Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-21 / 34. szám
"Evangélikus Élet!; KULTÚRKÖRÖK 2005. augusztus 21-28. 5 Isten „érmés” talentumosa ► Néhány hete, egy késő délutánon az éremtervező csömöri háza felé haladva azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa érzés lehet egy művész számára az, ha elmondhatja magáról: nincs olyan ember ma Magyarországon, aki ne ismerné - sőt használná - a munkáit, miközben a nevét bizonyára még sosem hallotta, vagy már nem emlékszik rá - hiszen 1992, az új forintérmék bevezetésének az éve már régen volt ahhoz, hogy tervezőjük, Kosa István neve ismerősen csengjen. Pedig a Magyar Nemzeti Bank nyílt pályázatán az általa beküldött érmesorozat nyert, így a most is használatos forintérméink nagy részének előlapján az ő alkotásai láthatók. A művész házi műhelyében ottjártamkor sok titokra fény derült.- Az MNB jeligés pályázatot hirdetett nagyon szoros határidővel - kezdi a visszaemlékezést Kosa István, miközben a szekrényből előkerül a kiírás szövege és az eredeti gipszmintákat tartalmazó doboz is. - Az én „Értékeink” jeligéjű érmesorozatom Magyarország növény- és állatvilágára épült. Mivel a kiírás semmiféle kitételt nem tartalmazott a mintára vonatkozólag, Bercsik Ferenc „természetbúvár” kollégám hatására kezdtem el ebben az irányban kutatni. A beérkezett pályaművek - rajzok és gipszminták - a Magyar Nemzeti Múzeumban voltak kiállítva két-három hétig, hogy a nagyközönség is láthassa őket, és szavazhasson rájuk. Az „Értékeink” kapta a második legtöbb szavazatot. Majd egyéb - szakmai - zsűrik is tehettek javaslatot, ezután pedig a pályázatot kiíró szerv, a Magyar Nemzeti Bank döntött a végeredményről. Ok ügy határoztak, hogy a két legtöbb szavazatot kapott pályamunkából álljon össze az új pénzérmesorozat két oldala. így kerültek az előlapra az én terveim, a hátlapra pedig Bartos István „Rege” jeligéjű pályamunkái.- Az eredeti gipszmintákat és az elkészült forintérméket összehasonlítva felfedezhető néhány eltérés.- A bírálóbizottságnak jogában állt változtatásokat eszközölni. Az én terveimben az egyforintoson a magyar kikerics, a kétforintoson a magyar nőszirom, az ötösön a magyar kökörcsin, a tízesen a kócsag, a húszason a nagy fakopáncs, az ötvenforintoson a túzok, a százforintos érmén pedig a kerecsensólyom szerepelt. Ha megnézzük a pénzforgalomba került érméket, láthatjuk a különbséget.- Ahogy most a szekrényéből sorra kerül elő a többi gipszminta, ámulva nézem az aprólékos gonddal kivésett vonalakat és mintákat. Hol tanulta ennek a munkának a fortélyait?- Az eredeti szakmám vésnök, e munkakörben dolgozom a Magyar Pénzverő Rt.-nél. De a gipszfaragás ezzel ellentétes munka, hiszen itt az ábrák negatív lenyomatát kell belevésni a gipszkarikába. Az érmék tervezését és a gipszfaragást autodidakta módon, munka után itthon tanultam meg, kísérleteztem ki.- A másik szekrényben levő érmeket elnézve nem is akárhogy! A legkülönfélébb cégek által kért emlékérmektől kezdve települések díszpolgári plakettjein át neves történelmi évfordulókra készült érmekig érdekesebbnél érdekesebb darabokat látok itt sorakozni - még egy eredeti halasi csipke ezüstbe vésett változatát is! Megannyi felkérés és pályázaton megnyert megbízatás gyümölcse. A falon pedig egy japán nyelvű oklevél lóg...- Erre vagyok talán a legbüszkébb. 1999-ben egy japán nemzetközi éremtervező pályázaton az általam tervezett érem nyerte el az első díjat. A téma itt is szabadon választott volt. Mivel a következő évben volt Sydneyben az olimpia, ahhoz is terveztem egy érmet.- Fel is használták ezt Ausztráliában?- Tudomásom szerint nem.- Amikor utoljára találkoztunk, egy amerikai megrendeléshez gyűjtött anyagot. Azóta talán már el is készült vele?- Igen. Amerikában élő magyarok kérték fel a pénzverdét egy ’56-os emlékérem kiadására. A tervek elkészítésével engem bíztak meg. Ezt is, mint minden munkát, előzetes anyaggyűjtés előzte meg. Ebben nagy segítségemre vannak a csömöri könyvtárosok; hozzájuk megyek leggyakrabban „gyűjtögető életmódot folytatni”.- Úgy tudom, több egyházi jellegű emlékérmet is tervezett már.- Szintén a pénzverde megbízásából készült 1995-ben egy öt részből álló sorozat, amelynek darabjai közül a katolikus elsőáldozásra és bérmálásra, a zsidó barmicvóra, a református és evangélikus konfirmációra ajándékozható ezüstérmek jelenleg is megvásárolhatók.- Nem látok szerszámokat a munkaasztalon. Csak nem azt jelenti ez, hogy elkészültek a legújabb tervek?- De igen. Két nagy munkát adtam le nemrégiben: a Nemzetközi Gyermek- mentő Szolgálat beindulásának tizenötödik évfordulójára tervezett forgalmi pénz tervét, mely az ötvenforintoson lesz látható szeptembertől, valamint a Református Teológiai Akadémia megalapításának százötvenedik évfordulójára készült emlékpénzt. Ez utóbbi októberben kerül forgalomba. ■ Boda Zsuzsa Kása István egyes érmei megvásárolhatók a Luther Kiadó Budapest VIII., Üllői út 24. alatti könyvesboltjában is. Szent István a néphagyományban ► Közismert, hogy Szent László, Mátyás király vagy II. Rákóczi Ferenc személyéhez sokszínű folklórhagyomány társul, ám kevésbé köztudomású, hogy Szent István alakja is számtalan népénekben, hagyományban felbukkan. A reformáció igencsak megnyirbálta az államalapító szent király gazdag hagyománykörét, és az új vallásra tért hívek már csak a történeti kegyelet miatt emlegették István királyt. Szent István kultusza a 12-16. század közötti időszakban a Kárpát-medence egészében elterjedt, sőt alakja ismert volt a horvátok, a szerbek és a románok körében is. Településnevek, neki szentelt templomok, legendák bizonyítják ezt. Istvánt 1083-ban avatták szentté, az ekkor írt „nagyobb legenda” tekinthető életműve első egyházi értelmezésének. A Szent László király megrendelésére készült irat az idős, vallásos Istvánt mint a magyarok apostolát mutatja be. Kö- nyörületessége, békeszeretete, elhivatottsága már külsejében is megmutatkozott. Valószínű, hogy a köztudatban élt egy sokszínűbb királykép is, men Könyves Kálmán utasítására hamarosan írásba foglalták István király teljesebb élettörténetét. A „kisebb legenda” célja az volt, hogy Istvánt példaként állítsa az utókor elé, és elsősorban a törvénykező, a pogá- nyok ellen keményen fellépő uralkodót mutatta be. A két forrás mintha két különböző emberről szólna. A szigorúan büntető vezetőről számtalan későbbi monda is fennmaradt. A 15. században született feljegyzés szerint a szent király megnyúzatta egyik udvar- bíráját, mert hamis ítéletet hozott. Egy Szeged környéki gyűjtésből értesülhetünk arról, hogy tulajdon anyját is megbüntette, mert az hirtelen indulatában istenkáromlásra ragadtatta magát. A szent király és a népi emlékezet A Magyarországon leginkább tisztelt ereklye István király jobbja. Feltehetően az 1060-as években Választották le a mumifikálódott testről a teljes jobb kart, amelyet aztán egy erdélyi monostorba vittek. (A helyet ettől kezdve Szentjobbnak nevezték.) Valószínű, hogy a mainál nagyobb karrész tartozhatott az ereklyéhez, mert az apátság pecsétjén egy könyökben meghajlított kar található. Kezdetben a Szent Jobb megtalálásának napján ünnepeltek, később az ereklye tisztelete beolvadt az augusztus 20-i ünnepbe. Érzékenyen érintette az ereklyét őrző apátságot, hogy Nagy Lajos király a magyar-lengyel perszonáluniót azzal pecsételte meg, hogy a kar felső részét leválasztotta, és Lembergbe vitette. Elképzelhető, hogy a kar alsó részét pedig Luxemburgi Zsig- mond adományozta V. Albert Habsburg- házi hercegnek, és ettől kezdve a bécsi Szent István-dóm kincstárában őrizték. A 15. században a megmaradt ereklyét Erdélyből visszavitték Székesfehérvárra. Itt bizonyos napokon „közszemlére tették”, alkalmat kínálva a hívőknek arra, hogy előtte kifejezhessék a tiszteletüket, illetve imádkozhassanak. A Szent Jobbal kapcsolatos folklórszövegek az ereklye keletkezését magyarázzák: például arról szólnak, hogy a király valamelyik csatában elvesztette a jobbját. (Érdekes, hogy több ilyen szövegben is a török ellen vívott csatáról esik szó.) Egy másik elképzelés szerint azért maradt meg a keze épen, mert azzal valami csodás, jó dolgot cselekedett. István születésével és ifjúkorával kapcsolatban számtalan monda őrződött meg Esztergom környékén. A városban lakók máig úgy tartják, hogy Vajk a vár Szent István-kápolnájában született. A legendák arról is beszélnek, hogy a király éjjelente gyakran imádkozott a kápolnában, és egy alkalommal a levegőbe emelkedett... A népi emlékezet őrizte meg azt az elképzelést, hogy az ifjú Istvánt a Garam menti Bényben övezték fel karddal, és a Koppány-féle lázadás leverésére is innen indult. Szent Istvánhoz fűződő hagyományok élnek Nagybörzsönyben is. A néphit szerint a helyi kápolnát még István építtette, sőt a falu határában lévő, „Szent Istvány téré” nevű helyen menekült meg az őt üldöző Koppány elől. Szent István alakja manapság Somogybán él a legélénkebben, bár az itteni hely- történeti emlékek és történetek legalább annyira szólnak Koppányról, mint a szent királyról. Törökkopányban és környékén egy különleges monda él máig is. E szerint István némaságra átkozta az egyik patak békáit, mert hangosan ku- ruttyoltak, ezért nem hallotta meg, hogy merre menekült a pogány vezér. A monda másik változata a Somogyvárig nyúló Balaton lecsapolását is a király átkával hozta összefüggésbe. A Fejér megyei Bo- dajkon István azért átkozta meg a békákat, mert hangoskodásuk miatt nem tudott nyugodtan imádkozni. Székesfehérvár környékén ugyancsak kiterjedt hagyomány övezte a király személyét. A népszerű bodajki búcsújáró hely kápolnáját a néphit szerint még István építtette, sőt azt is feltételezik, hogy az uralkodó Fehérvárról tutajjal ment Bodajkra, mivel a két település közötti területet még víz borította. Külhoni legendákban is él Változatos és kiterjedt mondakör fűződik a szent király alakjához német nyelvterületen is. A leghíresebb történet szerint az ifjú István még pogány volt, amikor Bajorországba ment, hogy megkérje Gizella kezét. Bambergbe érkezve betért a templomba, ott azonban lova az örökmécses lángjától megbokrosodott, és az ifjú király rádöbbent: szent helyen jár. Ez lett megtérésének közvetlen oka. Angol és skót krónikák is őriznek történeteket első királyunkról. Az egyik szerint az 1016-ban meghalt Vasbordájú Edmund utódját a gonosz tanácsadó rá akarja venni, hogy ölje meg az elhunyt király két gyermekét. A kegyetlen uralkodó a svéd királyhoz küldi őket, aki azonban ahelyett, hogy megölné, Magyarország kegyes királyához irányítja őket. A hagyomány szerint István szeretettel felnevelte az ifjakat. A történet egyes elemei a Hamletben bukkannak fel újra. A valóságtól kissé elrugaszkodottabb az a szerb hagyomány, amely szerint István Szent Száva hatására ortodox hitre tért volna át. A mondakör legarchaiku- sabb rétegét a moldvai csángók körében találták. A szent király kultusza itt a leghíresebb bibliai személyekével vetekedett. Egy pusztinai monda a Hadak útjának eredetét is Szent Istvánnal hozza összefüggésbe: „Szent István király mikor elhúzta kardját az égen, a húshagya- tot ő csinálta, hogy a világ menjen haza, s kedden este hagyjon húst mindenki.” Gyógyító ereklyék Számtalan történet szól István szent mivoltáról is. Már a Képes krónika is arról beszél, hogy az uralkodó évenként legalább háromszor meglátogatta az általa alapított templomokat, mindegyiknél imádkozott, alamizsnát osztott a szegényeknek. Esztergomi hagyomány szerint a bazilika Szűz Mária-oltára onnan kapta a nevét, hogy a király azon a helyen ajánlotta országát a Szűzanya oltalmába. Igen elterjedt volt az a hiedelem, mely Istvánnak és ereklyéinek csodás gyógyító erőt tulajdonított. A régiek hite szerint a királyok az isteni kegyelem kiválasztottjai voltak, akiknek személyében a papi, orvosi és uralkodói karizma egyesült. A „nagyobb legenda” szerint István már életében csodákat művelt: a betegeknek egy darab kenyeret, almát küldött orvosságul, meghagyván, hogy egészségben talpra álljanak; ettől a szenvedők nyomban visszanyerték erejüket. A „kisebb legenda” arról számol be, hogy István sírjának felnyitásakor csodálatos illat terjengett, melynek beszívá- sa után a leprások bőre megtisztult, s a vakok újra láttak. Később a sírnál naponta történtek csodák, sőt sokan már a zarándoklat közben meggyógyultak. A szakrális királyeszmény óvó-védő szerepére utal, hogy a váradi királyszobrokról azt tartotta a hiedelem, hogy míg azok megvannak, addig a török nem veheti be a várost. Kevesek által ismert a koronázási palást egyik talánya: a paláston István bal keze jól láthatóan hat ujjal van ábrázolva. Szimbólum vagy fizikai valóság? A foggal, illetve ötnél több ujjal való születés annak a jele, hogy az illető kiválasztatott a táltosságra. Mivel a palást Gizella felügyelete mellett készült, feltételezhető az ábrázolás hitelessége. A középkori magyarság tudatában István mint uralkodó, bölcs és nagy tekintélyű király volt jelen. A 11. században élő igazságos királyról szóló történetek a 16. században teljes egészében Mátyás király alakjához kapcsolódva éltek tovább. A középkori Szent István- kép a már említett történelmi körülmények miatt erodálódott, majd jelentősen módosult a barokk kegyességi kultuszának hatására. Alakja azonban a mai napig, tovább él a népszokásokban és egyéb folklórhagyományokban. Emlékeztetőül álljon itt egy egykori egyházi ének, melyet a moldvai Klézsén ma már mint népdalt énekelnek: O, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Gyászos őtözetbe, Teelőtted sírva. Hol vagy István kérál, Téged magyar kéván, Gyászos őtözetbe Teelőtted sírva. Ó, kertnek kertésze, István kérál vala, Árva magyaroknak Választott királa. Rólad emlékezünk, Csordulnak könyveink, Búal harmatoznak } Szomorú mezeink Virágos kert vala Régen Pannóniában, Kit a Szűz Mária Híven öntöz vala. Dicsértessék Isten Te szent országodban, Hogy új kérált adtál Nekünk Szent Istvánban. Reménységünk benne Vagy és Máriával Mint magyar nemzetünk Nagy pátrónájával. ■ Jánosi Vali
