Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-27 / 48. szám
2 20o$. november 27. FORRÁS ‘Evangélikus Életi? ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA - Mt21,1-9 Nem figyel rá senki ÉLŐ VÍZ / ígéret Tahi László humorista egyik karcolatéban két férfi beszélget. Az egyikük rég nem látott ismerőse kérdésére elmeséli, hogy harminc évvel ezelőtt szerelmes volt egy lányba, és legtöbbször a budapesti Vajdahunyad vára mögötti pádon randevúztak. Ám a lánynak volt egy nagy hibája: hiába ígérte meg, akár fo- gadkozva is, soha nem tudott pontosan odaérni, ha egyáltalán elment a megbeszélt randira. És ez így ment jó darabig. Egy nap a fiatalember megunta ezt az állapotot, és kétségbeesésében kifakadt. Azt mondta a lánynak, hogy még azt sem bánja, ha harminc év múlva, január 15-én délután négykor találkoznak, de azt kéri, hogy pontosan érkezzen, mert ő már nem bírja az állandó várakozást. A lány sértődötten rábólintott a dátumra, majd faképnél hagyta udvarlóját. Ezzel egyúttal vége is lett a szerelemnek. A fiú eleinte még hallott egy s mást a lány felől; értesült házasságairól, világ körüli útjáról még képeslapot is kapott, de az utóbbi huszonöt évben semmit sem tudott róla. Mígnem - a mostani beszélgetés előtti napon - az immár középkorúvá érett egykori udvarló délután négy órára elment a Vajdahunyad vára mögötti pádhoz, és várt. Ismerőse elképedve nézett rá:- Harminc év után képes volt ezt megtenni?!- Mit tehettem volna? - hangzott a válasz. - Jolánka nem mondta le a randevút, én meg nyilvántartottam a dátumot. Minden új naptárjába bevezette ezt az időpontot. Úgy gondolta, hogy ha már a lányt a pontosságról oktatta ki annak idején, illő, hogy ő is az legyen. Mert hát az hogy nézett volna ki, hogy a lány - betartva ígéretét - pontosan érkezik a harminc évvel korábban megbeszélt találkozóra, és pont a hívó fél nincs ott?! Az ismerős izgatottan várta a történet végét. Mint kiderült, semmi sem változott: a lány nem ment el a randevúra, csak egy cédulát küldött a boyvállalattal, hogy nem jöhet, mert fodrászhoz kell mennie. Ez a történet kicsit olyan, mintha rólunk szólna - Isten is állandóan „randevúra” hív minket. Újabb és újabb időpontokat, lehetőségeket kínál, amelyekre mi sokszor csak automatikusan rábólintunk. Pedig már akkor tudjuk, hogy úgysem fogunk tíz perccel előbb felkelni azért, hogy a nevében kezdjük a napunkat; hogy csak az isten- tisztelet közepére fogunk odaérni, mert hagyunk elmenni egy buszt vagy egy metrót, és hogy a bibliaórára már el sem megyünk, hiszen abban az időpontban feltétlenül el kell intéznünk egy roppantul halaszthatatlan ügyet. A kacér nő viselkedik így, aki csak játszik a másik emberrel - nem tisztelve sem őt, sem az érzelmeit. Pedig Isten nagyon szeret minket, újból és újból „ott vár a pádon”. Mert nem adja fel. Mert szereteté- ben még Fiát is megígérte nekünk és értünk. Minden adventi vasárnappal újra beírja naptárába a közeledő dátumot, és arra bizton számíthatunk, hogy akkor ő várni is fog ránk. Tőlünk függ, hogy elfogadjuk-e a meghívót, vagy inkább - jelképesen - küldünk egy cédulát halaszthatatlan dolgunkra hivatkozva. ■ Boda Zsuzsa Szikszai Béni Valaki vár Egyre gyakrabban szorítja szívemet a kérdés:s Meddig mehetek még? Mögöttem tízesekkel mérem az időt, előttem csak évekre futja már. A másik sarkon tán valaki vár. Minden eszközzel küzdők a máért, s szorítva fut a holnap felém. Az idő késő délutánra jár, és valahol valaki vár. Kitárja éltem másik kapuját. Ahogy az elsőn magam léptem át, itt is magamra maradok. De Valaki vár, s értem átszegzett karjaiba zár. A bőrsarukba bújtatott lábak halk toppa- násokkal ballagtak a poros utcán. Senki sehol. A forró nap elől mindenki behúzódott a hűvösebb falak közé. A szamár hirtelen felkapta a fejét, ahogy meglátta vagy inkább megérezte a két idegent. Tett néhány ellenkező mozdulatot, amikor a kötőfékjét eloldották. Az idősebb férfi erősen tartotta a szíjat. Elindultak lefelé az utcán. A csikó ment az anyja mellett. A fiatalabb férfi, inkább fiú, ijedezve fordult minduntalan hátra. Ki kiált majd utánuk? Kész volt ugyan a válasz - az Úrnak van szüksége rájuk de nem nagyon akarta kipróbálni, hogy hatnak-e majd a tulajdonosra ezek a szavak. De nem kiáltott senki utánuk. Ok pedig mentek. A négy alak - a két férfi és a két szamár - egyetlen árnyékként ment a napsütésben. Nem figyelt rájuk senki. * * * József felpakolt mindent a szamárra. Tudta, hogy keserves út áll előttük, mire Názáretből Jeruzsálembe érnek. Végül már csak a felesége maradt. O nehezen mozgott, hasa már fullasztó teherré nőtt. Mégsem panaszkodott. „Mintha nem is ezen a földön járna” - gondolta a férfi. Felsegítette asszonyát az állat hátára. „Útközben fog megszületni” - gondolta keservesen. Elindultak az utcán lefelé. A paták halkan dobogtak. A bőrsarukba bújtatott lábak engedelmesen mentek a kijelölt úton. Nem figyelt rájuk senki. * * * Az Aranykapu nyitva állt. Évente kétszer nyitották ki. Ezek közül az egyik ép2005 advent első vasárnapján új liturgikus könyvet vehetünk a kezünkbe. Megjelenése örvendetes, használata lehetőség minden lelkész és gyülekezet számára. Mint minden újjal, ezzel az új isten- tiszteleti rendet bemutató könyvvel is meg kell ismerkednünk. Megjelenése mögött tíz év szorgalmas munkája, közös imádkozás, elmélyült teológiai kutatás és az istentiszteleti élet megújulásának reménye rejtőzik. Ha új kiadvány érkezik hozzánk, először a tartalomjegyzéknél ütjük fel. Tegyünk így most is, és kísérjük figyelemmel, hogy miben új a megjelent liturgikus könyv! Az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv nagy hangsúlyt helyez a szolgálat- tevők imádságos felkészülésére, és gazdag választékban kínál kezdő- és zárófohászokat az istentiszteletet végzők számára. Egységes az új ajánlott rend abban, hogy a négyféle istentiszteleti forma azonos vázra épül fel, alkalmazza az egyház korábbi tradícióját, ugyanakkor megfelel a reformátort elvek hagyományának. A négy rend közül bizonyára az énekverses a legismertebb, de ennek is vannak olyan változásai, amelyeknek A VASÁRNAP IGÉJE pen ez a nap volt. Ilyenkor több száz zarándok haladt itt át. Jézus a szamárra figyelt. Megértik-e, mit szeretne üzenni? Megérti-e a nép, hogy nem politizálni kell, hanem a boldogtalanság áradását kell megfékezni? Megértik-e a papok, hogy nem hatalom kell, hanem Isten, Isten...? Megértik-e a politikusok, hogy Isten nélkül nincs emberség? Mindezt ennek a szamárnak kell kihirdetnie. Most ez a szamár Zakariás próféta. Neki kell beszélnie a béke fejedelméről. Körülötte ágak lengtek. Emberek ruhájukat az útra terítették. Zsoltárokat énekeltek. Jézus felnézett. Mosolygott. O is énekelte a zsoltárt. Bőrsaruba bújtatott lábán hirtelen előre megérezte a kegyetlen szög döfését. Az utca kövén a paták ritmust doboltak. Jézus halkan énekelt, mintha nem is ezen a földön járna. Engedelmesen ment a kijelölt úton. Nem figyelt rá senki. * * * József harmadszor is megdöngette az ócska faajtót. Félt, hogy kétségbeesésében kidönti. Most már biztos, hogy nem fogadják be őket. Pedig Mária fel-felsik- kantott a percenként jövő fájásoktól. József üvölteni tudott volna a tehetetlenségtől, a megaláztatásoktól, amelyek ezen a napon érték. „így érkezik meg Isértelmét és szépségét, belső logikáját és teológiai üzenetét ismertté kell tenni híveink előtt. Három változás szembetűnő lehet. 1. Az istentisztelet gyónással kezdődik, hiszen Isten színe elé vétkeink megváltásával léphetünk. 2. A hitvallás mindig az igehirdetés után hangzik, válaszként a hallott és elfogadott isteni igére. 3. Ha a gyülekezet az istentiszteleten az úrvacsorát is ünnepli, akkor ez mindig szorosan kapcsolódik az előtte levő liturgikus rendhez. Ez az úrvacsora szentségének méltó megbecsülése és a gyülekezeti közösség imádságban való átélése. (Az, hogy az úrvacsorával élünk-e, természetesen személyes döntésen alapul.) Minden vasárnapra felkínált zsoltárok, imádságok teszik változatossá az egyházi esztendőt. Ezek hangvételükkel szólítják meg korunk emberét vagy éppen a hagyományt jól ismerő evangélikust. Kívánatos, hogy gyülekezeti tagok is bekapcsolódjanak a liturgia végzésébe; mind a lekciók olvasása, mind a befejező általános imádság jó lehetőséget kínál erre. Itt jegyezzük meg, hogy egy olvasópulpitusnak (ambónak) az oltártérbe helyezése feltétlenül szükséges. Az új istentiszteleti rend is - persze a most haszten küldötte? Ilyen kitaszítottan? Ilyen elveszetten? Én meg csak cipelem ezt a kínt, mintha én lennék Isten szamara. Elüldözött, rám tette a terhét, én meg cipelem némán a kijelölt úton.” Az ajtó végre kitárult. Szakállas fiatalember állt előttük. Az istállóba vezette őket. Leterítette felsőruháját a földre. Ágakat vagdalt egy fáról, kis paravánt készített. Közben egy zsoltár dallamát dú- dolgatta. Távol az utca zajától, a politizálástól tébolyult várostól. Mária testén végigvágott a kín. Nem figyelt rájuk senki. * * * A főpapok megkapták azt, amit szerettek volna. A politikusok kielégültek a vértől. A sírók szíve kitárulhatott a gyász felé. A nép eleget röhögött már. Most mind elmentek a templomba, a nagy je- ruzsálemi templomba, hogy dicsőséges külsőségek között elénekeljék a maguk zsoltárait, a maguk számító imáit eldarálják, a maguk mocskos életét bearanyozzák. Csak ő maradt ott még. Látta távolról anyját, egy-két ismerőst, katonákat, de szinte már nem is ezen a földön jártak a gondolatai. Hirtelen mégis eszébe jutott: hol lehet a szamár? És höl lehet a békesség? Aztán megértette. Őt a szamár hozta ebbe a városba. Ő pedig Isten békéjét hozta ebbe a városba. Halkan ezt mondta: „Elvégeztetett!" A katonák éppen bőrsaruját sorsolták ki maguk között. Nem figyelt rá senki. * * * A szép bőrcipőkbe bújtatott lábak kopogva mennek felfelé az utcán. A kabáLITURGIKUS SAROK nált is - lehetőséget kínál ifjúsági énekkar szolgálatára, fiatalok bevonására. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Az új liturgikus könyv második részében konkrét alkalmakra szóló isten- tiszteleti rendeket találunk, olyanokat, amelyek a régi-mostani Agendánkban nem találhatók meg. Például tanévnyitó és -záró istentisztelet, a keresők istentisztelete, húsvét hajnali liturgia, temetési istentisztelet a templomban (egyre gyakoribb városi gyülekezeteinkben). Szép új áhítatformák teszik gazdaggá a kínálatot. A könyv harmadik részében a keresztség szentségének többféle liturgikus rendje olvasható. (Bárcsak több gyermek születne gyülekezeteinkben, hogy aztán a felnőttkor határán maguk is tudatos hittel lehessenek Krisztus elkötelezett követői!) Az új liturgikus könyv első kötete a konfirmációval zárul. Gazdag és választékos rendje méltó keretet ad a fiatalok tok fennmaradnak, hiszen a templomban akár hűvös is lehet. Az autókat gondosan be kell zárni, ki tudja, kik mászkálnak ilyenkor errefelé, és sajnos még ilyenkor is csak ezen a földön járunk. A templomkapuban álló koldusok is olyan kellemetlenek... Nyitva van az Aranykapu! - Mintha valami reklámban hallottam volna ezt. Milyen szép az idén az adventi koszorú! Végre vásároltak egy rendeset. No nézd, egész ügyes ez a kis betlehemes! József milyen vígan lépdel a szamár előtt, Mária is olyan szép. Igazi szép ünnep ígérkezik. Üljünk ide, a helyünkre mások ültek. Nem baj, még ez is belefér. Csak a lelkemen ne vágna végig az a nyomorult félelem. Csak ne érezném folyton, hogy zárt ajtók mögött vagyok. Csak ne hallanám folyton annak a közönséges szamárnak a patáit, ahogy dobogva jön lefelé az utcámon. És ne hallanám folyton a bőrsarukba bújtatott lábak halk toppanását. És ne hallanám folyton a nyomorult zsoltározásom mögött az ő fájdalmasan halk énekét. Mert az az érzésem, hogy figyel rám. Hogy észrevett. Hogy elvégzett valamit bennem. Mert az az érzésem, hogy indulnom kell valamiféle kijelölt úton. ■ Koczor Tamás Valami dobog az úton. Valaki lép felém. Bezárnám az ajtót, de tudom, hogy nem lehet más, csak te, Uram. Közel jöttél hozzám, mert észrevettél, számon tanasz, tudod, mit hordozok. Engedd ajtómat sarkig tárni! Amen. első tanúságtételéhez és a Krisztussal való közösség ünnepléséhez. Ifjúkorban különösen szükség van a hitbeli megerősítésre, de ki merné kétségbe vonni, hogy nekünk, felnőtt keresztényeknek pedig hitünk felfrissítésére, megújítására van szükségünk? Heves viták pergőtüzében született az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv. Talán nem is ismerték pontosan a vitában részt vevők, hogy milyen lesz az új istentiszteleti rend. Most már kézbe lehet venni, most már közelről meg lehet ismerni. Lehet használni az imádságos részeit, lehet barátkozni vele. Minden úrvacsorái istentiszteleten a liturgia része a Pax, egymás köszöntése a „Legyen békesség köztünk mindenkor!” mondat kíséretében. Kezdeményezem és javaslom, hogy béküljenek meg a másik tábor tagjaival azok, akik örömmel fogadják az istentiszteleti rendet, illetve azok, akik ragaszkodnak az eddig és jelenleg is használt liturgiához. A döntő, hogy ott legyünk Isten közelében, hogy minden vasárnap dicsérjük énekünkkel és egész életünkben cselekedeteinkkel is. Hiszen ő mindent megtett értünk. Halleluja! ■ D. Szebik Imre Oratio cecumenica Szerető Istenünk! Jelenléted nyomait keressük, érkezésed várjuk, amikor szembesülünk mindennapjaink hiányaival és saját gyengeségeinkkel. Siess egyházad segítségére, amikor a jövő miatti aggodalom uralkodik el rajtunk, amikor szeretetlenség és széthúzás miatt szenvednek gyülekezeteink. Ébressz bennünk irántad való bizalmat, hogy egymást is el tudjuk fogadni, és hogy közösségeink megújulva ünnepelhessék Jézus születését. Érkezésed várjuk, Istenünk. Siess segítségünkre, amikor a természet erői fölénk kerekednek. Légy segítségére azoknak, akiket a hideg az utcán ér, akiknek a házát elvitte a víz, a szél. Mutass nekünk is utat, miként állhatunk a nélkülözők mellé. Érkezésed várjuk, Istenünk. Siess azok segítségére, akik gyászolnak, akik elvesztettek valakit vagy valamit, aki vagy ami fontos volt a számukra. Hadd lássák meg, hogy bármi történik is velük, a te szeretetedtől semmi el nem választhat minket, embereket. Vigasztald és bátorítsd őket, adj nekik jövőképet és reményteli szívet. Érkezésed várjuk, Istenünk. Siess azok segítségére, akik úgy érzik, hogy a társadalom peremére szorultak, és nincs esélyük arra, hogy jobb életük, munkájuk legyen, hogy beilleszkedhessenek. Ébressz felelősséget mindannyiunkban, akik kicsiben vagy nagyban változtathatunk a helyzetükön. Add, hogy megkülönböztetés és félelem nélkül forduljunk embertársaink felé, hogy az erőszak helyett a nyitottság és a megértés nyelvét beszéljük még akkor is, ha könnyebb lenne visszaütni. Érkezésed várjuk, Istenünk. Siess a családok segítségére! Légy a társakkal, szülőkkel, gyerekekkel és nagyszülőkkel, hogy az idei advent az újra egymásra találás időszaka lehessen; hogy időt és figyelmet is ajándékozzunk egymásnak, ne csak tárgyakat, és hogy együtt közelebb kerülhessünk hozzád is, amikor gyertyát gyújtunk esténként. Adj erőt megoldani a konfliktusokat, megbocsátani egymásnak és újratanulni a szeretetet, ha szükséges. Érkezésed várjuk, Istenünk. Siess mindannyiunk segítségére, hiszen még ha mindenünk meg is van, és boldognak is érezzük magunkat, könnyen elveszthetünk mindent egyik percről a másikra. Őrizd egészségünket, mélyítsd a hitünket, ébressz bennünk hálát mindenért, amit kaptunk tőled és szeretteinktől. Adj nekünk engedelmes és téged kereső szívet, hogy ne csak várjunk téged, hanem jöttödnek örülni is tudjunk; hogy jelenlétedben megmaradjunk egész életünkben és az örökkévalóságban is. Ámen. Megérkezett az új liturgikus könyv
