Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-23 / 4. szám

ÉLŐ VÍZ 9 ‘Evangélikus Éli 2005. januar 23. Hitünk titkai ► Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület 2005 tavaszán Hitünk titkai- Teológia Luther nyomán - mindenkinek címen tart előadás-sorozatot. A teo­lógiát a hitről való gondolkodásnak tekintjük, tehát azt mondjuk, hogy a teológia elsősorban nem szakma (persze bizonyos mértékben az is), még kevésbé egy elit társaság tudománya, hanem végső soron minden hívő ember teológusnak tekinthető. Az egyes hívőn múlik, hogy értelmével mennyire védekezik a sokszor észrevétlenül jelentkező kísértés ellen, hagyja-e, hogy hitében elkényelmesedjen, elpuhuljon, vagy könnyedén, sokszor felelőtlenül csak régi paneleket recitáljon, így kitéve magát annak a veszélynek, hogy mondanivalója a világ számára hiteltelenné és erőtlen­né válik, hogy aztán e mondanivaló hiányát éppen e világi szenvedélyek által próbálja meg pótolni. A teológusi lét, a teológusi egzisztencia mindenekelőtt habitus, magatartásmód. Istent nemcsak teljes szívünkkel, lel­kűnkkel, hanem elménkkel is szeret­nünk kell. A teológia az egész egyház tu­dománya. A 16. században azért győz­hetett a reformáció, mert hitünk tanítá­sát, a teológiát káték formájában kivitte a néphez. Hitünk alapvető kérdéseiről tehát beszélnünk kell. Tudnunk kell kér­dezni, tudnunk kell válaszolni, s tud­nunk kell még jobb kérdéseket feltenni. De persze csak akkor, ha kérdésfeltevé­sünket nem a paradicsomi kígyó „Való­ban ezt mondta?” cinizmusa motiválja, hanem az a vágy, hogy Isten országának igazságát még jobban megismerhes­sünk, s annak titkát még nagyobb oda­adással szemlélhessük. Ezzel el is érkeztünk a sorozat címé­hez: Hitünk titkai. A katolikus liturgiá­ban hallhatjuk ezt a kifejezést: „íme, hi­tünk szent titka.” Mi, a Bibliát szerető és olvasó protestánsok jól tudjuk, hogy a „titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoz­tatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké” (5MÓZ 29,29). Szeretjük azt a fényt és világosságot, amelyet a Szent­írásból kapunk, de gyakran elfeledke­zünk arról, hogy maga a Szentírás tárja fel számunkra, hogy hitünk legnagyobb kérdései titkok maradnak. A felvilágo­sodás nyomán mi a racionalizmus gyer­mekei is vagyunk, ezért hajlamosak va­gyunk mindent értelmünk segítségével megmagyarázni. Nem tiszteljük eléggé hitünk titkait, amelyek előtt csak leve­tett saruval jelenhetünk meg - itt min­den emberi okoskodásnak, beszédnek el kell hallgatnia. Sorozatunk előadói arról fognak majd szólni, hogy Isten rejtőzködő és ki­nyilatkoztató lénye, a testté létei, a ke­reszthalál, a feltámadás és az új élet, a ke­reszt formájú egyház s a végidő egyaránt misztérium. Mindezek hitünk titkai. Ám ahhoz, hogy e titkokhoz eljussunk, kér­deznünk, beszélnünk, „teologizálnunk” kell. Kicsiknek és nagyoknak, egyszerű hívőknek és neves teológusoknak egy­aránt arra van szükségük, amit a Zsidók­hoz írt levél szerzője Isten beszéde alap­elemeinek (Károli fordítása szerint kez­dő elemeinek) nevez (Zsid 5,12). Ezek a kezdő elemek egyszerre a legegyszerűbb és a legbonyolultabb dolgok. Az e félévi program kezdetekor eddi­gi őrálló, vigyázó, hitvalló szolgálatun­kat egy újabb biblikus kép árnyalatával gazdagíthatjuk: „Isten titkainak sáfárai” is szeretnénk lenni Pál apostol megbízása alapján (iKor 4,1). Jézus az evangéliu­mokban többször beszélt a tanítvá­nyoknak Isten országának titkairól (Mt 13,11; Mk 4,11; Lk 8,10). A „müszterion” kifejezést az Újszövetségben Pál apostol használja a leggyakrabban, különösen az efezusiakhoz és a kolosséiakhoz írt leveleiben. Ez a titok mindenekelőtt Is­ten kegyelmének Pál apostolra bízatott oikonomiájára, „sáfárságára”, „üdvrendjé­re”, „üdvháztartására” vonatkozik (Ef 3,2). Pál küldetésének tartja - mint írja is -, hogy „világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtójében” (Ef, 3,9). Tudjuk, hogy Pál apostol Krisztus és az ő egyházának kapcsolatát mint vőlegény és meny­asszony kapcsolatát nevezte ,felette nagy titofe”-nak (Károli-fordítás, Ef 5, 32). Ezt tévesen a házasságra vonatkoztatták a jelölőnek tulajdonítván azt, ami a jelölt­re vonatkozik. Rom 11,25-ben Pál Izrael és a pogányság sajátos üdvtörténeti kapcsolatát nevezi müszterionnak, azaz titoknak, a kolosséiakhoz írt levélben pedig egyszerre szól az Isten által elrej­tett titokról (1,26-27), amelynek feltárá­sa őreá bízatott, valamint Krisztus titká­ról (2,2; 4,3). A Timóteushoz írt első le­vélben pedig a diakónusokkal kapcso­latban azt írja, hogy olyan emberek le­gyenek, „akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel” (3,9). Január 13-án dr. Garádi Péter áhítata után a sorozat nyitóelőadását e sorok írója tartotta A rejtőzködő és a kinyilatkozta­tó Isten címen, rámutatva arra, hogy Lu­ther írásaiban milyen gyakran jelenik meg Isten úgy, mint aki maszkot visel, mint aki elrejti önmagát az ember elől éppen azért, hogy kinyilatkoztassa ön­magát. Isten „önmaga ellentétébe” rejtő­ző kinyilatkoztatása a kereszten valósult meg tökéletesen, ez mindnyájunk szá­mára olyan tükör, amely egyszerre meg­riaszt és megvigasztal. A sorozat további előadásai: február 10-én A testté létei misztériuma (dr. Reuss András); március 10-én A keresztfa titka (Véghelyi Antal); április 14-én A feltáma­dás és az új élet csodája (Rozsé István); má­jus 12-én A kereszt formájú egyház titka (Böröcz Enikő); június 9-én A végidő titka (lttzés János). ■ Ifj. dr. Fabiny Tibor Az Úr a megtört szív egyetlen menedéke ► „Férjem súlyos beteg. Jelenleg az intenzív osztályon fekszik, azt mondják, hogy csupán hetei lehet­nek hátra. Fiaink - az egyik tizen­három, a másik nyolcéves - na­gyon hiányolják őt. Annak ellené­re, hogy nem tudják, mi a végső diagnózis, szinte vigasztalhatatla­nok. A nagyobbik egyre jobban bezárkózik, a kicsi rengeteget sír. Én naponta járok be a kórházba lá­togatni, és el sem tudom képzelni, hogy mi lesz akkor, ha bekövetke­zik a legrosszabb. Eddig tartottam magam előttük, de már nem bí­rom sokáig. Teljesen tanácstalan vagyok.” Kedves Éva! „Jó az Úr! Menedék a nyomorú­ság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” (Náh 1,7) Életének ebben a válságos idő­szakában nem jelent vigaszt a simogató emberi szó - talán ideig-óráig enyhülést hoz a környezetében élők együttérzése, de csak Istennél csendesül el a lelkünk igazán! Ezért szeretném a próféta szava­ival az Úrhoz hívogatni. Ne próbálkoz­zon azzal, hogy valami sziszifuszi erőfe­szítéssel egyedül birkózik meg élete tra­gédiájával. Ez képtelenség. De még ha si­kerülne is a tudatalattijába űznie félel­mét és fájdalmát, egy napon előjöhetnek onnan, hogy romboló munkájukat be­teljesítsék. És mi lesz a fiaikkal? Rajtuk hogyan segíthet, ha feldolgozatlanul el­raktározza a szenvedést hozó esemé­nyeket? . Az Úr a megtört szív egyetlen mene­déke, és nem hagyja magára azt az em­bert, aki benne bízik. Nem mindig azt a megoldást kínálja, amelyet várnánk tő­le. De megmutatja a menekülés útját. EVÉLET LELKI SEGÉLY Éva, kérem, bízzon az isteni gondvi­selésben, és merjen sírni! Otthon is, nappal is engedjen szabad folyást érzel­meinek. Gyermekei közül is az fogja a fájdalmát könnyebben feldolgozni, amelyik sírni tud. Esetleg együtt sírni, szorosan összebújva Önnel. A sírásban feldolgozódik az a szorongás és feszült­ség, amelyet gyermekei akkor is meg­éreznek, ha Ön „tartja magát”. Ha nem mondta is el nekik a szörnyű diagnó­zist, úgy gondolom, hogy bennük már felmerült fenyegető lehetőségként édes­apjuk halála. Úgy érzem, eljött annak az ideje, hogy beszéljenek arról, hogy ez a súlyos álla­pot bizony ilyesmivel is fenyegethet. Az Ön természetes, nyitottságot sugalló vi­selkedése ad érzelmi biztonságot gyer­mekeinek. És ez az, amire a legnagyobb szükségük van! Ez az a magatartás és légkör, amelyben megkezdődhet egy őszinte beszélgetés a fájdalmas dolgok­ról. Leveléből nem derül ki, hogy szok­tak-e együtt imádkozni a gyerekekkel beteg édesapjukért. Sokat segít az, hogy­ha együtt viszik félelmüket az Úristen elé. Hiszen a közös imádság után bizo­nyára fognak tudni beszélgetni a halál utáni életről. Természetesen csak az a szülő tudja gyermekének a figyelmét a halált legyőző Krisztusra irányítani, aki­nek a szívében él a feltámadás hite és az örök élet váradalma. Sajnos emberi életünkhöz hozzátar­tozik a veszteség. Ha azonban a hit ere­jével szívünkbe zárjuk előrement szeret­teinket, ha továbbra is naponta imádko­zunk értük, és ha hisszük, hogy egyszer majd találkozunk velük, akkor nem ejt­het szívünkön halálos sebeket a gyász. Szeretettel javaslom, hogy azért le­gyenek bizakodóak! Könyörögjenek kedves férje felépüléséért! Számtalan esetben meggyógyultak már olyan bete­gek, akikről az orvostudomány lemon­dott. „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkoz­zék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicsére­tet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magá­hoz a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szen­vedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.” (Jak 5,13-15) Fontos, hogy lelkipásztorával is meg­ossza lelki terheit, aki felkeresi a kór­házban kedves férjét, és felkínálja szá­mára az úrvacsora szentségét. A lélek dolgát mielőbb el kell rendezni! Ha a drága édesapa lelkében megbékülve tá­vozik el az örökkévalóságba, az az itt maradottak számára is vigaszt jelent majd. Figyelmébe ajánlom, amit na­gyobbik fiáról írt: míg a sírós, érzelmi­leg felszabadultabb kicsi könnyebben dolgozza fel a fájdalmas eseményeket, addig az idősebbik veszélyben van. Nem jót sejtet a hallgatás, a befelé for­dulás, a történések látszólagos hárítása. Később váratlanul törhet fel leikéből az elfojtott bánat, és az Istennel és az Ön­nel való jó kapcsolatot is megronthatja. Beszélgessenek többet, forduljanak a Szentírás világosságához! Olvasásra ajánlom: Zsolt 27,1-6; iTessz 4,13-18; Fii 4,19; Péld 3,5-6; Mt 6,25-34. Az Úr legyen Önökkel, és erősítse meg lelkűket! Imádságos szeretettel: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. (Dán 9,18) Hetvened hetében az Útmutató reggeli igéi Urunk munkájáról és a mi jutalmunkról tanítanak. A böjtelő Dániel bűnvalló imádságával (lásd vezérigénk első felét) így kezdődik: „Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: mi­lyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről neveztek el!” Jézus a béke vá­rosába való bevonulása előtt is munkásokat hív a mennyek országának szolgálatá­ra, ahol ugyanannyi a jutalma mindenkinek. Az örök élet nem fizetség, hanem Isten kegyelmi ajándéka. A Gazda „pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igaz­ságtalanul" (Mt 20,13). „Mert itt megszűnik minden érdem, s egyedül Isten kegyelme dönt, hogy az elsőből esetleg utolsó, s az utolsóból első legyen” - tanít Luther. Pál szolgálata közben így versenyez a hervadhatatlan koszorúért: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág.” (iKor 9,26) Jézus munkája az, hogy elhozza Isten országát, az örök életet jelentő üdvösséget minden őreá igazán kíváncsi, bűnös Zákeusnak: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lk 19,10) Ezt tette a damaszkuszi úton is, amikor találkozott az őt üldöző (kergető) Saullal, aki pálfordulása után azt kérdezte: „Mit tegyek, Uram?" (ApCsel 22,10) Pál is beállt az Úr szőlőjébe dolgozni, és a pogányok apostola lett, akiket a Zsidókhoz írt levél - számunkra ismeretlen - szerzőjével összhangban taní­tott: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől...” (Zsid 12,15) O ezért az apostoli szolgálatért találta meg a megtérés útját; mi se legyünk Ézsauk! Ez a ven­déglátók jutalma: Jézus tanítványainak, a kicsinyeknek a befogadása Istennek a szí­vünkbe való befogadását jelenti, és „semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát” (Mt 10,42), az örök életet az, aki maga is az ő tanítványa, hűséges követője lett. Pál ugyanezt állítja: Isten munkatársai szolgák, akik által sokan hívőkké lettek .......és mi ndegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan” (iKor 3,8), hasonlóan a sző­lőmunkásokhoz. Jézus munkája az volt húsvét előtt, hogy megtisztította a templo­mot, mert az Atyja háza „iránt érzett féltő szeretet" emésztette. Három nap alatt felépí­tette testének templomát, „azután feltámadt a halálból", és ez lett a legnagyobb jutalom mindazok számára, akik „hittek az írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott" (Jn 2,17.22). Az üdvösség nem emberi tulajdonságoktól függ, hanem a Krisztusba vetett hit által igazulunk meg. Pál e hét lelki útravalóját így foglalja össze: Istenünk „mun­kája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Ót tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, meg- szentelődéssé és megváltássá” (iKor 1,30). S a mi földi jutalmunk, hogy dicsekedhetünk az Úrral, például ekképpen: „Az Urat áldom én, / Ő üdvösségem, éltem.” (EÉ 250,2) ■ Garai András Pályázat iskolaigazgatói állások betöltésére A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumának megbízásából a MEE Oktatási és Iskolai Osztálya (1085 Budapest, Üllői út 24.) meghirdeti az alábbi is­kolaigazgatói állásokat:- Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium (1071 Budapest, Városligeti fasor 17-21.)- Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma (2170 Aszód, Régész u. 34.)- Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium (7150 Bonyhád, Kossuth L. u. 4.)- Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium (4400 Nyíregyháza, Szent István u. 17-19.) Képesítési és egyéb feltételek a Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről szóló törvénynek megfelelően:- egyetemi szintű pedagógus-oklevél,- legalább ötéves pedagógusi vagy egyetemi oktatói gyakorlat vagy- evangélikus lelkészi végzettséget igazoló oklevél és legalább ötéves, közoktatási intézményben szerzett oktatói, hitoktatói gyakorlat,- keresztény elkötelezettség,- evangélikus vallás,- konfirmáció, lelkészi ajánlás,- vezetői képességek megléte. Juttatások, illetmény, pótlék, egyéb információk: Az állások elfoglalásának ideje: 2005. augusztus 1. A megbízás hatévi időtartamra szól. A pályázat benyújtásának határideje: az OM-közlönyben való megjelenésétől szá­mított 30 nap. A pályázat elbírálásának határideje: 2005. május 31. Juttatások a közalkalmazotti törvénynek megfelelően. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, önéletrajzát, részletes szakmai életrajzát, az intézmény vezetésére vonatkozó szak­mai programját, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzelését. A pályázathoz mellékelni kell a pályázó legmagasabb iskolai végzettségét igazo­ló irat (iratok) hiteles másolatát, érvényes erkölcsi bizonyítványt, lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétől, lelkész esetében az illetékes püspöktől. Felvilágosítás a részletes pályázati feltételekről: Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási és Iskolai Osztály, Mihályi Zoltánná osztályvezető (1085 Budapest, Üllői út. 24., tel: 1/429-2035). Postacím: Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási és Iskolai Osztály, Mihályi Zoltánná, 1085 Budapest, Üllői út 24. Kérjük, a borítékra írják rá az intézmény megjelölésével: „Igazgatói pályázat”. Korhatár nélkül - Kiss Klára felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents