Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-11-13 / 46. szám

‘Evangélikus Élet5 PANORÁMA 2005. november 13. 7 yházkerület püspökjelöltjei című lapokban, különféle gyülekezeti hírlevelekben, a Gyülekezetpedagógiai Füzetekben, a Visszhang, a Hul­lámhossz című kötetekben, valamint angol és német nyelvű biblikus kiadványokban. Ismeretterjesztő és dokumentumfilmek: A Duna Televízió egyebek mellett a következő 25-60 perces filmjeimet sugározta: „Semper reformanda” - a reformá­ció zsoltárai (9 rész), továbbá filmek Lutherról a refor­mációról, a Luther-filmekról, Melanchthonról, Bóra Kata­linról, a gályarab prédikátorokról, Albert Schweitzerről, Dietrich Bonhoefjerről, Dag Hammarskjöldről, Ordass La­josról, Túróczy Zoltánról, Böröcz Sándorról, Csepregi Bélá­ról, Kinczler Irénről, József Attila istenes verseiről, a Jo- hannita Lovagrendről, színpadi jézus-szerepekről, protestáns papgyerekekről, a Lutheránus Világszö­vetségről, az Egyházak Világtanácsáról, a bajor-ma­gyar történelmi és kulturális kapcsolatokról, az imádságról, a romákról az egyházban, az evangéli­kus országos találkozókról és Szélrózsa fesztiválok­ról, az Evangélikus Hittudományi Egyetemről, vala­mint határon túli magyar evangélikusokról... Éven­te öt-hat evangélikus és református istentisztelet közvetítésének szervezője is lehetek. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Részvétel számos egyházi konferencián (Európai Egyházak Konferenciája, Lutheránus Világszövet­ség, Egyházak Világtanácsa), továbbá nemzetközi biblikus konferencián (SNTS) és médiatanácskozá­son (KALME), illetve egyéb szakmai tanácskozáson, lelkészértekezleten. TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉGEK ÉS FUNKCIÓK • Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB): a Hit- és Vallástudományi Bizottság elnöke • Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ): alel- nök • Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ): alapító tag, az első elnökség tagja (1988-1992) • Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület: alapító tag (1988) ARS POETICA Ige: „...a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Róm 8,19) Kifejtése: Évtizedek óta dolgozik bennem ez az ige, amióta 17 évesen, a bu­davári ifjúsági körben - egy laikus testvértől! - ige­hirdetést hallottam róla. Keresztény küldetésünk célját és irányát határozza meg. Nem maradhatunk rejtve, inkognitóban, hanem nyilvánosság elé kell állnunk. A teremtett világ Róm 8-ban ábrázolt vajú­dása, sóhajtozása és feszült várakozása ma is min­dennap tapasztalható valóság. Fontosak lehetnek a politikai, közéleti, ökológiai stb. szempontok, de a végső kérdésekre azon keretek között nem lehet vá­laszt, a legfőbb nyomorúságokra pedig megoldást találni. Ezért is döntő fontosságú a keresztyének fe­lelőssége: betöltjük-e hivatásunkat? Méltóak va- gyunk-e arra, hogy Isten fiainak neveztessünk? A fenti ige nemcsak tükröt tart elénk, hanem meg is erősít küldetésünkben. Hogy értékeli Ön a magyar evangélikusság lel­kiségét? Tud-e az egyház tenni valamit abban szervezetileg, hogy a gyülekezetekben mély lelki munka támadjon? Meggyőződésem, hogy szinte minden gyülekezet­ben létezik/létezhet egy olyan kis közösség, amely imádságos lelkülettel vesz/venne részt az egyház életében. Ezek a testvérek többnyire még az egyko­ri ébredés (például az evangélikus evangélizáció) gyermekei. Nagyon meg kell őket becsülni, hálát adva azért, hogy hitükkel, kegyességükkel a legne­hezebb időben is segítettek a gyülekezetek megma­radásában. Sajnálatos tény viszont, hogy sok gyüle­kezetben kevés jele van az egészséges kegyesség­nek, sokszor csak a megüresedő formaságok ma­radtak meg. Miként lehet ezen segíteni? Luther sza­va irányadó lehet: „Ha egy kocsis megtér, azt legelő­ször a lovai fogják észrevenni.” Vagyis: ha egy lel­kész megtér, azt legelőször a hívei fogják észreven­ni. Ezért létszükséglet a lelkészevangélizáció. Mi a véleménye a manapság gyakran előtérbe kerülő liturgiái változásról? Emlékszem, hogy a gyenesi ifjúsági konferenciákon már a ’80-as évek elején használtuk a 17-es liturgiát, benne olyan fordulatokkal, mint „az Úr legyen vele­tek - és a te lelkeddel”. Hasonlóképpen a teológián is rendszeresek a liturgikus éneklések. A magam ré­széről igen szépnek és tartalmasnak tartom a „pax”- ot, vagyis a padszomszédokkal való kézfogást a megbékélés jegyében. Szeretem az erdélyi magyar evangélikusok gazdagabb liturgiáját is. A „sursum corda” pedig kifejezetten segít az áhítat átélésében. DE! Mindezt csak türelmes magyarázatok kíséreté­ben, megfelelő ütemben és kizárólag alternatív megoldásként tudom elképzelni. Miben látja Ön a püspöki tevékenység helyét, létjogosultságát a Magyarországi Evangélikus Egyházban? Egyértelműen a „pásztorok pásztora” kell, hogy le­gyen a püspök. „Episzkoposz” az ApCsel 20,28 értel­mében: „Viseljetek tehát gondol magatokra és az egész nyáj­ra, amelynek őrizőivé (felvigyázóivá) tett titeket a Szentlé­lek, hogy legeltessétek az Isten egyházát..." Attól tartok, sok lelkész érzi magát magányosan a szolgálatban. Sok a kiégés, elkopás, ellanyhulás. A preventív be­avatkozás, jól időzített beszélgetés, személyes talál­kozás nagyobb bajokat előzhet meg. Bizalmi légkör­ben talán még időben lehet őszintén és testvéri mó­don beszélni az esetleges hitbeli kétely, magánéleti válság vagy akár a lelkészi alkoholizmus kérdéseiről. Fontos továbbá, hogy a püspök tudjon és merjen víziót megrajzolni, teológiai kérdésekben tisztán lásson, és legyen szava a közéletben is. Eközben nem külső tekintélyre kell törekednie. Sándor Pál filmjeinek egy-egy mondata érvényesíthető: „Kell egy csapat”, „Egyedül nem megy”. XXIII. János pápa imádsága is megszívlelendő, amikor „egy szikrányi humort” kér szolgálatában. Kívánatos, hogy a püspökhelyettes ne csak névle­ges tisztséget viseljen, hanem legyen tényleges munkatársa a püspöknek, aki tudatosan meg is osztja vele a feladatokat. Jóllehet a püspököt jelen törvényeink szerint a nyugdíjas korig választják, adódhat olyan helyzet, hogy már korábban - ön­ként, emelt fővel és jó lelkiismerettel - leteszi ezt a szolgálatot, és példának okáért gyülekezeti lelkész­ként szolgál tovább. Hogy látja Ön ma az ökumené helyzetét egy olyan országban, ahol az evangélikusság egyre in­kább kisebbségbe szorul felekezeti értelemben? A kisebbségi lét mindig kihívást jelent: tudjuk, hogy kik vagyunk, hagyományainkra jó értelemben büsz­kék lehetünk. De a görcsös bizonyítási vágytól is meg kell szabadulnunk. A „protestálás” eredendően nem tiltakozást jelentett, hanem tanúskodást valami mel­lett (pro-testo!). Jó lenne ezt komolyan venni. Mekkora esélyt lát Ön az evangélikus gondol­kodás megmaradására egy vallásilag felhígult társadalomban? Nem kell a társadalmi változások után futni, nem kell mindenáron és mindenhol jelen lenni, de megfelelő helyen és időben igenis lehet tematizálni a közvéle­ményt. Az eddigi, többnyire re-aktív magatartás he­lyett inkább a pro-aktív lépések híve vagyok. Mit lehetne tenni az egyház anyagi önállósodásá­ért? Kell-e egyáltalán ezzel foglalkozni? Hogy le­hetne jól felhasználni az egyházi vagyont? Teljes önállósodás aligha lehetséges, hiszen az egyhá­zak közfunkciókat is ellátnak. A mindenkori kor­mánnyal való tárgyalások során azt kellene elérni, hogy a támogatás ne hullámzó legyen, ne függjön az aktuális hatalom jó- vagy éppen rosszindulatától. Egységes rendszerű, kormányzati ciklusokon átívelő rendszert kell kitalálni, hiszen az sem jó, ha az egyhá­zat a hatalom a maga tenyeréből eteti, és az sem, ha megvonásokkal bünteti. Hitéleti téren viszont minél inkább törekedni kell az önállósulásra. Két konkrét ja­vaslatom: 1) belső, magyar „Partnerhilfe”, vagyis a te­hetősebb gyülekezetek támogassák a kisebbeket; 2) az amerikai modell tanulmányozása, ahol lényegében a hívek adománya biztosítja a hitéleti tevékenységet. Lát-e esélyt a lelkészi állások anyagi stabilizáló­dására, esetleges új állások, gyülekezetek alakí­tására? Mit lehet tenni az egymás mellett élő lel­készek nagy jövedelembeli különbsége okozta feszültségek enyhítésére? Nagyon jónak tartom a „piliscsabai modellt”, vagyis új gyülekezet és lelkészi állás megszervezését ott, ahol jó esély van arra, hogy a közösség idővel megálljon a maga lábán. Minden ismert nehézség ellenére töre­kedni kell a lelkészi fizetések arányosítására. Üzenne-e valamit, elmondana-e még valamit az olvasóknak? Oremus! Hadd emlékeztessek arra, hogy az Apostolok cselekedeteiben minden jelentős döntést imádság előz meg és kísér. Csak néhány példa: imádkoztak, ami­kor Barsabbás és Mátyás között kellett választani (1,24); imádsággal és kézrátétellel bocsátották szolgá­latba a hét diakónust (6,6); Péter imádkozott, mielőtt Koméliusszal találkozott (10,9); Barnabást és Pált böjtölés, imádkozás és kézrátétel után indították el a missziói útra (13,3). Ma is csak az imádság nyomán születhetnek áldást hozó döntések. Széli Bulcsú Születési hely: Dombóvár Születési dátum: 1949. aug. 31. Család: Házasságot kötöttem 1972-ben Győri Évá­val. Öt gyermekünk született. Egyikőjük elhunyt 1999-ben. A többiek önálló családként élnek. Négy unokánk van. Mobil: 20/824-3118 E-mail: szell@dpg.hu, szellbulcsu@yahoo.co.hu TANULMÁNYOK • 1955—1957: Apáczai Csere János Általános Iskola, Dombóvár • 1957-1967: Apáczai Csere János Általános Iskola és Gimnázium, Budapest • 1967-1972: Evangélikus Teológiai Akadémia, Bu­dapest NYELVISMERET angol középfokon (nincs nyelvvizsgám); német; olasz középfoknál alacsonyabb szinten - érettségi EGYÉB ISMERETEK ÉS KÉPESSÉGEK gyermekmunka, ifjúsági munka, látogató szolgálat SZOLGÁLATI HELYEK • 1972-1975: Bocsa • 1975-1989: Luciáivá • 1989-től máig: B.udapest-Kispest PUBLIKÁCIÓK Cikkek és igehirdetések főleg az Evangélikus Életben, a Lelkipásztorban és a Keresztmetszet és a Hullámhossz című könyvekben NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK • International Lutheran Bible Institutes Conference • West Lisbon Family Mission Fellowship • East European Missions Network • Különböző bibliaiskolák és gyülekezetek TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉGEK ÉS FUNKCIÓK • Kakas Lídia Evangélikus Szeretetotthon - igaz­gató • Reménység Két Tannyelvű Keresztyén Iskola - kuratóriumi tag • GAS-előadó, missziói bizottsági tag, az országos közgyűlés tagja ARS POETICA Ige: Lk 2,11; Róm 8,28; Zak 4,6; Neh 2,20. Kifejtése: Lk 2,11: ezzel az igével hívott el az Úr az ő követésére. Róm 8,28: katonasági igém, mely segített abban, hogy később is, életem minden feladata és ne­hézsége között megtaláljam ezek célját és értelmét. Zak 4,6: szolgálatomra vonatkozó ige. Sokszor nagy, lehetetlennek tűnő feladatok előtt állunk. Ha emberi­leg lehetetlen is valami, de Istennél van megoldás. Lelke által, imádsággal és szeretettel sok mindent el lehet érni. Amit pedig nem, arra nincs is szükség. Jé­zus Krisztus az ő Lelke által vezet, segít és eredményt ad mindenben. Neh 2,20: vele boldog közösség lehet egyházunk, gyülekezeteink és családunk is. Hogy értékeli Ön a magyar evangélikusság lel­kiségét? Tud-e az egyház tenni valamit abban szervezetileg, hogy a gyülekezetekben mély lelki munka támadjon? Hálát adhatunk, hogy a magyar evangélikusság mély lelkiséggel rendelkezik. Azokon keresztül, akik a) a negyvenes évek ébredéséből jöttek; b) akik azóta jutottak élő hitre gyülekezetükben, evangélizációs csendesheteken, -napokon; c) más egyházakban let­tek hívővé, de „hazajöttek”; d) egyéni, személyes szolgálatok által elevenedtek meg. - Mégis, ezek a testvérek nincsenek túlsúlyban az egyházban. Sok evangélizációs rendezvényre van szükség, ahol ezek a testvérek megelevenedhetnek hitükben, a még nem hívők pedig hitre juthatnak. Körül kell nézni, hogy kik azok a „karizmatikus” vezetők, akik erre a szolgálatra alkalmasak, és őket kell fölkérni az ilyen alkalmak megtartására. - A tradicionális keresztyén- ség értékeire pedig mai módon építkezni kell. Mi a véleménye a manapság gyakran előtérbe kerülő liturgiái változásról? Mindenképpen színesíti a palettát. Lehetőségként bevezetném, a mainál egyszerűbb, illetve szabad jellegű istentiszteleti formával együtt. Mindenesetre ha van lelki élet, megelevenedés, az meghozza a maga „liturgiáját” is. A tartalom fogja megtalálni a maga kifejezési formáját, míg egy új forma beveze­tésének a hatása esetleges. Miben látja Ön a püspöki tevékenység helyét, létjogosultságát a Magyarországi Evangélikus Egyházban? A püspök és a lelkészek hivatásra nézve azonosak, csak hivatalukra nézve különböznek egymástól. A szolgálat frontvonala a gyülekezetekben van, a lelké­szek az első sorban küzdenek. Ebben a püspök és minden magasabb beosztásban lévő segítheti őket. A püspök egyre hangsúlyosabb feladata tehát, hogy a lelkészek testvére és pásztora legyen; ismerje alapo­san helyzetüket, és támogassa őket, hogy ne legyenek egyedül, és gyülekezetük is erősödjék. Természetesen maradjon az egyház képviselője a kívülvalók előtt; legyen tárgyalóképes, világos látá­sú ember, a bibliai mértékek szerint. Az egyház kö­zösségét szeretetben, de mégis biztos látással tartsa össze. Hogy látja Ön ma az ökumené helyzetét egy olyan országban, ahol az evangélikusság egyre in­kább kisebbségbe szorul felekezeti értelemben? Ahhoz, hogy jól tudjunk hozzáállni az ökumené- hez, először is ismernünk kell saját egyházunkat, annak értékeit és esetleges negatív vonásait; legyen evangélikus identitásunk. Ebből az alapállásból tudjuk képviselni a sajátunkat és értékelni a többiek pozitív vonásait. Nem a szervezeti ökumenére töre­kednék, hanem arra, hogy a Krisztus-hívők támo­gassák egymást, és néhány közös alkalom által is erősödjenek. Mekkora esélyt lát Ön az evangélikus gondol­kodás megmaradására egy vallásilag felhígult társadalomban? Ha komolyan vesszük elhívatásunkat, óriásit; ha nem: végünk van. Mit lehetne tenni az egyház anyagi önállósodásá­ért? Kell-e egyáltalán ezzel foglalkozni? Hogy le­hetne jól felhasználni az egyházi vagyont? Az intézmények működtetése állami funkciót vesz át, ezért az átvétel mértéke szerinti összeget tovább­ra is igényelnünk kell. - Ezenfelül teljes anyagi önál­lóságra törekednék, amennyire és amilyen mérték­ben lehetséges. Azon kell lennünk, hogy lehetőleg minden gyülekezet önellátó legyen, és ne csak segé­lyekkel tudja megoldani életvitele anyagi kérdéseit. Tanulmányoznunk kellene az amerikai evangélikus (AFLC, Lutheran Brethren, WELS stb.) és a kisegyhá- zi modellt. Jó lenne belföldi testvérgyülekezeti kap­csolatokat kiépíteni; ez egyúttal, másodlagosan anyagi támogatást is jelenthetne a nagyobb közös­ség részéről. - Az egyházi vagyon aránylag nagyobb részét kellene lelki munkára, misszióra fordítani és a kisebbik részt az épületek fenntartására. Ha a lelki élet megerősödik, az magával hozza az anyagi hely­zet javulását is. Fordítva ez kevésbé jellemző. Lát-e esélyt a lelkészi állások anyagi stabilizáló­dására, esetleges új állások, gyülekezetek alakí­tására? Mit lehet tenni az egymás mellett élő lel­készek nagy jövedelembeli különbsége okozta feszültségek enyhítésére? Igen, a lelki élet megelevenedése a gyülekezetek megerősödését és a lelkészi állások stabilizálódását hozza magával. Missziói gyülekezeteket lehet indí­tani - ha van arra alkalmas személy - határozott idejű anyagi és szolgálati támogatással. Üzenne-e valamit, elmondana-e még valamit az olvasóknak? Az egyház Kősziklára épült, ez a Kőszikla pedig Krisztus. így az egyház megáll a világ végezetéig, még az élet viharai között is. Csak hogy ennek az egyháznak a magyarországi, evangélikus ága is megmarad-e, az azon múlik, hogy Jézus kezébe he­lyezzük-e naponta magunkat, gyülekezetünket és egyházunkat. Hazánk sorsa is sokban múlik azon, hogy lesz-e ébredés, sok, Jézus Urunkhoz hű, imád­kozó és bibliaolvasó hívő. Neh 2,20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents