Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-08-28 / 35. szám

"Evangélikus Életl> MOZAIK 2005. szeptember 4. 11 Igaz és fenntartható emberi közösségek ► Mivel járulhatnak hozzá a kereszté­nyek a fenntartható Európa megva­lósításához? - Az Európai Keresz­tény Környezetvédelmi Hálózat (ECEN) tagjai már-már meglepően konkrét válaszokat fogalmaztak meg erre a kérdésre májusban Bá­zelben. A hálózat a négynapos gyű­lést három dokumentum közzété­telével zárta. Ezek között van egy, a G8-csoport akkor még küszöbön álló találkozójára megfogalmazott, az éghajlatváltozásról szóló üze­net, egy rövid felhívás, amely az európai egyházakhoz szól, vala­mint egy hosszabb, négy pontból álló nyilatkozat, amely a fenti kér­désre kívánja megadni a választ. A négy pont közül az első három a teoló­giai alapokról, a sokat emlegetett fenntart­hatóság természetéről és a társadalmi éle­tet erőteljes befolyással, közvetlenül irá­nyító emberek (kiemelten az egyházi ve­zetők és politikusok) előtt álló különleges felelősségről és feladatokról szól. A negye­dik - a hálózat munkacsoportjainak meg­felelő felosztásban - az egyházi életet kö­zelebbről érintő területeken adódó tevé­kenységek szükségességét tárgyalja. Érde­kes lehet és érdemes is végignézni a nyilat­kozat néhány fontos megállapítását abból a szempontból, amelyet a brit kormány tudományos főtanácsadója, David A. King nemrég így fogalmazott meg: „Az éghaj­latváltozás a legsúlyosabb probléma, amellyel szembe kell néznünk napjaink­ban - még a terrorizmusnál is súlyosabb.” Mit lát és mit javasol tehát az ECEN Euró­pa keresztény gyülekezeteinek és egyhá­zainak napjaink legsúlyosabb problémája leküzdésének tekintetében? A dokumentum szerkesztői a leghang­súlyosabb teológiai témaként Isten szere- tetét emelik ki. Ezt hirdeti a teremtés ma­ga, az ember életre hívása, a szivárványív­vel megpecsételt kozmikus szövetségkö­tés, a teremtettség fenntartása és az is, hogy az emberi bűnök nagysága ellenére is bízhatunk abban, hogy a közösség tag­jaiként van erőnk szakítani a teremtettsé­► A büntetés-végrehajtás és a börtön­missziót végző egyházak együttmű­ködésének újabb eredményeként a Baracskai Országos Büntetés-végre­hajtási Intézet augusztus közepén rövid tartamú eltávozásra engedett ki fogvatartottakat, hogy feleségük­kel és gyermekeikkel együtt részt vehessenek a Magyarországi Refor­mátus Egyház Zsinatának Missziói Irodája, az Immánuel Trans Kft. és a Hajnalcsillag Misszió által finanszí­rozott családi kapcsolaterősítő tá­borban, a Velencei-tó partján. Szénási Jonathan Sándor lelkipásztor, a ba­racskai büntetés-végrehajtási intézet bör­tönlelkésze délelőttönként hittanos fog­lalkozásokat tartott a táborban részt vevő gyerekeknek. A gyerekek játékokat is kap­tak, hogy kellemesebben tölthessék el az időt, s a tábor végén haza is vihették őket. A gyerekfoglalkozások után a családok együtt élvezték a Velencei-tó nyújtotta ki­kapcsolódási és pihenési lehetőségeket. Minden este közös énektanulás és áhítat volt, amelyeken a baracskai börtönlelkész mellett L. Molnár István lelkipásztor, a Bu­dapesti Fegyház börtönlelkésze és Országh István pátkai lelkipásztor, a börtönmisszió önkéntes munkatársa is szolgált. Az esti áhítatok után éppúgy volt lehe­tőség a lelkészekkel való egyéni beszél­getésekre, mint közös játékokra vagy grillezésre. Pénteken este egy Bibliával és ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla get romboló felelőtlen és káros életfor­mákkal. E remény teológiai megalapozá­sához tartozik, hogy konkrétan abból a szeretetből fakad, amelyet a Szenthárom­ság személyeinek közösségével és egysé­gével való viszonyunkban élünk meg. Kapcsolatainkat teremtményként élhet­jük csak át, vagyis minden élővel és élette­lennel való találkozásunk kerete a terem- tettséghez való alapviszonyunk, amely­ben megtapasztalható, hogy Isten mun­katársai vagyunk - kiemelkedően akkor, amikor a természeti erőforrásokat mun­kánk során felhasználjuk, és valamilyen termékké vagy szolgáltatássá alakítjuk át a társadalomban. Átalakító tevékenységünk hatalmas felelősséggel jár - Isten színe előtt zajlik; ezt a felelősséget határozzák meg ki- sebb-nagyobb döntéseink, stratégiai és gyakorlati választásaink, amelyek során Istentől kapott emberi szabadságunkat éljük meg. A teremtett világ egészére ki­terjedő mai ökológiai fenyegetettség lát­tán sem tehetünk egyebet: Isten megtar­tó szeretetében bízva be kell ismernünk, hogy a teremtettségre nézve romboló életvitelt folytatunk, és ugyancsak ebből a felismerésből erőt merítve tudatosíta­nunk kell magunkban, hogy érintettek vagyunk a helyesebb életformák haté­kony megtalálásában. Életformánk annyiban nevezhető he­lyesnek, amennyiben kielégíti a fenntart­hatóság alapelvei között megfogalmaz­ható szempontokat. A nyilatkozat nyolc ilyen szempontot említ. Eszerint az em­beri közösségek akkor igazak és fenn­tarthatok, ha a) hosszú távon tekintetbe veszik a jövő és a jelen nemzedékek szükségleteit; b) tevékenyek a hagyomá­nyos energiahordozók megújuló forrá- súakra cserélése terén; c) tekintettel van­nak a teremtettség egységére, beleértve bonbonnal ajándékozták meg az épp ötödik házassági évfordulójához ért há­zaspárt, vasárnap pedig tortával köszön­tötték fel a negyvennyolcadik születés­napját ünneplőt. Mivel az előzetes megállapodás része volt, hogy az intézet nem felekezeti ala­pon engedi ki a családi kapcsolaterősítő táborra jelentkező fogvatartottakat, a programot összeállító baracskai börtön­lelkész szabadon hagyta a vasárnap dél­előttöt, hogy minden résztvevő a saját felekezetének a templomába mehessen istentiszteletre vagy misére. A vasárnap esti záróáhítat végén a fog- vatartottak és családtagjaik megindultan mondtak köszönetét a lelkészeknek. Kérték, hogy tolmácsolják köszönetüket a tábor létrejöttét anyagilag támogatók­nak, valamint a büntetés-végrehajtási in­tézetnek, mely lehetővé tette a részvéte­lüket. Elmondták, hogy a beszélgetések során jöttek rá, valójában milyen sokat jelent ez a tábor a családon belüli kapcso­latok erősítése szempontjából: ha otthon töltötték volna e hat napot, minden bi­zonnyal dolgoztak volna, hiszen nagyon hiányzik otthon a „férfikéz”. A sok mun­ka mellett alig tudtak volna beszélgetni egymással, a gyerekekkel való közös já­tékról nem is beszélve. Az itteni körül­mények között viszont volt idejük mind­erre, az esti áhítatok segítségével pedig elgondolkodhattak az élet lényegi kérdé­seiről, amelyek messze túlmutatnak a látható javak elérésén. M GeSheR-HÍD ebbe a növény- és állatvilágot, valamint az egyes fajok tűrőképességét is; d) külső és belső kapcsolataikat egyenlő mértékre alapozzák; e) a konfliktusok erőszak- mentes megoldásával a békesség elő­mozdítói; fi mind befelé, mind kifelé a szolidaritás jellemzi őket; g) egyensúly­ban tartják a művelést és az őrzést (lásd iMóz 2,15); h) megtartják az új kihívások­ra való megfelelő válaszadás képességét. E keretek között most nincs lehetőség a fenntarthatóság további és konkrétabb példáinak ismertetésére. Ezek alapjául egyébként a nyilatkozat a korai keresz­ténység szemléletét emeli ki, amelyben az ökológiai rendszer maga szabott ha­tárt a mára egyeduralkodóvá vált, kor­látlan gazdasági növekedési igényeknek. Befejezésül nézzünk néhányat azok közül a gondolatok közül, amelyeket a keresztény emberek, gyülekezetek és az egyházak előtt álló lehetőségek köréből fogalmaz meg a nyilatkozat. A fenntart­hatóságot azokban a helyzetekben js ki­emelkedően fontos ügyként kell kezelni, amelyekben a szekularizációs vagy pénzügyi gondok nagyobbnak tűnnek ennél; a keresztények személyes és kö­zösségi tanúskodásában egyaránt helye van a fenntarthatóságnak, amely a ke­resztény értékek részét képezi; liturgiái naptárunkban helyet adhatunk a terem­tés ünnepének és a böjtnek. A nyilatkozat továbbá azt is kiemeli, hogy a keresztények sürgethetnék kor­mányukat, hogy a leghatékonyabb kör­nyezeti politikát valósítsák meg az ener­giatakarékosság, a környezetvédelem és a megújuló energiaforrások növekvő mértékű igénybevétele terén; a keresz­tény elkötelezettség egyértelműbbé vál­hatna politikusoknak és civil szerveze­tek képviselőinek a részvételével szerve­zett, a fenntarthatóságról szóló viták, párbeszédek és kezdeményezések által. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a közösségek vezetői minden szinten pél­dát mutathatnának a fenntartható élet­forma, közlekedés és menedzsment te­rén; az egyházaknak támogatniuk kelle­ne minden környezettudatos egyéni és közösségi életformabeli alternatívát. ■ Béres Tamás Tombol a mackómánia Hatalmas sikert aratott teddy mackói­val a németországi Coburgban székelő Hermann-Spielwaren GmbH (Hermann Játékáru Kft.). A cég ajánlatában a „Lu- ther-maci” mellett szerepel „medve for­mában” XVI. Benedek pápa is. Utóbbi az eladási listán túlszárnyalja a reformá­torról mintázott játékszert. A kézzel készített kétszázhatvanöt példány szin­te mind elkelt, és már az újabbak gyár­tása is folyamatban van, annak ellenére, hogy egy darab százhatvan euróba (csaknem negyvenezer forintba) kerül. A cég vezetője, Martin Hermann szerint „még soha nem volt ekkora az érdeklő­dés”. Mint mondta, állandóan szól a te­lefon; Japánból, Ausztráliából, Brazíliá­ból, Skandináviából és Angliából is hív­ják őket. M Glaube und Heimat Áldás és békesség! Kapcsolaterősítő tábor az ökumenikus börtönmisszióban EVÉL&LEVÉL&EVÉL& LE VÉ L Etióp „misszionált” a szlovákiai evangélikusok országos találkozóján Mintegy tízezer szlovákiai evangélikus vett részt a Rózsahegyen (Ruzomberok) július 30. és 31. között rendezett negyedik országos evangélikus találkozón. A nagy hőség­ben a városi téli jégkorongstadion nagyszerű helyszínnek bizonyult a melegtől eltik­kadt résztvevők számára. A találkozó mottója a „Jézus szeretetre szabadít“'jelmondat volt, amelynek jegyében egész Szlovákia területéről gyűltek össze az érdeklődők. Dr. Julius Filo elnök-püspök prédikációjában a következőt emelte ki: „Krisztus mint a mi személyes hitünk központi alakja az, aki megmutatja az élet útjára, a megbékélésre vezető irányt. Az ő keresztje számunkra döntő, hiszen megszabadít bennünket. Krisztus valóságosan arra tesz szabaddá minket, hogy igazán szere- tetben tudjunk cselekedni, hogy feloldjuk a köztünk lévő feszültségeket. Ez a fesz­tivál láthatóan arról tanúskodik, hogy az egyház változatlanul mozgásban van, mint a hajó, amely a jövő felé tart.” A találkozóra minden szomszédos és partner evangélikus egyház meghívást ka­pott. Díszvendégként az etiópjai Mekane Jesus evangélikus egyház elnökét, Iteffa G0- benát köszöntötték, akivel partnerszerződést írt alá a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház. (Az utóbbi néhány évben négymilliósra duzzadt etióp evangéli­kus egyház az egyik olyan afrikai keresztény egyháztest, amely misszionárusokat ter­vez küldeni a „jó öreg Európába” az itt élő szekularizált evangélikusok lelki ébredése, evangélizálása végett.) A közösségi programok közül talán az éjszakába nyúló koncert bizonyult a legsi­keresebbnek, amelyen neves szlovák énekesek és zenészek evangélikus énekeket is előadtak modern feldolgozásban. Úgy tűnik, hogy ezzel sikerült megszólítani a fia­talságot is: szinte teljesen tele volt a négyezerötszáz férőhelyes sportcsarnok. A találkozó ünnepi úrvacsorás istentisztelettel és úti áldással zárult. Akinek még belefért az idejébe, az megtekinthette a Luther című operát, amely a zene nyelvén pró­bálja közelebb hozni hozzánk a reformátor életét. Az előadás így is mintegy kétezer­ötszáz néző előtt bizonyította az ötlet sikerességét a Svátom Krízi (Szent Kereszt) ar- tikuláris fatemplomban (képünkön). Szpisák Attila PRÚSZ-közlemény A Protestáns Újságírók Szövetségének Elnöksége elfogadhatatlannak tartja, hogy a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke a tulajdonosi jogokat gyakorló testület felhatalmazása nélkül tartotta vissza a közrádió szokásos havi költségvetési támogatásának több mint a felét. A nemzetközi gyakorlatban is példátlan eset nemcsak az érintett médiamunkások egzisztenciáját veszélyezteti, de közvetve az állampolgárok tájékozódáshoz való jo­gát is korlátozhatja. Ráadásul az a körülmény, hogy a Magyar Rádió Rt. ügyvezetése körüli vitát nyilvánvaló politikai szándékok motiválják, végső soron a hiteles és ki­egyensúlyozott tájékoztatás esélyét kérdőjelezi meg. Tekintettel arra, hogy a Protestáns Újságírók Szövetségének tagjai nem utolsósorban épp a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatás hazai térnyerése érdekében kívánnak munkálkodni, ezúton testületileg is tiltakozunk a közrádió - pártsemleges - közszolgá­lati szerepének veszélyeztetése miatt, adófizető állampolgárokként pedig sürgetjük a közvélemény számára is mind visszatetszőbb helyzet haladéktalan rendezését. A Protestáns Újságírók Szövetségének Elnöksége Szinkron Sólyom Lászlónak az elnöki hivatal átvételekor tartott beszéde a magyarságnak szóló üzenet volt. Hitvalló gondolatai felfoghatók augusztusi lelki ajándékként. Az üzenet középpontjában az erényes élet megszilárdításának szándéka állt. Kulcsfogalmai a tisztesség, a hűség és a ha­zaszeretet voltak. Hallgatva ó't, Ady Endre sorai jutottak eszembe: „Szépség, tisztaság és igaz­ság, / Lekacagott szavak, / O, bár haltam volna meg akkor, / Ha lekacagtalak.’’ (Hiszek hi­tetlenül Istenben) De Sólyom Lászlótól nem csupán államfői minőségében hallhattunk sokunk számára re­ménykeltő'szavakat. Álljon itt egy korábbi üzenete 2004 szeptemberéből, mely a Kossuth rá­dió reggeli műsorában, az Egy csepp emberségben hangzott el: „»Nincs jó élet a hamisságban« - Theodor Wiesengrund Adomának, a német filozófusnak ezzel a mondásával a nyolcvanas években találkoztam Németországban. Nagyon megörül­tem, és persze rögtön a politikára vonatkoztattam. Azt mondtam, most végre valaki kifejezi, hogy miért nincs jó élet a szocializmusban, ami a hamisságra, hazugságra épül. Aztán a szocializmus elmúlott, de a hamisság itt maradt. Arad a televízióból, árad a poli­tikából, az áruházak polcairól. Ez a hamisság más természetű, mint a régi volt. Sokkal nehe­zebb megkülönböztetni az igazságtól. Elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy mi is a jó élet, amelyet élni szeretnénk. A német kifejezés sokkal gazdagabb tartalmú, mint ahogy én fordítottam. Richtiges Leben - azt jelenti, hogy helyes élet, érvényes élet, valódi élet, de az én fordításom is egy régi filozófi­ai kategória; a jó élet több ezer éve azt jelenti, hogy erényes élet. Ha tehát nem akarunk hamisságban élni, akkor az erényre kell függeszteni szemünket, nyíltszívűnek, becsületesnek, őszintének kell lenni, szolidárisnak a többiekkel, hűségesnek kell lenni, hűségesnek a házastárshoz, egy eszméhez, a hazához. Hogyha így élünk, akkor nem fo­gunk a hamisságban élni. Ha pedig ezt meggondoljuk, akkor a jó élet sorsa a szülők kezében van elsősorban, aztán a tanárok kezében, és végül mindenkiében, aki képes példát mutatni.” ■ Guóth Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents