Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-18 / 51. szám

4 2005- december 18. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Nem a győzelem volt a fontos A Gaudium et spes - negyven év távlatából ► Sajátos sporteseménynek adott helyet advent harmadik hetének szombatján az angyalföldi Elektro­mos Sportcsarnok. Másodszor ren­dezték meg az Adventi Kupa elne­vezésű kispályás, jótékonysági lab­darúgótornát a Magyar Keresz­ténydemokrata Szövetség (MKDSZ) szervezésében. A bíró sporttárs még a Vörösvári úti dugóban tét­lenkedett, amikor Molnár József, az MKDSZ ügyvezetője, a Budavári Önkormányzat alpolgármestere megnyitotta a tornát. Igazi karácsonyi ajándék lehetett ez a ta­lálkozó mind a játékosok, mind a fut­ballszerető közönség számára: a szép összjátéknak és a látványos megoldá­soknak köszönhetően mindkét félnek hamar megjött a hangja. A szervezők azokra is gondoltak, akik ennek ellenére nem hallhatták őket: a labdarúgótorna alatt gyűjtést szerveztek az Effata Alapít­vány hallássérült fiataljainak karácsonyi ajándékára. A legértékesebb adomány az a focilabda lesz, amelyet a torna játé­kosai - az MKDSZ, a katolikus Napsugár tanás után Gyetván elé került, aki azonnal értékesítette a ziccert. A Barátok közt cí­mű tévésorozatból ismert színész ez­után is jól helyezkedett, és leleményes „háromszögezéssel” a sípszóig tovább folytatta a gólgyártást (o : 3). A fordulás után egy jobbról élesen belőtt labda re- zegtette meg belülről a hálót (o : 4), ami­kor jött a válasz: Bedecs három színészt kicselezve a jobb szélen érkező Kutyej- nek passzolta a játékszert; számára ek­kor már csak a kapus „köténye alatt” volt némi hely... (1 : 4) A gólra a színészek gyorsan kettővel feleltek (1: 6), majd Be­decs egy tízméteres lövéssel szépített (2 : 6). A hármas sípszó elhangzása előtt közvetlenül egy kis időre még szétnyílt a lelkészek védelme (2 :7). Evangélikus lelkészek - MKDSZ (1: 6) Lendületesen kezdett a csapatunk: má­sodpercek leforgása alatt négy kapura lövést, több dzsungelharcot és egy ró­mai pózban elfekvő kapust könyvelhet­tek el, mégis a kelenföldi Petri becsúszá­sának volt köszönhető a vezetés a ne­gyedik percben (1: o). Az előny azonban meglephette a csapatot, mert kisvártatva Fent: Bedecs András (teológushallgató), Solymár Péter Tamás (Újpest), Péter Zoltán (Cegléd), Ku­tyej Pál (Békéscsaba), Szpisák Attila (budapesti szlovák gyülekezet); lent: Weltler Gábor (teológus­hallgató), Kendeh K. Péter (Pestújhely), Petri Gábor (teológushallgató, Kelenföld). SC, a színészválogatott, a református lel­készek és nem utolsósorban az evangéli­kus lelkészek csapatának tagjai - elláttak a kézjegyükkel. A torna végén a három győzelemmel és egy vereséggel záró házigazda, az MKDSZ-csapat emelhette a magasba a kupát. A második helyezett, a színészvá­logatott a győztes együttessel azonos pontot szerzett, a jobb gólkülönbség döntött a kereszténydemokraták javára. A díjakat Harrach Péter, az MKDSZ elnö­ke, az Országgyűlés alelnöke adta át. Az alábbiakban dióhéjban összefog­laljuk az evangélikus válogatott mérkő­zésein történteket. „a szövetség” egy leheletfinom kapufás megoldással, illetve egy tízméteres bom­balövéssel fordítani tudott (1: 2). Az első félidőhöz köthető még a torna fair play szituációja: a hetesen labdával a kezében túlcsúszó evangélikus kapus ellen jogo­san megítélt közvetett szabadrúgást nem akarták gólra váltani a keresztény- demokrata csatárok. Nem így a maradék játékidőben: a szemfülességet, egy „fél­pályás bikát” és egy rossz felszabadítást sikerült góllá érlelniük (1 : 5). Záró mo­mentumként Kendeh védő és Szpisák kapus ellenirányú mozdulatából adó­dott a végeredmény (1: 6). Evangélikus lelkészek - Napsugár SC (0:2) Válogatottunk bemutatkozó mérkőzé­sén először a békéscsabai Kutyej hívta fel magára a figyelmet a baloldalon, majd a katolikus csapat két távoli próbálkozása következett. A negyedik percben egy ke­mény összecsapás után Kendeh húzódá- sos sérülését figyeltük aggodalommal a lelátóról. Az első gólra a hetedik percig kellett várni, ekkorra sikerült ugyanis „az atyáknak” jobbról kihagyhatatlanul tisztára játszaniuk a helyzetet (o : 1). A hátralevő időben az evangélikus kapufa és egy bizonytalan hazaadásos fejes bor­zolta a kedélyeket. A második félidő ele­jén Szpisák kapus spárgázása és a kapufa rendíthetetlensége zárta - tökéletesen együttműködve - a szöget, a harmadik percben pedig Bedecs indítása után Ken­deh előtt tűnt fel az egyenlítés lehetősé­ge. A meccset végül egy eladott evangé­likus labda döntötte el a nyolcadik perc­ben (o: 2). Evangélikus lelkészek - színészválogatott (2:7) A gólzáporos találkozó első találata Eperjes bedobását követte; a labda lepat­Evangélikus lelkészek - református lelkészek (1:3) Még csak kóstolgatta egymást a két csa­pat, amikor a védőitől szépen ellépő Pet­ri lövésével megtomáztatta a kapust. A válaszra sem kellett sokat várni, a refor­mátus gólkirály ívelt kapáslövése saját térfeléről a kapufa felső lécén csattant, mintegy félreérthetetlenné téve; protes­táns rangadóról van szó. A hatodik percben a labda „cédrusi magányában” találta Weitlen, így nyugodtan helyezhe­tett a kapu bal felső sarkába (1: o). Feltét­lenül meg kell említeni még Kutyej telje­sítményét, aki csodálatos balra bólintá- sával szerette volna emlékezetessé tenni a találkozót. A szünet után „mindenki megkereste az embert”, nem csoda hát, hogy felgyorsult a játék, és „szétszakadt a pálya”. Kontrák és helyzetek következ­tek mindkét oldalon, amelyekből végül technikás református testvéreink kere­kedtek ki győztesen (1: 3). További eredmények: színészváloga­tott - református lelkészek: 1:5; reformá­tus lelkészek - Napsugár SC: o : o; Nap­sugár SC - színészválogatott: o : 2; szí­nészválogatott - MKDSZ: 4:2; MKDSZ - református lelkészek: 1 : o; MKDSZ - Napsugár SC: 4:1. ■ Sólymos Tamás A Magyar Katolikus Egyház negyven esz­tendeje befejeződött egyetemes zsinatá­nak, a II. vatikáni zsinatnak (1962-1965) talán a legismertebb és az egyik legfonto­sabb okmánya a Gaudium et spes kezdetű zsinati dokumentum (a továbbiakban GS), amely a Lelkipásztori konstitúció az Egy­házról a mai világban címet viseli. A zsinati atyák nagy többséggel a 4. ülésszak (1965. szeptember 14-től december 8-ig) utolsó előtti napján fogadták el az előterjesztést. A terjedelmes irat két szakaszra bont­va elemzi az egyház és a mai világ viszo­nyát. Az első rész az emberi személy mél­tóságával, az ember tevékenységével, az emberek közösségével és az egyház fel­adataival foglalkozik. A második rész a házasság és a család, a kultúra, a gazda­sági és politikai élet, illetve a béke és a háború kérdéseit tekinti át. Ezek közül csak azokat a témaköröket érintjük, amelyek a mű katechetikai jelentőségé­nek a vizsgálatához elengedhetetlenül szükségesek. A társadalmi rendben bekövetkező változásokat érintve a dokumentum megjegyzi, hogy az emberek között lét­rejövő kapcsolatok sokasodnak, a szoci­alizáció is újakat hoz magával, de ez nem jelenti azt, hogy „a perszonalizációt, a sze­mély érettségét és az igazán személyes kapcsolatokat mindig segítené”. (GS 6) A zsinat a test és a lélek egységeként szemléli az embert, aki „testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagi világ ele­meit, melyek általa érik el céljukat, és eme­lik föl hangjukat a Teremtő szabad dicsé­retére”. (GS 14) A lelkiismeret méltósága kapcsán megjegyzi a konstitúció, hogy ezt Isten törvény formában az ember szívébe írta, s a lelkiismeret szavának kell engedel­meskednie, mivel ebben áll az ember mél­tósága, és e szerint ítéltetik meg. „A lelkiis­meret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, aki­nek szava visszhangzik bensőjében. Lelki­ismeretében ismeri föl csodálatos módon azt a törvényt, melyet Isten és a felebarát szeretetével teljesít.” (GS 16) A halál misztériumáról szóló részben gyönyörű mondatokat tárnak elénk a zsinati atyák. ,Az örökkévalóság magá­ban hordozott magva, mivel nem vezet­hető vissza a puszta anyagra, föllázad a halál ellen. A technika összes, mégoly hasznos próbálkozása sem képes csilla­pítani az ember szorongását: a testi élet meghosszabbítása ugyanis nem elégít­heti ki annak a másik életnek a vágyát, mely kitörölhetetlenül ott van az ember szívében.” (GS 18) A munka hangsúlyoz­za, hogy a fiatalokat - származzanak bármely rétegből is - úgy kell nevelni, hogy nagylelkű nőkké és férfiakká válja­nak, ne csak művelt emberek legyenek. (GS 31) A krisztusi üzenet nem teszi az embereket közönyössé a sorstársaik iránt, épp ellenkezőleg: kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak. (GS 34) A házasság és a család méltósága megbecsülésének leírása során az irat ki­tér arra, hogy ez nem mindenütt ragyog egyforma fénnyel; a hitvesi szerelmet megszentségteleníti az önzés, a hedoniz- mus és a meg nem engedett fogamzásgát­lás. Kiemeli ezen intézmények szent vol­tát, leszögezi, hogy a házasságnak és a hit­vesi szerelemnek a gyermek nemzése és nevelése a természetes - de nem egyedüli és kizárólagos - célja. „A házastársak az emberi élet továbbadásának és fölneve­lésének feladatában, amit sajátos külde­tésüknek kell tekinteni, a teremtő Isten szeretetének munkatársaiként s mintegy tolmácsaiként ismerik meg magukat.” A házassági szövetség révén a felek benső­séges egysége megkívánja a házastársak teljes hűségét. A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy „a házasság meg­marad mint teljes életközösség, s megőr­zi értékét és fölbonthatatlanságát” az áhított gyermekáldás hiányában is. Az okmány a következő sorokban az élet fogantatástól való védelmezésének sar­kalatos kötelezettségét emeli ki, és a csa­ládi törődés szükségességét helyezi elő­térbe. (GS 47-52) A rövid áttekintés után elmondhat­juk, hogy katechetikai szempontból is kiemelkedő fontosságú a zsinati konsti­túció, mivel negyven éve állandó mon­danivalója a jelenre és a jövőre nézve is hasznos tanácsokkal, instrukciókkal szolgál, iránytűként utat mutat az egy­háznak - s minden jóakaratú embernek - a mai világban. ■ Bóka Zsolt Papgyerek-találkozó A német kancellár fogadta az amerikai külügyminisztert A ’60-as, ’70-es években nem volt sza­bad egyházi ifjúsági konferenciákat tar­tani, ezért aztán leleményes lelkészek el­határozták, hogy úgynevezett papgye­rek-találkozó keretében gyűjtenek össze egy-két tucat fiatalt. Nekünk, akik az is­kolában többé-kevésbé megbélyegzett­nek számítottunk szüléink foglalkozása miatt, talán némi biztonságot és bátorí­tást jelentett ez a közösség. Örvendetes, hogy a legutóbbi időben - jóllehet ma már aligha éli meg bárki is hátrányként, hogy édesapj, édesanyja lelkész - ismét rendeznek ilyen együttléteket. A héten Berlinben egy sajátos papgye- rek-találkozóra került sor. Angela Merkel, Németország új kancellárja hivatalos lá­togatáson fogadta Condoleezza Rice-1, az Amerikai Egyesült Államok külügymi­niszterét. Éppen egyidősek: mindketten 1954-ben születtek. Ezenkívül nemcsak az a közös bennük, hogy nőként kerül­tek magas tisztségbe, hanem az is, hogy mindketten papi családból származnak. Merkel kancellár édesapja evangélikus, Rice külügyminiszteré pedig presbiteri- ánus (református) lelkész volt. A hírügynökségi tudósítások nem térnek ki arra, hogy miután a világ két legbefolyásosabb politikus asszonya hosszasan tárgyalt egyebek mellett a terrorizmus elleni összefogásról, kötet­len beszélgetés keretében felelevenítette volna egy-egy, a parókián átélt élmé­nyét. A feszes protokoll aligha enged te­ret az ilyen személyességnek. Pedig ta­lán lett volna miről beszélgetniük egy­mással, akár egy adventi koszorú mel­lett ülve. Mondjuk - játsszunk el a gondolattal - a vendég elmondta, hogy különös ke­resztnevét zenetanár és templomi orgo­nista édesanyjától kapta, hiszen a con dol- cezze a kották elején azt jelenti: könnye­dén, édesdeden. Válaszul a német kan­cellár azt mesélhette el, hogy az ’50-es években talán csak egy lelkész lehetett képes arra, hogy az akkori Nyugat-Né- metországból tudatos döntéssel az NDK-ba települjön át. Édesapja azzal a meggyőződéssel költözött ugyanis Hamburgból Brandenburg tartomány­ba, hogy lelkipásztorként éppen a szov­jet megszállási övezetben van rá szük- ség. így került a család a templini paróki­ára. Merkel azt mondhatta: „Büszke va­gyok a papámra! A berlini fal felépítésé­nek napján - amelyet egyetlenegy, va­sárnapra virradó éjszaka húztak fel - na­gyon bátran prédikált. Magam persze csak arra emlékszem - hétéves voltam akkor -, hogy mindenki sírt a templom­ban...” Az amerikai külügyminiszter pedig azt az 1963-as esetet mesélhette el, amikor templomukban robbantás zaja zavarta meg a hívek áhítatát. Kiderült, hogy a szomszédos baptista templomra dobtak kézigránátot; ennek következté­ben négyen meghaltak. Rice kedves kis barátnője is. Alabama államban a rasszizmus akkor még igencsak általá­nos volt. Beszélgettek-e így ők ketten? Két pap­gyerek, aki szédületes karriert futott ugyan be, de lélekben talán még most is gyermekkora parókiáján él. Nem tudhatom, de szeretném hinni. Mert akkor talán a világ is megtapasztal valamit ama paplakok békéjéből. Talán Berlinben is visszhangzik a Templinben énekelt korái, és Washingtonba is elhal- latszik a kis alabamai templom harang­jának szava... ■ Fabiny Tamás Hitéről vallott Orbán címmel számolt be a Magyar Nemzet arról, hogy Balás Béla kaposvári megyés püspök adventi beszélgetésre hívta meg a volt miniszterelnököt, a Fidesz elnökét. A kaposvá­ri Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola és Gimnázi­um tornatermét zsúfolásig megtöltő hallgatóságot Orbán Viktor december 7-én így köszöntötte: „Jó estét, lehet, hogy a kampány előtti utolsó eseménynek vagyunk a szereplői.” A Fidesz elnöke elmondta, hogy keresztény családban nevelkedett, nem kapott vallásos nevelést, és hosszú utat tett meg, míg kimondhatta, hogy hívő, keresztény ember. „Tudom, amikor nem figyeltem rá, akkor is velem volt az Isten” - mondta a volt kormányfő. M MN/MK A Világkereskedelmi Szervezet (World Trade Organiza­tion, WTO) konferenciát tart december 13. és 18. között Hongkongban. A tanácskozásra a Lutheránus Világszö­vetség (LVSZ) megfigyelőt küld. A szervezetet az LVSZ Nemzetközi Ügyek és Emberi Jogok Irodájának (B1AMR) egyik munkatársnője képviseli. Az LVSZ ezeken a meg­beszéléseken azért kíván jelen lenni, hogy informálhas­sa a tagegyházait az itt folyó tárgyalásokról. A hong­kongi WTO-konferencia számos témája közül az LVSZ három kérdésre koncentrál: a mezőgazdaság és a szub­venciók, a szolgáltatások kérdésköre és a szellemi tulaj­donnal kapcsolatos jogok üzleti aspektusai, valamint a közegészségügy. M http://www.lutheranworld.org

Next

/
Thumbnails
Contents