: evelet@lutheran.hu EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztőségi titkár: Boda Zsuzsa (zsuzsa.boda@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lu- theran.hu). Olvasószerkesztők: Győri Virág vez. szerk. (virag.gyori@lutheran.hu), Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Huszár Mariann (mariann.huszar@lutheran.hu). Tervező- szerkesztő: Nagy Bence (bence.nagy@lutheran.hu). Főmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (zsuzsa.gaz- dag@lutheran.hu) Rovatvezetők: Bogdányi Gábor - EvElet On Line (gabor.bogdanyi@lutheran.hu), Hafenscher Károly if). - Liturgikus sarok (hafo@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio Oecumenica (peter.kendeh@luthe- ran.hu), Kőháti Dorottya - Új nap - új kegyelem (dora.kohati@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu) Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu) ' 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,1/486- 1228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu) Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail: szikra.kervigh@szikralapnyomda.hu Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön negyed évre 2132 Ft, fél évre 4264 Ft, egy évre 8528 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (108 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk. 1 I i * 11 I i I I 4 > !
