Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-11 / 50. szám
‘Evangélikus Élet3 KULTÚRKÖRÖK 2005. december 11. 5 Betlehemek tizenkettedszer Beszélgetés a jászolkiállítás főszervezőjével ► Ha advent, akkor adventi koszorú, ha karácsony, akkor betlehemes. De ki az, aki manapság nekilát saját betlehemet készíteni? Például az a 226 pályázó, aki indíttatást érzett arra, hogy benevezzen az idén immár tizenkettedszer meghirdetett betlehemijászol-pályázatra. Hogy miként is indult a sorozat? Erről és a népszerű esemény néhány kulisszatitkáról beszélgettem A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) titkárával, a nyáron Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett Gergely Imrével- Meghívás érkezett a magyarországi kézművesek számára 1993-ban Rómából, hogy vegyenek részt a nemzetközi 100 jászol kiállításon. Akkor ott ennek már tizenhét éves hagyománya volt - kezdte az áttekintést a titkár. - Hazánkból négy pályamű vett részt a rendezvényen, közülük kettőnek az elkészítője is ott volt. Hazatérve lelkesen meséltek a kinti tapasztalataikról; ennek hatására az Ipartestületek Országos Szövetségében (Iposz) és az akkor frissen alakult alapítványunknál elhatároztuk, hogy mi is meghirdetünk egy betlehemijászolpályázatot. így kerültünk kapcsolatba a budai ciszterciekkel is, ahol - mint kiderült - az 1940-es években hagyománya volt a betlehemépítő mozgalomnak. Ezáltal az új kezdeményezés összekapcsolódhatott egy korábbi hagyománnyal.- Ennek már tizenkét éve, és a pályázókból még mindig nem fogyott ki az ötlet, kreativitásuk pedig bámulatba ejtő. Ez idő alatt összesen több ezer pályamű érkezett be...- így van. A kiírás szerint legfeljebb három, Jézus születéséhez kapcsolódó, a betlehemi jelenetet, illetve szereplőit ábrázoló, bármilyen természetes alapanyag felhasználásával, kézművestechnikával készült, népművészeti, képző- vagy ipar- művészeti jellegű alkotással lehetett pályázni. Az idén 226 alkotó háromszáznál is több pályamunkát nevezett be, közülünk több a határon túlról érkezett.- Nem lehetett könnyű dolga a zsűrinek... Mi a további sorsuk a továbbjutott alkotásoknak?- Mint eddig minden esztendőben, ünnepélyes díjkiosztó műsor keretében nyitjuk meg a zsűri által kiválasztott pályaművekből létrehozott kiállítást. Erre az idén a Vajdahunyad várában, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban kerül sor december 16-án 14 órakor. Ezenkívül most is szeretnénk a kiállítás anyagát egy színes fotóalbumban megörökíteni, amelyet reményeink szerint a megnyitón már kézbe is vehetnek az érintettek és az érdeklődők.- Előttem van egy másik pályázati felhívás is, amelyet a mezőgazdasági múzeum adott ki.- Vendéglátóink - kiállításunkhoz kapcsolódva - december 18-án, advent negyedik vasárnapján vásárral egybekötött betlehemes napot szerveznek iskolás csoportok, hagyományőrző közösségek, amatőr színjátszók részvételével. A jelentkezőket előtte egy szakmai zsűri értékeli. Az egész napos rendezvényre mindenkit szeretettel várnak, mint ahogyan mi is a XII. betlehemijászol-kiállításon. ■ Boda Zsuzsa A kiállítás megtekinthető 2005. december 17. és 2006. január 15. között - december 24., 25., 26., 31., január 1. és a hétfői napok kivételével - hétköznap 10-től 16 óráig, szombaton és vasárnap 10-től 17 óráig. Belépődíj: 500 forint; gyerekeknek (14 éves korig) és nyugdíjasoknak 200 forint. Simon Edit keramikus Betlehemi életképek című alkotása Petőfi hálósapkája, Júlia varróasztalkája ► Egyetlen szobányi, de nagyon sok eredeti tárgyat és főként igen sok szöveges anyagot bemutató tárlat látható a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban Szendrey Júlia, a szatmári-pesti George Sand címmel. Levelek, kéziratok, dokumentumok mellett képek és rajzok vezetik végig a látogatót Szendrey Júlia életének állomásain. A kiállítás több darabja - közöttük egy Petőfiről készült festmény - először került a nyilvánosság elé. Szendrey Júliát kortársai azzal vádolták, hogy dicsvágyó. De valójában sohasem szólt a sikereiről. 1849-ben a debreceni Közlönyben közzétett Testvéri szózata a magyar nőkhöz, amelyben felhívja őket arra, hogy lelkesítsék férjüket a szabadság védelmére, ma túlságosan patetikusnak hat, ám a forradalmi időkben nem így érezték. Legtöbben azonban azért ítélték el, mert nem vállalta a „nemzet özvegyének” szerepét, hanem férjhez ment Hor- vát Árpád történészhez. Tettét a történelmi események magyarázzák: Petőfi Sándor özvegyeként olyan üldöztetésnek tette ki magát, hogy nem maradhatott magányosan egy csecsemővel. Jókai Mór mérlegre tette Szendrey Júlia életét: két boldog esztendő jutott neki. Egyedül ő tudta boldoggá tenni Petőfi Sándort. Ez elég volt egész életére. A kiállításnak helyet adó helyiség falán érdekes idézetek olvashatók Szendrey Júlia naplójából. Elgondolkodtató sorokkal találkozhat a látogató; az egyik részletben Júlia például egészségi állapotára panaszkodik, és hozzáteszi, hogy erkölcsileg megnemesíti a szenvedés. A gazdag tartalmú tárlaton több olyan tárgy látható, amelyet először tártak a közönség elé. Petőfi Sándor képét a debreceni múzeum adta kölcsön erre az alkalomra, és a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint az Országos Széchényi Könyvtár is kölcsönzéssel járult hozzá a kiállítás gazdagításához. Érdekes a 19. századi zongora és a csaknem bizonyosan Szendrey Júliát lánykorában ábrázoló festmény. Petőfi és Júlia pesti lakásainak berendezése polgári jólétet tükröz. Nyolcdarabos, pamlagból, karosszékből és támlás székekből álló, kék-fehér mintás gyapjúszövetű biedermeier szalongarnitúra, a hálószobában két fényezett ágy ágyneműkkel, fényezett ruhásszekrények, almárium. Nem hiányzott a porcelán étkészlet sem. Szendrey Ignác, a keménynek mondott jómódú apa áldását ugyan megtagadta a fiatal házasoktól, de anyagilag gondoskodott róluk. A tárgyi emlékek között a legérdekesebbek közé tartozik az Andersen-mesék tetszetős, piros borítású kötete Szendrey Júlia magyar fordításában. A lelkes fordító egy példányt elküldött a nagy dán mesemondónak is. Ugyanebben a tárlóban látható a Szendrey Júlia költeményeit és naplóját tartalmazó kötet is (Bihari Mór rendezte sajtó alá). Leghíresebb verse, a Három rózsabimbó kétségtelen tehetségről árulkodik; a költemény a három gyermekéről szól. Egyébként versei nem emelkednek felül a kor lírájának átlagos színvonalán. Júlia varróasztalkája a múzeum állandó kiállításáról való, és az övé lehetett a hatalmas rojtos kendő is. A Petőfi Mezőberényben című festményt Júlia a szobája falán tartotta; könyvespolcain Petőfi- és George Sand-kötetek sorakoztak. Nem szokott kiállításokon szerepelni, most azonban látható a Júlia által férjének készített hímzett hálósapka. (Abban a korszakban a hálósapka viselése általános volt.) A kiállítás soron követi azokat az utakat, amelyeken Szendrey Júlia kereste a férjét. Nem hitte el, hogy meghalt - mint ahogyan a nemzet sem. Törökországba akart menni, hogy a Bem József vezetésével oda menekült magyar katonák között érdeklődhessen Petőfi után, azonban nem kapott útlevelet. Haynau közölte vele, hogy csak akkor utazhat Törökországba, ha figyelemmel kíséri az emigráció minden lépését, és jelentést tesz róla. Ezt azonban Júlia, a törékeny nő visszautasította. Bejárta Erdélyt, a csatatereket. Beszélt a csaták szemtanúival, és talált is két embert, akik látták a halott Petőfi Sándort. Az egyik a gyógyszerész volt, aki a lovát adta volna neki, hogy el tudjon menekülni, de a költő visszautasította az ajánlatot. „Potomság" - mondta, és indult meghalni. A másik szemtanú az osztrák parancsnok: Heydte egy Petőfihez hasonlító halott katonát látott, körülötte szétszórt papírok. .. A szerencsétlen Szendrey Júlia járta a csatateret, kereste a szemtanúkat, végül meggyőződött férje haláláról; ezt írásba is adta. Ezután esküdött meg Horváth Árpád egyetemi tanárral. Két fiuk született. Horvát Ádám így beszélt édesanyjáról: „Toll és főzőkanál volt a kezében.” ■ Berényi Zsuzsanna Ágnes A múzeum címe: Budapest V., Károlyi Mihály utca 16. Nyitva tartás: 10-től 18 óráig, hétfőn zárva. A kiállítás december 30-ig tekinthető meg. Csodatálak „mozaikból” ► A Képcsarnok Kft. Mednyánszky Termében Bukrán Edit keramikusművész legújabb munkáiból nyílt kiállítás. A november 25-én tartott megnyitón a méteres padlóvázáktól a csónaktálakon át a pici ékszerdobozokig mindent megcsodálhatott és megtapogathatott az érdeklődő, hiszen az alkotások megvásárolhatók. A kis darabokból, golyócskákból, hurkákból összeállított tálak egyedi technikával készültek; elragadó formavilágukat az is megjegyezi, aki csak egyszer látott Bukrán-kerámiát. Bukrán Edit a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1980-ban, és azóta saját műtermében alkot. Pályakezdése óta foglalkozik épületkerámiával. Jó néhány szálloda, étterem, lakóház falát és homlokzatát díszíti egy-egy munkája, illetve számtalan hazai és külföldi díj dicséri