Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-18 / 51. szám
6 2005- december 18. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Ajándék-kísérő egész évre Bevallottan elfogult könyvajánló Milyen a „jó” ajándékkísérő? Igaz, ami igaz, ezen még sohasem gondolkodtam, de amikor kézbe vettem Bálint Józsefné Nagy Gyöngyi most megjelent kötetét, és egyik történetet a másik után olvastam, rájöttem. Hát persze! A jó ajándékkísérő először is személyhez szóló, miközben sokat elárul arról is, aki írta. Bálint Gyöngyi érti és érzi a módját, tudja a titkát annak, hogy miként juttassa el mondanivalóját akár egy ismeretlenhez is a legszemélyesebb hangon, mégsem tolakodóan. Tudom ezt, hiszen pár éve, cinkotai munkatársaként mindig csodáltam, hogyan tud Gyöngyi pár perc alatt kontaktust teremteni az Evangélikus félóra adása után fogadva a hallgatói telefonokat az Evangélikus Missziói Központban... Ahogyan a „láthatatlan gyülekezet” tagjaival is azonnal megtalálja a hangot, akképpen most megjelent írásaiban is - melyeket a hűséges EvÉlet-olvasók már ismerhetnek a lap Élővíz című rovatából - személyes és megszólító. Mintha csak nekem írná, pont az én életem bosszantó vagy mulatságos kis hétköznapi eseményei által irányítja a figyelmemet valaki fontosabbra. S most érkeztünk el ahhoz, hogy egy igazi ajándékkísérő kártya mindent elárul a „szerzőjéről”: vagyis e könyv Gyöngyi hitéről, az életét Krisztusra alapozó bizodalmáról. Másodszor a jó ajándékkísérő szellemes, ötletes, nem pedig sablonos vagy közhelyes. A humor is megengedett, sőt! Az ötvenkét írás mindegyike egy- egy olyan ötletből született, amelyet az élet hozott a szerző elé, s mind egy irányba - Jézusra, a Szentírásra - mutat. Jézust hirdeti, amikor egy csésze forró tea, egy elem, egy csokoládényúl, egy szemtelenül elbújt kulcscsomó vagy egy gyapjúpulóver felett megáll, és elgondolkozik. Az ABC-áruházban, rossz buszra szállva, vonaton, nyaraláskor is mindig történik „valami, ami”... Ilyen kis apróságokból kiindulva vezeti el olvasóit a lényeghez: ahhoz a Jézushoz, akinek a leghétköznapibb helyzetben is van mondanivalója. Aki nemcsak az ünnepekkor hajol le hozzánk, hanem a „szürke” hétköznapokon is ott van, kísér, szeret. Gyöngyi megismerte ezt a Jézust, és mint jó missziós munkatárs (vö. Mk 16,15), továbbadja az örömhírt. Örömmel, hiszen a hitből derű, öröm fakad, amelyet megélni is, átadni is jó! Végül a jó ajándékkísérő „ismeri” az arányokat: apró, de észrevehető. Nem akar nagyobb lenni, mint az ajándék. A rövid jegyzetek nem terjedelmükkel, hanem tartalmukkal vetetik észre magukat, és ragadnak meg az emlékezetben. Szerzőjük szelíden, halkan, de határozottan tesz bizonyságot a mi Istentől kapott, feltámadott és élő Ajándékunkról. ■ Kőháti Dorottya Bálint Józsefné: Ajándék-kísérő. Ébredés Alapítvány, Pécel, 2004. Ármegjelölés nélkül. Negyvenéves keresztény zenekar Az első magyar keresztény zenekar, az 1965 adventjében alakult Hermons tagjai közül öten zenéltek újra együtt a pesterzsébeti evangélikus gyülekezet ifjúsági kávéházában. A december 10-i „ifi coffee-n” a zenészek a negyven évvel ezelőtti kezdetekre tekintettek vissza. A múltat archív magnófelvételek és egy korabeli klip segítségével idézték fel, de élőben is előadtak néhány dalt. A jó hangulatú esten fellépett még a szügyi Szövétnek, valamint a Large Room együttes is. Áhítattal Szabó Vilmos paksi lelkész szolgált. Hetilapunk képes összeállítást szeretne megjelentetni a Hermons negyven évéről. Aki szívesen megosztaná másokkal az együtteshez fűződő személyes emlékeit, juttassa el írását szerkesztőségünkbe legkésőbb 2006. január 10-ig. Elérhetőségeink: 1085 Budapest, Üllői út 24., fax: 1/486-1195, e-rnail: evelet@lutheran.hu. Az együttes tagjai balról jobbra: Győri János Sámuel, Győri András Timótheus, Fényes János, Győri Péter Dániel és Győri Pál Barnabás Egy evangélikus polihisztor emlékezete Döbrentei Gdbor-emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián ► 1785. december í-jén a fiatal nagyszőlősi (Veszprém megye) evangélikus lelkésznek, Döbrentei Lajosnak megszületett az első fiúgyermeke: Gábor. A nyitott szellemű, érdeklődő gyermek igen hamar kitűnt kivételes képességeivel: szülei - a későbbi esperes, majd püspökhelyettes édesapa és Erhard Zsuzsanna, nagyszőlősi evangélikus lelkészleányból lett édesanya - méltán lehettek rá büszkék. Tanult a pápai református kollégiumban és a soproni evangélikus líceumban. Számos tudományágban képezte magát Wittenbergben és Lipcsében, ügyvéd, tudományszervező, királyi tanácsos, színházigazgató, nyelvújító és író lett. O volt a Magyar Tudós Társaságnak - a mai Akadémia elődjének - az első titoknoka (mai szóval: főtitkára); i8ji-től öt éven át töltötte be ezt a posztot. Egyházunk e tudós fiára emlékezve mintegy százfős ünneplő közönség gyűlt össze december 5-én délután az MTA székházának kistermében. Az ülést Maróth Miklós akadémikus, az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának elnöke nyitotta meg. Elsőként Meskó Attila akadémikus, az MTA jelenlegi főtitkára emlékezett elődjére Döbrentei Gábor munkássága és a Magyar Tudományos Akadémia című előadásában. Életrajzi adatok és a kortársak jellemzései által méltatta hivatali elődjét, a 19. század tudós polihisztorát. Az akadémikus rámutatott: „Döbrentei Gábor élete a mindannyiunk számra példamutató, a haza érdekében fáradhatatlanul munkálkodó” életmű értékeit hordozza. A főtitkár után Kiss Jenő akadémikus tartott előadást Döbrentei Gábor és a magyarJtyelv ügye címmel. Referátumában arról a korról adott áttekintést, amelyben Döbrentei nagy magyar művelődésszervezővé vált. A latinnal és némettel szemben a magyar anyanyelv gyarapítása, ápolása szívügye lett a nyelvújítóként is tehetséges tudósnak, akinek a „magyar nyelv ügyéért folytatott nemes harc” hamar megragadta a lelkét. Talán kevesen tudják, hogy nem egy ma is élő szavunknak, tulajdonnevünknek is ő az „atyja” (például: illem, dallam, történelem, színigazgató, Csillebérc, Pasarét). Baráti kapcsolatot ápolt Kazinczy Ferenccel, Berzsenyi Dániellel, és barátja, tanácsadója volt (éppen irodalmi és nyelvi kérdésekben!) a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak Nevéhez fűződik a Közhasznú EsmeretekTára című lexikon szerkesztése, és mint nyelvemlékeink lelkes kutatója, ő fedezte fel a később róla elnevezett Döbrentei-kódexet. 1851-ben, 66 éves korában Budán halt meg. Döbrentei Gábor „szűkebb hazájából”, szülőföldjéről is többen eljöttek tisztelegni: érkeztek Veszprémből, Badacsonyból, Budapestről és természetesen Somlósző- lősről (ma már így nevezik Nagyszőlőst), a gyülekezet lelkipásztorának - tehát Döbrentei Lajos lelkész parókus utódjának -, Polgárdi Sándornak a vezetésével. Külön szólni kell arról a gazdag tartalmú kötetről is, amelyet Polgárdi Sándor szerkesztett a polihisztor emlékére. (A könyvről ajánló olvasható e cikk alatt. - A szerk) A könyvet az emlékülés valamennyi résztvevője megkapta ajándékba. Lapunk kérdésére - hogyan ápolja a somlószőlősi gyülekezet Döbrentei Gábor emlékét - a lelkész elmondta: 1995 óta a parókia előtt áll bronz mellszobra, továbbá egy, a millennium évében megnyitott állandó kiállítás tekinthető meg az evangélikus gyülekezeti házban, ahol Döbrentei családfája, szerteágazó életműve könyvek, szemelvények segítségével követhető végig. Elsőnek lenni különleges, nagy feladat, nehéz, úttörő munka. Az MTA első titoknoka evangélikus tudós volt - ne feledkezzünk meg róla! ■ K.D. Meskó Attila, Maróth Miklós és Kiss Jenő az akadémiai emlékülésen Döbrentei Gábor és Somlószőlős A Magyar Tudományos Akadémia első „titoknokára”, a tudós íróra és szerkesz-' tőre négy évvel ezelőtti halálának százötvenedik évfordulója alkalmából emlékezett az utókor, az idén pedig születésének kétszázhuszadik évfordulója ad alkalmat tevékenységének a felelevenítésére. (Az előző alkalomból lapunk 2001. március 25-i számában írtam hosszabb méltatást.) Az emlékidézést szolgálja az a kötet, amely Polgárdi Sándor szerkesztésében és a Somlószőlősi Evangélikus Egyház- község kiadásában látott napvilágot Döbrentei Gábor - Akadémiai titoknok és az író címmel, számos színes képpel és illusztrációval. A tetszetős kiállítású zsebkönyv részben „a nemzeti becsület képviselőjének”, részben Somlószőlős evangélikus múltjának állít emléket. A Döbrentei-rokon Nagy Sándor professzor családtörténeti összeállítása mellett a könyv gerincét Hász-Fehér Katalin szegedi egyetemi docens tanulmánya, illetve forráskutatáson alapuló kéziratközlése jelenti. A szegedi tudományos munkacsoport a néhány éve elhunyt professzorának, Csetri Lajosnak a hagyatékát dolgozza fel. A teljes „Döbrentei-projektum” lehetővé teszi a nagy tudós alakjának és életművének a Kazinczy-örökségként hagyományozódó előítéletek alól felszabaduló értékelését és értelmezését. Kevesen tudják, hogy Döbrentei Gábor levelezéséből eddig mintegy ezerhatszáz magyar, német, francia, angol, olasz és latin nyelvű dokumentum gyűlt össze, de ebből csak hatszázötvenet közöltek. A szegedi kutatócsoport mind a levelek, mind a naplók remélt teljes közzétételében támaszkodik a kolozsvári Egyetemi Könyvtár Kézirattárának és az ottani Állami Levéltárnak a gazdag anyagára. Hász-Fehér Katalin e kötetben értékes tanulmánya mellett válogatást ad az 1810-1846 közötti Döbrentei-gyűjteményből is. A kiadványban megtaláljuk továbbá Meskó Attilának, az Akadémia jelenlegi főtitkárának a Döbrentei Gábor és a Magyar Tudományos Akadémia című írását. A rövid életrajz mellett áttekintést kapunk az intézmény jelenlegi helyzetéről, stratégiájáról, feladatairól és főbb törekvéseiről. Somlószőlős életében fontos és érdekes szerepet tölt be Fehérvári Károly középiskolai történelemtanár, aki a hegyközség elnöke és a Somló Borrend nagyDöbrenteifél Budapestet ismerte, és ó'tet is majd mindenki elkezdve a Főhercegtől, az alsó osztályokig mindenütt becsülték csak tudós társai formáltak ligát ellene alig ha nem irigységből, mert Szécsényinek Wesselényinek, Károlinak Telekinek kedves embere volt, és a magas Aristokratia termeit látogatta.-Dvel sétálva nem lehetett haladni minden 1 odik ember ismerőse volt, és azzal szóba állott (...) Döbrentei sok nyelveket beszédett és értett, és jól ért magyaron kívül, nem csak deákul, de németül és fiunciául is - olaszul, angolul sőt törökül is tudott conversálni Mis Pardoes val Bowringgal levelezett. ' (...) Társalgása Döbrenteinek nagyon kedves volt, Teleki Josef a tudós társaság Elnöke, annyira szeretett vele lenni, hogy mikor hozzá belépett, megelégedett mosollyal fogadta mindég, örvendve előre barátságos beszélgetésüknek Legkevesebbet társalgóit Döbrentei, a stricte tudósokkal, inkább szerette a társalgási termeket látogatni hol nők is jelen voltak, kik szintén örömmel társalogtak Döbrenteivel. Teleki Blancával - ki ne ismerné a jeles Grófnőt? - nem csak sokat volt, de levelezett is - mikor Blancát elfogták Döbrenteinek leveleit megkapták nála, keresték, de már szerencséjére megvolt halva. M Gróf Gyulai Lajos feljegyzései Döbrenteiről - részlet a könyvből mestere is egyben. A könyvben publikált egyik írása arról szól, hogy miként maradhatott meg a község evangélikus vallásúnak az ellenreformáció idején. Másik munkája - érdekes képekkel illusztrálva - a Somló hegy rövid történetéről és borkultúrájáról, többek között „zászlósboráról”, a híres somlói furmintról ad tájékoztatást. imnrxm um AKADÉMIAI riTOIWOK és AZ ÍRÓ A könyv számos érdekes életrajzi adattal látja el az olvasót; megtudhatjuk például azt is, hogy Döbrentei Gábort az édesapja, a néhai bakonyszentlászlói, somlószőlősi, bobai és végül uraiújfalui lelkész, esperes és püspökhelyettes keresztelte, Pápa és Sopron iskolája nevelte, gazdag tudományos életútja végén pedig Székács József pesti lelkész, későbbi püspök búcsúztatta el. ■ Dr. Fabiny Tibor Polgárdi Sándor (szerk): Döbrentei Gábor - Akadémiai titoknok és az író. Somlószőlősi Evangélikus Egyházközség, Floppy 2000 Kft., Pápa, 2005. Ármegjelölés nélkül.
