Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-04 / 49. szám

‘Evangélikus Élet^ ÉLŐ VÍZ 2005. december 4. 9 SZÓSZÓRÓ Gonosz televízió (?) „Magyarország a legújabb kutatások szerint átlagosan napi 249 (!) perccel - az USA-t és Mexikót követve - a dobo­gós harmadik helyen áll a tévézésre for­dított napi időmennyiség tekintetében” - olvasható egy középiskolásoknak szánt médiatankönyv bevezetőjében (Sullivan-Dutton-Rayner: Médiaismeret. Korona Kiadó, Budapest, 2002). Azt hi­szem, erre mondják: „beszédes szá­mok”. A három évvel ezelőtt megjelent kötet az egyik napilapunkat is idézi, amely részlet kiválóan példázza a téves beidegződést, miszerint „a tévé megöli a gyermekek lelkét!” A tévé tehát gonosz? Dehogy. Már a „gonosz televízió” kife­jezés is csak egy „képzavar”, hiszen ho­gyan lehetne egy eszköz - gonosz? Két­ségtelen, hogy amikor hazánk lakói na­ponta átlagosan négy órát ülnek előtte, nevetséges lenne azt állítani, hogy a médi­ával való telítettségnek semmi jelentősé­ge sincsen. Ugyanakkor nem kevésbé ne­vetséges a tévé és az ördög közötti egyen­lőségjel erőltetése. Mint arra a fent emlí­tett tankönyv is utal, ez a felfogás „inkább gátolja, mint segíti a szívósan terjeszkedő médiumok működésének felfejtését, hi­szen nem ismeri, nem is akarja megis­merni a média valóságos természetét és tényleges társadalmi szerepét”. Gonosz televízió: nincs. Legfeljebb go­nosz szerkesztők vannak. Bár egyre in­kább úgy gondolom: valójában gonosz szerkesztők sincsenek; legfeljebb rossz szándékú szerkesztők, akik talán nincse­nek is tudatában saját, fals világnézetük­nek. Jézus sem véletlenül könyörgött a keresztfán: .Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23,34) Saj­nos sokan vannak, akik „high-tech médi­umokként” közvetíthetnék az Elet igéit is, mégis „újra megfeszítik önmaguknak az Is­ten Fiát, és meggyalázzák őt" (Zsid 6,6), s munkálkodásukkal sokakat megtévesz­tenek - nyilván magukat is. A legtöbb hitvita forrását is ez jelenti. Jó néhány teológus azzal érvel a televí­ziócsatomák ellen, hogy hiába sugároz­nak vallási műsorokat, ha azok egyrészt nem főműsoridőben láthatók, másrészt úgy helyezkednek el a műsorfolyamban, hogy az előttük és utánuk lévő adás (gyakran) kifejezetten keresztényellenes tar­talmakat közvetít. „Istennek nincs szük­sége arra, hogy ilyen körülmények kö­zött, ilyen környezetben tűnjön fel...” - hallottam egyszer egy gyülekezeti tagtól. Szerintem ez a vélekedés - tarthatatlan. Isten igéje minden kommunikációs csator­nán ugyanaz, legyen bármi előtte, utána, és sugározzák bármikor. Sokkal inkább szívfájdalmam, hogy ritkán készülnek igazán jó, fiatalok számára is nézhető vallá­si műsorok. A vallási összeállítások szer­kesztői sajnos gyakorta nehezen értik ezt, mivelhogy eltompult a hallásuk (vö. Zsid 5,11). Pedig Jézus megmondta apos­tolainak: „...legyetek tanítvánnyá minden népet...” (Mt 28,19) Az sem véletlen, hogy a Szentlélek kitöltésének is az volt a nyi­tánya, hogy a - Mátyással kiegészült - ti­zenkettő különféle nyelveken kezdett beszélni, így „mindenki a maga nyelvén hal­lotta őket" (lásd ApCsel 2,4.6.11). Pál apos­tol a nyelveken való szólást és prófétá- lást kegyelmi ajándéknak tekinti (lásd iKor 12,10), amely tágabb értelemben természetesen a filmnyelvre, a film képi világának formanyelvére is vonatkozik. „Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen” - így Pál (iKor 14,10). A fiatalok videoklipes nyelvezete sem értelmetlen - legfeljebb a rugalmatlan szerkesztők számára, akik már belefá­radtak a mindennapos rutinba, és képte­lenek megújulni. „Minden szabad nekem, de nem minden hasz­nál. Minden szabad nekem, de ne váljak semmi­nek a rabjává." (iKor 6,12) Szóval minden szabad, a tévéműsorok élményéről sem kell lemondani, meg egyébként is: „Nem mind szent, ki templomba ment” - tartja a mondás. Semmi hasznunk nem szárma­zik abból, ha a képcsövet letakarjuk fekete lepellel. A kulcsszó a választás, avagy a vá­lasztás szabadsága, amely felelősséget is je­Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter lent: felelősséget saját magunk iránt. Mert igenis vannak „nem vegyi eredetű szellemi kábítószerek” is, melyek Szretykó György szerint „akár életre kiható magatartási za­varokat idézhetnek elő”, pont úgy, mint a vegyi kábítószerek. Ezek a megtévesztő tévéműsorok. Persze ez most nyilván nagyon tudá­lékosan hangzott, de gondoljunk csak bele: hány ember rabja mindenféle álomvilágnak, melyből képtelen szaba­dulni? Hányán és hány órát „áldoznak” a nappaliban a „házi oltár” előtt, gyilkos haraggal leüvöltve a családtagokat, ha hangoskodni mernek ebben a „szentély­ben”? S nem utolsósorban: miért is bol­dogtalan minden második fiatal? Miért nem talál társat magának? Miért elége­detlen a külsejével? Még sok ilyen költői kérdést lehetne feltenni. Bízom benne, hogy nincs rá szükség. A lényeg: választanunk kell s vigyáznunk: a szabad akarat ne legyen csapdánkká, a szabadságunk pedig ne váljon szabadossággá. A tévéműsorok azért készülnek, hogy nézzük őket, de képesnek kell lennünk arra, hogy dönté­seket hozzunk, hogy mérlegeljünk. Jézus főpapi imádságában oly egysze­rűen s oly nagy szeretettel fogalmaz a övéi védelmében: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15) Krisztus óv minket a hamis tanítóktól és hazug sztá­roktól, akik olyanok, „mint a tenger megva­dult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajté- kozzák, bolygócsillagok akikre az örök sötét­ség homálya vár" (Júd 13). Könnyű a jó műsort megkülönböz­tetni a rossztól, miként „minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyü­mölcsöt". Mert egyszerű ez. „Gyümölcseik­ről ismeritek meg őket." (Mt 7,17.16) ■ Andriska János Csalárd barát ► „Egészen kisiskoláskorom óta min­den titkomat és érzésemet meg­osztottam a legjobb barátnőmmel, akivel egy osztályba jártunk az ál­talános iskolában. Egyforma volt az érdeklődési körünk, az ízlé­sünk, és valahogy mindig minden­ről ugyanaz volt a véleményünk is. Szeptembertől más-más középis­kolában tanulunk. Éva nem hív, nem jelentkezik, sőt letagadtatja magát a szüleivel, ha keresem. Kö­zös barátaink előtt csak rosszat mond rólam, és kibeszéli a titkai­mat. A lelkésznő szerint érdemes keresnem még a társaságát? Nem értem, mi történt vele!” Kedves Dalma! Bízom benne, hogy vála­szom tegeződő formája nem bánt meg téged, hiszen édesanyád lehetnék, és sze­retnék is bizalmas hangvételű leveledre anyai szívvel reagálni. Tudom, mit érzel most. Elárult, becsa­pott az, akiben a legjobban megbíztál. A barátság komoly és szinte szent érzése mélyen megsérült benned, ráadásul ért­hetetlen a számodra, hogy gyermekkori pajtásod miért nem akarja veled tisztáz­ni esetleges sérelmeit. Miért bújik a szü­lei mögé, miért ragadtatja magát hazug­ságra ahelyett, hogy őszintén megoszta­ná veled a gondolatait? Bölcs Salamon példabeszédei között a következőket olvashatjuk a Szentírás­ban: ,Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tük­röződik a szívben az ember.” (Péld 27,19) Le­veledből nem derül ki pontosan szá­momra, hogy Éva milyen érzéseket és emlékeket hordozhat magában barátsá­gotok elmúlt éveit illetően. De szívének jelenlegi „állapota” arra enged következ­tetni, hogy öntörvényű, makacs és hűt- lenkedő. Talán sovány vigasznak hat a je­lenlegi élethelyzetedben, de most - hogy útjaitok elváltak - láthatod szívében tük­EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix röződni az ő igazi énjét. Sokszor hályog van a szemünkön, amikor nem vesszük észre (vagy nem akarjuk észrevenni) csa­ládtagjaink, barátaink nemes vonásait vagy jellemhibáit. De azután történik va­lami. .. jó vagy rossz, és megismerhetjük őket olyannak, amilyenek valójában. Nem hiszem, hogy a barátnőd az új környezet hatására változott volna meg ennyire, bár kétségtelen, hogy az új tár­saságba való beilleszkedés gyakran együtt jár a régi kapcsolatok mellőzésé­vel. Ebben az esetben már korábban meg kellett kezdődnie az érzelmi eltávo­lodásnak! Nem játszhat benne szerepet Évának a külső megjelenésedre vagy a si­kereidre való irigykedése? Esetleg előfor­dult, hogy ragaszkodó szereteteddel már-már fojtóan rátelepedtél a barát­nődre, vagy határozottságoddal a hát­térbe szorítottad szabadságra áhítozó személyiségét? - Mindezek bármelyike megmagyarázná, hogy miért döntött úgy, hogy elvágja a benneteket összefű­ző barátság szálait. Ugyanakkor semmi­lyen magyarázat nem kielégítő, ha arra gondolok, hogy megtagadja az együtt töltött idő bensőséges napjait, és a hátad mögött kibeszél téged, sőt a titkaidat is felfedi illetéktelen személyek előtt. Hogy érdemes-e vele keresned még a kapcsolatot? Abban az esetben igen, ha kész vagy arra, hogy barátságotok minő­sége megváltozzon. Dalma, hívtad már Évát a gyülekezeti ifibe? Hosszabb, most nem idézett leveledből kiderül, hogy te magad sem vagy ott túl gyakran látott vendég. Vagyis hogy csak vendég vagy... és nem tag. Tudod, a barátság nagyszerű dolog, mégis azt kell mondanom neked, hogy rendkívül törékeny valami. Sok le­gendás barátság történetét papírra vetet­ték már, mégis az a tapasztalatom, hogy a személyes érdek gyakran felőrli a baráti összetartozás nemes érzelmeit. De ha két ember Krisztusban édestestvérré lesz, ak­kor az érdek- és véleménykülönbségeket nap mint nap feloldja az isteni szeretet. A krisztusi alapra állva lecsendesül a szív, és megnyugszanak a kedélyek. Az ember többé nem elvenni, hanem adni akar. És aki tudja, hogy emberi kapcsola­tai is a Mindenható kegyelmében van­nak elrejtve, annak már nem szorul ökölbe a keze. Annyira szíven ütött ez a mondatod: .....minden titkomat és érzé­se met megosztottam a legjobb barát­nőmmel...” Mert az a mi nagy bajunk, minden csalódásunk ősforrása, hogy nem Jézusra nézünk, nem vele osztjuk meg szívünk titkait, örömeit és búsulá- sát, félelmeit és haragját! Nem vele, ha­nem „testtel és vérrel” tanácskozunk. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (]n 15,13) - mondja szabadító Urunk. Ezért bizto­sak lehetünk benne, hogy ő sohasem él majd vissza a bizalmunkkal. Szavait „vé­rig menő szeretete” igazolja. És tudod, hogy mi a legcsodálatosabb? Hogy Jézus soha nem olyannak lát bennünket, ami­lyenek most vagyunk. Lehetőséget lát bennünk, azaz látja azt is, hogy mivé válhatunk... Te mit gondolsz, lehet még hűséges barát Évából? Biztosan ő is örülne egy megújult Dalmának! Imádságos szere­tettel hordozlak: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Áhítatok adventtól vízkeresztig „Pilinszky János szerint advent a várako­zás szentsége. Rokona ez annak a gyö­nyörű gondolatnak, hogy meg kell tanul­nunk vágyakozni az után, ami a miénk" - szól az olvasóhoz Zászkaliczky Pál adven­ti áhítatoskönyvének előszavában. Valóban. Eljött a világ világossága kö­zénk. Vajon be tudjuk-e fogadni, vajon mennyit tudunk befogadni az önmagát nekünk ajándékozó Istenből? Minden advent és karácsony újabb kitüntetett lehetőség arra, hogy átéljük Isten szeretetének a csodáját. Ebben kí­ván segítségünkre lenni Zászkaliczky Pál új könyve, amely advent első vasár­napjától vízkeresztig, azaz január 6-áig szegődik útitársul hozzánk lelki zarán­doklatunkon. Az áhítatok alapigéi az evangélikus egyház által az egyes vasárnapokra és ünnepekre kirendelt textusok. Az imád­ságok szövegében - részben vagy egész­ben - többször megjelennek az Evangéli­kus énekeskönyv énekei, hiszen ezek meg­zenésített imádságok, a Krisztussal való személyes találkozás öröméről szóló bi­zonyságok. A szerző húsvéti áhítatos- könyvéhez hasonlóan ennek a kötetnek az üzenetét is gondosan válogatott ver­sek és képzőművészeti illusztrációk mé­lyítik el. „A korban és hitben előttünk jártak hite így gazdagíthatja és erősítheti a mi hitünket.” ZÁSZKALICZKY PÁL A várakozás megszentelése NAPI ILMi£i-KhI>ÉStK ADvt srrfti. viaa.KtszíKi HARMAT Az evangélikus lelkész szerző szívből jövő kívánsága, hogy az áhítatok „állít­sanak meg mindnyájunkat »a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonu­lása« közben”, és „a csendben tanítsanak meg vágyakozni az után, aki jön...” ■ Branyitskai Borbála Zászkaliczfy Pál: A várakozás megszentelése - Napi elmélkedések adventtól vízkeresztig. Har­mat Kiadó, Budapest, 2005. Ara 880 forint. HETI ÚTRAVALÓ Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28) Advent második hetében az Útmutató heti és reggeli igéi az Emberfia második eljövetelére figyelmeztetnek. „Az irgal­mas Isten nem akarta, hogy az ítéletnap hirtelenséggel lepjen meg bennünket. Ezért kegyelmével megtisztelve híven figyel­meztet: Édes gyermekeim, térjetek meg, higgyetek Fiamban, kit nektek küldtem!” (Luther) Jézus az első adventkor rejtetten, kicsiny gyermekként jött el. Azóta igéje és Szentlelke által van jelen közöttünk - ígérete szerint a világ végezetéig: „És akkor meg­látják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel." (Lk 21,27) Emelt fővel és nem a félelemtől megdermedve várhatjuk Jézust, mert ő vált és szabadít meg ben­nünket a bűn, a halál és az ördög hatalmából. „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig.” (Jak 5,7) Addig is imádsággal erősítsük meg szívünket: „Jöjjön el a te orszá­god!” - „Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszaba­duljunk!" (Zsolt 80,20) Isten gyermekei hit és türelem által öröklik az ígéreteket, „ami üdvösséggel jár... De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetei tanúsítsa mind- végig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik..." (Zsid 6,9.11) A gyülekezetei nem a kí­vülről, hanem a belülről származó pogány tanítások züllesztik szét. Bálám hamis próféta, tévtanító volt. Nekünk is hirdettetik a lehetőség és az ígéret: „Térj meg tehát... Aki győz, annak adok (...) új nevet...” (Jel 2,16-17) Mi csak Jézus nevében győzhetünk, ha nem hidegülünk meg az isten- és emberszeretet gyakorlásában. Második eljövetele előtt Urunk másodszor is felkínálja ezt a lehetőséget, és ígéretet tesz:.....térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet..." „Aki győz, annak enni adok az életfájáról", mely­nek gyümölcse az örök élet (Jel 2,5.7). Az Emberfia második eljövetelekor „mindnyá­junknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé” (2Kor 5,10). Isten igazsága min­den emberé kegyelemből, hit által, „mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz" (Róm 3,26). Pál most tőlünk kérdezi: hisszük-e és tudjuk-e, „hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei há­zunk"? (2Kor 5,1) A nagytanács tagjai nem hitték, hogy Jézus Isten fia, s hogy „ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján" (Lk 22,69), ahonnan „újra eljön dicsőségben ítél­ni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége” (Niceai hitvallás). Nem hagy tudat­lanságban minket Pál apostol; a feltámadás rendjét Krisztus eljövetelekor az ő igéjé­vel így mondja el: „Mert amint felhangzik a riadó hangja, (...) maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmara­dunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úr­ral leszünk." (iThessz 4,16-17) „Bizony betelik az idő, / És Isten Fia eljő...” (EÉ 502,1) ■ Garai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents