Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-14 / 33. szám
‘Evangélikus Élet3 KULTÚRKÖRÖK 2005. augusztus 14. 5 A Continental Singers Monoron Tavalyi fellépése után idén újra Monoron koncertezett a Nemzetközi Continental Singers együttes. Az augusztus 5-i rendezvényt ezúttal is Selmeczi Lajos Péter, a helyi evangélikus gyülekezet lelkésze szervezte meg. A Continental idei tizennyolc napos, hét országot érintő turnéjának egyetlen magyarországi koncertjére került sor a hét végén Monoron (tavaly Őrbottyánban és Baján is fellépett a csoport). A Committed to the Call (Magyarországon: IGEN) címet viselő műsor arról szólt, mit jelent elkötelezettnek lenni. Ahogy Peter Favier, a nyolc országból verbuválódott csoport vezetője fogalmazott: elkötelezettnek lenni Istennek és az ő tanításának. A több mint háromszáz fős közönség - összehasonlításképpen: Nicole Holzapfel, a koncertek szervezőjének elmondása szerint a lengyelországi rendezvényeken átlagosan száz-százötven ember ült a nézőtéren - szemmel láthatólag (és füllel hallhatólag) élvezte az estét: ütemes tapssal kísérte, illetve köszönte meg a fiatalok szereplését. (Sőt: a gyerekek autogramért „ostromolták” a csupa mosoly énekeseket és zenészeket...) Lukács Évának, a Magyar Continental Singers vezetőjének is tetszett a csaknem kétórás előadás. Ugyanazt a lelkesedést és összetartást vélte felfedezni, mint amit már a hazai csoporttal való „turnézás” alatt is megtapasztalt. Számára a legnagyobb élményt egyértelműen a zenekar jelentette, hiszen a magyar együttes jelen pillanatban - és reményei szerint nem véglegesen - csak énekesekből áll, a hangszeres kíséret lemezről megy. Magyarországon - pontosabban a „keleti blokk” országaiban, így hazánkon kívül Lengyel- és Csehországban is - ingyen lépett fel az együttes: a helyi szervezőknek csak a fiatalok elszállásolásáról kellett gondoskodniuk. Nyugat- Európában azonban komoly összeget kérnek egy-egy fellépésért, és akár tíz euróba is kerülhet a belépőjegy. ■ Vitális Judit Családfakutató lelkész A Hartai Evangélikus Egyház története 1723-2003 címmel látott napvilágot Halasi László hartai evangélikus lelkész könyve a gyülekezet rég- és közelmúltjáról. Bár a kiadvány egy ideje már hozzáférhető, úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne magától a szerzőtől kérni tájékoztatást a kötettel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról, illetve a kutatómunka folytatásának tekinthető aktualitásokról.- Milyen, a helyi gyülekezetei érintő jubileum szolgált a kötet megírásának és kiadásának apropójául?- Már régebben felvetődött bennem a gondolat, hogy meg kellene írni a hartai gyülekezet történetét. Viszont mindig úgy voltam vele, hogy „majd jövőre.és csak teltek-múltak az évek. '2000-2001 tájékán aztán Énisz Péter, aki egyfelől evangélikus, másfelől nagyközségünknek alpolgármestere, felkért a könyv megírására. Már csak valamilyen jubileumi kapcsolópontot kellett találnunk, amely emlékezetes az evangélikusság történetében. Azonban hirtelen nem találtunk olyan eseményt, amelyhez hozzáigazíthattuk volna a könyv elkészítését. Ekkor megnéztük az anyakönyveket, így derült ki, hogy nemes elődöm, Palotay Gyula 1903- ban született, tehát 2003-ban lett volna százesztendős.- Hogyan készült a kötet?- Két-két és fél év kutatómunka után íródott, és 2003 augusztusában készült el a könyv. A szinte hiánytalanul meglevő gyülekezeti jegyzőkönyvek, elődeim kutatásai és Bencze Imre levéltári munkája mellett jelentős volt a hívek segítsége.,Ők elsősorban dokumentumokkal és fényképekkel, illetve azzal támogatták a munkát, hogy megosztották velem a szájhagyomány útján megőrzött eseményeket. A kiadás költségeit az alpolgármester vállalta. A kiadvány a gyülekezet egész életét bemutatja 1723-tól egészen napjainkig. Úgy érzem, hogy szükség volt a könyv Interjú Halasi Lászlóval megírására, mert az itteni evangélikus egyházközség történetéről eddig nem született átfogó mű, csak néhány Haltáról szóló kiadvány részfejezete szól róla.- Miként foglalható össze röviden a helyi evangélikusság története?- Hartán, ebben a sváb községben eredetileg két felekezet működött: a református és az evangélikus. Az evangélikus a nagyobb, a református a kisebb, számokban kifejezve durván kétharmad- egyharmad arányban. Ez 1947-től, a svábok kitelepítésétől változott: csökkent az evangélikusok létszáma, helyükre a Felvidékről katolikusok, illetve kis számban reformátusok, egy-két esetben pedig lutheránusok érkeztek. Tehát ma a faluban három felekezet él együtt: az evangélikus, a református és a római katolikus. Ennek ellenére - ha lehet így fogalmazni - napjainkban is az evangélikus a „nagy egyház”. Fontos megemlíteni a falu múltjával kapcsolatban azt is, hogy a település megőrizte protestáns és evangélikus jellegét annak ellenére, hogy Kalocsa közelében van, és egykoron érseki terület volt. Talán az volt a szerencse, hogy a falu Ráday Pál földbirtokos tulajdona volt; amikor a török kor után munkaerőt kerestek erre a vidékre, ő - református lévén - befogadta az evangélikus és református jövevényeket. Ez határozta meg a falu vallási életének az alapját. Mindez Kalocsa tőszomszédságában jó kétszáznyolcvan esztendővel ezelőtt hatalmas dolog volt. Siker volt az is, hogy két vályogtemplom után 1798-ban fel tudták építeni a jelenlegi kőtemplomot - igaz, hogy ez már a türelmi rendelet után történt, de akkor még igencsak friss volt ez az ötlet. A küzdelem tehát nem volt hiábavaló.- A könyv megjelenése után sem hagyta abba a kutatást: most a hartai lutheránus famíliák családfáját térképezi föl...- A családfa szó önmagában szépen hangzik, de ha az ember egy gyülekezetét szeretné elkészíteni, méghozzá egy olyanét, amely a kitelepítések előtt közel négyezer lelket számlált, akkor ez már hatalmas munka. Úgy kell elképzelni, hogy egy szekrénnyi anyakönyvből kellett „kiszedni” a családfát. Egymás után jöttek a hívek: „Lelkész úr, ezt kellene megnézni, ehhez kellene igazolás..." Egy-egy családfa felkutatása egyrészt három-négy hónapot vett igénybe, másrészt mindez m.egterhelő volt, mert időre kellett dolgozni. Ekkor döntöttem el, hogy nekiülök, és elkészítem a helyi evangélikusság családfáját - egészen a kezdetektől. A kezdeteket ez esetben nem 1723-tól kell érteni; sok esetben vissza tudtunk menni egészen az 1600- as évek elejéig. Az anyakönyvek mindig beszélnek; talán többet is, mint gondolnánk. Bár csak neveket és számokat lát az ember, a nevek és a számok mögött nagyon sok minden meghúzódik: a rokoni összefüggések szálai, az egykor űzött foglalkozások, a betegségek alakulása és a demográfiai vonatkozások. r'./ éyyÁfí* ftWlCtf/e mr-zocs Már negyedik éve folyik a munka, és majdnem teljesen készen van az ábécésorrendben készülő kimutatás. Most már csak a véglegesítés van hátra; ezt a munkát - Isten segítségével - év végére szeretném befejezni, majd az anyagot CD-re és DVD-re vinni, és hozzáférhetővé tenni az érdeklődők számára. ■ Rezsabek Nándor Halasi László: A Hartai Evangélikus Egyház története 1723-2003. Énisz Péter kiadása, Harta, 2003. Ara 700 Ft, megrendelhető a hartai gyülekezettől. Holta után is prédikál írások H. Németh István tollából Nemrégiben került ki a nyomdából H. Németh István Emberek Jézus körül című gyűjteményes kötete a szekszárdi Babits Kiadó gondozásában. A kötet írásainak műfaja nehezen határozható meg. Régen így mondtuk: az egyházi szépirodalom terméke. Nem járunk messze az igazságtól, ha szépirodalmi formában megfogalmazott igehirdetéseknek nevezzük őket: az írásokban egy évtizedeken át szolgáló lelkipásztor kétévi némaság után újra prédikál. Kevés van manapság az ilyen írásokból. Néhány évtizede azonban naptárban, hetilapban, folyóiratban is olvashattuk Mát!s István, Koren Emil.jakus Imre írásait. Becsültük ezt a műfajt a római katolikus Vigília kiadványaiban éppúgy, mint a református testvéregyház Kincsesládáiban az 1970-es, ‘80-as években. A szerző nem érhette meg műve megjelenését, „ez év március 9-én néma méltósággal hordozott szenvedés után, életének 79. évében hazatért Istenéhez” - állt a családi és gyülekezeti gyászjelentésen. Temetése március 14-én volt a szekszárdi alsóvárosi temetőben, a templomban tartott gyászistentisztelet után. > Az Evangélikus Életben dr. Nemeth Pál, az elhunyt testvérbátyja, a gyülekezet hűséges kántora írt megemlékezést, meleg hangú cikket, majd a Lelkipásztor 2005. 8-9. számában Sefcsik Zoltán szekszárdi lelkész cikke jelent meg az eltávozott pásztorról. H. Németh István szolgáló életének a középpontjában a reménység állt, amint Pál apostol írja a feltámadás himnuszában: .....Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” (iKor 15,22) Tö bbször írtam már nekrológot hazatért kollégákról, neves hazai és külföldi egyházi emberekről. Ugyancsak gyakran írtam recenziót, könyvismertetést magyar és idegén nyelven megjelent egyházi műről, de olyan nehéz feladat előtt talán még nem álltam, mint most, amikor az Evangélikus Elet főszerkesztője felkérésének eleget téve H. Németh István kötetéről kell szólnom. Hiszen Németh Pista nemcsak évfolyam- társam volt Sopronban négy évig (1944 és ‘48 között), hanem barátom is, a teológián együtt eltöltött évektől kezdve mindvégig. Július végén, augusztus elején szoktam írni neki születés- és István-napra, „Édes Öcsémnek” szólítva őt, mert nálam másfél hónappal fiatalabb volt. „Édes Karikám”-mal válaszolt. Kari fiam az ő keresztfia, az ő Judit lánya - aki sajtó alá rendezte ezt a szép gyűjteményt - pedig a mi keresztlányunk. Pista néhány levelét ma is őrzöm, például a 2003 júliusában írt sorait. Ebben beszámol nehezen viselt próbájáról: „Beszélni nem tudok, csak a számat mozgatom..., amíg meggyógyítanak, szegény néma, riadt emberke vagyok, akivel nem lehet beszélni, ezért ijesztően magányos.” Keresztlányom segített e kínzó gond megoldásában: tolmácsolta apja szavait, így „beszélgettünk” mindkettőnk örömére. Milyennek ismertem őt? Könyve bemutatása előtt hadd szóljak erről is néhány szót. Kedves, barátságos egyéniségnek, Pannónia derűjével megáldott, humoros, szellemes embernek. Bibliát szerető és olvasó papfiú, az atyai házat sohasem felejtő gyermek volt... Sokat olvasott, jól ismerte a világirodalmat, és maga is gyakran írt. Szép stílusú, irodalmi igényű, betűszefető ember. Városát, „Babits városát” szerető lokál- patrióta. Ott született, és négy soproni tanulmányi év, majd egyéves körmendi káplánkodás kivételével mindig otthon is szolgált. Mindenkit ismert gyülekezetében, és mindenki ismerte őt. Sokan még nagyapa korában is Pistukámnak hívták. Szerette az embereket, gyülekezetének tagjait és városi ismerőseit. Soha nem vágyott el Szek- szárdról. Az utcán, a szőlőben és a temetőben egyaránt lelkipásztori szolgálatot végzett, testvéri beszélgetések formájában... (A könyv címe is innen van.) Nehéz sors adatott néki. Hamar megözvegyült, szüleit és két testvérét is eltemette; különösen próbás időket élt át ő is a háború alatt és után. Szerette szórványait. Há- rom-négy-tíz hívének gyülekezetét éppúgy becsülte, mint mások a százakat. Gondozta a kicsinyeket, megbecsülte az egyet. A beszélgetésre mindig kész Pista szeretett írni - névvel és névtelenül egyaránt -, jóízű karcolatokat, kedves novellákat, néha tanmesét is. De rendszerint környezete tagjait mutatta be, szólaltatta meg: a Tolna megyei magyarokat és svábokat. A kötetben olvasható egyik legszebb írása „Lisbeth ősanyjáról” szól, aki Hessenből származott, és kevés hozománnyal, de egy nagy Bibliával érkezett a tolnai kikötőbe (Egy zsák zab, 81. oldal). Az utolsó mondat így hangzik: „így érkezett meg Lisbeth Hoff ősanyám és Bibliám szülőföldemre.” Mit tartalmaz a 218 oldalas, szép kötésű, igényes külsejű, a szerző ötvennyolc írását közreadó kötet? Emlékezést a háborús évekről, a megszállásról, a szegénységről... Ószövetségi és újszövetségi történetek is megelevenednek a szerző tolla alatt. Érdekesen eleveníti fel szolgálati élményeit, főleg a szórványokban és a kórházakban tapasztaltakat. Gyülekezeti tagok és szekszárdi szőlősgazdák szólalnak meg, vagy állnak elénk néhány vonással megrajzolva, szinte karikatúraszerűen. Hangot kap a családi élet is. Szülők, testvérek, gyermekek, unokák és a korán eltávozott hitves, ünnepek és hétköznapok, utcai és templomi jelenetek elevenednek meg. Dolgozó emberekkel és öregekkel, szekszárdiakkal és „gyüttmentekkel”, külföldi vendégekkel találkozhat az olvasó. A legtöbb írásnak azonban a karácsony a témája; az ötvennyolc írásból legalább nyolc a karácsonyi eseményekkel, élményekkel, hangulattal foglalkozik. A szerző írói ereje a jóízű beszélgetésekben, a kedves, helyénvaló jelzőkben, a szelíden humoros vagy szellemes megjegyzésekben érhető tetten. A gyászjelentésen egy bibliai vers állt. Hadd biztassam ezzel evangélikus híveinket arra, hogy vegyék kezükbe ezt a könyvet: „Nefeledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket." (Zsid 13,7) H. Németh István olyan ember volt, aki „hite által még holta után is beszél" - ahogy a Szentírásban (Zsid 11,4) olvassuk az Ábel típusú emberekről. így olvasom és veszem elő újra meg újra ezt a könyvet én is. ■ Hafenscher Károly (id.) H. Németh István: Emberek jézus körül. Babits Kiadó, Szekszárd, 2005. Ara 2100 Ft. A kötet kapható a Luther Kiadó Budapest VIII., Üllői út 24. szám alatti könyvesboltjában is.
