Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-09-25 / 39. szám

‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2005. október 2. 11 Jó tudni... élelmiszer-vásárláskor ► A tisztelt vásárló megkímélheti magát a tö­meghiányos, lejárt minőségmegőrzési idejű, félrevezető feliratú, minőséghibás áru meg­vétele okozta bosszúságtól, ha figyelmesen elolvassa és megszívleli a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség élelmiszer-vásárlással kap­csolatos tanácsait. Vásárlás előtti tudnivalók A hazai statisztikai adatok ta­núsága szerint a háztartások kiadásainak legnagyobb részét az élelmiszerek vásárlására fordított összegek teszik ki. Ha tartós fogyasztási cikket, telket, lakást vásárolunk, akkor a lényeges tulajdonságairól előze­tesen tájékozódunk. Ugyanakkor még az élelmisze­rekre költött összeg nagysága sem ösztönöz ben­nünket arra, hogy kellő figyelemmel vásároljunk. Üzlettípusok, reklámkiadványok, akciók. Az élelmi­szer-vásárlásánál elsődleges szempont, hogy e cél­ból mindenképpen üzletet keressünk fel. Az üzlet külső és belső megjelenése meghatározó lehet. Az áru tárolása, bemutatása, a kínálat bősége, az eladó­tér tisztasága mind-mind olyan információ, amely­re vásárláskor érdemes odafigyelni. Az utóbbi évek­ben országszerte nyílnak a különböző üzletláncok egységei. Ezen üzletek - működjenek az ország bár­mely területén - berendezése, áruelhelyezése, szín­világa azonos és az adott láncra jellemző. Azono­sak továbbá reklámkiadványaik is, amelyekben az éppen aktuális akciós termékeiket mutatják be. Természetesen az üzletláncok szakemberei fi­gyelik egymás tevékenységét, és igyekeznek küzde­ni a vásárlók kegyeiért a fogyasztói árak és az akci­ós termékkínálat terén. Ezek a reklámanyagokban meghirdetett akciók persze mindig az aktuális ter­mékek fogyasztói árának csökkenéséről tudósíta­nak - egy adott időszakon belül és általában csak a készlet erejéig. Fontos tudni, hogy a későbbi megle­petések elkerülése érdekében bármely élelmiszer, így az akciós élelmiszer is csak a feltüntetett minő­ségmegőrzési vagy fogyaszthatósági időn belül áru­sítható. Ha az üzletben nagyobb mennyiségű lejárt élelmiszer van, azt tovább árulni csak az illetékes ál­lat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomással történt bevizsgáltatás után szabad. A bevizsgálta­tott árut csak a hatóság által meghatározott ideig, értékcsökkentve és figyelemfelhívó tábla kihelyezé­se mellett szabad értékesíteni. Tehát az akciós érté­kesítés nem keverendő össze a lejárt szavatossági idejű élelmiszer kiárusításával. Mindezek után, ha kiválasztunk egy árban és kí­nálatban számunkra megfelelő üzletláncot, és nagy PÁSZTORNAPLÓ ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla bevásárlást készülünk végezni, a nagy összegű megtakarítás vélhetően csak ábránd marad, hiszen általában az előre tervezettnél lényegesen többet költünk. Az üzletláncok ugyanis úgy alakítják ki üzletpolitikájukat, hogy kedvcsinálóként többféle termékcsoportból is hirdetnek akciót, és a vásárló mást is - nem akciós termékeket is - megvásárol. Választék-ár felmérés. Annak a háziasszonynak, aki a lakásához vagy a munkahelyéhez legközelebb eső üzletet választja bevásárlás céljából, valószínűleg nem lesz lehetősége összehasonlítani az árakat. Pe­dig érdemes. Talán azok a rutinosak, akik a nagy be­vásárlásokat az általuk legkedvezőbbnek ítélt üzlet­láncnál végzik, és csak a napi cikkeket vásárolják a