Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-18 / 51. szám
4 2005- december 18. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Nem a győzelem volt a fontos A Gaudium et spes - negyven év távlatából ► Sajátos sporteseménynek adott helyet advent harmadik hetének szombatján az angyalföldi Elektromos Sportcsarnok. Másodszor rendezték meg az Adventi Kupa elnevezésű kispályás, jótékonysági labdarúgótornát a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) szervezésében. A bíró sporttárs még a Vörösvári úti dugóban tétlenkedett, amikor Molnár József, az MKDSZ ügyvezetője, a Budavári Önkormányzat alpolgármestere megnyitotta a tornát. Igazi karácsonyi ajándék lehetett ez a találkozó mind a játékosok, mind a futballszerető közönség számára: a szép összjátéknak és a látványos megoldásoknak köszönhetően mindkét félnek hamar megjött a hangja. A szervezők azokra is gondoltak, akik ennek ellenére nem hallhatták őket: a labdarúgótorna alatt gyűjtést szerveztek az Effata Alapítvány hallássérült fiataljainak karácsonyi ajándékára. A legértékesebb adomány az a focilabda lesz, amelyet a torna játékosai - az MKDSZ, a katolikus Napsugár tanás után Gyetván elé került, aki azonnal értékesítette a ziccert. A Barátok közt című tévésorozatból ismert színész ezután is jól helyezkedett, és leleményes „háromszögezéssel” a sípszóig tovább folytatta a gólgyártást (o : 3). A fordulás után egy jobbról élesen belőtt labda re- zegtette meg belülről a hálót (o : 4), amikor jött a válasz: Bedecs három színészt kicselezve a jobb szélen érkező Kutyej- nek passzolta a játékszert; számára ekkor már csak a kapus „köténye alatt” volt némi hely... (1 : 4) A gólra a színészek gyorsan kettővel feleltek (1: 6), majd Bedecs egy tízméteres lövéssel szépített (2 : 6). A hármas sípszó elhangzása előtt közvetlenül egy kis időre még szétnyílt a lelkészek védelme (2 :7). Evangélikus lelkészek - MKDSZ (1: 6) Lendületesen kezdett a csapatunk: másodpercek leforgása alatt négy kapura lövést, több dzsungelharcot és egy római pózban elfekvő kapust könyvelhettek el, mégis a kelenföldi Petri becsúszásának volt köszönhető a vezetés a negyedik percben (1: o). Az előny azonban meglephette a csapatot, mert kisvártatva Fent: Bedecs András (teológushallgató), Solymár Péter Tamás (Újpest), Péter Zoltán (Cegléd), Kutyej Pál (Békéscsaba), Szpisák Attila (budapesti szlovák gyülekezet); lent: Weltler Gábor (teológushallgató), Kendeh K. Péter (Pestújhely), Petri Gábor (teológushallgató, Kelenföld). SC, a színészválogatott, a református lelkészek és nem utolsósorban az evangélikus lelkészek csapatának tagjai - elláttak a kézjegyükkel. A torna végén a három győzelemmel és egy vereséggel záró házigazda, az MKDSZ-csapat emelhette a magasba a kupát. A második helyezett, a színészválogatott a győztes együttessel azonos pontot szerzett, a jobb gólkülönbség döntött a kereszténydemokraták javára. A díjakat Harrach Péter, az MKDSZ elnöke, az Országgyűlés alelnöke adta át. Az alábbiakban dióhéjban összefoglaljuk az evangélikus válogatott mérkőzésein történteket. „a szövetség” egy leheletfinom kapufás megoldással, illetve egy tízméteres bombalövéssel fordítani tudott (1: 2). Az első félidőhöz köthető még a torna fair play szituációja: a hetesen labdával a kezében túlcsúszó evangélikus kapus ellen jogosan megítélt közvetett szabadrúgást nem akarták gólra váltani a keresztény- demokrata csatárok. Nem így a maradék játékidőben: a szemfülességet, egy „félpályás bikát” és egy rossz felszabadítást sikerült góllá érlelniük (1 : 5). Záró momentumként Kendeh védő és Szpisák kapus ellenirányú mozdulatából adódott a végeredmény (1: 6). Evangélikus lelkészek - Napsugár SC (0:2) Válogatottunk bemutatkozó mérkőzésén először a békéscsabai Kutyej hívta fel magára a figyelmet a baloldalon, majd a katolikus csapat két távoli próbálkozása következett. A negyedik percben egy kemény összecsapás után Kendeh húzódá- sos sérülését figyeltük aggodalommal a lelátóról. Az első gólra a hetedik percig kellett várni, ekkorra sikerült ugyanis „az atyáknak” jobbról kihagyhatatlanul tisztára játszaniuk a helyzetet (o : 1). A hátralevő időben az evangélikus kapufa és egy bizonytalan hazaadásos fejes borzolta a kedélyeket. A második félidő elején Szpisák kapus spárgázása és a kapufa rendíthetetlensége zárta - tökéletesen együttműködve - a szöget, a harmadik percben pedig Bedecs indítása után Kendeh előtt tűnt fel az egyenlítés lehetősége. A meccset végül egy eladott evangélikus labda döntötte el a nyolcadik percben (o: 2). Evangélikus lelkészek - színészválogatott (2:7) A gólzáporos találkozó első találata Eperjes bedobását követte; a labda lepatEvangélikus lelkészek - református lelkészek (1:3) Még csak kóstolgatta egymást a két csapat, amikor a védőitől szépen ellépő Petri lövésével megtomáztatta a kapust. A válaszra sem kellett sokat várni, a református gólkirály ívelt kapáslövése saját térfeléről a kapufa felső lécén csattant, mintegy félreérthetetlenné téve; protestáns rangadóról van szó. A hatodik percben a labda „cédrusi magányában” találta Weitlen, így nyugodtan helyezhetett a kapu bal felső sarkába (1: o). Feltétlenül meg kell említeni még Kutyej teljesítményét, aki csodálatos balra bólintá- sával szerette volna emlékezetessé tenni a találkozót. A szünet után „mindenki megkereste az embert”, nem csoda hát, hogy felgyorsult a játék, és „szétszakadt a pálya”. Kontrák és helyzetek következtek mindkét oldalon, amelyekből végül technikás református testvéreink kerekedtek ki győztesen (1: 3). További eredmények: színészválogatott - református lelkészek: 1:5; református lelkészek - Napsugár SC: o : o; Napsugár SC - színészválogatott: o : 2; színészválogatott - MKDSZ: 4:2; MKDSZ - református lelkészek: 1 : o; MKDSZ - Napsugár SC: 4:1. ■ Sólymos Tamás A Magyar Katolikus Egyház negyven esztendeje befejeződött egyetemes zsinatának, a II. vatikáni zsinatnak (1962-1965) talán a legismertebb és az egyik legfontosabb okmánya a Gaudium et spes kezdetű zsinati dokumentum (a továbbiakban GS), amely a Lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban címet viseli. A zsinati atyák nagy többséggel a 4. ülésszak (1965. szeptember 14-től december 8-ig) utolsó előtti napján fogadták el az előterjesztést. A terjedelmes irat két szakaszra bontva elemzi az egyház és a mai világ viszonyát. Az első rész az emberi személy méltóságával, az ember tevékenységével, az emberek közösségével és az egyház feladataival foglalkozik. A második rész a házasság és a család, a kultúra, a gazdasági és politikai élet, illetve a béke és a háború kérdéseit tekinti át. Ezek közül csak azokat a témaköröket érintjük, amelyek a mű katechetikai jelentőségének a vizsgálatához elengedhetetlenül szükségesek. A társadalmi rendben bekövetkező változásokat érintve a dokumentum megjegyzi, hogy az emberek között létrejövő kapcsolatok sokasodnak, a szocializáció is újakat hoz magával, de ez nem jelenti azt, hogy „a perszonalizációt, a személy érettségét és az igazán személyes kapcsolatokat mindig segítené”. (GS 6) A zsinat a test és a lélek egységeként szemléli az embert, aki „testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagi világ elemeit, melyek általa érik el céljukat, és emelik föl hangjukat a Teremtő szabad dicséretére”. (GS 14) A lelkiismeret méltósága kapcsán megjegyzi a konstitúció, hogy ezt Isten törvény formában az ember szívébe írta, s a lelkiismeret szavának kell engedelmeskednie, mivel ebben áll az ember méltósága, és e szerint ítéltetik meg. „A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében. Lelkiismeretében ismeri föl csodálatos módon azt a törvényt, melyet Isten és a felebarát szeretetével teljesít.” (GS 16) A halál misztériumáról szóló részben gyönyörű mondatokat tárnak elénk a zsinati atyák. ,Az örökkévalóság magában hordozott magva, mivel nem vezethető vissza a puszta anyagra, föllázad a halál ellen. A technika összes, mégoly hasznos próbálkozása sem képes csillapítani az ember szorongását: a testi élet meghosszabbítása ugyanis nem elégítheti ki annak a másik életnek a vágyát, mely kitörölhetetlenül ott van az ember szívében.” (GS 18) A munka hangsúlyozza, hogy a fiatalokat - származzanak bármely rétegből is - úgy kell nevelni, hogy nagylelkű nőkké és férfiakká váljanak, ne csak művelt emberek legyenek. (GS 31) A krisztusi üzenet nem teszi az embereket közönyössé a sorstársaik iránt, épp ellenkezőleg: kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak. (GS 34) A házasság és a család méltósága megbecsülésének leírása során az irat kitér arra, hogy ez nem mindenütt ragyog egyforma fénnyel; a hitvesi szerelmet megszentségteleníti az önzés, a hedoniz- mus és a meg nem engedett fogamzásgátlás. Kiemeli ezen intézmények szent voltát, leszögezi, hogy a házasságnak és a hitvesi szerelemnek a gyermek nemzése és nevelése a természetes - de nem egyedüli és kizárólagos - célja. „A házastársak az emberi élet továbbadásának és fölnevelésének feladatában, amit sajátos küldetésüknek kell tekinteni, a teremtő Isten szeretetének munkatársaiként s mintegy tolmácsaiként ismerik meg magukat.” A házassági szövetség révén a felek bensőséges egysége megkívánja a házastársak teljes hűségét. A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy „a házasság megmarad mint teljes életközösség, s megőrzi értékét és fölbonthatatlanságát” az áhított gyermekáldás hiányában is. Az okmány a következő sorokban az élet fogantatástól való védelmezésének sarkalatos kötelezettségét emeli ki, és a családi törődés szükségességét helyezi előtérbe. (GS 47-52) A rövid áttekintés után elmondhatjuk, hogy katechetikai szempontból is kiemelkedő fontosságú a zsinati konstitúció, mivel negyven éve állandó mondanivalója a jelenre és a jövőre nézve is hasznos tanácsokkal, instrukciókkal szolgál, iránytűként utat mutat az egyháznak - s minden jóakaratú embernek - a mai világban. ■ Bóka Zsolt Papgyerek-találkozó A német kancellár fogadta az amerikai külügyminisztert A ’60-as, ’70-es években nem volt szabad egyházi ifjúsági konferenciákat tartani, ezért aztán leleményes lelkészek elhatározták, hogy úgynevezett papgyerek-találkozó keretében gyűjtenek össze egy-két tucat fiatalt. Nekünk, akik az iskolában többé-kevésbé megbélyegzettnek számítottunk szüléink foglalkozása miatt, talán némi biztonságot és bátorítást jelentett ez a közösség. Örvendetes, hogy a legutóbbi időben - jóllehet ma már aligha éli meg bárki is hátrányként, hogy édesapj, édesanyja lelkész - ismét rendeznek ilyen együttléteket. A héten Berlinben egy sajátos papgye- rek-találkozóra került sor. Angela Merkel, Németország új kancellárja hivatalos látogatáson fogadta Condoleezza Rice-1, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét. Éppen egyidősek: mindketten 1954-ben születtek. Ezenkívül nemcsak az a közös bennük, hogy nőként kerültek magas tisztségbe, hanem