Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-14 / 33. szám
"Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. augusztus 14. 3 A Lélek tengere és az Úr matrózai Sághy Kata lelkésszé avatása Bényén ► A 18. század második felében épült bényei evangélikus templomban augusztus 7-én egyháztörténeti esemény tanúi lehettek az összegyűlt hívek: ebben a gyülekezetben első alkalommal avattak lelkészt. Sághy Katát D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke ordinálta. Az ünnepi istentisztelet szolgálatában ár. Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, valamint id. Cselovszky Ferenc, korábbi bényei lelkész segédkezett. A helyi gyülekezettel együtt ünnepeltek az Agfalváról érkezett hívek is; férje, Sághy Balázs lelkész jelenleg itt végzi szolgálatát.- Aki tenger mellett lakik, és matrózok között nő fel, abból nagy valószínűséggel matróz lesz - ennek a hasonlatnak a segítségével tekintett vissza eddigi életútjára Sághy Kata. A bényei gyülekezettel való szoros kapcsolata már egészen fiatal korában és eléggé szokatlanul kezdődött: az általános iskola első osztályában ő volt az egyetlen hittanos, ezért id. Cselovszky Ferenc a harmadikosokkal együtt oktatta neki a hittant. Miután hittanos társai a hatodik osztály végén konfirmáltak, hetediktől Kata ismét egyedül járt hittanórákra. Már ezekben a korai években is meghatározó volt a gyülekezeti közeg „tengere” - az ifiórák, táborozások, hittanversenyek - és azok a „matrózok” - lelkészek, hívek és barátok -, akik Kata életét és személyiségét afelé terelték, hogy teológiai tanulmányokat kezdjen. A Deák téri gimnáziumban töltött évek alatt ennek az útnak a folytatásához újabb lelki-szellemi impulzusok járultak hozzá: a gyenesdiási ifjúsági találkozók és a Bárka-táborok nyomán Katának olyan baráti köre alakult ki, amelyben teológushallgatók is voltak, így amikor felvételizett az EHE-re, már tudta, hogy hová és miért jelentkezik.- Amikor úgy döntöttem, hogy felvételizem a teológiára, ezt nem azzal a szándékkal és elhatározással tettem, hogy lelkész leszek. Kezdetben a teológiai háttértudás megszerzése motivált, és az egyházi szolgálat más területei iránt érdeklődtem - emlékezett vissza a frissen avatott lelkésznő. - Teológiai tanulmányaim vége felé azonban több lelkészcsalád életét is megismerhettem, és ezen keresztül a lelkészi szolgálat mindennapi valósága is sokkal közelebb került hozzám. Férjem is lelkészcsaládból származik, és amikor összeházasodtunk, magam is egy lelkészcsalád tagjává váltam. Sághy Kata a lelkészavatási igehirdetés alapigéjéül olyan mondatot választott, amely hűen fejezi ki életútját az első osztályos egyszemélyes hittanórától egészen a lelkésszé avatásáig: ,Minden utadon gondolj rá, és S egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld 3,6) Az egyház hajójában utazva az Úr szolgáló matrózainak segítségével Katában végül megérett a lelkészi szolgálatra való elhívás, és a szolgálatra való felkészülés vált életének vezérfonalává. Mindehhez nem kellett egyebet tennie, mint minden úton az Úrra gondolni és a Lélek tengerén az ő útmutatásaira figyelni. ■ Petri Gábor Isten kezébe helyezett gyülekezet Beszélgetés a komlóiak új, immár saját lelkészével ► A komlói evangélikusok az önállósodás útjára léptek: augusztus 15-től helyben lakó lelkész, Kocsik Mónika látja el a szolgálatokat. Az újdonsült komlói lelkipásztort 2000-ben avatták lelkésszé; előbb Pécsen, majd 2002 őszétől Bonyhádon szolgált segédlelkészként. Kocsik Mónikát új szolgálatának megkezdése alkalmából kérdeztük a terveiről, reményeiről és félelmeiről.- Hogyan került Komlóra? Úgy tudom, Budapesten született, itt végezte az iskoláit - a Strasbourgban töltött ösztöndíjas évtől eltekintve -, eddigi életének legnagyobb részét a fővárosban töltötte, itt élnek szülei, testvérei, rokonai, barátai...- Egészen egyszerűen kezdődött. Gáncs Péter püspök hívott fel, és elmondta, hogy a komlói gyülekezet remélhetőleg Pécstől különálló, önálló gyülekezetté válik, helyben lakó, csak ott szolgáló lelkésszel. Mint mondta, rám gondolt e poszttal kapcsolatban. Ez az önállósulás nem új keletű kezdeményezés, már régebb óta fontolgatták a különválást. Mivel ismerem a gyülekezet helyzetét pécsi segédlelkész koromból, és jó kezdeményezésnek tartom az önállósodást, ezenkívül kedvezőnek találtam a feltételeket, igent mondtam a felkérésre.- Nem egyszerű feladat új gyülekezetei szervezni, önálló gyülekezet beindítani. Milyen nehézségekkel kell szembenéznie?- Az előbb kedvező feltételekről beszéltem, a körülmények első látásra mégsem tűnnek ideálisnak, sok nehézséggel kell számolni. Növelni kell a gyülekezet létszámát, ez pedig mindig nehézséget jelent. Meg kell találni azokat a formákat, eszközöket, a gyülekezetben rejlő lehetőségeket, amelyek vonzóvá tudják tenni az egyházhoz, gyülekezethez való tartozást. Ehhez szorosan hoz- zátartozik az is, hogy a gyülekezet ne csak létszámban, hanem hitben is, ösz- szetartásban, az összetartozás tudatában is növekedjen, erősödjön. A belső növekedés, hitbeli erősödés nélkül létszámbeli növekedés sincs. Ebben a gyülekezetépítésben természetesen nem szolgálhat alapul más, mint Krisztus. Ez az alap pedig elég, mert ő minden ember támaszaként, életének megmentőjeként jött ebbe a világba.- Hogyan tud készülni erre a munkára? Hiszen olyan helyre kerül, ahol eddig nem volt önálló lelkész.- Amennyiben fel lehet készülni erre a feladatra, annyiban természetesen készülök. Elsősorban számba veszem a lehetőségeimet. Sokféle könyvet olvasok, melyek segíthetik a szolgálatomat, az emberekkel való kapcsolatteremtést. Mindenekelőtt pedig imádságban Isten kezébe helyezem ezt a szolgálatot és a komlói gyülekezetét. Bízom abban, hogy Isten a jó ügyet támogatja, és kész erejével, segítségével megáldani minket.- Milyen támpontjai vannak a gyülekezet építéséhez? Honnan várhat segítséget?- Az eddigi gyülekezeti alkalmak - bibliaóra, hittanóra, vasárnapi istentisztelet, konfirmációs óra - erős alapot szolgáltatnak. A gyülekezet lelkesedése, segítőkészsége és ügyszeretete, amelyet pécsi segédlelkészként Komlón megtapasztalhattam, szintén támpontot jelenthet, amelyre építeni lehet.- Komlón nincs evangélikus templom, és nincs gyülekezeti terem, sem lelkészlakás. Hol volt eddig istentisztelet, és hol lesz ezután? Segít-e a város?- Eveken keresztül a református gyülekezet adott helyet az evangélikusok alkalmainak. Az a reménységünk, hogy a reformátusok továbbra is támogatnak bennünket, és segítenek abban, hogy Komlón kialakuljon egy erős evangélikus közösség - ezzel párhuzamosan pedig idővel lehetőségünk nyíljon saját istentiszteleti hely és lelkészlakás megteremtésére. Most nagy segítséget nyújt Páva Zoltán polgármester, ugyanis jelenleg ő biztosítja a lelkészlakást.- Mekkora Komlón az evangélikus gyülekezet? Kikre lehet építeni?- Mintegy háromszázötven-négyszáz evangélikusról tudunk, közülük körülbelül százötvenet ismerünk név szerint. A legnagyobb nehézséget az okozzá, hogy miként találjuk meg azokat, akiknek sem a nevét, sem a lakhelyét nem ismerjük. Ebben, úgy gondolom, segítségemre lesznek a jelenlegi aktív gyülekezeti tagok. A különböző korosztályok - idősek, fiatalok, fiatal felnőttek és gyerekek - egyaránt képviselve vannak a gyülekezetben. Mindenki mást és mást tud elérni, bekapcsolni a közösségbe. Jelenleg tíz-tizenöt gyerekkel foglalkozom, akiket aktívan be szeretnék vonni a gyülekezeti életbe, például a vasárnapi isten- tisztelet liturgiájába. A komlói katolikus templomban nemrég tartott lelkészavatás - Kopf András Gyula avatása, amelyről az Evangélikus Elet 26. száma is beszámolt - nem csupán az élő ökumenikus kapcsolatokat bizonyította, hanem azt is, hogy akár egy nagy templomot is megtölthetnek a hívők. ■ Barthel-Rúzsa Zsolt Fészekrakás Sárszentlőrincen ► Egy évvel ezelőtt a sárszentlőrinci parókiát életveszélyesnek minősítették, ezért lebontásra ítélték a szakemberek. Hosszas tanakodás után megszületett a döntés; új „fészket” kell rakni a piciny, Tolna megyei faluban. A célkitűzés az volt, hogy az új épület ne csak a lelkész családjának adjon otthont, hanem a lelkészi hivatalnak is, illetve legyen alkalmas a gyülekezeti alkalmak megrendezésére. Egy tanév leforgása alatt a lebontott épület helyén felépült az új, L alakú épületegyüttes, amelyért az elmúlt vasárnap adtak hálát az egybegyűltek. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a meghívón szereplő igeverset választotta prédikációja alapigéjévé (Lk 13,19). E gyülekezet is olyan, mint a piciny mustármag, amely elvetése után felnövekszik, fává lesz, és az égi madarak fészket raknak az ágain. Sárszentlőrinc szimbóluma Isten csodálatos munkájának, amelynek során a kicsiből és jelentéktelenből is minőségileg sokkal többet érő, tartalmasabb dolog válik, akárcsak Jézus példabeszédében - fejtette ki. „Legyen ez az épület olyan hely, ahonnan el lehet indulni, és ahová vissza lehet térni, amely megtart, mint a gyökerek” - mondta a püspök. Azután arról szólt, hogy az új parókia, miként a fészek, magában rejti a jövőt, és bárki menedékre, otthonra lelhet benne. Hangsúlyozta: a gyülekezet új háza legyen olyan otthon, ahonnan a betérők erőt meríthetnek. Kari jánosné Csepregi Erzsébet helyi lelkész is a fészekrakásról és a növekedésről beszélt, amikor köszönetét mondott mindazoknak, akiknek a segítsége nélkül nem épülhetett volna föl az épület. Amint fogalmazott, Isten örömmel tesz jót az emberekkel, minden akadályt legyőzve véghezviszi, amit eltervezett. A tudósító e helyütt nem feledkezhet meg annak megemlítéséről, hogy éppen Csepregi Erzsébet és segítője, Kocsis István, a Zsivora György Népfőiskola vezetője - illetve a lelkész előd, Csepregi Béla - azok, akiknek az áldozatos munkája révén egyre gazdagodott, illetve gazdagodik a közösség. Példamutató, ahogyan az Isten ügyét szívükön viselők nem hátráltak meg a nehézségek elől, hanem a kévésén is hűek maradva, újabb és újabb ötletektől vezérelve különféle programokba próbálják bevonni a falu lakóit, illetve új intézményeket igyekeznek létrehozni. Két évvel ezelőtt népfőiskolái keretek között elindították a teleházat, mely nemcsak internetkapcsolattal várja a betérőket, hanem különféle kézműves foglalkozásokkal és könyvtárral is. További terveik között szerepel egy bentlakásos női alkoholbeteg-mentő misszió, valamint egy nyugdíjas-napköziotthon elindítása is. Az ünnepség szép színfoltja volt, amikor Pekka Paakkanen, a finnországi, tampe- rei Kaleva testvérgyülekezet igazgató lelkésze tolmácsolta gyülekezetének jókívánságait, éá átadta pénzadományát a lőrincieknek; a támogatást a gyülekezeti terem berendezéséhez fogják felhasználni. A szülőfalujukból elkerült sárszentlőrinci evangélikusok - bárhová is veti őket a sors - büszkék gyökereikre. Adja Isten, hogy az új gyülekezeti házban a mostani és a következő nemzedékek tagjai is életre szóló útravalót kapjanak. ■ Czakó Kriszta „Györkönyben most ért véget a II. világháború” „A harangok igénybevételére vonatkozó miniszteri rendelkezést fájdalmas érzéssel közlöm (...). Hazánk súlyos áldozatokat kíván gyülekezeteinktől. Harangjaink búcsúzó kondulás után alászállnak a templomtoronyból, hogy más formában nemzetünk védelmét szolgálják” - szólt a györkönyi evangélikus egyházközségnek is címzett püspöki körlevél all. világháború alatt. Az utasítást végrehajtva 1944 tavaszán a györkönyiek a templom négy harangjából kettőt leszereltek, és a mélybe vetettek. A múlt vasárnap óta azonban ismét négy harang hívogatja az evangélikus híveket Isten házába a Tolna megyei községben. „Györkönyben most ért véget a II. világháború” - állapította meg Gáncs Péter püspök a harangszentelő, ünnepi istentiszteleten. "A harangok leszerelésének tanúja volt az akkor nyolcéves Leidal Ádám is, aki hatvan évvel később, 2004 tavaszán feleségével együtt megrendelte Gombos Lajos aranykoszorús harangöntő mesternél az elhurcolt harangok mását. „Ez a templom nagyon sokat adott nekem és a családomnak. Kötelességemnek éreztem, hogy én is tehessek valamit, ha már módomban állt. Nem az a lényeges, ki az adományozó, hanem az, hogy a harangok betöltsék feladatukat: hívják az embereket a templomba” - mondta az ünnepi közgyűlésen az adományozó. A 75, illetve 310 kilogrammos harang felszentelése a györkönyi nemzetiségi napok keretében történt. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában Krähling Dániel, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese és ár. Zsednai Józsefié Herdliczka Éva helyi lelkésznő vett részt, aki az ünnep emlékére a harangokról készült fotókkal köszönte meg az érintettek segítségét. ■ Boda Zsuzsa 4
