Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-25 / 52. szám
Evangélikus Élet3 ÉLŐ VÍZ 2005. december 25. W 15 Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl Emlékezet, most azt hiszed, volt, most meg azt hiszed, hogy nem létezett. (Kosztolányi Dezső) Budai otthonom első emeleti ablaka előtt évtizedek óta áll, növekszik egy szép fenyőfa - terebélyesedő ágaival ma már a ház második emeletére, tetejére is csak „lenéz”. Látványa erősíti a költő sorait. 1962 karácsonyán dísztelenül, gyenge zöld ágain csak néhány kis gyertya lo- bogásával emlékeztetett az egykor oly sokat jelentő, szép karácsonyestékre. Az első karácsony Édesanyám nélkül, magányosan, itthon - a cserépbe ültetett élő kis fenyővel. A nagy csendességben szomorúan arra gondoltam, hogy a következő karácsonyokat a hideggé vált otthon helyett inkább az óriás fenyők hazájában töltöm. A kis fenyő a nagyon zord telet az erkélyen vészelte át, tavasszal kiültettem a kertbe, most onnan emlékeztet a hajdani, régi szép családi karácsonyokra és a későbbi határon túli karácsonyestékre. Határon túli, szomorúan szép karácsonyok. A Magas-Tátra havas csúcsai, óriás fenyői és ismeretlen útitársak. Jólesett, hogy a szép hotelek vezetői, személyzete barátságosan, kedvesen, sokszor szeretetteljesen fogadtak, de idegenek voltak. Ha nem is mondták, segíteni akartak, mert tudták, érezték, hogy akik a legszebb ünnepekre elhagyják az otthonukat, azok valami elől menekülnek: a háború utáni évek fájó sebei, a kiszolgáltatottság, a magány elől; tönkrement életek, családok, felejteni akarás van az utazás hátterében. Az IBUSZ szervezte társasutak is a felélesztést, a biztatást, a reménykeltést szolgálták. Az ótátrafüredi - Stary Smokovec - Bellevue Hotel, Grand Hotel, Sport Hotel egy- és kétágyas szobáiban már karácsonyi hangulat fogadta a többórás út után nem éppen vidáman érkező idősebb és középkorú vendégeket. A karácsonyi vacsora előtt zárva volt az étterem ajtaja, csak egyszerre léphettünk be. Karácsonyi énekre tárult ki az ajtó: feledhetetlen látvány. Csupán a négyszemélyes asztalok hófehér térítőjén zöld fenyőbe ágyazott, vastag, fehér és piros gyertyák s a terem sarkában lévő hatalmas karácsonyfa kis gyertyái világítottak. Egy-két perces némaság, majd a Mennyből az angyal elének- lése után a karácsonyfa alatti csomaghalmazból mindenki megkapta a maga gazdag „Jézuska-ajándékát”. A sokáig elhúzódó ünnepi vacsora után, nagy hópelyhek szállingózása közben együtt indultunk a Grand Hotel fölött húzódó hegyoldalba épített kis kápolnába az éjféli misére. Megható volt, amikor a plébános hittel teli szavakkal köszöntötte - vallásra való tekintet nélkül - a mintegy harmincfős kis csoportunkat, szlovákul, de magyar tolmáccsal. Visszafelé a csúszós, hegyi úton egy erdélyi útitársunk halkan, szinte csak magának Dsida Jenő karácsonyi versét mondogatta: „Karácsonyfa minden ága / csillog- villog: csupa drága, / szép mennyei üzenet: / Kis Jézuska született...” Egy másik útitársunk - már hangosabban - Adyval folytatta: „Tegnap harangoztak, / Holnap harangoznak, / Holnapután az angyalok / Gyémánt-havat hoznak...” így értünk a méteres hó szegélyezte úton fényben úszó szállásunkra. Ezt az első tátrai karácsonyt még sok hasonló követte, fájó szép emlékeivel. Közben jöttek a távolabbi tájak: szász Svájc, Bulgária, Jugoszlávia, de már nem autóbusszal, hanem vonattal, repülőgéppel, az utazási iroda ajánlata szerint... „1965. december 22. Nem sokkal a Farkasréti temetőben, családi sírboltunkon gyújtott karácsonyi gyertya ellobbanása után indult a gyorsvonat a szász Svájc felé. A vasút vonala az Elba völgyén át vezetett Bad Schandauba, onnan már autóbusz vitt Basteibe, karácsonyesténk színhelyére..- betűzöm a négy évtizedes feljegyzést. „Dec. 23. Reggeli után vonattal Pirná- ba. Evangélikus templom. Keresztelőmedencéje Goethe szerint a legszebb. Autóbusszal Lohmenbe, művirág-kiállítás, majd ebéd. Evangélikus templom, 1000 személy fér el, em. erkély, éppen díszítik a karácsonyfát, a katolikus templomban szintén... Vissza Basteibe. Az Elba partján 18 éve kitelepített magyarokkal találkozunk.” Megrendítően szép karácsonyeste a hotel éttermében énekkel, zenével, a drezdai Szent Ferenc gyermekkórussal. Az igazgató kér bennünket, hogy énekeljünk magyar karácsonyi dalokat. Német vendéglátónk üdvözölte csoportunkat. A megható, szép köszöntést csoportunk nevében orvos útitársunk viszonozta jókívánságaival. A Mennyből az angyalt mindnyájan felállva énekeltük. Végezetül az igazgató a személyzet nevében is kérte, hogy az ajándékcsomagunkat ne bontsuk ki, hanem így vigyük haza, és jó szívvel gondolva rájuk, szeretteinkkel otthon fogyasszuk el. Itt úgyis bőven gondoskodnak ellátásunkról. Mi volt a csomagban? Hagyományos német nagy fonott kalács, sütemények, édességkülönlegességek, egy liter bor és egy kis karácsonyfa. Gyertyás, díszes kis karácsonyfa. „Dec. 25. Reggeli után gyalog az Elbáig. Komppal Rathenbe. Az evangélikus diakonisszaházban istentisztelet. Mosolygós, idősebb lelkész, nem Lu- ther-kabátban. A hívőket közben kérdezi, azok felelnek is. Az ajtóban mindenkitől kézfogással köszön el, minket külön köszöntött...” - mondja a régi feljegyzés. Sokszor tértem még vissza Basteibe, Pirnába, Rathenbe karácsonykor. Fafa- ragásos, forgó gyertyás betlehemük azóta is minden karácsonyeste odakerült feldíszített kis karácsonyfám, mostanában pedig az Édesanyám nagy porcelánvázájából kihajló fenyőágak alá, a tátrai kis fenyővel. A szomorúan szép emlékek is élnek, mint ahogy a szeretet sem múlik az évek sokaságában. ■ SCHELKEN PÁLMA Az Operaház díszlettervezőinek betleheme a Parlament előtt HETI ÚTRAVALÓ Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. (Jn 1,14) Karácsony hetében az Útmutató reggeli igéi ezt az örömhírt zengik: Immánuel! A testté lett Igében velünk az Isten. Az ő szeretetének ünnepén „gyermek született né- künk Fiú adatott nekünk. Az uralom az ő vállán nyugszik, és így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Békesség Fejedelme." (Ézs 9,5; az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv - a továbbiakban: LK - szerint) Kövessük a pásztorok példáját! Mit tettek ők? Meghallották, elhitték, továbbadták a jó hírt, személyesen is találkoztak az Üdvözítővel, és „visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent" (Lk 2,20). Ma is átélhetjük karácsony csodáját, mert „irgalmából üdvözített minket [Isten] újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, (...) hogy... részesei legyünk az örök életnek" (Tit 3,5.7). Luther is ebben látja karácsony titkát: „Krisztusnak azért kellett emberré születnie, hogy benne újjászülessünk. - Ez a Gyermek csupán egyet akar: betölteni szívünket.” Mi akarjuk-e ezt? „.. .megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete...” (Tit 3,4) S hogyan fogadják az emberek e mentő szeretetet? Akik Jézust szeretik, azoknak vállalniuk kell a vértanúságot is; az evangélium szerint „apa a gyermekét adja halálra, (...) de aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 10,21-22). Jézus első vértanúja István volt; névnapján mártírhalálára emlékezünk. O nem a „Jézuskát" látta, hanem „az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll" (ApCsel 7,56). Az Úr Jézushoz imádkozott megkövezőiért. A szeretet apostola névnapján nem új parancsolatot ír nekünk, hanem „ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást" (2jn 5). Mi is valljuk, hogy karácsonykor Jézus Krisztus testben jött el. Ezt az is bizonyítja, hogy menekülnie kellett Egyiptomba Heródes vérengzése elől, aki „megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket" (Mt 2,16). Ezek az „aprószentek” is Jézus vértanúi. Ők megvallották és bizonyságot tettek arról, hogy Jézus Isten Fia; mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket" - írja János apostol (íjn 4,16a), de karácsony elmúltával vajon mi ismerjük-e és hisszük-e? Isten elsőszülöttjéről, „a Fiúról így szól: »A te trónusod örökké megáll, ó Isten, (...) és esztendeit} nem fogynak el.«" (Zsid 1,8.12) Krisztus méltósága nagyobb az angyalokénál, akik csak érettünk szolgáló lelkek, de Dávid Fia: Isten, és egylényegű az Atyával. S ha a mi Urunk is ő, a mi esz- tendeink sem fogynak el, mert örökölni fogjuk az üdvösséget. Ez az elmúló év is annak bizonysága, hogy „irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy" (Zsolt 103,8). Jézus vigyázásra inti azokat, akik őt óév estéjén is mint visszatérő Urukat várják: „Ti is legyetek készen..." (Lk 12,40) Ő megtartotta ígéretét, és 2005-ben is könyörgött érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited (lásd Lk 22,32a)! „Ki ítélne kárhozatra?" - kérdezi az apostol. „A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?" Hisszük-e, hogy 2006-ban is igaz: senki és semmi „nem választhat el minket az Isten szeretetétől" (Róm 8,34.39)?! Ő: „Immánuel”! „Áldj meg minket, / örök Isten!” (EÉ 177,3) ■ Garai András HETI ÚTRAVALÓ Kedves Gyerekek! Végre elérkezett a várta várt nagy nap, a megváltó Jézus születésének az ünnepe! Jól ismeritek a karácsonyi történetet, I amely azzal kezdődik, hogy Máriának és Józsefnek Betlehembe kellett mennie az elrendelt népszámlálás miatt. Mivel csak ' egy istállóban volt számukra hely, ott 1 született meg Isten Fia. A környéken tanyázó pásztoroknak azon az éjszakán angyal adta hírül az örömhírt. Nem is késlekedtek sokáig: azonnal útnak indultak, hogy megtalálják a gyermeket. Kössétek össze helyes sorrendben a csillagokat, és olvassátok el, hogy mit mondott a pásztoroknak az angyal. Áldott ünnepeket kívánok sok szeretettel: ■ Boda Zsuzsa GYERMEKVAR Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. (Kol 3,17) Az új év kezdetén, az Úr 2006. esztendejének első hetében az Útmutató reggeli igéi csodálatos névadásokról és programokról adnak hírt, heti igénk komolyan vételére ösztönözve ezáltal. Jézus névadása a mi új évünk - és életünk alapja. A héber Jesua, Jehosua és a görög /ózsué jelentését jól ismerjük: ő az Üdvözítő, Szabadító és Megváltó. Ez évben éppen az ő nevét viselő honfoglaló, Józsiié könyvéből így szól hozzád személyesen az Úr: „Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” (1,5c) Nyilvános működése kezdetén Jézus „programbeszéde” a jó hír, amnesztia, új látás és új, kedves esztendő'kulcsszavakból állt. „Ma teljesedett be ez az írás fiiletek hallatára." (Lk 4,21) Mi milyen nyereségre törekszünk az idén? Lehet ez is a mi éves programunk: „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni" (Jak 4,15) - de mindenkor csak az ő akaratát! Józsuának nemcsak az éves, hanem az életprogramja is ez: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk'” A mi szívünkben is megtörtént ez a szövetségkötés, ami nem újévi fogadalom?: „Mi is az Urat akarjuk szolgálni." (Józs 24,15.18) Mózes névadása a fáraó leányának tettére emlékeztet; a leány fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek mert azt mondta: A vízből húztam ki" (2MÓZ 2,10). Izsák névadása idős édesanyja tettére utal; ő nevet. „Abruhám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki." (iMóz 21,3) Isten világprogramja az özönvíz után az ő egyoldalú szövetségében így nyert megfogalmazást „minden nemzedékkel, örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek melyet én a világgal kötök” (iMóz 9,12-13). Nem lesz többé özönvíz! De lett vízkereszt, ezért „múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság” (íjn 2,8); mert „íme, eljött az Úr, akit kerestek övé a dicsőség, az erő és a hatalom, benne nyer áldást a föld minden nemzetsége" (Mai 3,1; LK). A pogány napkeleti bölcsek nagy örömmel, leborulva úgy imádták a gyermeket, mint aki a zsidók királya, főpap és próféta, és „kinyitották kincsesládáikat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát” (Mt 2,11). Mi odaajándékoztuk-e már önmagunkat Jézusnak? Vízkeresztkor Krisztus dicsősége jelent meg a világban, s ez a nap a pogánymisszió ünnepe is. „Kivetve tehát magunkból minden botránkozást, a bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt s szívből keresve, Megváltóként imádjuk.” (Luther) Pál megismerhette a Krisztus titkát, s megtörtént a pogányok névadása is: „... tudniillik a pogányok örököstársaink velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért...” (Ef 3,6) Ez tette lehetővé a mi csodálatos névadásunkat is: „.. .Istengyermekinek neveznek minket, és azok is vagyunk ...hasonlóak leszünk hozzá...” (íjn 3,1.2) Elfogadtuk ezt az örökkévalóságra szóló „életprogram-ajánlatot”? „Jézus legyen jelszavunk, / Midőn egy új évbe lépünk...” (EÉ 182,1) ■ Garai András FOTÓ? TPK