az is, hogy mindketten papi családból származnak. Merkel kancellár édesapja evangélikus, Rice külügyminiszteré pedig presbiteri- ánus (református) lelkész volt. A hírügynökségi tudósítások nem térnek ki arra, hogy miután a világ két legbefolyásosabb politikus asszonya hosszasan tárgyalt egyebek mellett a terrorizmus elleni összefogásról, kötetlen beszélgetés keretében felelevenítette volna egy-egy, a parókián átélt élményét. A feszes protokoll aligha enged teret az ilyen személyességnek. Pedig talán lett volna miről beszélgetniük egymással, akár egy adventi koszorú mellett ülve. Mondjuk - játsszunk el a gondolattal - a vendég elmondta, hogy különös keresztnevét zenetanár és templomi orgonista édesanyjától kapta, hiszen a con dol- cezze a kották elején azt jelenti: könnyedén, édesdeden. Válaszul a német kancellár azt mesélhette el, hogy az ’50-es években talán csak egy lelkész lehetett képes arra, hogy az akkori Nyugat-Né- metországból tudatos döntéssel az NDK-ba települjön át. Édesapja azzal a meggyőződéssel költözött ugyanis Hamburgból Brandenburg tartományba, hogy lelkipásztorként éppen a szovjet megszállási övezetben van rá szük- ség. így került a család a templini parókiára. Merkel azt mondhatta: „Büszke vagyok a papámra! A berlini fal felépítésének napján - amelyet egyetlenegy, vasárnapra virradó éjszaka húztak fel - nagyon bátran prédikált. Magam persze csak arra emlékszem - hétéves voltam akkor -, hogy mindenki sírt a templomban...” Az amerikai külügyminiszter pedig azt az 1963-as esetet mesélhette el, amikor templomukban robbantás zaja zavarta meg a hívek áhítatát. Kiderült, hogy a szomszédos baptista templomra dobtak kézigránátot; ennek következtében négyen meghaltak. Rice kedves kis barátnője is. Alabama államban a rasszizmus akkor még igencsak általános volt. Beszélgettek-e így ők ketten? Két papgyerek, aki szédületes karriert futott ugyan be, de lélekben talán még most is gyermekkora parókiáján él. Nem tudhatom, de szeretném hinni. Mert akkor talán a világ is megtapasztal valamit ama paplakok békéjéből. Talán Berlinben is visszhangzik a Templinben énekelt korái, és Washingtonba is elhal- latszik a kis alabamai templom harangjának szava... ■ Fabiny Tamás Hitéről vallott Orbán címmel számolt be a Magyar Nemzet arról, hogy Balás Béla kaposvári megyés püspök adventi beszélgetésre hívta meg a volt miniszterelnököt, a Fidesz elnökét. A kaposvári Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tornatermét zsúfolásig megtöltő hallgatóságot Orbán Viktor december 7-én így köszöntötte: „Jó estét, lehet, hogy a kampány előtti utolsó eseménynek vagyunk a szereplői.” A Fidesz elnöke elmondta, hogy keresztény családban nevelkedett, nem kapott vallásos nevelést, és hosszú utat tett meg, míg kimondhatta, hogy hívő, keresztény ember. „Tudom, amikor nem figyeltem rá, akkor is velem volt az Isten” - mondta a volt kormányfő. M MN/MK A Világkereskedelmi Szervezet (World Trade Organization, WTO) konferenciát tart december 13. és 18. között Hongkongban. A tanácskozásra a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) megfigyelőt küld. A szervezetet az LVSZ Nemzetközi Ügyek és Emberi Jogok Irodájának (B1AMR) egyik munkatársnője képviseli. Az LVSZ ezeken a megbeszéléseken azért kíván jelen lenni, hogy informálhassa a tagegyházait az itt folyó tárgyalásokról. A hongkongi WTO-konferencia számos témája közül az LVSZ három kérdésre koncentrál: a mezőgazdaság és a szubvenciók, a szolgáltatások kérdésköre és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok üzleti aspektusai, valamint a közegészségügy. M http://www.lutheranworld.org
