Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-20 / 47. szám
‘Evangélikus Élet^ ELŐ VIZ 2005. november 20. 9 HKHSBSS Vallásos, de egyházellenes?! Felkiáltójeles kérdésfelvetésünk természetesen nem vicc; sőt ennek bizony a fele se tréfa! Engem is nagyon megdöbbentett, hogy vannak olyan (mosto- hajtestvéreink, akik a „vallásos, de egyházellenes” irányzathoz tartoznak. Magát a kifejezést már többször is hallottam, legutóbb egy kávéházban; egy főiskolás lány azonosult az egyházon kívüli vallásos élet újfajta „hitvallásával” (bár én inkább szimplán „vadhajtásnak” nevezném). Mindig megfogadom, hogy vallási kérdésekben nem állok le vitatkozni senkivel, ugyanis ez a téma - vitán felül áll. Társaságban általában Pál apostol útmutatását követem: „Örüljetek az ömlőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm 12,15-16) Úgy érzem, ennél humánusabb magatartás - az emberiség nagy közösségében való fellépéskor - nem képzelhető el. Persze a vallásos egyházellenességgel nem lehet egyetérteni; s így Pálnak egy másik kijelentése is eszembe jutott: „... kerüld az ostoba vitatkozásokat... a felforgatok elől pedig „egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja az ítéletet”. (Tit 3,9.10-11) Patthelyzetbe kerültem: egyetérteni nem tudtam, a megintést túl erősnek éreztem - elvégre ki vagyok én, hogy másokat kioktassak? -, kitérni viszont nem akartam. Megfutamodásnak tűnt volna. így aztán valahogy egyszerűen csak úgy voltam vele: „Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok..." (Péld 8,6) Felhívtam a lány figyelmét arra, hogy állításai - miszerint az egyház bűnöket követett s követ el, hogy pedofilok búvóhelye, pénzbe öltöztetett biznisz, háborúk forrása - sajnos nem teljesen valótlanok. Azonban ha léteznek is efféle bűnök, ezek nem az egyház, hanem az egyházat képviselő hús-vér emberek tévelygései. Mellesleg Jézus szerint „szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat”. (Mt 18,7) Mivel az ilyen elemek „el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban” (Róm 1,27), hisz olyanok ők, mint a „bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár” (Júd 13), nem szabad leragadni ezeknél az esetlegességeknél. Méltatlan a megváltás nagyságához, hogy az ilyen „szakadásokat támasztok” késztessenek minket radikális döntésekre. Miattuk kerülni a templomot körülbelül olyan, mintha meggyűlölnénk a szerelmet, mivel lejáratták a szappan- operák és a- giccses, romantikus mozik... A kereszténység közösségi „műfaj”. Amikor Krisztus testéről és tagjairól hallunk, amikor olvassuk, hogy „egy Lélek által mi is mindnyájan egy testé kereszteltettünk” (iKor 12,13), akkor nem sajátíthatjuk ki magunknak a hitet. Csak a különböző okkult, mágikus vallási irányzatoknál léteznek úgynevezett „egyszemélyes szekták”, de ezekre nem is érdemes szót vesztegetni - a kereszténység nem lehet ilyen. Jézus konkrétan beszél(t) is erről tanítványainak: .....ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) Joggal mondhatjuk, hogy a kereszténység valójában akkor kezdődik, amikor két ember - a sok hiábavaló fecsegés helyett - végre Krisztusról beszél. Ellenben aki csak egyszemélyes szektaként „angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik” (Kol 2,18), hamar elfelejti a lényeget. Vagyis azt, hogy a gyülekezeti összejövetel célja, hogy „mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon”. (iKor 14,31) ■ Andriska János Dénes Ferenc Ha boldog akarsz lenni Ha boldog akarsz lenni, Adj az éhesnek enni! Ne halmozz kincset itt lent, Ruházd a mezítelent! Osztogass mindig csak jót, A vándornak nyiss ajtót...! Segíts özvegyet, árvát, Hordozzad mások gondját! Olvassad a szent könyvet, Törülj sok fájó könnyet! Legyen a kezed tiszta, Jótetted ne várd vissza..,! Ha megbántottak hétszer, Bocsáss meg hetvenhétszer! Higgy, remélj, s szeress bárkit, És ne kárhoztass senkit! Imádkozz buzgón, hittel... Hogy Isten veled: hidd el! Szívedben legyen béke, Amid van, azzal érd be! Elégedetlen ne légy, És senkinek kárt ne tégy! Keresd csak mások javát, Hirdessed Krisztus szavát! Dolgozz itt mennybe vágyva, Higgyed, hogy meg vagy váltva! lm ezeket kell tenni, Ha boldog akarsz lenni. Mindenáron aranyérem ► „Tízéves fiúunokám öt éve versenyszerűen sportol. Már több bronz- és ezüstérem birtokosa. Szülei szerint azért nem ő a legsikeresebb a korosztályában, mert túlzottan visszahúzódó, nem eléggé kezdeményező típus, és kevés az önbizalma. Nemrégiben a gyerek szobájának a falát a saját fényképeivel, arcképeivel díszítették ki, és szinte beleszuggerálják, hogy mindenáron aranyérmesnek kell lennie. Szerintem ez a sajátkép-kultusz nem az önbizalmat, hanem az egoizmust erősíti benne. És győzni sem kell mindenkinek. Mivé lett a sport öröme? Nem veszélyes ez így?” EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix Kedves nagymama! A sport nagyszerű dolog! Milyen óriási lendületet, erőt ad a hétköznapi munkánk elvégzéséhez, ha időt szakítunk a szabadban, friss levegőn végzett testedzésre! No és persze kiváló szórakozás is. A latin „disportare” ige, amelyből a „sport” szó származik, eredetileg időtöltést, szórakozást jelent. Úgy vélem, hogy a sportnak valóban ennek kellene lennie: egészséges időtöltésnek, amellyel az ember ellensúlyozza mozgásszegény életmódjának káros következményeit. Kiváló orvosok újra meg újra figyelmeztetnek arra, hogy ne a sportpályák tribünjén vagy a képernyők előtt üldögélve élvezzük embertársaink sporttevékenységét, hanem mozogjunk többet! Pedig éppen a „passzív” sportolók, vagyis a „nézők” egy rétege veszi halálosan komolyan a sportsikereket. Már ami a szurkolást, a sportolók ösztönzését illeti. Ok azok, akik sportfogadásokat kötnek, rekedtre kiabálják magukat, ha vesztésre áll a csapatuk, szidják vagy éppen királyként tisztelik kedvenc sportolójukat. Félelmetesek azok a híradó-tudósítások, amelyekben azt láthatjuk, hogy a csalódott szurkolók trágár üvöltéssel csapnak össze az ellentáborral vagy a sportolókkal, és végül a rendőrségnek kell helyreállítani a rendet, pusztán azért, mert a kedvencek elveszítettek egy mérkőzést. Sokszor tűnik úgy, hogy a sport felszabadult öröme odaveszett. Mintha élet-halál kérdésévé vált volna a teljesítmény. És persze a korszellem - sikeresnek kell lenni mindenáron, és a sikert a pénz, a megteremtett egzisztencia jelenti - által diktált kényszert a sportolók szenvedik meg leginkább. Teljesen megértem azt, hogyha egy családban esetleg felvetődik a kérdés valakiben: „Muszáj ennek a gyereknek mindenáron élsportolónak lennie?” Merthogy az élsport nemcsak a tapsvihart, a csillogó érmeket, kupákat és az acélosan megfeszült izmok esztétikumát jelenti, hanem a kemény edzéseket, a hajnali felkeléseket, a versenydrukkot és a kudarcélmények feldolgozásának nehézségeit is. Kérem, ne gondolja, hogy élsportellenes vagyok, és az unokáját sem beszélném le arról, hogy tovább versenyezzen. Arról azonban lebeszélném a szülőket, hogy gyermeküket belehajtsák valamiféle egészségtelen versengésbe. Ha eredményeit nem becsülik, ha „csak bronz” vagy „csak ezüst” lekicsinylő jelzővel illetik érmeit, az óhatatlanul önbizalom- vesztéssel jár. Hiszen akkor soha nem elég a sok jó eredmény, mert az az egyetlen, a „legjobb” nincs meg. Arról már nem is beszélve, hogy az is előfordulhat, hogy a gyerek nem képes a legjobb teljesítményre, vagy a körülmények miatt egyszerűen nem nyerheti el az aranyérmet. Lehet, hogy később, talán kamaszvagy felnőttkorában szülei vagy edzője túlzott elvárásai miatt örök vesztesnek tartja majd önmagát. És ezen az sem segít, ha a szülők a fiúcska előnyös, esetleg sikeres pillanatait megőrző fotóival tapétázzák ki a gyermekszobát. Többet érnének el ezen a területen akkor, ha gyermeküket gyakrabban dicsérnék, ha jobban odafigyelnének a lelke rezdüléseire, és ha a gyermek a saját fényképeit esetleg az apa dolgozószobájában vagy az anya fésülködőasztalán fedezné fel. És utolsóként említve a nyomaték kedvéért: hála Istennek sok gyakorló keresztény van a világon az élsportolók között. Néhányan közülük lenyűgöző bizonyság- tétellel szolgálnak arról, hogy bár most is győzni akarnak, mint megtérésük előtt, de már nem a saját népszerűségükért, hanem azért, hogy ezzel is Krisztus nevének szerezzenek dicsőséget. Amikor felállnak a dobogó első, második vagy harmadik fokára, annak örülnek, hogy ezt az eredményt nem saját erejükből érték el. És ezt büszkén el is mondják a sportriportereken keresztül az egész világnak. Kérem, mesélje ezt el az unokájának! Erőt és hitet meríthet belőle, amikor edz és versenyez. „.. .mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.” (iTim 4,8) Ezért soha ne kerüljön a sport vagy bármi más a fő dolog, azaz az Isten országa elé. Hiszen a legragyogóbban fénylő aranyérem a győztes nyakában az örök élet. ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. IX0YC HETI UTRAVALO Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után az utolsó héten, örök élet hetében az Útmutató reggeli igéi az Úr Krisztust visszaváró gyű____ le kezet hétköznapi feladatairól, valamint az örökkévalóságról adnak tanítást: „Mert én új eget és új földet teremtek... Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké...” (Ézs.65,17.18) - üzeni az élők Istene. Jézus eljön övéiért, hogy a menyegző örök örömében együtt legyen mindazokkal, akik szívükben a hit lámpását - benne a Szentlélek olajával - nem hagyták kialudni. „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,13) „Aki nincs még eléggé felövezve, kiáltson csak bűnbánattal Istenhez; s ő bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.” (Luther) János apostol látta az új eget és új földet, és hallotta a trónuson ülő Úristen szavait: „íme, újjáteremtek mindent. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak. .. ” (Jel 21,5.7) Mózes, az Úr szolgája földi életében nem mehetett be az ígéret földjére; meghalt „az Úr akarata szerint. Es eltemette őt a völgyben...” (5MÓZ 34,5-6) S Illéssel dicsőségben megjelenve Jézus élete végéről szólották a megdicsőülés hegyén (1. Lk 9,30.31). A szemtanú Péter a felkészülésre biztat:.....szentek legyetek egész magatartásoto kban, (...) és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok” (iPt 1,15.13) Pál arra figyelmeztet, hogy „tűzálló” anyagokat használjunk életünk házának építése során, amely az ítélet tüzében is megmarad, mert „Isten épülete” vagyunk, amelynek egyedüli alapja „a Jézus Krisztus" (iKor 3,9.11). A gyülekezet felövezett derékkal és égő lámpással, nem tétlenül várja Urát; az imádkozás, az igehirdetés és a misszió az utolsó percig nem szűnhet meg. „...legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. (...) ...a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.” (Kol 4,2.5) Jézus halála megnyitotta a szentek szentjét, a sírokat, a pogány százados és katonái szívét: „Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54) ~ és számunkra a menny kapuját! Urunk feltámadásával kezdetté lett a vég; az örökkévalóság elkezdődött! Ezért „várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet" (Niceai hitvallás). „A keresztyén ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. Ezzel van elfoglalva egész életében. így aztán jöhet a nagy nap bármikor, tudja, hogy Ura jön, s megváltást hoz” - így bátorít reformátorunk. Az örökkévalóság színterének a leírása meghaladja az emberi lehetőségeket: „»Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (iKor 2,9) Az új Jeruzsálem kocka alakú, mint a szentek szentje a sátorban, s a tizenkettes szám az ő ó- és újszövetségi népét jelenti. „...tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, (...) hanem csak azok akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.’’ (Jel 21,27) „O, Jézus, (...) / Igédben nem kételkedem, / írd élet könyvébe nevem, / Vígy teljességre, ámen." (EÉ 502,5) ■ Garai András // Őszi Stég „Van, aki örül neki. Van, aki észre sem veszi. Van, aki észreveszi, de nem tud örülni neki. Van, aki nem is tudja, hogy van, aki keresi, de képtelen meglátni. Meglátni a tényt: a jó dolgok léteznek, itt vannak körülöttünk bennünk Egyet épp a kezedben tartasz.” Ezzel az idézettel - amely korábban egy egyetemi újság utolsó, búcsúzó lapszámában jelent meg - köszönti olvasóit a Steg evangélikus ifjúsági magazin őszi száma. És az idézet valóban találó a lapra. A Stéget a tavalyi Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó előtt hoztuk létre azzal a céllal, hogy a keresztény diák újságíróknak publikálási lehetőséget biztosítsunk. Kiadványunk tehát diákújság, amelyet keresztény középiskolások és fiatal egyetemisták írnak kortársaiknak. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy szerzőink kezdeti lelkesedése töretlen, így negyedévente eddig mindig meg tudtuk jelentetni lapunkat. Azonban egy lap valójában akkor „kel életre”, amikor lezárul az újságkészítés folyamata. Nem dőlhetünk hátra a nyomdából kilépve azzal, hogy „ezzel is megvolnánk”. Egy újság semmit sem ér, ha nincsen publicitása, ha nem jut el azokhoz, akiknek szánták. Most ezen a területen, a terjesztésen kell - és igyekszünk is - változtatni. Jelenleg a Stég negyedévente, kétezer példányban jelenik meg, ebből száz-száz példány jut el az evangélikus középiskolákba, és ötven-ötven példány az espere- si hivatalokba. Reményeink szerint jövőre - pályázatok segítségével - emelni tudjuk a példányszámunkat. Ezáltal olyan emberek is megismerhetnék magazinunkat, akiknek eddig még nem lehetett a kezében. És ha a terjesztésnél tartunk, nagyon hálásak vagyunk az evangélikus gimnáziumok vezetőinek, tanárainak, amiért lapunkat eddig is eljuttatták az iskoláSZOSZORO ... _______v 0 I ts ___S, Art 7 ,K Ifj úságirovat-gazda: Balog Eszter jukban tanuló fiatalokhoz! Hiszem, hogy újságunk nemcsak szórakoztat, hanem közelebb hozza a más-más iskolában tanuló embereket egymáshoz és Krisztushoz is. A cikk végén arra szeretném biztatni a kedves olvasót, hogy bátran használja ki az újságunk adta lehetőségeket! Biztosra veszem, hogy Önök is ismernek olyan fiatalokat, akik kedvet éreznek az újságíráshoz, és szívesen kipróbálnák, hogy milyen egy országos ifjúsági diáklapban publikálni. Ezért kérem, hívják föl a diákok figyelmét arra, hogy várjuk a színvonalas cikkeket; akik szeretnének a szerzőink közé tartozni, vegyék föl a kapcsolatot e sorok írójával a steg@lu- theran.hu e-mail címen! A szerkesztőbizottság nevében: ■ Győré Balázs főszerkesztő A Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség szociális diakónus munkatársat keres. Lakás megoldható. A jelentkezéshez csatolandó: rövid önéletrajz, szakmai elképzelések, lelkészi ajánlás. A jelentkezés határideje: november 27. Az alkalmazás kezdete: december 1. A pályázat az egyházközség lelkészi hivatalának a címére (1139 Budapest, Frangepán u. 43.) küldendő el.