közelben. Nemcsak a kereskedők teszik „bonyolult­tá” az élelmiszer beszerzését azzal, hogy egymás után nyitják üzleteiket, és akciót akció után hirdet­nek, hanem a gyártók is. Hogy miért? Azért, mert a gyártók sokszor nem más összetételben vagy a korábbitól eltérő csomagolásban hozzák forgalom­ba termékeiket, hanem a tömegükön vagy a térfo­gatukon változtatnak. Na nem sokat, csak éppen annyit, hogy a megszokásból vásárló fogyasztónak talán fel se tűnjön. Például az üzletek polcairól fo­kozatosan eltűntek a 200 milliliteres vagy 200 grammos poharas tejtermékek, és helyette megje­lentek a 180, 175 és újabban már a 165 grammos áruk is. Hasonló tömeg- és térfogatcsökkenés más élelmi­szernél is megfigyelhető. A tömeg- vagy térfogat­csökkenés nem párosul fogyasztóiár-mérsékléssel, ezért ember legyen a talpán, aki csúcsidőben egy be­vásárlóközpont forgatagában gyors fejszámolással el tudja dönteni, hogy mely kiszerelésű termék meg­vásárlása a leggazdaságosabb. Ezért a fogyasztó ér­dekében jogszabály mondja ki, hogy a termékeken a fogyasztói ár mellett fel kell tüntetni az egységárat is. Az egységár 1 kg vagy 1 liter élelmiszer árát jelenti. Ez a fogyasztónak egyfajta tájékozódást, segítséget nyújt, így könnyebben eldöntheti, hogy a kiválasz­tott élelmiszert kisebb vagy nagyobb csomagolás­ban érdemes-e megvásárolnia. ■ Benkovics Sándor (Forrás: Tudatos Vásárlók Egyesülete) Katonadolog A történelem az élet tanítómestere - mondták egykor a böl­csek és afilozófitsok Nemcsak a történelmet, hanem egyéni életünket figyelve is sok mindent tanulhatunk. Én úgy mon­danám: Isten a történelmen és egyéni életünkön keresztül ve­zet és tanít mindannyiunkat. Ezért is engedtem a kérésnek hogy életem egy darabját közkinccsé tegyem. 1982-t írtunk, és én huszonegy évesen életpályám módo­sítására készültem. Elektronikai műszerész végzettséggel a zsebemben és a műszaki egyetemen eltöltött egy év után Is­ten hívásának engedve az Evangélikus Teológiai Akadémi­ára jelentkeztem. Felvettek és néhány napra rá behívót kap­tam sorozásra, ráadásul öt darabot. Átestem az orvosi vizs­gálaton, melynek eredményeként „A” kategóriás lettem, az­az teljesen alkalmasnak bizonyultam a sorkatonai szolgá­latra. A sorozáson a tiszt megkérdezte: „Miért van magának ennyi behívója, talán csak nem kártyázni szokott velük?” En halkan így szóltam: „Ennyit küldtek”- Na jó, szakmáját és képzettségét figyelembe véve Ta- szárra megy a híradósokhoz - közölte szárazon, majd meg­kérdezte:- Egyébként most mivel foglalkozik honvéd elvtárs?- Tanulmányokra készülök - válaszoltam.- Hol fog tanulni?- Budapesten, a teológiai akadémián.- Felvették?-Fel.- Akkor most nem megy Tászárra, hanem jövőre megy vagy Lentibe, vagy Marcaliba. (Ide tudomásom szerint a lel­készjelölteket és az elítélteket vitték) Ma sem tudom, hogy volt bátorságom ahhoz, hogy a kö­vetkezőket mondjam:- Ezredes elvtárs, nekem az lenne a kérésem, hogy most mehessek katonának- Miért?- Azért, mert a teológián nyelveket kell tanulni, és ha el­kezdtem, nem szeretném megszakítani. Vigyenek el most.- Nézze, honvéd, értse meg, nincs több hely a néphadse­regben.- Ezredes elvtárs, ezt nem tudom elfogadni: egy honvéd- nak nincs hely?! Mire egyre vörösebb arccal és szúrós tekintettel a követke­zőket mondta:- Vegye tudomásul, honvéd: azt, hogy itt ki és mikor és hova megy, én mondom meg. Itt a személyi igazolványa, a katonakönyve, és maga most kimegy azon az ajtón. Ujjúval az ajtóra mutatott. Én kimentem. Hogy mit írtak rá a kartonomra, nem tudom, de a teológiai tanulmányok öt éve alatt csak kettőnket - engem és egy társamat - nem vit­tek el katonának 1987-ben végeztem, és megkezdtem a segédlelkészi szol­gálatot. Mivel felszentelt lelkészt már nem vittek katonának elkezdtem katonaadót fizetni. Három hónap befizetése után egy összegben visszaküldték a pénzt. Lelkiekben arra készül­tem, hogy talán most visznek el katonának Felkerestem a területi hadkiegészítő parancsnokságot, ahol tájékoztattak, hogy azért küldték vissza a pénzt, mert változik a rendelet, és magasabb katonaadót kell majd fizetnem. Közben rend­szerváltozás történt, s mire fizetnem kellett volna, már el­múltam harmincegy éves, így nem került rá sor... 1999-ben vártuk második gyermekünk születését. Orvosi felülvizsgálatra vittem a feleségemet; ezalattfeltörték a gépko­csinkat, és a benne felejtett igazolványaimat némi készpénzzel együtt ellopták Benne volt a katonaigazolványom is, íg megint a hadkiegészítő parancsnokságon kötöttem ki. Meg­kérdezték: „Hol lakik mikor született, volt-e már katona?” A válaszok alapján kikeresték a kartonomat, s a következő kér­dést tették fel: „Ön most is lelkészként dolgozik?” Igenlő vála­szom után a tiszt eltépte a kezében levő kartonomat, és a sze­metes kosárba dobta e szavak kíséretében: „Magának már nem lesz erre szüksége.” így sem katona nem voltam, sem ka­tonaadót nem fizettem, végül a nyilvántartásból is töröltek A történetnek azonban még nincs vége. 2000-et írtunk amikor püspököm behívott azzal, hogy van eg elképzelése: nem volna-e kedvem tábori leikészi szolgálatot vállalni... ■ Sándor Frigyes (boldogan gyülekezeti szolgálatban maradt lelkész) EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEV ÉL &EVÉL&LEV ÉL A többszörösen megnyúzott és mégis eleven róka esete Reflexiók dr. Frenkl Róbert írására Először ingerelt, később „csak” mélységesen elszo­morított dr. Frenkl Róbert írása, amely Eg letűnt rend­szer „teológiája” címmel jelent meg lapunk 2005. szeptember n-i számának 3. oldalán. A szerzőjétől megszokottan hajlékonyán fogalmazott cikk több megállapítása mellett nem mehetünk el szó nélkül, mert akkor pontatlan és erősen egyoldalú monda­tai korrekció nélkül maradnának. Kezdjük mindjárt az elején! Bizony van teológiai humor, sőt a Szentírásból még az is kiderül, hogy az Úristennek is van humora (lásd Bábel tornya törté­netét), de amit a cikkíró tesz, az legfeljebb - az ügy­höz méltatlan - szellemeskedés. A tavalyi METT-ülés és a Frenkl Róbert által most célkeresztbe vett KÉMELM-konferencia résztvevő­jeként tanúsíthatom, hogy egészen sajátos értelme­zéssel tárja a nyilvánosság elé a történteket. Többek között arról sem szól, hogy a mostani konferenciá­ra éppen azért került sor, mert a múlt évi METT-ülés enyhén szólva is adós maradt a kitűzött téma ala­pos feldolgozásával. Ezért az itthoni szervezés hiá­nyosságait akarták a mostani rendezvény szervezői (Pátkai Róbert, Gémes István és a többiek) pótolni. Si­kerrel tették. A Gémes István által tett súlyos bejelentés, tud­niillik hogy a KÉMELM (Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége) a maga részéről ezzel a konferenciával lezárja a dia- kóniai teológiával való foglalkozást, nem valami bonmot volt - ahogy a cikkíró szeretné beállítani -, hanem az ügynek azokra való átruházása, akik a maguk részéről még mindig adósságot hordoznak. És ezek mi magunk vagyunk: a hazai, a Magyaror­szági Evangélikus Egyház. Ok megtették, amit megtehettek - és mi? Őszinte szomorúsággal meg­követem a Frenkl-cikk által megbántott testvérein­ket. És tudom, nem csak a magam részéről bizto­síthatom őket arról, hogy köszönettel adózunk a kritikai szolidaritásból fakadó teológiai munkáju­kért, amellyel segíteni akartak, hogy a sok kárt Még egyszer a diakóniai teológiáról Szokatlanul sok helyeslő reflexiót kaptam az Evangélikus Élet szeptember n-i számában megjelent írásomra. Ittzés János püspök kritikája mellett ketten kifogásolták a cikk - szerintük -gúnyos hangnemét. Mindez indokolja, hog ér­demben reagáljak Ittzés János véleményére. Nyilván nem nekem kell igazságot tennem abban a vi­tában, hog mennyire eleven a diakóniai teológia. Minden­esetre lelkész, teológiai tanár, püspök - és íg tovább - is egetértett írásommal. Nem tettem mást, mint hog össze­geztem a már 1989-ben kialakított véleményemet, amely­ben megerősített Szabó István püspök előadása. Nem vita­tom Ittzés János álláspontjának őszinteségét, bár egetlen érvet sem hozott fel a véleménye mellett. Gyengíti pozíció­ját írásának utolsó mondata is, melyben a KÉMELM-kon­ferencia ,fertőzésellenes” teológiai munkáját emeli ki. A KEMELM-tagok előadásai érdekes, színvonalas él­ménybeszámolók voltak, de legfeljebb egháztörténelmi szempontból bírtak tudományos igénnyel. Teológiai szem­pontból Szabó István már említett előadása, amely „szocio­lógiai teologizmusnak" minősítette a szolgálat teológiáját, valamint Csepregi András más megközelítésű referátuma közelített tudományos igénnyel a kérdéshez. Azért is jó lenne a téma egházon belüli rendezése, mert nem lenne szerencsés, ha most a diakóniai teológia elutasí­tása válna lojalitási kérdéssé, és ezért kellene erőltetetten életben tartani. Ehhez képest a többi észrevételem apróság; lényegében az érvek helyetti minősítéseket említhetem. Hajlékonynak és szellemeskedőnek minősít kritikusom. Valóban nem vágok merev, a szellemi élet ezt kizárja; a másik jelző ízlés dolga. Életkoromból adódó megértéssel fogadom, hog Ittzés püs­pök úr „őszinte szomorúsággal” megköveti a cikkem által megbántott testvéreinket. Jobb, ha mindenki maga helyett kér bocsánatot, ha ez szükséges. És jobb persze, ha a „meg­bántottál” sem helyettesítik Az életkor nem érdem, nem is szoktam rá hivatkozni, de Ittzés János méggerek volt, ami­kor Gémes Istvánnal többek között nag pingpongcsatákat vívtunk a Deák téren, és Pátkai Róberttá is szerettük egy­mást. Nem hiszem, hog most kezdenénk el visszakérni a babaruhát. Ha tévednék és megbántottam ifjúkori barátai­mat, akkor magam fogok bocsánatot kérni. okozó diakóniai teológia terhes örökségét valami­képpen feldolgozzuk. Van itt még más is. Bizony csúsztatás van abban, amit Frenkl Róbert a néhai Vajta Vilmossal szembeni adósságunkról mond. Ugyanis nem a Vajta Vilmos és a késő nyolcvanas évek hazai egyházi vezetése között zajlott levelezésnek a nem publikálása a fő kérdés, hanem az, hogy az akkori egyházi vezetők által írásban tett ígéret ellenére miért nem jelent meg mind a mai napig magyarul Vajtának a diakó­niai teológia ügyében írt - A diakóniai teológia Ma­gyarország társadalmi rendszerében című - elemző könyve. Még most sem! Pedig még a konferencia meghívóján is olvashattuk az ígéretet, amely a rég­óta várt könyv sajtóbemutatójával kecsegtetett. Ki a felelős azért, hogy megint - másfél évtized után is - enyhén szólva megmosolyogni való kifogásokat hallhattunk csak a Luther Kiadó igazgatójától? És azt sem hallgathatom el, hogy nem kevesen vagyunk, akik szerint a cikk szerzője által többszö­rösen megnyúzott rókának nevezett diakóniai teo­lógia még ma is eleven. Az egykor kötelező udvari teológia ma már természetesen másként van jelen, mint egykor, és a fő veszély nem is az, amiről Frenkl Róbert írása végén szól. Ha ma valaki bármilyen irányú politikai elkötelezettségét akarja képviselni az egyházban, annak ehhez - az egyház lényegétől egyébként idegen és helytelen tettéhez - nincs szüksége semmilyen kvázi-teológia trójai falovára. A veszély mégis a diakóniai teológia bokrából le­selkedik ránk. Lutheri teológiai bázisunkat, a ke­reszt dicsőségét, evangéliumhirdetésünket veszé­lyezteti ma is ez a sokszor komolyan nem vett fertő­zés. Ettől csak úgy magától nem fogunk szabadulni. Bizony komoly teológiai munkára van és lesz még szükség ahhoz, hogy - ha Isten megszán bennün­ket - kigyógyulhassunk belőle. A gyógyítás folya­matában egy alapos kezelést kaptunk a piliscsabai KÉMELM-konferencián. Köszönet érte. Ittzés János Nem én csúsztatok. A konferencián elhangzott eg fel­szólalás, mely kfogásolta, hog az említett levelezés nem ke­rült nyilvánosságra. Magam erre reflektáltam, a Vajta- könyv ügyével nem is foglalkoztam. Azt már senki ne írja elő, hog mit emeljek én ki eg beszélgetésből. Egébként amit a levelezésről írtam, az a Vajta-könyvre is vonatkozik Nem vágok az ígérettevők fogadatlan pró­kátora, hiba volt, hog nem szorgalmazták jobban a fordí­tást, a kiadást, de nyitott volt a kapu, be lehetett volna menni rajta azoknak is, akiknek inkább volt szívügyük a dolog. De lehet, hog célszerűbb volt a túlélőmúlt bizonyí­tékaként megtartani az üget. Az persze megint csak ügetlenség, hog késik az elkészült könyv piacra kerülése. Nem hiszem, hog ebben tendencia lenne, tételezzük fel a tisztességet egmásról. Nem szeretnék új frontot nyitni a vitában, de személyes tapasztalatom, hog Vajtának a Magarországi Evangéli­kus Egyház volt a fontos, nem pedig a könyvének a kiadá­sa. Ez utóbbit főként indikátorként használta - annak tesztelésére, hog valóban igazi-e itthon a fordulat. Mielőtt hazajött, felhívott - máig sem tudom, hog kinek a taná­csára -, és két kérdést tett fel. Azt tudakolta, hog megbíz­hat-e az itthoni egházkormányzásban, illetve hog - ezzel is összefüggésben - nem kell-e valamilyen provokációtól tartania, nem kerül-e kínos helyzetbe. Legjobb tudásom szerint tájékoztattam; kétségkívül nag hatással volt rám a beszélgetés, főként az a felelős egházszeretet, amely Vajta Vilmos szavaiból áradt. Örömmel jött, de csak akkor akart jönni, ha biztos lehet benne, hog jó üget, az egyház meg­újulását szolgálja. Ittzés János kétszer is utal arra, hog nem csak a maga nevében ír. Ez esetben kérem a többieket is, hogy mérlegeljék még egszer írásomat és jelen válaszomat. Köszönöm Ittzés püspök úr reflexióit. Még mindig nem mondhatjuk el, hog egházunkban a testvéri kriti­ka megszokott, elfogadott. Ezért is örvendetes, ha valaki vállalja ezt, és ha bizonyos kérdésekben nem is értünk eget, mindenképpen köszönettel tartozom megszívlelen­dő gondolataiért. Csak a nyílt, őszinte beszéd segít a ba­jok orvoslásában. Frenkl Róbert Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220 Egy hívás - és valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa. v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents