Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-08-14 / 33. szám

‘Evangélikus Éli ELŐ VIZ 2005. augusztus 14. Régi agyagedény is rejthet nagy kincseket Nemrég megjelent egy újságcikk Lon­donban, amelynek hatására Anglia majd minden lakosa megvizsgálta öreg cserép­edényeit és serpenyőit. Az alábbi eset késztette erre az újságolvasókat. Az egyik közkedvelt angol templom előcsarnokában volt egy ócska öreg cse­répedény. Senki sem tudta, hogyan került oda, de már emberemlékezet óta ott állt. Egy sarokba helyezték, és esemyőtartó- ként használták. Egy napon, amikor egy régész éppen kifelé ment a templomból a vasárnap reggeli istentisztelet után, kivette az es­ernyőjét a sarokba száműzött edényből. Korábban észre sem vette, de akkor hir­telen felkeltette az érdeklődését. Alig tu­dott hinni a szemének: túl szép volt ah­hoz, hogy igaz legyen. Az agyagkorsó­ról kiderült, hogy egy időszámításunk előtti korból származó, szinte felbecsül­hetetlen értékű edény. Azóta természe­tesen nem tartanak benne esernyőt, ha­nem a híres British Museumban kapott helyet. Ez az elképesztő újságcikk egy ismert és sokat idézett igét juttatott az eszem­be a Bibliából: „Ez a kincsünk pedig cserép­edényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Is­tennek tulajdonítsuk, és ne magunknak..." (zKor 4,7) A gyülekezetben a nem felszentelt pásztorokat és igehirdetőket általában „laikusoknak” nevezik. A fenti ige sze­rint azonban nem vagyunk mások, mint „agyagemberek’’! Ahogy az agyag formálódik a fazekas kezében, és így használhatóvá válik, ugyanúgy tesz Is­ten is mivelünk. Isten tudja, hogy mi­lyen életet szán nekünk, és az az igaz­ság, hogy az élet nagyobb vállalkozás, mint amire valaha is számíthattunk, amikor beneveztünk erre az izgalmas, de kiszámíthatatlan utazásra. Az élet legtöbbünk számára nem csu­pán kellemes vasárnapi kikapcsolódás. Nemcsak mosolyból és napsütésből áll, és nem csupán szépséges dolgokkal és derűs eseményekkel tarkított, hanem tele lesz problémákkal és kihívásokkal - azoké is, akik az Urat vágynak szolgál­ni. Komoly harcokra számíthatunk egy olyan ellenséggel szemben, aki arra tö­rekszik, hogy meghiúsítsa Isten terveit. Nem szeretjük a háborút, legyen az akár a Közel-Keleten, akár szívünk a mélyén. De akár szeretjük, akár nem, ezekkel a háborúkkal bátran és meggyő­ződéssel kell szembenéznünk. Végül ah­hoz, hogy győzedelmeskedjünk, Isten erejére kell támaszkodnunk - és nem a magunkéra. Bármi történjék is, az a hiva­tásunk, hogy Isten embereivé legyünk. ■ Robert D. Foster Forrás: Monday Manna HETI ÚTRAVALÓ A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füs­tölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3) Szentháromság ünnepe után a tizenket­tedik héten az Útmutató reggeli igéi az ál­dott orvos rendelőjébe engednek bepil­lantást - a betegségekről s a hitből fakadó gyógyulás csodáiról villantva fel képeket -, hogy bemutassák az Úr szelíd és szabadító Szolgájának „élethelyreállító” programját. Ennek mi is részesei lehetünk, „hiszen kegye­lemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Ef 2,8). Az Úr Jézus a pogányok között is gyógyít; a süketnémának erre volt szüksége: „Ejfata, azaz: nyílj meg!” (Mk 7,34b) Tiltása ellenére is híresztelték:,Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” (Mk 7,37b) Luther is általánosít: „Krisztus itt nemcsak ennek az egy nyomorultnak nyelvére és fülére gondolt, hanem egyetemben fohászkodott min­den nyelvért, fülért, sőt minden szívért, testért és emberért.” Üldözője lelki és testi vak­sága megszűnéséért és hitéért is ő könyörgött a damaszkuszi „személyes” találkozást követően. Anániás rátette kezét a „kicsi” Pállá lett tarzuszi Saul szemére: „...azúr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, (...) hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” (Ap- Csel 9,17b) Száznyolcvan fokos pálfordulásunkat követően mi is könyöröghetünk így: „Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha!” (Zsolt 71,1) A két vak számára is csupán „hit kérdése” volt a gyógyulásuk: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? (...) Legyen a ti hite­tek szerint!” (Mt 9,28b.29b) A megszállott némából sem „az ördögök fejedelmének a segítségé­vel űzi ki az ördögöket" (Mt 9,34b), hiszen „azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit le­rontsa” (íjn 3,8b). Mózes pedig így kiáltott, hogy nénje, Mirjám poklossága megszűnjön: „Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4MÓZ 12,13) A tanítványok nem tudták meggyógyítani a hold­kóros fiút, ezért megkérdezték Jézust: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” .JCishitűségetek miatt.” (Mt i7,i9b-2oa) Jakab, az Úr testvére így folytatja a tanítást: „Beteg-e valaki közöttetek?).. .) .. .imádkozzanak érte, és (...) a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt...” (Jak 5,14-15) A hitetlen Heródes azonban csalódott várakozásában:.....azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem vá­laszolt neki." (Lk 23,8b-9) Jézus kigúnyolójának példája is bizonyítja az ő követőinek sze­mélyes megtapasztalását: „Ki kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) A felséges, de könyörülő Isten számunkra el­készített életprogramja Fiában valósul meg, megrepedt, megtört nádszál életünkkel együtt lakozik; lelkünk és szívünk kialudt, füstölgő mécsesét újra lángra lobbantja. An­nak ellenére, hogy látja a mi útjainkat, kétszer is ezt ígéri: „.. .mégis meggyógyítom és veze­tem őt. ” (Ézs 57,18a) Megíapasztaltuk-e már boldog és hálás szívvel, hogy Jézus gyógyító, szent keze orvosolta fájdalmunkat? M Garai András Reményik Sándor Jézus Krisztus műve A Te akaratod Teljesüljön a Te akaratod: A Miatyánkból ezt tudom már csak. Bimbóban nem marad meg a virág, És visszafele nemfoly a patak. Teljesüljön a Te akaratod: Be fölösleges minden más beszéd... Az én kezem, e vézna, gyönge kéz Hogy tartaná fel az Isten kezét? Minden léleknek csak egy útja van Es csak ezen az egy úton mehet. És nem lépheti átal önmagát És öntörvénye ellen nem tehet. Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van. És ez az eszme megnyugvást is ád: Ki sorsával vív, alája kerül És győz, ki néki megadja magát. „Ha megtelik szívem aggodalommal.. ► „Kedves lelkésznő! Isten a szí­vemre helyezte, hogy mentsem meg egy kedves ismerősömet a kárhozattól. Művelt, jó szándékú családanya az illető, aki Jézust csodatévő prófétának ismeri csu­pán. Nem hiszi el, hogy ő Isten Fia, és nem érti, hogy miért ment a keresztre, miért nem mentette meg magát a kínhaláltól. Tudom, hogy milliószor elhangzott már az arról szóló magyarázat a szó­székekről, hogy kicsoda Jézus, de aki nem jár templomba, nem hall­hatja. Az én hitem, bizonyságté­telem nem győzte meg az ismerő­sömet. Kérem, írjon Krisztusról, talán a cikk megragadja őt!” Drága E.! Urunk előtti csendességben re­ménykedem abban, hogy a válaszom el­ső részének megjelenése óta eltelt két hétben már sikerült is felkeresnie kedves ismerősét, és bemutatnia előtte Megvál­tónk egyedülálló személyét. A következő találkozást, ha lehet, még körültekintőbben kell előkészíte­nie, mint az elsőt. Mert számára is Jézus Krisztus vérében van a szabadulás, ezért az ősellenségnek egyáltalában nem lesz ínyére, hogy Ön, kedves levélíró testvé­rem, szolgálatával igyekszik az ismerőse felé fordulni. Ezért szeretettel javaslom, hogy mielőtt bizonyságot tenne, böjtöl­ve és virrasztva kérje a kedvező alkalmat Atyánktól (vö. Mt 17,21 és 26,41). Mert hát hogyan is lehetne hatalommal és meggyőzően, a megfelelő igéket megta­lálva hirdetni a Krisztust, ha nem hin­nénk, hogy ő maga munkálja bizony­ságtételünket Szentlelke által? No de kezdjük az emberiség történeté­nek hajnalán: Isten az embert tökéletesen jónak teremtette (iMóz 1,26-31). De az ember önfejű volt, nem engedelmeske­dett Teremtője akaratának, hanem a dia- boloszra hallgatott (vö. iMóz 2,17 és 3,6). Isten elleni lázadása óta az ember a bűn uralma alatt él, egoizmusa rabságban tartja (Róm 1,21-23; 7,14; Zsid 3,13), sőt még el is választja Istentől, aki szent, és viszolyog a bűntől (Ézs 59,2). Az emberi­ség egyetemes története azt mutatja, EVÉLET LELKI SEGÉLY hogy saját erőnkből nem találunk gyógy­írt a bűnkórságra. Nincsen ezen a világon igaz ember egy sem (Róm 3,10-18). A Szentírásból tudjuk, hogy bűnben él­ni mennyire súlyos dolog: ,Mert a bűn zsoldja a halál...” (Róm 6,23a) Itt nem csu­pán arról van szó, hogy testi értelemben minden ember meghal, hanem arról is, hogy aki nem ragadja meg a Szabadító győzelmes jobbját földi életében, annak a sorsa a második halál lesz a tűz tavába vet­ve (Jel 20,11-15). A bűnnek ugyanis bünte­tése van. És nem létezik olyan emberi ér­dem, alibi, magyarázat, amelynek alapján Isten felmentene bennünket a jogosan megérdemelt büntetésünk alól. „Mert min­denki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségé­nek. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyel­méből, miuta'n megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldoza­tul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa." (Róm 3,23-253) Megmentünk tehát az Úr Jézus Krisz­tus, ő a testté lett Ige, az Isten Fia. Ő az, aki az idők teljességében emberré lett, és eljött közénk azért, hogy a bűntől, az ör­dögtől, a halál hatalmától megszabadít­son bennünket. Tanított, gyógyított, ha­lottakat támasztott fel, Isten országának eljövetelét hirdette, és minden messiási csodajelével bizonyította, hogy ő az, aki­re sóvárogva várt a világ. Természetesen Urunk minden tette a keresztfára mutat, mert ő az Isten Bárá­nya, aki minden bűnös helyett elhordoz­ta Isten haragját (Jn 3,36; Róm 5,9). Hogy miért tette meg? Nincs rá emberi magya­rázat. Istennek az ember iránti végtelen, hosszútűrő és kiapadhatatlan szeretete az egyetlen felelet. Meg akar menteni bennünket. Jézus nyilvánvalóan kimenthette volna magát kínzói kezéből, leszállhatott volna a keresztről, mert egyetlen embernek sem volt hatalma felette 0n 19,11); De ő belesi­mult Atyja akaratába, és vállalta az iszo­nyatos gyötrelmeket (Mt 20,28), hiszen világos volt előtte, hogy csakis ő lehet az ember számára az egyetlen menekülési úttá, és csakis engesztelő áldozata lehet az, amiért a szentséges Isten igaznak fo­gad el minket (Jn 14,5-6; Róm 5,1). Mindezek után tudnunk kell, hogy ki­zárólag a Jézus Krisztusba vetett hit által vehetjük át Isten igazságát és az örök élet ajándékát, már itt, földi vándorúin­kon (Róm 3,21-26; Jn 5,24; 2Kor 5,17). Kedves levélíró testvérem! Mondja el is­merősének, hogy mindezek a drága aján­dékok az övéi is lehetnek, ha gyermeki bi­zalommal Megváltónkra bízza magát. „Bi­zony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) En­nek az igének az alapján hívja őt megté­résre! Mondja el neki, hogy ne a saját böl­cselkedése szerint kutassa az Úr dolgait, hanem forduljon előítéletektől mentesen a Szentírás felé. Alázza meg magát Isten csodálatos keze alatt, hagyatkozzon ígére­teire, vallja meg bűneit! Fogadja el a Min­denható áldását, és hallgassa szent Fiát, aki most is él és uralkodik mindörökké. Ha így tesz, megtapasztalja, hogy Isten szólni fog a szívéhez, és átéli, hogy személyes kapcsolatba kerül vele. „íme, az ajtó előtt ál­lok, és zörgetek ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele va- csorálok, őpedig énvelem.” (Jel 3,20) Bizalommal kérem az Urat, hogy vá­laszom minden sora segítség lehessen az őt keresőknek. Hálás vagyok azoknak, akik egykor engem is az örökkévaló Is­ten kegyelmébe ajánlottak, és tanúságot tettek előttem Jézus Krisztusról, aki az én Uram és Megváltóm is lett. Isten megáldja a szolgálatát, kedves E.! Legyen erős és bátor, a Lélek szólásra nyitja majd a száját! És ne csüggedjen ak­kor sem, ha elutasítással találkozik. Csak siessen, mert várják! Testvéri szeretettel: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá­rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Bizonyára te is voltál már szomorú, elő­fordult, hogy tele voltál aggodalommal. Nem tudtad, mi lesz holnap, vagy hogy miként fog megoldódni egy bizonyos probléma vagy épp a jövőd. Lehet, hogy most is bánt valami, ami miatt szomorú vagy és aggódsz. Mindez hozzátartozik emberi életünkhöz. De mégsem mond­hatjuk, hogy természetes, hiszen Isten nem szomorkodásra teremtett bennün­ket, hanem arra, hogy bátran, bizalom­mal telve, optimistán lépjünk előre. Mégis, a dolog nem megy ilyen egy­szerűen, mert sok minden meg tudja ke­seríteni az életünket. Gyakran előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogyan elképzeltük. Ilyenkor kénytelenek va­gyunk megérezni a (létbizonytalansá­got, és ez szorongással tölt el bennün­ket. Ha azok a kapaszkodók, amelyekre számítottunk - akár barátaink, akár szo­rosabb kapcsolataink -, nem bizonyul­nak olyan erősnek, mint hittük, nagy szükségünk van más vigasztalásra, hogy szomorúságunk enyhüljön, s hogy véget érjen az aggodalmaskodás. Ilyenkor ta­lálhatunk magunknak különféle eszkö­zöket, olyanokat, amelyek csillapíthat­ják bánatunkat (füves cigi, alkohol stb.). De ezek a pótlékok valójában nem mű­ködnek: csak ideig-óráig hatnak, és csak rövid időre feledtetik el velünk azt, ami bánt bennünket. Igazi megoldást, hidd el, nem adnak. Isten örömre teremtett téged. Jól is­mer, jól tudja, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy megvigasztalódj. Ma is kész SZÓSZÓRÓ Ifjúságirovat-gazda: Balog Eszter arra, hogy a bűnnel, fájdalmakkal terhelt életedbe belépjen szeretetével, bűnt el- törlő hatalmával. Jézus Krisztus azért jött, hogy igazi vigasztalásod legyen. Elég az isteni szó, egy ige, amely egészen eltörli minden félelmünket. Elég Isten munkája: jelei, irányítása, például ami­kor a körülöttünk levőktől reményt, biz­tatást kapunk. Csak bízzál Istenben, csak kérd őt, hogy segítsen a nehéz helyze­tedben. S meglátod, véget vet a bánatod­nak, megszünteti a szomorúságodat. Csak hidd, hogy van Istened, aki elküldte közénk egyszülött Fiát, aki hoz­zád fordul, aki odaáll melléd. Ő nem ta­pos még inkább a földbe, ahogyan a vi­lág teszi. Mert a Fiú azért jött, hogy az el­esettet felemelje. Odafordulhatsz hozzá gyengén és megtörtén. Ekkor megta­pasztalod'azt, amiről a zsoltáros írt: „Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.” (Zsolt 94,19) Ezt átélve magad is tudsz majd máso­kat vigasztalni; talán az a küldetésed, hogy ezt a vigasztalást add tovább te is másoknak, hogy ne szomorúság legyen körülötted, hanem öröm Krisztusban. B Kocsik Mónika V l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents