Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-07 / 32. szám
‘Evangélikus Élet3 ÉLŐ VÍZ 2005. augusztus 7. 9 Válogatás Dag Hammarskjöld legszebb gondolataiból ■ Válogatta és fordította dr. Békefy Lajos Isten nem hal meg azon a napon, amelyen nem hiszünk többé személyes létezésében. Mi azonban meghalunk azon a napon, amelyen az életünk többé már nem sugározza annak a csodának a visszfényét, amely a minden értelmen túli Fényforrásból táplálkozik. * * * Aki Isten kezére hagyatkozott, az minden emberrel szemben szabad: egészen szabad, mert jogot adott másoknak ahhoz, hogy ítélkezhessenek. * * * „Legyen meg a te akaratod...” - Amit kérek, szinte lehetetlen: legyen értelme az életnek. Amire törekszem, szinte lehetetlen: az én életem is hadd legyen értelmes. Merek kételkedni, s nem is tudom, hogyan fogom majd elhinni, hogy nem vagyok egyedül. * * * Igent mondani az életre ennyit tesz: igent mondani önmagadra. Igent azokra a tulajdonságokra is, amelyek a legnehezebben változtathatók át kísértésből erővé. * * * „Legyen meg a te akaratod..- Hagyj fel azzal, hogy minden kicsi dologban a sorsra hivatkozzál, próbálj inkább valamit feladni egyéni érdekeidből; hagyj fel azzal, hogy érdekeidet másokra a legnemesebb, legszebb szavakkal terheled rá - feltéve, ha mindazt, ami megvalósul, engeded föléd nőni - hit által. „Legyen meg a te akaratod...” - Biztosíts elsőbbséget belső világodnak a külsővel szemben, a léleknek a világgal szemben, bárhova is vezessen ez. Vigyázz, nehogy közben a belső érték a külső álarcává váljon, sőt inkább válj vakká, amikor tapasztalod, hogy egy belső érték milyen keveset vagy semmit sem jelent a külső alapján ítélő emberek szemében. * * * Még néhány év, s azután? Az életnek csak tartalma adhat értéket - másokért. Életem másokat segítő értékek nélkül rosszabb a halálnál. Ezért - ebben a nagy egyedüllétben - másoknak szolgálok. Ezért: milyen hihetetlenül nagy ajándék, amit kaptam, s milyen helyénvaló, hogy ezért „odaáldozzak mindent”. * * * A megbocsátás megszakítja az ok-oko- zat láncolatát, mert aki szeretetből bocsát meg neked, az vállalja a felelősséget azért, amit te cselekszel. És ez részéről mindig áldozatot jelent. Szabadságod ára, amelyet valaki más szerez meg neked az ő áldozatával, az, hogy te magad is késszé és hajlandóvá válsz arra, hogy hasonló módon tedd őt szabaddá - mindegy, miként. * * * Abban a hitben, ami valójában „Isten egyesülése az emberi lélekkel”, egy vagy Istennel, ő egészen benned van, érted van körülötted is mindenben. E hitben szállsz alá saját mélységeidbe, hogy ott találkozzál másokkal, engedelmesen az egybeolvasztó fényben. Mindenek érted vannak körülötted, hogy egészen Istenre maradj még magányoddal is. Tetteink a teremtői aktusok folytatásai, s ezt tudatosítod magadban, hiszen felelősséggel tartozol, amit az az erő hangol fel benned, ami túl van már a tudaton, hiszen ez alkotta meg az embert. Szabad vagy a dolgoktól, mégis találkozol velük abban az élményben, ami a kijelentés döntő erejében és a felszabadító tisztaságban rejtőzik. E hit által, ami „Isten egyesülése a te lelkeddel is”, mindennek, de mindennek értelme van. így élj, így használj azzal, amit Isten a kezedre bízott!... * * * Minden nap az első - minden nap egy élet. Az Istenben való élet nem menekülés, hanem a teljes belátáshoz vezető út. így hát az önismeret előfeltétele az élő kapcsolat Istennel, aminek révén világos útmutatásokat tudunk követni, s ezáltal győzelemhez és megbocsátáshoz jutunk - magunk felett és magunktól. HETI ÚTRAVALÓ Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (iPt 5,5) Szentháromság ünnepe után a tizenegyedik héten az Útmutató reggeli igéi gőgös és alázatos emberek életpéldái által figyelmeztetnek bennünket arra, hogy mindig kegyelemre szorulunk. A farizeus hálát adott azért, mert nem olyan, mint ,a többi ember”, míg a megvetett vámszedő ezt kérte: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek" (Lk 18,13) Az ő szívből jövő kiáltása talált meghallgatásra; Isten igaznak tekintette őt, mert „nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan” (Zsolt 147,5). Heti igénket Jézus általános érvényűvé teszi: „Mert mindenki, akifelmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felma- gasztaltatik." (Lk 18,14) Reformátorunk szerint „ez a farizeus a második kőtáblát is megta- podja. Nemcsak Isten ellen vétkezik, hanem felebarátja ellen is gyűlölködik” Csak annak van helye Isten hajlékában és országában, aki tudja magáról, hogy érdem szerint egyikben sincsen helye. Ezeknek mondja kétszer is biztatásul Pál: „.. .kegyelemből van üdvösségetek...” (Ef 2,5.8) A jó cselekedeteket - hitünk gyümölcseként - a szeretet életformájában tudjuk csak véghezvinni, hálából az ingyen elnyert kegyelemért. S eközben „felfedezhetjük”, hogy a hit is Isten kegyelmi ajándéka életünkben! A heti igékből elénk kerülő alázatos emberek példája erősítsen minket a mindennapok hitharcaiban, hogy tudván tudjuk: akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította, mivel az Izraelnek adott messiási ígéret a „pompás cédrusban” már beteljesült. S vezérigénk előképét is felfedezhetjük az Úr szavaiban, mert amit ő kijelent, azt meg is teszi:.....én, az Úr, teszem alacsonnyá a magas fát, és magassá az alacsony fát." (Ez 17,24) Isten ellenáll a romlott, bűnös városok lakóinak: „Az Úr pedig kénköves tüzes esői bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből” (iMóz 19,24), de az alázatos Lót és leányai megmenekülhettek az Úr kegyelméből a közeli, kicsiny városban, Cóarban. A Jézust Úrnak elismerő pogány asszony közbenjáró imádsága - alázatos, bátor és kitartó hite által - kegyelmes meghallgatásra talált; „látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik és az ördög már kiment belőle" (Mk 7,30). Az alázatos Péter mindhárom intését vegyük nagyon komolyan: legyünk önkéntes és készséges pásztorai a reánk bízottaknak; engedelmeskedjünk az idősebbeknek, akik többnyire - mint „vének” - elöljáróink is; s,egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak” (iPt 5,5)! Az Urat háromszor le- és megtagadó, de a bűnét alázatosan, sírva megbánó Péter is kegyelmet nyert; „megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára...” (Lk 22,61) Mi milyen „sorsfordító” igékre emlékezünk? Isten is emlékezik népére, s a kevély, megerősített várost megalázza, földig rombolja, de Jeruzsálem, az erős város és lakói, az igaz és hűséges nép kegyelmet kap, és békére lel, „mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre" (Ézs 26,4). Ezt a hálaéneket mi már ezzel a szöveggel (is) énekelhetjük: „Erős vár a mi Istenünk...” (EÉ 256,1) ■ Garai András Hammarskjöld imái Kedves Gyerekek! Engedd meg, hogy végigvigyem azt, amit el tudtam kezdeni. Engedd meg, hogy mindent odaadjak, még akkor is, ha nem vagyok bizonyos abban, hogy ezzel „növekedni” fogok... * * * Te, aki minket szabadnak teremtettél, S te mindent látsz, Ami történik, S mégis biztos vagy a győzelemben, Te, aki most az vagy közöttünk, Aki elszenvedi a legnagyobb egyedüllétet, Te - aki egyben én is vagyok, Hordozhatok valamit a te terhedből, Amikor az órám elérkezik - Megengeded? * * * És hamar leszáll az éj” Azért, ami elmúlt: hála, Ami jön, arra mindenestől fogva: Igen! * * * Előtted, Atyám, Igazságosságban és alázatban, Veled, testvérem, Hűségben és bátran, Benned, ó, Lélek, Teljes csendben. * * * Mindenható... Bocsásd meg nekem Kételyeimet, Haragomat, Büszkeségemet. Takarj be engem Kegyelmeddel. Állíts talpra Szigoroddal. * * * Tiéd - mert a te akaratod a sorsom, Neked szentelve - mert sorsom az, Hogy használjanak És elhasználódjam, Akaratod szerint. * * (* Szenteltessék meg a te neved, De ne az enyém, Jöjjön el a te országod, De ne az enyém, Legyen meg a te akaratod, De ne az enyém, Békességet adj nekünk teveled, Békességet az emberekkel, Önmagunkkal, És szabadíts meg a félelemtől! * * * Könyörülj meg rajtunk, Urunk. Könyörülj meg rajtunk, Hogy téged tudjunk követni Szeretetben és hitben, Igazságosságban és alázatban, Önfegyelemmel, Hűséggel és bátran, S csendben Megérkezni hozzád! * * * Adj, Uram, tiszta szellemet, Hogy láthassunk téged. Alázatos szellemet, Hogy meghalljunk téged. Szerető szellemet, Hogy szolgálhassunk neked. Hívő értelmet, Hogy megélhessünk téged. * * * A te fuvallatodban, A te fényedben Milyen semmiség minden más, Mennyire kicsinyek is vagyunk S mégis boldogok Abban, Aki az igazán hatalmas. * * * Ezért annak szeretetével, Aki mindeneket ismer, Annak türelmével, Akinek már a most is örök, Annak igazságosságával, Aki soha nem okozott csalódást, Annak alázatával, Aki minden aljasságot megtapasztal. GYERMEKVÁR ► A nyári hónapokban biztosan ti is sokfelé kirándultok. Talán vízpartra mentek, vagy egy szép múzeumba, de az is lehet, hogy egy régi várhoz vezet majd utatok. A szünidőben négyszer olvashatjátok a Gyermekvár rovatát az Evangélikus Életben. Minden alkalommal egy-egy képzeletbeli kirándulást teszünk a Biblia segítségével olyan kőépületekhez, városfalakhoz, ahol az Isten megmutatta hatalmát. A történetek végén találtok egy- egy rejtvényt is; a megfejtésüket küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A negyedik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő ajándékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve négyszer kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen. 3. Ninive (Jónás könyve) Jónás prófétát az Úr Ninivébe küldte azzal a feladattal, hogy figyelmeztesse a lakosokat: ha továbbra is gonosz módon fognak cselekedni, és nem térnek le a rossz útról, elpusztítja a várost. Jónás először nem akart engedelmeskedni, ezért egy épp az ellenkező irányba induló hajóra szállt fel. Az Úr azonban megbüntette őt: vihart küldött a tengerre, és a hullámok csak akkor csitultak el, amikor Jónást a vízbe dobták. De az Úr nem kívánta a halálát, ezért egy cethalat rendelt oda, amely bekapta a prófétát, és három nap múlva kiköpte a szárazföldre. Jónás most már teljesítette a rábízott feladatot, és Ninive utcáin hirdette az Úr üzenetét. A város lakói negyven napot kaptak Istentől arra, hogy megbánják a bűneiket. Jónás ezt az időszakot a hatalmas város falain kívül, egy bokor alatt hűsölve töltötte, és onnan akarta végignézni Ninive pusztulását. A nép azonban királyával együtt nagyon megbánta mindazt a rosszat, amit tett; bocsánatkérése jeleként az egész város böjtölt. Az Úr pedig nem pusztította el Ninivét, amely olyan nagy volt, hogy három napig tartott átmenni az egyik végéből a másikba, és amelyet olyan szeretettel teremtett meg. Olvasd össze városfalának tégláira írt betűkből az öt elrejtett szót! Csak függőleges és vízszintes irányban keress! A magánhangzók hosszúsága is számít.
