Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-09 / 41. szám
KULTÚRKÖRÖK 2005. október 9. 5 ‘Evangélikus Élet^ * Madarász Gyula kiállítása a Vármegye Galériában „Jaj, de szép kiállítás!” - tört ki szinte önkéntelenül az egyik látogatóból az öröm hangja, már a kiállítóterembe lépve. Többen is felfigyeltek rá. Kérdő tekintetükre a választ hamarosan maguk a kiállított ak- varellek adták meg. Madarász Gyula derűt árasztó színekben tobzódó művei végtelen csendességükben is beszélnek, mesélnek - múltról és jelenről, szépről és fájdalmasról. Elgondolkoztatnak és biztatnak. Élményekben gazdag képei a magyar tájképfestészet nagyjait idézik. Nincs bennük semmi rendkívüli vagy egzotikus: megélt - az impresszionizmus minden finomságát, líraiságát tükröző - élmények. Szinte minden képe alá oda lehetne írni egy-egy költő verssorait. .Alföldi festészet” érzékenységgel, őszinteséggel telítve. Alkotásai a szülőföld, az otthon szere- tetéről tanúskodnak, emlékképei az értékek megőrzésére hívják fel a figyelmet. Elhagyott ház - Felégett tarló - Pusztuló örökségünk - Múltunk jelei: figyelmeztető ecsetvonások. Hegyoldal alján szépen gondozott, kétablakos kis családi házak, előttük modem autóbusz áll, felettük a hegytetőn Pannonhalma... Beszélő kép ez is. Elmondja, hogy a művész ecsetjét nemcsak a keze vezeti, hanem gyakran a lelke is. Sárga dsz - Tél a pusztán - Havasok Kárpátalján - Hóolvadás - Tavasz - Hajnal a Hortobágyon - Nyár - Domboldal fényeivel - Hortobágy virágai: a változó évszakok megörökítésében kitűnően kifejezi a tájban rejlő drámaiságot. Pusztuló örökségünk - örökségünk romjai című akvarelljei a művésznek a táj, a haza iránti hűségét hirdetik. Madarász Gyula a természet szerelmese, finom vonalú akvarelljeinek nem vélede- nül fő témája a fa, a víz, a föld, az erdőmező csodálatos világa, a falvak vonzása. Hajdúnánáson rendezte első kiállítását, amelyet azóta több mint félszáz követett. 1972-től vett részt csoportos, külföldi, majd egyéni kiállításokon, számos hazai és külföldi művésztelep alapító tagja, több mint húsz művészeti díj boldog tulajdonosa. Nem csak hazai vidékeket láthatunk a képein: találkozhatunk Erdély, Kárpátalja, sőt a francia Alpok megörökített tájaival is. A művész hetvenedik születésnapja alkalmából rendezett kiállításon Nagy Előd festőművész, Madarász Gyula alkotótársa és barátja adta át az ünnepeknek az őt ábrázoló emlékplakettet. A kiállítás október 15-ig a Vármegye Galériában (Budapest V., Vármegye u. 11.) keddtől péntekig, 10 és 17 óra között tekinthető meg. ■ SCHELKEN PÁLMA Tamás-templom Szegeden ► A fővárosi Tamás-mise sikerén felbuzdulva rendezték meg a keresők istentiszteletét Szegeden szeptember 28-án. Az áhítattal az alföldi egyetemi városban is az volt a szervezők célja, hogy a templomot eddig elkerülő embereket vezessenek Krisztus közelébe. Az est liturgiája sokkal kötetlenebb volt a Deák téren megismertnél, valamint Szegeden nem csupán evangélikus, hanem ökumenikus közösségbe várták a „tamáskodó” fiatalokat. A szegedi dóm altemploma mellőz minden hagyományos templomi külsőséget. Az egyszerű téglafalakon modem világítótestek, a templomtérben natúr fából készült székek. Csupán néhány színes kortárs festmény és egy felfüggesztett feszület jelzi, hogy szentélybe lépett a látogató. E „modem katakomba” megfelelő helyszíne volt a hétköznap esti áhítatnak. A gyülekezet körben, arccal kifelé foglalt helyet. Az Új ének című füzetből válogatott énekek között a liturgiában részt vevő fiatalok gyakran kimondott sóhajainkat, vágyainkat, bánatunkat tolmácsolták: mit is keresünk, hová tartunk, kihez forduljunk felfordult és kilátástalan világunkban? Majd egyszer csak megszólalt a biztató zene, és a gyülekezet a kör közepén elhelyezett oltár (színes térítőre állított váza, körülötte mécsesek) felé fordult, mely lehetőséget teremtett arra, hogy a hívek rátaláljanak egymásra, a közösségre és magára a megváltó Krisztusra. Ezután az istentiszteletet meghirdető ifjúsági csoportok lelkészei röviden