műveit. (Például a Kairóban megrendezett nemzetközi kerámiakiállításon az egyiptomi művelődési minisztérium különdíját kapta.) Díszkerámiáit magyar és külhoni galériák mutatják be. Körülbelül nyolc éve kezdett kísérletezni azzal, hogy puha agyagdarabkákból, kis golyókból, hurkákból, csigákból mindenféle kötőanyag nélkül „épít” edényeket. Az égetés során összeszikkad az agyag, és a többszörös mázréteg is segít összetartani a tálakat. Ami viszont létrejön, az nehezen feledhető: mintha apró színes mozaikokból állna az alkotás. Bukrán Edit nem titkolt szándéka az ar- chaizálás. Míg a korong feltalálása előtt hurkákból építették fel az edényt, majd elsimították, és eltüntették ennek nyomait, addig ő arra törekszik, hogy kiemelje a kézművesség jeleit. Egyik méltatója így ír erről a technikáról: „A keskeny vájatokbán megülő máz kirajzolja a kavicsszerű formákat, amelyek évezredek alakító munkáját idézik. Ezt a hatást erősíti a féldrágakövekre emlékeztető erezet, olykor szemcsés máz. Bukrán végül megfejeli a jól kitalált egyszerűséget a nemesen csillogó arany- és platinafelületekkel, így mintegy új dimenziót ad az edények archaikus szépségének anélkül, hogy belesétálna az ar- chaizálásban rejlő csapdába.” Az evangélikus művésznő újabban azzal kísérletezik, hogy két olyan anyagot hozzon össze, amely eddig köszönő viszonyban sem volt egymással: hatalmas agyagtálak közepébe üvegmozaikot olvaszt. Az eredmény meglepő, szokatlan és vitathatatlanul szép. ■ Jánosi Vali A kiállítás helyszíne a Képcsarnok Kft. Mednyánszky Terme (Budapest V., Károly krt. 26.); a tárlat december 23-a'ig tekinthető meg. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 14 óráig. Kézdivásárhelyi művészek kiállítása a Vármegye Galériában Az Erdély Művészetéért Alapítvány támogatásával időnként a havasok távoli - de szívünkhöz mégis oly közeli - világa költözik a budapesti Belváros egyik csendes kis utcájában lévő kiállítóterembe, hogy hajszás mindennapjainkba néhány szép órát lopjon. Ezúttal Kosztándi B. Katalin és férje, Kosztándi Jenő - mindketten festőművészek - munkái láthatók. A művésznő a természet valóságos világát, utánozhatatlan szépségét tárja elénk festői vásznakon - talán üzenetként is. „Ez a világom - az életem - a munkám” - így mutatkozott be a kiállítás megnyitóján, miután elhangzott Kulcsár Editnek, a múzeum vezetőjének szép köszöntője és Banner Zoltán művészettörténésznek, az erdélyi lélek, az erdélyi művészet oly közeli ismerőjének megnyitója. De ezt a vallomást vállalja férje, művésztársa is, akinek festményei annyi színben, oly sok megragadó formában - néha nagyon is elgondolkoztató módon - örökítik meg a minket körülvevő környezetet, tárgyakat, legyen az otthonunk, kertünk szépsége vagy éppen magánya. Jellemző, hogy mindkettőjük műveit áthatja a hit. Kosztándi B. Katalin a népi varrotta- sok, öltések eredeti motívumvilágát tanította nyugdíjazásig a sepsiszentgyörgyi Népművészeti Iskola kézdivásárhelyi fióktagozataként működő képzőművészeti körben, s ezeket a csodálatos, feledésbe menő motívumokat örökítette meg nem egy nagy festményén is. Mindketten elvégezték a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát. Kosztándi Jenő a Romániai Képzőművészek Szövetsége Országos Tanácsának tagja, szervezője a Kézdivásárhelyi Elméleti Líceum keretében létrehozott képzőművészeti tagozatnak. Mindketten állandó kiállítók a határokon túl is. Saját művészi munkájuk mellett lételemük az értékek, a természeti szépségek átmentése a jövőbe, a következő nemzedék számára - legyen az a természet alkotása vagy -az emberi kéz által létrehozott népi motívum. A művész házaspár lélekben, művészetében hűséges maradt szülőföldjéhez. A kiállítás megnyitóján az általuk, hiteles művészetükkel teremtett békés hangulathoz jól illeszkedett, a kiállított műalkotások szépségét még közelebb hozta a látogatókhoz Ferencz Éva lélektől lélekig ható, magyarságot összetartó erdélyi dalaival - írhatnám: imájával... A kiállítás szép óráit sajnos megkeserítette a fájdalom. Az Erdély Művészetéért Alapítvány elnökét, a 71 éves korában elhunyt Demeter Dénes közírót a kiállítás megnyitása előtt helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A kiállításon megjelentek néhány néma perccel, főhajtással emlékeztek meg róla. ■ SCHELKEN PÁLMA A kiállítás keddtől péntekig 10 és 18 óra között tekinthető meg a Budapest V. kerület, Vármegye u. n. alatti Vármegye Galériában. Nyitva december 23-ig.
