Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-25 / 39. szám
‘Evangélikus Élet!? EVANGÉLIKUS ÉLET ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ 2005. október 2. 3 URAM, SZERETEM A.TE HÁZADAT..." Felszentelésének százharmincötödik évfordulójára megújult a répcelaki evangélikus templom. A munkálatok során renoválták a keresztet, a kupola tetőzetét, a bádogborítást és a teljes óraszerkezetet; a harangtoronyban kicserélték az ablakokat. Kívül új vakolat és festés került a falakra. Felújították a templomkerítést és a -kaput is, valamint a templom előtti díszteret, amely díszkivilágítást is kapott. A közel húszmillió forintos beruházást az országos egyház nyolcmillió forinttal, a répcelaki önkormányzat ötmillió forinttal támogatta, a többi a gyülekezet tagjainak az adományaiból gyűlt össze. Az újjászületett istenházát és az új harangot a múlt vasárnap szentelte föl ünnepi isten- tisztelet keretében Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Az ünnepi közgyűlésen a Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Ve- rasztó János idézte fel a munkálatokat. Az alkalomhoz méltó gazdag fogadást követően délután Kamp Salamon vezényletével a Lutheránia énekkar adott lélekemelő koncertet a templomban, ahol az új harangok is megszólaltak a hívek örömére. A záróáhítatot Keveházi László nyugalmazott esperes tartotta. ■ B.E. „Kezdetben teremtette Isten.. „Nagy bumm” vagy isteni teremtés? A világ és az élet létrejöttének kérdése mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Napjainkban is ki így, ki úgy vélekedik a kezdetekről. Ez az izgalmas téma állt a Deák téri Evangélikus Szabadegyetem szeptember 21-i alkalmának középpontjában is. A Fejlődés vagy teremtés? Evoludonizmus vagy krea- cionizmus? címmel megrendezett fórumbeszélgetés résztvevője ár. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, az egyetem Hittudományi Karának professzora és dr. Szentpétery Päer, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense volt. A beszélgetést Kodácsy Tamás, a református egyetem hittudományi karának tudományos munkatársa, doktorandusz vezette. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." (iMóz 1,1) A Szentírás első mondata nem mindenki számára egyértelműen elfogadható igazság. Másként vélekedik róla egy keresztény ember, és másként egy olyan természettudós, aki nem hisz Istenben. A kezdeteket teológiai szempontból megközelítő referátumokat hallhattak mindazok, akik múlt hét szerdán ellátogattak a belvárosi evangélikus gyülekezet dísztermébe. Bevezetésül Kodácsy Tamás az „alapfogalmakat” tisztázta. Elmondta, hogy az evoludonizmus szót általában az egyház alkalmazza, mégpedig a társadalmi és kulturális fejlődés megjelölésére. A kreacwnizmus kifejezést Mózes elsőkönyve első két fejezetének szó szerinti értelmezésére vonatkoztatta. Ez utóbbi irányzat képviselői arra törekednek, hogy a bibliai leírást tudományos érvekkel támasszák alá. A teológiát és a természettudományokat pedig a konkordisták próbálják meg összeegyeztetni egymással. A16. századig teljes volt az összhang a teológia és a természettudományok között - emelte ki dr. Szűcs Ferenc. A „rendet” Nikolaus Kopernikusz (1473-1543) lengyel csillagász „borította fel” azzal az állításával, hogy nem a Föld, hanem a Nap a világegyetem középpontja. Egyházi részről annak a francia hugenotta teológusnak - Isaac La Peyrére-nek (1596-1676) - a nevét kell megemlítenünk, aki Preadamitae (Ádám előttiek) című, 1655-ben megjelent könyvében azt a kérdést tette fel, hogy vajon összeegyeztethe- tők-e egymással a történelmi ismeretek és a bibliai nemzetségtáblázatok leírásai, vagyis annyi idős-e a világ, amennyinek a Szentírás alapján gondoljuk. Az általa és mások által felvetett elméletek az egyház részéről különféle, az O- és Újszövetség tekintélyét óvó reakciókat váltottak ki. A református professzor nem „védekezett”; a hit és a tudomány közti feszültséget illetőleg előadása végén így összegzett: „Ha az evolucionizmus ideológia, akkor a teológia ellenfele. Ha természettudományos hipotézis, akkor beszélgetőpartnere lehet a teológiának.” Más-más szempontot tart szem előtt a hívő és a természet- tudományok embere - ennyiben dr. Szentpétery Péter docens is egyetértett az elhangzottakkal. Az előadó azt a szerinte egyáltalán nem mellékes kérdést állította középpontba, hogy ha a világ a Teremtő műve, akkor meddig és mennyire érvényesek a tudományos felismerések és eredmények. Keresztény hit és természettudomány nem állhat ellentétben egymással, mert mind a kettő más síkon mozog, „csak” éppen megfelelően kell őket definiálni. Hangsúlyozta, hogy „ebből az következik, hogy senkinek sincs igaza, aki bármely tudományos megállapításból Isten nemlétére következtet. Ha pedig azt mondjuk, hogy az evolúció Isten teremtési módszere, akkor nem lehet igaza annak, aki őt szükségtelennek tartja” - tette hozzá. O maga viszont úgy látja - nem is annyira iMóz 1-2, hanem az Újszövetség alapján -, hogy Krisztusra tekintve kérdéses, hogy valóban az evolúció-e Isten teremtési módszere. A referátumokat élénk és tartalmas beszélgetés követte. Az összejövetel Orosz Gábor Viktor lelkész, doktorandusz 2Tim 3,16-17 alapján tartott áhítatával zárult. A szabadegyetemen legközelebb október 19-én A semmi ágán ül szívem -József Attila én- és istenkereső versei címmel Udvaros Béla rendező tart előadást. ■ Gazdag Zsuzsanna Szekszárdi szüret Isten vagy a mammon? Szólt egyszer az Úr, és mintha mi nem értettünk volna meg semmit: „...vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti... ” (Mt 6,24) Immár évezredek óta gyúrjuk, olvasztjuk, formáljuk és magyarázzuk. Két pont között fel és alá: nevezzük az egyiket Istennek, a másikat - mondjuk - mammonnak. A félúton végül valahogy mindig üres a kezünk... Globalizádó. Az elmúlt hetekben szinte egyetlen nap sem volt, hogy valaki szóba ne hozta volna, bármerre is jártam. Van, aki dübörgő lendületnek hallja. Van, aki rögtön támad: cinikus hatalmi játékot, kereskedelmi idiotizmust kiált. Van, aki suttogóra fogja: majdnem olyan megilletődve, mintha egy rákos leletről beszélgetnénk. Van, aki megpróbál mindent a javára magyarázni. S vannak (de sokan vannak!), akik értetlenül hallgatnak. Kosztolányi száz sora a testi szenvedésről mintha hirtelen lelki élménnyé vált volna: „Ki ő, mi ő, / nem ismerem, / szólítani / nem is merem.” Körülöttünk, felettünk kavarog valami a világban - néhányan hatalomnak látják, mások kiszolgáltatottságnak -, akár egy minden korábbinál hatalmasabb hurrikán, és átrendezi a megszokott dolgokat. S mintha leradírozná az arcokat is: a kárvallottakét (hiszen túl sokan vannak) és a nyertesekét (hiszen túl messze vannak). Pedig ez csak bújócska: a globális háló szövete mögött mindig arcok vannak, világos érdekek, azonosítható szereplők. Emberi arcok a fegyveripar mögött. Emberi arcok a kábítószer-kereskedelem mögött. Emberi arcok a szexipar mögött. Emberi arcok a tőzsdemanipuláci'ók mögött. Emberi arcok a médiamanipuláció mögött. Vajon jó érzékkel ráismerünk-e mi is, ahogy egykor Jézus: de hiszen ez az arc... ez a mammon! Akinek nincs miért aggódnia, talán most túlzást emleget. Azért jobban tesszük, ha néhány kérdést újra és újra felteszünk magunknak: Hogyan vállalhatnánk magunkért felelősséget, ha másokért sem vállalunk? Hogyan lehetnénk másokért felelősek, ha magunkért sem tudunk felelni? Jézus szavai ma is kínos kérdéseket feszegetnek igazságosságról, emberségről, szabadságról, ahogyan az ember Isten és a mammon között a helyét keresi. És nem csak a világban. Például: hány gyülekezeti lelkész és hitoktató építhetné a gyülekezeteket, ha mi, egyháztagok annyi pénzt költöttünk volna az elmúlt három esztendőben egyházunkra, mint házi mozira és DVD-re? Vagy: milyen keresztény szociális munkát lehetne elvégezni abból a pénzből, amelyet feleslegesen hagytunk az üzletekben és bevásárló- központokban? Kínos lenne magyarázkodni, azzal mentegetőzni, hogy nincs más lehetőség. Mindig van. Ez Jézus szavainak legfontosabb üzenete. A mai globalizálódó körülmények között is minden szinten, mindenkinek lehet másként döntenie. Csak ne veszítsük el az evangéliumi mérlegelés képességét és szándékát, hiszen „vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti...” Választanunk kell. S a jövőben előttünk álló választások közül kétségkívül ez az egyik legfontosabb. ■ Dr. Korányi András Esperesi kollégium Révfülöpön „Időtlen idők óta” gyakorlat egyházunkban, hogy az esperesi testület, melynek egyebek mellett az egyházvezetés és a lelkészi kar közötti információközvetítés a feladata, találkozik a vezetőséggel, ezáltal is segítve egyházunk adminisztrációs rendszerének, illetve a belső lelki életet segítő tanácsadásnak a működését. Nyár elején esperesi karunk egy kis csoportja azzal a kezdeményezéssel állt elő, hogy a formálissá válás veszélye által fenyegetett esperesi értekezlet alakuljon át kollégiummá, illetve esperesi tanáccsá. E kísérlet első alkalma zajlott Révfülöpön szeptember 21-22én. A jó légkörű, a felszínességet elkerülni igyekező, őszinte kérdéseket felvető és válaszokat adó együttlét két fő témája a 2006. évben esedékes általános választások ügye, valamint az új (alternatív) agenda bevezetésének feladata volt. A lelki gazdagságot hozó áhítatok, a vidám, mégis komoly testvéri beszélgetések minden résztvevő számára azt sugallták, hogy egy közösség ki tud lépni a megszokásból, és meg tud elevenedni. A jelenlévők azzal a reménységgel távoztak, hogy a kezdeményezésnek lesz folytatása. ■ Országos Egyházi Iroda Új lelkész az oroszlányi evangélikus gyülekezet élén Tízévi szolgálat után elköszönt gyülekezetétől Molnár József, az oroszlányi evangélikusok pásztora. Utódja Farkas Etelka lelkésznő lett, aki Oroszlányban született, és a gyermekkorát is itt töltötte. A gyülekezet új lelkészi vezetőjét - ünnepi istentisztelet keretében - szeptember 18-án iktatta be hivatalába Bencze András esperes. ► Az oltáron két tál szőlő, a szószéken prédikáló Gáncs Péter püspök kezében a harmadik. Szeptember végén, szüretidőben van a tolnai megyeszékhely hálaadó istentisztelete, gyülekezeti napja, amelyen a segítséggel élőket is szolgáló épületbővítésért, a toronyalapzat megerősítéséért, a korszerű külső burkolatért, a gyülekezeti terem felújításáért hangzik a magasztalás az igazi szőlőtőhöz, Jézus Krisztushoz. „Örüljünk annak, hogy van Szekszárdon beérő gyümölcs, népes ifjúság, több keresztelés, mint temetés; annak, hogy Jézus barátot, szeretetet és örömöt ad; hogy amit egymásban kapunk, megoszthatjuk, továbbadhatjuk így kérünk, Jézus, a te beszéded teremjen jó gyümölcsöket.” - A sodró lendületű, ízig-vérig a mai kor emberéhez szóló prédikáció után együttesen oszt áldást Gáncs Péter püspök, Kráhling Dániel esperes és Sefcsik Zoltán helyi lelkész. Az ünnepi közgyűlésen dr. Muth Lajos felügyelő méltató szavakkal emlékezik meg apa és fiai: Németh Gyula gyülekezetszervező, templomépítő lelkipásztor és az idén márciusban elhunyt H. Németh István lelkész, szépíró hiteles szolgálatáról, majd ajándékkal köszönti a gyülekezet kántorát, dr. Németh Pált, aki (október 1- jén immár hatvanhat esztendeje) 83. életévében is hűséges muzsikusa az evangélikusoknak. A felügyelő megköszöni a hitélet gyakorlásának tárgyi feltételeit is javító korábbi lelkészek - ifj. Hafenscher Károly, Johann Gyula - és a gyülekezetei jelenleg pásztoraié ihletett igehirdető, Sefcsik Zoltán szolgálatát. De megköszöni a precíz talajmechanikai vizsgálatot is, az önzetlen tervezői munkát, az országos egyház, az egyházmegye, a PA Rt. és a Völgység-Hegyhát Takarékszövetkezet támogatását, valamint a gyülekezeti adományokat, a neves és névtelen közreműködők segítségét. Ezután a gyülekezet lelkésze számol be az építkezés és felújítás menetéről, hálát adva Istennek a sikeres befejezésért. Szemerei Zoltán déli egyházkerületi felügyelő és mások köszöntése után a Himnusz hangjaival ér véget az ünnepi délelőtt. Délután szeretetvendégséggel folytatódik a gyülekezeti nap, amelyen Gáncs Pétemé Hafenscher Márta mint püspökfeleség és pedagógus tart beszámolót - megszívlelendő tapasztalatainak átadásával - az elmúlt két év gyülekezeti látogatásairól. Lendületes előadását követően kötetlen beszélgetés zárja a szeretet- vendégséget, Lozsányi Tamás orgonaművész orgonajátéka után pedig az ifjúság ad elő egy passiójátékot, megrázó erővel. „Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!” - énekli végül teljes szívvel, megújult lélekkel a szekszárdi gyülekezet. Hogyne énekelné, hiszen a közösség él, növekszik. Mint fejlődő és érett gyümölcsök: csicsergő óvodások, tüzes szívű fiatalok, állhatatosan munkálkodó középkorúak és simogató szemű öregek. Egy tőről élők, egy tálra kívánkozók. ■ Németh Judit IIRDETÉS-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Téli tanfolyam a Kántorképző Intézetben A Kántorképző Intézet 2005/2006-os tanévi téli tanfolyama november 5-én, szombaton kezdődik a 10.30-kor tartandó megnyitóval. A tanfolyam húsz, szombati tanítási napból áll (a záróvizsga várható időpontja 2006. április 1.), helyszíne a fóti Mandák Otthon (2151 Főt, Berda J. u. 3., tel.: 27/538-305 vagy 27/538-306). Jelentkezni a fenti címen lehet október 31-ig. Főleg azokat a fiatalokat hívogatjuk, akik a nyári tanfolyamok valamelyikén jó előképzettséget szereztek már - ne vesszen kárba az eddig befektetett energia! Kérjük, hogy az új hallgatók mellékeljenek a jelentkezéshez lelkészi ajánlást és egy, az eddigi zenei tanulmányaikról szóló rövid beszámolót. A tanfolyamon oktatott tárgyak: egyházi ének, harmonium-, illetve orgonajáték, szolfézs-zeneelmélet; az oklevél megszerzésére készülő hallgatóknak: karvezetés, liturgika, orgonaismeret. Felvételi vizsga nincs, minden hallgatóval a saját szintjéről indulva igyekezünk foglalkozni. A tanfolyam részleteiről Bence Gábornál is érdeklődhetnek (tel.: 20/824-4524). A részvételi díj 17 000 Ft (az ebéd költségeit is magába foglalja), mely két részletben is fizethető. Kérjük a hallgatókat küldő gyülekezeteket, hogy lehetőségük szerint támogassák jövendő kántoraikat legalább útiköltségük megtérítésével. A gyülekezet vezetőségének kérésére - indokolt esetben - lehetőségünk van arra, hogy az országos egyház anyagi támogatását kérjük. A Kántorképző Intézet vezetői