elmondták gondolataikat Zákeus történetéről. Pálfai Zoltán római katolikus egyetemi lelkész meditációjában elmesélte, hogy a németországi ifjúsági találkozón mindent megtett azért, hogy minél jobb helye legyen, hogy személyesén is lássa a pápát. Később azonban rájött, hogy akkor önző módon nem a Megváltót, hanem saját személyét helyezte a központba. Cserháti Sándor evangélikus lelkész a vámszedő történetéről beszélve kiemelte, hogy talán nincs is nagyobb öröm annál, mint amikor valaki a nevünkön szólít meg bennünket. „Velünk most éppen ez történik. Isten fia személyesen mondja, hogy nálunk tölti az éjszakát” - folytatta. A záróimádság előtt a fiatalok meggyújthatták saját gyertyájukat a kicsiny mécsesek lángjával, arra utalva, hogy magukkal vihetik otthonukba Krisztus fényét. Az istentisztelet után tea és keksz mellett nyílt lehetőség kötetlen beszélgetésre. Bár a szegedi Tamás-templomba érkezők döntő többsége már eddig is tagja volt valamely felekezet ifjúsági közösségének, az istentisztelet mégsem volt haszontalan. Éppen Tamás apostol történetéből tudjuk, hogy a magukat Jézus közelében tudóknak is meginoghat a hitük. Ezért mindannyiunknak naponta vissza kell térnünk az Úrhoz, és valódi közösséget kell alkotnunk, mert csak így leszünk képesek másoknak is továbbadni a jó hírt. Erre Szegeden is lesz lehetőség, hiszen a közeljövőben ismét megrendezik a keresők istentiszteletét. ■ L.J.Cs. Jézus felszabadít ► A keresők istentisztelete Budapesten is újra hívogatja azokat, akik még nem tapasztalták meg Jézus megváltó szeretetét. Október 16-án este várja a budavári Bécsi kapu téri templom a lelki szabadság megtalálására vágyó fiatalokat. A résztvevők már fél hattól élhetnek az egyházunk gyakorlatából kikopott gyónás lehetőségével. Horváth-He- gyi Olivért, az Északi Egyházkerület püspöki titkárát, a Tamás-mise egyik szervezőjét egyebek mellett arról kérdeztem, hogy a mostani alkalom más lesz-e, mint az első volt, és hogy mit jelent a mottó...- Úgy hírlik, hogy október 16-án kissé más mise részesei lehetnek az érdeklődők, mint pünkösdkor a Deák téren. Min változtattak a szervezők?- A visszajelzésekből is tudjuk, de magunk is éreztük, hogy a fél évvel ezelőtt megrendezett két és fél órás Tamás-mise bizony hosszú volt. Mindenképpen gördülékenyebben kell megoldanunk az úrvacsorái részt, amely elhúzódott, valamint az imajárást, amelynek keretében a résztvevők a térdeplő imádságot, a személyes áldást, a gyertyagyújtást vagy a meditativ csendességet választhatják. Lerövidítjük az imádságot, és a jelenlévők várhatóan nagy száma miatt a pünkösdihez képest megháromszorozzuk az áldást osztó lelkészek létszámát. Az a célunk, hogy ez az istentisztelet ne legyen hosszabb két óránál.- A zenei rész változatlan marad? Többen is nehezményezték, hogy nincsenek hagyományos korátok.- A Tamás-mise a keresők, a kételkedők istentisztelete. Abban a pillanatban, amikor valaki beépül egy gyülekezetbe, találkozni fog a korálokkal. Az énekek tekintetében mi most a pünkösdi misén kialakult arányokat szeretnénk megtartani.- A mise mottója: „Szabad vagy!” Mit jelent ez?- Legalább két dolgot jelenthet. Egyrészt hirdetheti az egyházról, hogy befogadó közösség vagyunk, tehát bármilyen ember is vagy, szabadon jöhetsz hozzánk. A zöld plakátokon, szórólapokon található jelmondatunk tehát semmiképpen sem az egyház rosszul értelmezett liberális gondolkodására utal, hanem a krisztusi nyitottságra. Jézus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan..." (Mt 11,28) Arra gondoltunk, hogy érdemes lenne olyan megszólítást találnunk, amelynek hallatán (olvastán) a nagyvilágban járó-kelő emberek felkapják a fejüket. Olyan megszólításra gondoltunk, amely érdekes, amely nem megszokott az egyházi szóhasználatban. Az a célunk, hogy eljöjjenek az emberek. A konzervatív, a hagyományokat mindenek fölé helyező keresztények számára lehet, hogy idegenül hangzik, de mi elsősorban a keresőkhöz szeretnénk szólni. Ezért célszerű volt a világi szóhasználatból választani a mottót.- Az embereknek az egyházzal kapcsolatban legelőször a kötöttség jut az eszükbe...- Pontosan arra utal ez a kijelentés, hogy te Jézusban szabad ember vagy. Szabadon élheted meg a hitedet, nem kényszerből; szabadon tartozhatsz az egyházhoz úgy, hogy azt senki sem teszi számodra kötelezővé. A lelki szabadság lehetőségére, a szabad döntés lehetőségére igyekszünk rámutatni ezzel a mondattal: szabad vagy arra, hogy keresztény légy. Szabad vagy arra, hogy Jézushoz tartozz, hogy keresztény emberként gondolkodj. Azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok lássák meg: szabad akaratukból tartozhatnak Jézushoz, mindenféle kényszertől mentes, hitbeli döntés alapján élhetnek. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az egyház célja nem az, hogy az istentiszteleti alkalmakkal magához láncolja a betévedőket, hanem hogy Jézushoz vezesse őket. Az egyházban hangzik Isten igéje, amely tényleg idő- és térbeli korlátozást jelent, de mindemellett egész keresztény életünket úgy szeretnénk megélni, hogy Krisztusban és általa szabadok vagyunk a bűntől. Ha már bennem él Krisztus, akkor ez a szabadság a jóra fog felszabadítani engem. És ekkor már nem köteléknek tartom az egyház szokásait, hanem olyasvalaminek, ami belülről, a szabadságból fakad.- A szabadság üzenetét úgy is értelmezhetjük, hogy a hitre térés megtisztít azoktól a világi rossz szokásoktól, amelyek rabbá tesznek bennünket?- így van. Ez is benne lesz. Minden Ta- más-mise offertóriumának a felét valamilyen nemes célra szeretnénk felhasználni. Pontosan a mostani mottóból következik az, hogy az alkoholbetegek rehabilitációjával foglalkozó, evangélikus gyökerű györkönyi Szőlőtő Alapítvány kapja meg az összeget, hogy ezáltal is hirdessük: szabad vagy. Azaz ha Jézushoz tartozol, akkor szabad leszel a függőségeidtől. Ez a mise során az igehirdetésben is szerepet kap, az alkalom végén pedig szabadult alkoholisták mondanak majd pár szót arról, hogy Jézus hogyan tette őket szabaddá. ■ Czakó Kriszta A kommunikáló egyház Katolikus médiakonferencia a Keresztény Közéleti Akadémián ► Ha valaki üzenetet akar eljuttatni a másikhoz, választania kell valamilyen médiumot, amelyen keresztül közvetíteni tudja az információt. Ebből az alaphelyzetből kiindulva magától értetődőnek tűnik, hogy a nem e világi üzenettel rendelkező kereszténység kétezer éve csakis kommunikációs helyzetekben értelmezheti helyesen önmagát és küldetését. Jelen korunk tömegkommunikációs társadalmának viszonyai azonban olyan kihívások elé állítják a tradicionálisabb közlési formákhoz szokott egyházakat, melyeknek csak akkor felelhetnek meg, ha megtalálják a helyüket, kialakítják hiteles arculatukat, és újra tudják fogalmazni identitásukat a széles tömegeket kiszolgáló média rohamosan változó világában. Média az egyházban, egyház a médiában - Kommunikációs kihívások a Magyar Katolikus Egyház 21. századi működésében - ezzel a címmel rendeztek egész napos médiakonferenciát október i-jén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia előadótermében. A rendezvényre a többi felekezet sajtóorgánumainak a munkatársait és a világi média képviselőit is meghívták. A tudományos igényességgel összeállított előadás-sorozat célja az egyház médiában való megjelenésének, a médiaszereplésből leszűrt egyházképnek és a jelenlegi kommunikációs sémáknak az elemzése, valamint az eddig összegzett tapasztalatok alapján új és hatékony médiastratégiák keresése volt. Az előadások és kerekasztal-be- szélgetések három nagy témakör köré csoportosultak: a délelőtti előadók az egyházi médiastratégiák és a társadalmi környezet kölcsönhatását, illetve viszonyrendszerét járták körül; délután az egyház társadalmi tanításának kommunikációs kódjaival ismerkedhettek meg a jelenlévők; a kerekasztal-beszélgetéseken pedig egyházi és világi médiaszakemberek folytattak eszmecserét az egyház és a média kapcsolatának általános jelenségeiről. A Keresztény Közéleti Akadémia szervezésében megrendezett konferenciát az akadémia elnöke, dr. Kránitz Mihály nyitotta meg. Dr. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára nyitóelőadásában a katolikus egyház 21. századi kommunikációs stratégiáit ismertette. Rámutatott, hogy az egyháznak új megjelenési formákra van szüksége a médiában. Ezeknek elsősorban lelkipásztori alapvetésűeknek kell lenniük, mert erre alapozhatóak igazán hatékonyan az egyház médiaszereplésének változatlan céljai: az új missziós módszereknek a nem hívők megszólítása érdekében történő kidolgozása, a széles körű társadalmi párbeszéd kialakítása és az egyház társadalmi beágyazottságának erősítése. Dr. Tomka Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Intézetének vezetője a legújabb vallásszociológiai felmérések eredményeivel ismertette meg a hallgatóságot. Az előadásban említett, a társadalom vallásos tendenciáinak a változásait bemutató adatok olyan kiindulópontként szolgálnak, amelyek figyelembevétele nélkül nem képzelhető el az egyházi nyilvánosság megfelelő formáinak a kialakítása és a médiaszereplés hatékonyságának a növelése. Az egyház és média kapcsolatát taglaló szekcióban Szerdahelyi Csongor, az MKPK sajtóirodájának vezetője hangsúlyozta, hogy az egyházak jövőjének a szempontjából döntő jelentőségű a médiában való színvonalas jelenlét. Ennek kapcsán az egyházi pénzforrások elosztásának kényes kérdésére is kitért: Franz König bíborost, volt bécsi érseket idézte, aki szerint az intézmények működtetése és az egyházi dolgozók fizetése mellett a források egyharmad részét az egyház sajtójára kellene fordítani. Az egyház médiaszereplését kerekasztal mellett vitatták meg a világi sajtó meghívott szakemberei. Az MTI, a Népszabadság, a Heti Válasz, a Magyar Nemzet, a Magyar Rádió, az MTV és a HVG egy-egy munkatársa az egyházak kommunikációjával és médiaszereplésével kapcsolatos tapasztalatait ütköztette egymással, és osztotta meg a közönséggel. Az egyház mibenlétéről szóló teológiai vitának és az egyházi nyilvánosságról folytatott társadalomtudományi diskurzusnak nem lenne szabad elkülönülnie egymástól. A nyelvhasználat különbözősége miatt kommunikációra van szükség. Jézus nagy kommunikátor volt, és az egyházra is közlésformákon keresztül megvalósítható feladatot bízott. Mindig is kommunikációs társadalomban éltünk, az egyháznak azonban a megváltozott viszonyok között is helyt kell állnia, és Krisztustól kapott küldetését a tömegkommunikációs médiumok felhasználásával is végre kell hajtania. ■ Petri Gábor Luxushotel és kápolna Van-e létjogosultsága egy imádságra, igehallgatásra hivatott épületnek a felső tízezer által látogatott luxuskömyezet- ben? A Budapesttől húsz kilométerre lévő, hetven hektáron elterülő gödi Pólus Palace Thermal Golf Club Hotel tulajdonosa, Pólus Péter és helyettes vezérigazgatója, Tasi László szerint igen. Neki köszönhetően az ötcsillagos hotelépület melletti Kápolna-domb tetején immár - ízléses egyszerűséggel épített - ökumenikus kápolna várja mindazokat, akik „nemcsak kenyérrel” élnek... Október 2-án, yasámap délután Beer Miklós váci római katolikus megyés püspök, D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, Fónagy Miklós váci református esperes és Papp Miklós görög katolikus lelkész nemcsak megszentelte a magas fenyők árnyékában emelt kápolnát és a szállodát, hanem imádságba foglalta a közel százfőnyi személyzet életét is, becsületes, erkölcsös, Istennek tetsző munkájukhoz kérve Isten áldását. Létesült tehát egy hely, ahol elcsendesedhet a tulajdonos éppúgy, mint a vendég vagy a személyzet. S hogy mit tett volna Jézus, ha őt is meghívják? Biztos vagyok benne, hogy mielőtt elmegy, valami ilyesmit mond: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra...”, és talán elkezd beszélni arról, ami örök, ami szent, ami az üdvösséghez szükséges. Jézus és tanítványai ott beszéltek Isten országáról, ahol csak tehették; ott voltak, ahonnan nem küldték el őket. S vajon jelen volt-e Jézus ezen a vasárnapon az öt csillag alatt? De hisz meghívták... ■ Horváth-Hegyi Olivér
