Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-08-21 / 34. szám

14 2005- augusztus 21-28. ÉLŐVÍZ "Evangélikus Élet! HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: Amikor megtettetek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40) Szentháromság ünnepe után a tizenhar­madik héten az Útmutató reggeli igéiben az irgalmas testvéri, felebaráti szeretet megnyilvánulásának ó- és újszövetségi példáit olvashatjuk. Az utolsó ítéletkor az Em­berfia is ezeket a cselekedeteket kéri számon a jobb és bal keze felől állóktól vezér­igénk szerint. O az irgalmas samaritánus, de egyben ő a mi legkisebb felebarátunk, a rablók kezére került névtelen ember; mit teszünk vele? A törvénytudó „tudta” az örök élet elnyerésének feltételét, de a samaritánus példáját is követnie kell ahhoz, hogy be­töltse a királyi törvényt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) A szeretet apostolától tudhatjuk, hogy a szeretet Isten ajándéka és az ő lényege:.....mert Isten szeretet (...), és el­küldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (íjn 4,8.10) Hitünk gyümölcsei e szeretet cse­lekedetei, amelyek azt bizonyítják, hogy Isten lakik bennünk. Reformátorunk szerint „a hit egyedül Istent illetheti. Ezzel fogjuk fel Isten dolgait. Ebből születik azután a cse­lekedet, mellyel felebarátainknak szolgálunk." Az elengedés esztendeje, a szombatév jó alkalmat kínál Isten választott népének az adósság eltörlésére és a szeretet gyakor­lására: .....parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvé­redhez." (5MÓZ 15,11) Ezt mondja az Úr ma is az ő népének: „Engem keressetek, és éltek! (...) A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok...(...) Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek...” (Ám 5,4.14.15) Az emberszeretet különböző törvé­nyei az Ószövetség népe számára sok konkrét előírást tartalmaztak különféle élet­helyzetekre, a jövevények, árvák és özvegyek védelmére vonatkozóan: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.” (5MÓZ 24,22) Is­ten újszövetségi népe, az első jeruzsálemi „hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt (...), mindenük közös volt” (ApCsel 4,32). Ebben a testvéri közösségben nem volt szűkölködő, mert parancs nélkül is, önkéntesen adakozva szolgálták egymás javát. Jú- dás árulása sem „csak” pénzkérdés volt, hanem elsősorban a kettős szeretetparancs megtörése: „»Üdvözlégy, Mester!« - és megcsókolta őt. Jézus ezt mondta neki: »Barátom, hát ezért jöttél!«" (Mt 26,49-50) Júdás apostol, az Úr Jézus testvére pedig ezt írja: „.. .tartsátok meg magatokat Isten szeretetében..." (Júd 21) Ez töltse be egész életünket s tetteinket! Isten di­csőítésének két kulcsszava, a hatalom és a dicsőség nemcsak a Miatyánkban, de az an­gyalok és a teremtmények énekében is szerepel (Jel 5,12-13). Már most is imádhatjuk őt abban a hitben, hogy „én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet" (Zsolt 73,23). „Di­csértessék, Uram, / Örökké szent neved...” (EÉ 61,1) ■ Garai András Nemzetközi ifjúsági találkozó Németországban ► Gyógyulás és felépülés - ezzel a címmel rendezte meg a neuen- dettelsaui Bayerische Missions­werk (Bajor Missziói Intézet) jú­nius 26-a és július 17-e között azt a nemzetközi ifjúsági találkozót, amelyre tizenegy, a Bajor Evangé­likus Egyházzal testvéregyházi kapcsolatban álló országból hív­tak fiatalokat. így gyűltünk össze tizenheten Brazíliából, Nicaragu­ából, Németországból, Magyaror­szágról, Mozambikból, Kenyából, Kongóból, Tanzániából, Malajziá­ból, Hongkongból és a Fülöp-szi- getekről. A találkozó érdekessége elsősorban a különböző kultúrák találkozása volt. Ami nekünk természetesnek tűnt, az a más országokból érkezőknek igencsak szokatlan és idegen volt, például a moz­gólépcső használata, a biciklizés vagy éppen a késsel-villával való evés. De kö­zösen leküzdöttük a nehézségeket; az első naptól fogva segítettük a más konti­nensekről érkezőket abban, hogy beil­leszkedjenek. A találkozó témáját először kisebb csoportokban dolgoztuk fel, majd elő­adásokat hallhattunk többek között a globalizációról, az emberi jogokról és a nemzetek közötti alá- és fölérendeltségi viszonyokról. Előadóink között szere­pelt például Pápua Új-Guinea evangéli­kus püspöke is. Több oldalról is megkö­zelítettük a gyógyulás és felépülés kér­déskörét; ez hozzásegített minket ah­hoz, hogy fogékonyabbak legyünk egy­más és az általunk képviselt ország gondjai iránt. A beszélgetések arra is ösztönöztek bennünket, hogy keresz­tényként felelősen kövessük a hazánk­ban zajló eseményeket - például ne fe­ledkezzünk meg a globalizáció áldoza­tairól, vegyük észre más országok prob­lémáit, nehézségeit. A találkozó arra bátorított minket, hogy nyitottabb szemmel járjunk a vi­lágban, és fordítsunk nagyobb figyelmet arra, hogy egy-egy nép milyen aktuális nehézségekkel küzd (éhínség, AIDS stb.), illetve jobban tudatosítsuk ma­gunkban azt, hogy az evangélikus egy­háznak szükség esetén fel kell emelnie a szavát a népek szenvedése, elnyomatása ellen. (Többször is irigykedve hallgat­tam csoporttársaim beszámolóját egy­házuk szerepvállalásáról és terjeszkedé­séről. Megdöbbentő volt hallani az afri­kai és a távol-keleti résztvevőktől, ho­gyan növekszik hazájukban az evangéli­kusok száma.) A három és fél hét alatt alkalom nyílt kirándulásra is, így például eljutottunk Wittenbergbe és Wartburg várába, ahol Luther nyomdokaiban járhattunk; Nürn- bergbe, ahol Hitler birodalmi gyűlései SZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Balog Eszter helyszínének a maradványait szemlél­hettük meg; Mödlareuthba, egy kis fa­lucskába, amelyet a kommunizmus ide­jén - Berlinhez hasonlóan - fallal vá­lasztottak szét keleti és nyugati részre, valamint elzarándokoltunk a dachaui koncentrációs táborba is. Ezek az utazá­sok elmélyítették bennünk a gyógyulás és felépülés témakörében hallottak fon­tosságát. Az együtt töltött idő legáldottabb al­kalmai a közös istentiszteletek és áhíta­tok voltak, amelyeken afrikai, hongkon­gi vagy maláj énekek csendültek fel, és átérezhettük a gyertyafény mellett, hogy bár különböző a bőrünk, a hajunk, a szemünk színe, mégis egyek vagyunk a hitben - bárhonnan is jöttünk. Szívszo­rító élmény volt a búcsúáhítat; szem nem maradt szárazon. Reménykedem abban, hogy ezek a ba­rátságok megmaradnak, és valóban ké­pesek leszünk segíteni egymás munkáját, egymás egyházát. Igazi konferenciánk a találkozó végeztével vette kezdetét... ■ Balog Eszter HETI ÚTRAVALÓ Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2) Szentháromság ünnepe után a tizenne­gyedik héten az Útmutató reggeli igéiben a Lélek által ihletett magasztaló, valamint hálaadó imádságokat olvashatunk Isten elhívott és megigazított szolgáitól követendő példaként. Mindennapi imádságaink el­ső két szava a dicséret és a hálás köszönet legyen a Szentháromság Istenhez, „mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. (...) Seregek Ura, boldog az az ember, aki ben­ned bízik!" (Zsolt 84,12.13) Heti igénk felhívásának a tíz meggyógyult leprás közül csak a hálás idegen, a samáriai férfi tett eleget; „visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra bo­rult Jézus lábánál, és hálát adott neki." (Lk 17,15-16) Vele együtt mi is Krisztusért a mennyei Atya örökbe fogadott gyermekei vagyunk kegyelemből, hogy Krisztussal „együtt meg is dicsóüljünk". Erről a tényről a megelevenítő Szentlélek tesz bennünk bizonyságot, mert „akiket pedig Isten Lelke vezérel (űz), azok Isten fiai” (és leányai) (Róm 8,17.14). Reformáto­runk szerint „aki erős hittel és szilárd reménységgel hiszi, hogy Isten gyermeke, az va­lóban az is, mert ilyent senki sem hihet Szentlélek nélkül”. Pál Timóteus képmutatás nélküli hitéért imádkozik: „Hálát adok az Istennek (...), amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben...” (2Tim 1,3) Jézus azért bűnös a farizeusok szemé­ben, mert megtörte a szombat törvényét, s lelki vakságuk miatt nem ismerték fel azt, akit a meggyógyított vak is ugyanúgy látott, mint ők. „Hiszel te az Emberfiában?" (...) „Hi­szek, Uram." (Jn 9,35.38) A nemrég még vak ember számára a második csoda, amelyet Jézus által a saját életében megtapasztalt, az volt, hogy megláthatta az Emberfiában az Isten Fiát, ezért leborulva imádta őt, azaz térdre hullva hódolt előtte, mint a huszon­négy vén. Mit tett Pál a haszontalanból hasznossá lett Onézimoszért, a szökött és meg­tért rabszolgáért? Közbenjáró imádságot mondott érte: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek... (...) Kérlek pedig téged az én fiamért...” (Filem 4.10) Luther mondta: „Amit Krisztus értünk tett az Atya előtt, azt teszi Pál Onézimoszért Filemon előtt.” Dávid is­merte a Miatyánkot? A mi Atyánk ismerte Dávidot is! Hálaimájában ugyanis - többek között - ezeket mondta: „Áldott vagy te, Uram (...) mindörökké! Tied, Uram (...) a hatalom (...), az ország(,..)ésadicsőség...”(iKrón 29,10-12) Az új parancsolat követelményszint­je a krisztusi szeretet: „ .. .ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Ki hagy­ta ezt végrendeletként az ő mindenkori követőinek? Az a Jézus, aki- tökéletesen egy(lényegű) az Atyával, s a kereszten dicsőült meg -.....és az Isten dicsőúlt meg őbenne... ” (Jn 13,34.31) Pál a thesszalonikaiakért tartozott hálával Istennek; nekünk ki(k)ért, miért van okunk a hálaadásra ezen a héten? Tudjuk-e, hisszük-e mindig, hogy Istenünk sze­ret minket, és azt akarja, hogy mi is részesüljünk „a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében" (2Thessz 2,14)? Ő az én „örök napom”! (EÉ 62,1) ■ Garai András SEMPER REFORMANDA .....ha akarod, Isten bűneset utáni mun­káiró l is feltételezheted, hogy azok »igen jók voltak«, de akkor figyelembe kell venned, hogy nem rólunk, hanem Isten­ről mondották ezt. Az ige ugyanis nem így szól: az ember látta, hogy amit Isten teremtett, az igen jó. Sokkal inkább Is­ten látja azokat jónak, míg ha mi nézzük, nagyon is rossznak találjuk őket. Ezért a nehéz megpróbáltatások, nyomorúság, tévelygés és pokol, sőt még Isten legjobb cselekedetei is e világ szemében igencsak rosszak és kárhoztatottak. Van-e jobb Krisztusnál és az evangéliumnál? De a világ szemében van-e átkozottabb ezeknél? Tehát hogy miért jó Isten előtt, ami szerintünk rossz, azt egyedül csak az Isten tudja, és azok, akik Isten szemével nézik a világot, azaz a Szentlélek gyermekei.” M Luther Marton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) Uzsorás-e, aki kamatot kér? ► „Tisztelt Lelkésznő! Fontos szá­momra, hogy biblikusán cseleked­jem a hétköznapokban. Amikor azonban kezembe veszem a Szent­írást, elkeseredem, mert képtelen vagyok teljes mértékben a szavai szerint élni. A napokban elolvasva a 2MÓZ 22,24-ben és a 3MÓZ 25,36- ban foglaltakat, nagyon megdöb­bentem, mert az ige megtiltja, hogy kamatot szedjek a kölcsönadott pénzem után. Hogyan kell érteni ezeket az igehelyeket? Csak az uzsorakamatról van bennük szó? Vagy ez azt is jelenti, hogy hívő ember ne nyisson takarékbetét­könyvet se, hiszen befizetett pén­zünket a bank kölcsönadja, és ka­matot szed be rá az adósaitól?” Kedves Imre! Nagyon megörvendeztette a szívemet levelével. Először is azért, mert férfi testvéreim nehezebben szán­ják rá magukat, hogy kérdéseikkel meg­keressenek. Másodszor pedig azért, mert meggyőződésem, hogy csak akkor van nyugalma a lelkűnknek, és csak akkor száll áldás a fejünkre, ha a Szentírást a le­hető legkomolyabban vesszük Qer 6,16). Éppen ezért egyáltalán nem gondolom, hogy feleslegesen „marcangolja” önma­gát, amikor ezt a pénzügyekkel kapcso­latos kérdést teszi fel nekem. A keresztény embernek nem elég tisz­tességesnek látszania, hanem valóban annak is kell lennie. Isten előtt ugyanis semmit sem titkolhatunk el. Talán nem is gondolnánk, hogy Urunk a pénztár­cánkba is belepillant, családunk, gyüle­kezetünk pénzügyi gazdálkodását is górcső alá veszi. Pedig így van. Sőt! Jó néhány tervünk azért fullad kudarcba, mert Isten nem adja áldását arra, ami pénzügyileg nem tiszta és átlátható. Na­gyon fontos, hogy adjuk meg a császár­nak, azaz esetünkben az államnak azt, ami az övé. Legyünk körültekintőek az adóbevallás elkészítésekor, és pontosak az adó befizetésénél. Üzleti ügyeink in­tézése során ne keressünk folyton kiska­pukat, járjunk el becsületesen. Eszünkbe se jusson protekcióval, netán csúszó­pénzzel meg nem érdemelt előnyökhöz jutni. És természetesen adjuk meg Isten­nek azt, ami az övé (Mt 22,21b). Milyen sok felesleges holmival ra­kodjuk meg bevásárlókosarunkat! Mi­EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix lyen könnyen folyik ki a pénz a kezünk­ből! Ugyanakkor mennyire megfontol­juk, hogy mennyit is adakozzunk egy­házunk, gyülekezetünk javára... Pedig az Úr busásan megjutalmazza a benne bízó lelket. A Szentírás szerint az igaz ember jel­lemzői közé tartozik, hogy nem ad pénzt kamatra vagy uzsorára. (A héber nyelvben mindkét fogalmat ugyanaz a szó jelöli.) Vajon miért jogtalan tett az, ha valaki kamatot szed? Az ószövetségi időkben is gyakran előfordult, hogy a gazdagok kihasználták a szegények szo­rult helyzetét annak érdekében, hogy még jobban megtömjék a zsebüket. A kamatnak ez a fajtája az úgynevezett uzsora. Nem kell különösebben magya­rázni, hogy az árvák és az özvegyek Aty­jának, a mindenható Istennek, aki maga a szeretet, ez egyáltalán nem tetszik. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ember­társunk tudatos kihasználása bűn. Hely­telen volna azonban azt állítani, hogy minden kamatszedés elítélendő dolog. Ha bankbetétet nyitunk takarékoskodás céljából, akkor a pénzintézet forgatja, használja a pénzünket. A betett pénz­összeg kamata ebben az esetben jófor­mán csak a folyamatos infláció okozta veszteségünkre nyújt fedezetet. Az ókor nem ismerte a folyamatos inflálódás jelenségét; ez korunkra jel­lemző. Az akkor élő ember csupán ínsé­ges időben vette észre, hogy csökkent pénzének vásárlóereje, és ez általában csak átmenetileg volt így. Tehát akkori­ban a kamat mindig gazdagodást, gyara­podást jelentett. Erről a gyarapodásról pedig jó szívvel lemondhatott az istenfé­lő izraelita, amikor egy rászoruló honfi­társának adott kölcsönt. Amennyiben csak tíz év múlva kapta vissza a megfele­lő összegű sékelt, az még mindig ugyan­annyit ért, mint amikor kölcsönadta. „Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se éle­lem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni! Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfi­ától ne végy kamatot! Akkor megáld téged Iste­ned, az Úr minden vállalkozásodban azon a földön, ahová most bemégy, hogy birtokba vedd." (5MÓZ 23,20-21) Az ige azt mond­ja, hogy az izraelita mondjon le minden­fajta kamatról, ha honfitársának, azaz népe tagjának kölcsönöz valamit. A méltányos értékű kamat tehát nem volt bűn abban az esetben, ha azt az idege­nekkel szemben érvényesítették csupán. Arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy mindez milyen értelemben érvé­nyes ránk, keresztényekre. Biztos va­gyok benne, hogy ha hittestvéreink kö­zül valaki kölcsönt kér tőlünk, nem ad­hatjuk kamatra. Egyszerűen a szeretet kettős nagy parancsolata alapján nem húzhatunk hasznot testvérünk nyomo­rúságából. Isten ugyanis a tetteink moz­gatórugóit vizsgálja. Ha betétkönyvünk­ben takarékoskodás céljából gyűlnek a forintjaink, akkor indítékaink nem bű­nösek. Persze időnként azt is meg kell vizsgálnunk, hogy ez a takarékoskodás nem fösvénységünk álarca-e! Biztosan Ön is jól ismeri a talentu­mok példázatát. Ebben a példázatban a kamatoztatás erény. Erény akkor, ami­kor komolyan vesszük, hogy adottsá­gainkkal, lehetőségeinkkel, sőt egész életünkkel el kell számolnunk. Ha ka­matoztatjuk, amit kaptunk, dicséret­ben részesülünk, mert megtettük a ránk eső részt. Isten mindent megtett már értünk, meg kell ragadnunk ke­gyelmét! Ne ássuk el az ajándékba ka­pott talentumot! „Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamat­tal kaptam volna vissza azt, ami az enyém." (Mt 25,26b-27) Győzelmes keresztényi életet csak úgy élhetünk, ha aprópénzre váltjuk és kamatoztatjuk azt, amit ajándékba kap­tunk. Hogy végre ne csupán az elmélet szintjén higgyünk, hanem merjük úgy követni Jézust mindenben, hogy való­ban rálépünk a keskeny ösvényre. Eh­hez küldi szeretettel Önnek a vándor­batyut: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá­rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.

Next

/
Thumbnails
Contents