Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-23 / 43. szám
‘Evangélikus Életit PANORÁMA 2005. október 23. 7 Az elhurcoltak reménysége Megemlékező istentisztelet Martán ► Szomorú és megalázó eseményre emlékezett a hartai evangélikus gyülekezet október 16-án, vasárnap: 1945-ben a nagyközség német (sváb) nemzetiségű lakosságából több száz civilt hurcoltak el málen- kij robotra a Szovjetunióba. Az istentiszteleten Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált Mk 9,14-29 alapján. Az alkalmon jelen volt Szemerei Zoltán kerületi felügyelő is. A második nagy világégést követően a vesztes feledre kimondták a „halálos ítéletet” a győztes nagyhatalmak. Nem számított az egyetemes emberi jog, csak a bosszú. Ennek közvetlen hatását tapasztalta meg Harta települése is 1945-ben. Egyes adatok alapján háromszázkilenc- venhárom - Palotay Gyula, az akkori hartai evangélikus lelkész adatai szerint háromszáz - civilt hurcoltak el. Igehirdetésében Gáncs Péter kiemelte, hogy az ember élete során különböző erőknek és hatalmaknak van kitéve, melyek alaposan próbára teszik a hitét. Ez a málenkij robot áldozataira és hozzátartozóira is igaz. Egyszer az élet csúcsait, másszor pedig a mélységeit tapasztaljuk meg. Ez utóbbiak szörnyűségét átélve a sötét bányában dolgozó ember és az érte otthon aggódó hozzátartozója is kétségbeesésében kiált fel lelke mélyéből: „Meddig még, Uram?” A hit le tudja csendesíteni e szenvedő kiáltást, mert többre képes, messzebbre mutat az ember véges látásánál, hiszen reményt ad Krisztus szenvedése és üdvösséget hozó feltámadása által. A hartai imaház oltára Az istentiszteleten e sorok írója röviden elmondta a deportálás történetét, és felolvasta az elhurcoltak névsorát. 1945 januárjában hazug ámítással először a férfiakat vitték kisebb munkára a dunaföldvári hídhoz, majd utána Solt- vadkertre, Kiskunhalasra és Bajára, ahol megtörtént a bevagonírozás, és elszállították őket a Szovjetunióba. Házról házra járva gyűjtötték össze a a fiatal fiúkat és lányokat, a felnőtt férfiakat és nőket, de az idősebbeket is; nem kíméltek senkit, elvitték az apát és a fiát, az anyát és a lányát, a várandós asszonyt is... Amikor már nem volt kit elfogni, akkor a nemzetőrök kerültek sorra. A Szovjetunióban bányákban, építkezéseknél dolgoztatták a foglyokat embertelen körülmények között, nem beszélve a szállásukról. Sokan már a vagonokban meghaltak. Az volt a „bűnük”, hogy német nemzetiségűek voltak. 1947-ben először a betegek jöttek haza, ’49 október 29-én pedig a túlélők nagyobb csoportja érkezett meg. Olyan is volt, aki csak 1951-ben térhetett vissza Magyarországra. Mire hazaértek, addigra - ’47-ben - kitelepítették a családtagjaikat. .. Mi adott reményt és vigasztalást a túlélőknek? Az imádság. Palotay Gyula következő verse az idő tájt kézről kézre terjedt az országban: „Ha egyszer ők is, ők is visszajönnek, / A szemeinkből peregnek a könnyek. / Utukra szórunk minden kis virágot, / Szívünkbe zárjuk az egész világot. / És elfelejtünk minden bús napot, / Sebeket, miket szívünk kapott. / És szemeinkből peregnek a könnyek, / Ha egyszer ők is, ők is visszajönnek. // Szeret az Isten, nem hagy minket árván, / Borús egünkön lesz még szép szivárvány. / Kicsiny falunkba újra visszatérnek / A hitvesek, a testvérek, a férjek. / Ezernyi szívből szeretet dobog, / Szemek tükrében boldog fény lobog. / Én Istenem, csak azt az egyet kérem, / Engedd, hogy minden lélek visszatérjen.” ■ Halasi László KALME-konferencia Az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Kommunikációs Bizottsága (KALME) október 12. és 14. között médiakonzultációt szervezett az ukrajnai Odesszában. Az összesen huszonkét tagországot tömörítő szervezet képviselői ezúttal a tagegyházak internetes honlapjait helyezték nagyító alá, és megtárgyalták a formálódó KALME: portál arculatát is. Ezúttal a holland, francia, lengyel, orosz, lett, észt, osztrák és magyar evangélikus egyházak lelkész, újságíró, informatikus résztvevői mutatták be a saját egyházuk weboldaláit, melyek közül a Magyarországi Evangélikus Egyház honlapja - főképpen eseménynaptár-kezelő rendszerével - különösen is az érdeklődés középpontjába került. A médiakonzultáción egyházunkat Menyes Gyula püspöki titkár képviselte. A szervezet honlapja a www.kalme.net címen érhető el az interneten. Akik „átimádkoznak” a kínai nagy falon Beszélgetés ár. Tóth Károllyal, az Ökumenikus Tanulmányi Központ elnökével ► Sokszínűség az egységben címmel Rómában, a bencés rendi Sant’ Anselmo kolostorban tartották szeptember 16-20. között az 5. európai Kína-konferenciát. Az ökumenikus tanácskozást római katolikus és protestáns mozgalmak közösen szervezték a Szentszék és az Egyházak Világtanácsa (EVT) támogatásával. A tanácskozáson hazánkat ár. Tóth Károly nyugalmazott református püspök képviselte. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ elnökét a Magyarországon kevéssé ismert kínai kereszténység gyökereiről, mai helyzetéről és a szimpóziumról kérdeztük.- A katolikus egyház kínai missziójának kezdete a 13. századra nyúlik vissza, de a kereszténység jelenlegi helyzetére egy viszonylag közeli dátum, 1949. október i-je volt döntő hatással. A Mao Ce- tung vezette kommunisták ekkor kiáltották ki a népköztársaságot Kínában, és ettől kezdve az ateista marxizmus lett az uralkodó ideológia. Ez azt is jelentette, hogy radikális módon megszakítottak minden kapcsolatot a keresztény misszióval. Az úgynevezett „kulturális forradalom” idején - amely többek között Mao Ce-tung hatalmának megerősítését, a lehetséges riválisok elszigetelését szolgálta -, 1966 és 1976 között még erőteljesebben üldözték a keresztény vallások követőit. Mao halála után, 1976- ban Teng Hsziao-ping került hatalomra. Tulajdonképpen már vele megkezdődött egyfajta nyitás, de a ma is kommunista egypártrendszerű Kínai Népköz- társaság esetében teljes vallás- és lelkiismereti szabadságról még mindig nem beszélhetünk, noha az ez év március 1- jén életbe lépett új egyházi törvényük javított valamit a helyzeten.- Mű már ugyanakkor hivatalosan is működhetnek a vallási közösségek...- Kína az utóbbi években a legdinamikusabban fejlődő országok egyikévé vált, és ez a rohamos fejlődés nemcsak a gazdasági, hanem a vallási élet tekintetében is igaz. Az ország területe 9 millió 608 ezer négyzetkilométer, a népesség mintegy 1 milliárd 200 millió fő. A vallások tekintetében színes a paletta: a konfucianizmus, a buddhizmus, az iszlám, valamint a katolicizmus és a protestantizmus van jelen. Hivatalos becslések szerint Kínában 18 millió protestáns keresztény van. A nem hivatalos adatok pedig összesen 80 millió (!) keresztényről szólnak.- Hogyan épül fel a kínai protestáns egyház?- Ők a nálunk ismeretlen posztdeno- minacionális, azaz „felekezet utáni” szemléletben gondolkodnak. E4 a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden gyülekezet azt a teológiai irányt tartja, amelyben létrejött. Nem is nagyon tehettek eddig másként, azt ugyanis a hatalom nem engedte, hogy valamely keresztény egyház országos szinten is megszerveződjék. Ahogy azonban egyre több lett a protestáns keresztény, a kapcsolatépítés iránt is fokozódott az igény. A megoldáshoz vezető egyik első lépést a Kínai Keresztény Tanács (China Christian Council) létrehozása jelentette. Ma már szilárdabb szervezeti keret kiépítésén fáradoznak, napirendre került a püspökök, a püspökségek kérdése. Ami mindenképpen adva van a kínai protestánsok számára, az a közös teológiai alap: a Szentírás, a hitvallások (az apostoli és a niceai), Luther és Kálvin tanítása, valamint az úgynevezett „három önmozgalom” elvei.- Mik ezek az elvek?- A protestáns egyházakon belül létező úgynevezett „három önmozgalom’’ (Three Self Movement) elv lényege, hogy egy-egy gyülekezet tagjai közösségükön belül maguk végzik az igazgatással és a fenntartással kapcsolatos feladatokat, valamint az evangélizációt. Ez a kezdeményezés azzal a céllal jött létre, hogy segítse meglelni az egyház helyét a kommunista társadalomban. A marxisták és a teológusok közötti párbeszédet tekintve egyébként hazánk szolgáltatott modellt a kínaiak számára...- Ha jól tudom, az ötvenes években érkezett is hozzánk egy kínai delegáció.- Igen, 1956-ban jött ide az első kínai egyházi küldöttség. Az ottani kommunista kormány ekkor engedett először protestáns egyházi személyeket külföldre. Az apropót az Egyházak Világtanácsának galyatetői ülése szolgáltatta. Egyházi vonatkozásban egyébként a kínai-magyar kapcsolatok kezdete természetesen jóval korábbra datálható. Az Evangélikus Elet olvasói előtt nem ismeretlen az evangélikus misszionáriusok, Kunst Irén, Kunos Jenő és Herrmann Adolf neve. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a ma is élő, most kilencvenesz- tendős Ting püspök — aki a negyvenes években Genfben a Keresztény Diák-világszövetség titkára volt - többször is járt Magyarországon, és baráti kapcsolatot ápolt az itteni ébredési mozgalom tagjaival. Sajnálatosnak tartom, hogy a rendszerváltozással megszakadtak az egyházi vonatkozású magyar-kínai kapcsolatok. Talán újra fel lehetne eleveníteni őket, hiszen nagyszámú kínai közösség él a mai Magyarországon. A konferenciára visszatérve: magam annak köszönhettem a meghívást, hogy még a múlt század hatvanas-hetvenes éveiből ismerem közelebbről Ting püspököt. Ennek a barátságnak tulajdonítható, hogy magyar részről éppen engem ’hívtak meg az idei európai Kína-konfe- renciára.-Ez a tanácskozás már az ötödik volt a sorban. Kik és mikor rendezték az első Kína-konferenciát?- Az első összejövetelre a nyugat-európai protestáns és római katolikus misszió összefogásával kerülhetett sor 1991-ben Bad Sarowban, Németországban. Ezen magam is részt vettem. A következő Londonban volt 1994-ben, majd Norvégiában és Belgiumban volt Kínával foglalkozó találkozó.- Mi volt a témája ennek a mostani szimpóziumnak?- A világ protestáns és római katolikus egyházaiból érkezett több mint százötven résztvevővel zajló rendezvényen Kína egyházi-vallási fejlődéséről esett szó. Nyolc munkacsoportban kerestek választ arra a kérdésre, hogyan tudna Európa intenzívebb ökumenikus segítséget nyújtani ennek az ázsiai országnak. Kiemelt helyen szerepelt a Kína szociális fejlődésében való vallási részvétel ügye, de tárgyaltunk például a kínai egyházak teológiai pluralizmusáról is.- Feltűnt, hogy püspök úr is csak katolicizmust és protestantizmust említ. Kínában ez utóbbi nem tagolódik irányzatokra, felekezetekre? ■ - Kínában csak a katolicizmus és a protestantizmus megkülönböztetését tartják fontosnak. A mintegy négymillió tagot számláló kínai katolikus egyházon belül ugyanakkor különbséget tesznek a „hivatalos egyház” és a „földalatti egyház” között. Persze ugyanez megvan a protestánsok esetében is. Napjainkban a kínai állam és a Vatikán közeledéséről érkeznek hírek. A katolikus egyházban sokat foglalkoznak a kínai misszió kérdésével, ennek tudható be az is, hogy az idén Róma - és ott is egy bencés kolostor - volt a helyszín. Örvendetes volt látni, hogy katolikus testvéreink nemcsak beszélnek az öku- menéről, hanem tenni is készek ennek érdekében. Ezen a konferencián a Vatikán, valamint az Egyházak Világtanácsa képviseletében egyaránt részt vettek előadók. A téma iránt érdeklődő olvasók kedvéért talmin érdemes megemlíteni, hogy a bevezető előadásokat - katolikus részről - Crescendo Sepe kúriai spanyol bíboros, a Szentszék evangélizációs kongregációjának prefektusa, Roger Etchegaray nyugalmazott párizsi érsek, a Vatikán Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke, illetőleg Brian Farrell püspök, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának titkára tartotta. A San Paolo Fuori le Murabazilikában szeptember 18-án lezajlott ökumenikus istentiszteleten Maria Jepsen német evangélikus püspöknő hirdette az igét. A tartalmas tanácskozás végén a jelenlévők azon kívánságuknak adtak hangot, hogy jó lenne mihamarabb megrendezni a következő Kína-konfe- renciát. Ehhez még keresik azt az országot, amelynek megfelelő az ökumenikus háttere. ■ Gazdag Zsuzsanna FOTÓ MENYES GYULA
