Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-24 / 30. szám
'Evangélikus Élet!; KULTÚRKÖRÖK 2005. július 24. 5 paBiBWM A kapolcsi kapcsolat Avagy épülhet-e „egy-ház” július 29. és augusztus 7. között a Művészetek Völgyében? ► Megdöbbentő a múlt évi statisztika: tíz nap alatt kétszázezer ember egy hatszáz lelkes faluban. Mint „egyház” a kapolcsi és a taliándörögdi evangélikus gyülekezet 1989 óta van jelen két templomával a Művészetek Völgye fesztiválon. A közelmúltban elhunyt, jó emlékű lelkészelődöm - Kiss János - már a fesztivál tizenhét évvel ezelőtti születésekor egyike volt azoknak, akik biztatták, segítették a kezdeteknél bábáskodókat. Mire a helyi gyülekezet lelkészeként e sorok írója belecsöppent a 2001. évi szervezésbe, a fesztivál már „felnőtt” - és hatalmas lett. Programok, kiállítások, hangversenyek, különböző „egzotikus vallások” bemutatkozása egyaránt helyet kapott az öt falut magába foglaló „völgy” sok-sok színhelyén. Monostorapáti evangélikus temploma Sok mindent újra kellett gondolnunk abból a szempontból, hogy megtaláljuk a helyünket ebben a szokatlan környezetben. Abból indultunk ki, hogy sok a kereső ember, Jézus pedig ugyanazt mondja tanítványainak, mint a kenyérszaporításkor a pusztában: „Ti adjatok nekik enni!" (Mt 14,16) A programok látszólagos túlkínálatának ismeretében erős túlzásnak tűnhet éhezőkről beszélni, mégis azt kellett látnunk, hogy „a krisztusi kenyér illata” legfeljebb az egyházak kulturális szerepének bizonyos szintű bemutatásából érződhetett ki. Ez pedig az igazi „megelégítéshez” bizony igen kevésnek bizonyult. 2001 nyarán az egyházi programok szervezésének és lebonyolításának feladatából alaposan kivettem a részem. A mindennapos kapolcsi és taliándörögdi istentiszteletek, valamint az evangéliumi énekekből összeállított egyhetes koncertsorozat teljesen kimerített, mindazonáltal nagyon kevésnek tűnt. A rákövetkező évben több időnk volt együtt gondolkodni mindazokkal, akik „fantáziát láttak” a Művészetek Völgye hangulatába művészileg illeszkedő, de elsősorban mégis evangélizáló jellegű „jelenlétben”. Ekkor hirdettük meg - a már kipróbált - felekezetközi csatornákon keresztül, hogy „szabad a pálya”, azaz lehet jönni evangélizálni. A „szabad a pálya” kifejezést persze valóban idézőjelben használtuk, hiszen nem csupán tőlünk függ, hogy mit vonultatunk föl a helyszíneken: legalább olyan fontos, hogy a helyi gyülekezeteknél mindez elfogadásra találjon. Ezen túl pedig elengedhetetlen, hogy a fesztivál főszervezőivel is szót értsünk, velük kapcsolatban álljunk. Az evangélizá- lók számára feltételül szabtuk egymás kölcsönös, Krisztusban való elfogadásának készségét, a profi művészi színvonalat, az élő Krisztusról való bizonyságtételt és a megtérésre való hívás művészi kifejezésére való törekvést. Mindennek a megvalósítása nem volt mindig egyszerű. Több év munkája során kristályosodott ki az a - tartalmában és formájában egyaránt jó minőségű - programkínálat, amely ezen a nagyszabású művészeti rendezvényen viszonylag sok embert képes megérinteni az evangéliummal. Az idén is lesznek megszólító jellegű színdarabok, a templomban naponta istentiszteletek, evangélizációk, verses előadások. A kapolcsi, a taliándörögdi és az öcsi templomban kiállításokat szervezünk, köztük egy „hangos kiállítást" - igei „audioháttérrel”. Továbbá mindennap várja az érdeklődőket a Hit és Út Mozija. Egy bolthajtásos pincehelyiség szabta térben vetítünk - szűk kör részére - keresztény tartalmú, illetőleg a kereszténységgel foglalkozó filmeket, filmrészleteket. A vetítés után személyes, asztal körüli beszélgetésekre lesz lehetőség. Fontos eleme a szolgálatnak a közvetlen segítségnyújtás és a személyes evangélizá- ció. Ha találunk olyan embert, aki kábítószer, alkohol vagy más szenvedélybetegség miatt számít elesettnek, azt felsegítjük, megszólítjuk. Arra törekszünk, hogy a fesztivál ideje alatt hosszabb távon is működtethető kapcsolatot alakítsunk ki a rászorulókkal, és - ha lehetséges - keresztény közösségbe vonjuk be őket a további segítségnyújtás reményében. Minden programunk a már említett közösségi alkalom köré fonódik, amely tartalmaz imádságot, énekeket, evangélizációt, a keresztény élet alapjairól szóló tanítást, illetve csoportos beszélgetést. A misszió kulcsszava esetünkben a „kapcsolat”, hiszen a Művészetek Völgye fesztivál résztvevői általában több napot is töltenek a helyszínen, s ez - a korábbi évek tapasztalatai alapján - lehetőséget ad az ismétlődő találkozásokra, a kapcsolatok mélyítésére. A fesztivál alatti missziós munka az evangélikus egyházközség irányításával folyik, a felekezetközi munkakapcsolatok eddigi leginkább a Budapesti Autonóm Gyülekezettel bizonyultak gyümölcsözőnek. A szolgálatban minden felekezet vagy közösség saját anyagi erejére támaszkodva vesz részt. Bennünket eddig a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, valamint egyházunk ifjúsági osztálya segített. Az előadókon kívül mintegy húsz főből álló felekezetközi segítő csoport végzi az evangélizációs szolgálatokat és a velük kapcsolatos szervezést, az Pillanatfelvétel a tavalyi fesztiválról úgynevezett Lutheránus Megújulás mozgalom koordinálásával. (Akiket az általunk szervezett program érdekel, az a kovago- ors.lutheran.hu weboldalon tájékozódhat.) Idei újdonságaink közé tartozik, hogy a fesztivál ideje alatt házépítésbe fogunk, közös alapon, kőből, habarccsal. Ebbe a házba mindenki beleépítheti saját „kövét” olyan módon, olyanra alakítva vagy színezve, ami valamiféleképpen rá jellemző. Reménységünk szerint a fesztivál végére állni fog egy ház, bizonyságul arra, hogy így is, a Művészetek Völgyében is épülhet az egyház. ■ Veress István A 2005. évi Művészetek Völgye fesztivál Evangéliumi Műhely alkalmai a történelmi és szabadegyházak összefogásában Dátum Idő (Mű) címe Előadó Ismertetés Helyszín I6-2I óra Gond-olkodom Lutheránus Megújulás Diszkrét lelki segély Kapolcsi Kis Eperfa pincehát (a temető'alatt) Megszólíthatsz Felekezetközi segítő közösség Helyszíneinkkel akár a bemutatott témákkal kapcsolatban, akár a kereszténységgel összefüggésben bármely szervezőt megszólíthatsz. Készséges, értő, segítő hozzáállással találkozol. Bármely helyszínünk 16-20 Egy-ház-építés Lutheránus Megújulás Malter, vakolókanál, kalapács, festék és persze kő- építsd te is élő módon az egy-házunkat olyan módon és olyan kővel, ami csak te lehetsz. Kapolcsi Kis Eperfa pincém (a temető alatt) A fesztivál ideje ah ór a Ki mit épít erre az alapra? Lutheránus Megújulás Kézben is elférő házépítés többféle (akár hozott) anyagból adott alapra, majd a próba július 31 -én vasárnap 22 órakor és augusztus 6-án este 22 órakor. Kapolcsi Kis Eperfa pincehát (a temető alatt) 18-19 óra Közösség az eperfa alatt Lutheránus Megújulás Isten felé fordulunk a vele való találkozásra hívunk Kapolcsi Kis Eperfa pincehát (a temető alatt) 10-18 óra INRI Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának beszédei Képek Bódi Katalin Dobos Édua Bogdán Viki Kadlics Bea Zene: György Ákos Bibliagaléria Zenés hanganimáció, kiállítással Taliándörögdi evangélikus templom 10-18 óra Kiállítás Keresztény képzőművészek Bibliagaléria Képkiállítás hangzó üzenettel Kapolcsi evangélikus templom 15 óra HIT És ÚT Mozija Film és/vagy beszélgetés Eperfa pincéje (atemetőalatt) 17.15-18 óra Gyerekfilmek Kisgyerekeknek Eperfa pincéje (a temetőalatt) 17 óra A vándor Szent Pál önmagáról Istentisztelet Kapolcsi evangélikus templom A fél világgal kommunikálunk...? Felszállók a dortmundi gyorsvonatra. Szerencsém van: a kiszemelt kocsi közepén mindkét oldalon asztalok vannak, köréjük nyolc utas telepedhet le. Már előre örülök, hogy a kétszáz kilométeres úton milyen jó lesz majd beszédbe elegyedni utastársaimmal. Hiába: génjeimben hordozom ezt a vágyat. Édesanyám arínak idején úgy utazott hozzánk Csabacsüdről Heidelbergbe, hogy összes utastársát bevonta a „beszélgetésbe” - anélkül, hogy akár csak egyetlen idegen nyelvet is ismert volna... Velem szemben egyelőre csak egy tagbaszakadt férfi ül. Rögtön belebotlom a kinyújtott lábába, s bocsánatkérésemre alig észrevehető fejbiccentéssel válaszol. Előtte a laptopja, mellette egy angol nyelvű kémiakönyv, és ő rögtön el is mélyed a képernyő tanulmányozásában. „No - gondolom magamban -, ezzel ugyan nem sok szót váltok majd...” De hát van még néhány állomás, várjunk, hátha kibővül asztaltársaságunk! Augsburg. Professzoros kinézetű férfi száll föl, s első dolga, hogy kiteregesse az asztalra orvosi szaklapját. Ezután előveszi - no mit? - a laptopját; a többi már ismerős. Rögtön utána egy lófarokfrizurás, egyetemistaféle lány. Le se ül, már ki is pakolja az asztalra a masináját, a jegyzeteit stb. Miután elindul a vonat, új partnerjelölt viharzik be, és boldogan fedezi föl az asztalunknál lévő szabad helyet. Kényelmesen keresztbe veti a lábát, azonnal a fülébe dugja zenemasinája hallgatóit, félig hátat fordít nekünk, és a vélhetően eleven zenére lágyan ringatódzik - vagy inkább rángatódzik. Kommunikáció velem, velünk? Szerintem tudomásul se veszi a jelenlétünket! Ulmban is megállunk még, gondolom én. Hátha...? Szendvicsét rágva jön is már a következő jelölt. Táskájából vaskos könyvet halász ki, amelybe szédítő gyorsasággal bele is bújik, úgy, hogy se hall, se lát többé... Azt pedig már szinte végzetszerűnek látom, hogy a Geislingenben felszálló, üzletkötőforma úron eleve ott a fejhallgató, s amikor letelepszik, mi mást is vehetne elő? Hát... lásd fentebb. Nehogy esetleg szem- vagy fültanúja legyen a jelenlétünknek. Kétszáz kilométert utazunk így békésen együtt, lehetőség szerint tudomást sem véve egymásról. Egy árva szó nem esik közöttünk. Micsoda áldott kommunikáció! Megboldogult édesanyám mit kezdett volna ilyen „beszédes” útitársakkal? ■ Gémes István Taníts megfigyelni, és hagyj gondolkodni! ► Ismét vége egy tanévnek, vakáció van. Mielőtt elkezdődik a következő, érdemes egy kicsit megállni és elgondolkodni. Megadtunk-e mindent gyermekeinknek, biztosítottuk-e a legjobb feltételeket ahhoz, hogy a tanulás öröm legyen a számukra, és szellemileg megfelelően fejlődjenek? Különböző képességekkel és adottságokkal jönnek a világra, nem mindegyiküknek felel meg a normál általános iskolai oktatás. A nem értelmi fogyatékos, de mégis speciális törődést igénylő gyerekek helyzetéről beszélgettünk Czakó Sándomé nyugdíjas pedagógussal. A tanítónő vezető fejlesztő pedagógusként dolgozott, és a hit, a törődő szeretet fontosságát hangsúlyozta ebben a munkában.- Mi a különbség a kisegítő' iskola és a fejlesztő osztályok között?- A kisegítő iskola a közismereti tárgyakra oktatható értelmi fogyatékos tankötelesek oktatását és nevelését látja el, míg fejlesztő osztályokba azok a gyerekek kerülnek, akik a nem megfelelő környezeti hatások vagy valamilyen öröklött idegrendszeri adottság elégtelensége miatt nem érik el a pszichikus fejlődés átlagos szintjét. Sajnos ez többek között azt is jelenti, hogy a méhen kívüli életben a gyermek fejlődése függ a szülők szociális, társadalmi helyzetétől, az életszínvonaltól, tehát a táplálkozástól és az életmódtól is. Vagyis a fejlődésben jelentkező hiányosságok miatt is fejlesztő osztályba kerülhetnek.- Hogyan lehet megállapítani, hogy melyik gyerek milyen iskolába és ott milyen osztályba kerüljön?- Ennek megállapításában nagy szerepe van az óvodának, a gyerekekkel naponta foglalkozó óvodapedagógusoknak. Ok azok, akik három-négy éven át figyelemmel kísérik, alakítják, segítik a gyermek fejlődését. Ehhez kapcsolódik még a logopédusok, pszichológusok munkája, akik fejlettségi szint- felmérést is végeznek, és amennyiben szükséges, további vizsgálatokra küldik a gyermeket az úgynevezett nevelési tanácsadóba. Szükség van ilyen osztályok kialakítására, mert a funkcionális analfabetizmus egyre nagyobb gondot okoz.- Ez pontosan mit jelent?- A funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, amelyben az olvasni- ími tudás képességének színvonala egyre kevésbé alkalmas arra, hogy használható legyen új információk befogadására és közlésére, személyközi interakciók lebonyolítására.- Ahhoz, hogy a fejlesztő pedagógus sikeres munkát végezzen, szükség van-e speciális szaktudásra?- Magas színvonalú szakmai tudásra, türelemre és kitartásra van szükség, és nagy a szerepe az önképzésnek. A leendő pedagógusokat nem készítik fel a „nehéz esetek” kezelésére. Nagyon fontos a hit és a szeretet ereje, mert ezek a gyerekek lelkileg is sérülékenyebbek, és érzékenyebben reagálnak az őket körülvevő emberek empátiájára vagy elutasítására. Érezniük kell, hogy ők is fontosak, és ugyanolyan részei ennek a világnak, mint normál osztályba járó társaik. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a pedagógus kimutatja szeretetét és törődését. Ehhez elég erőt a hit és Isten ad. A munka eredményessége ezenkívül függ a gyermekektől, képességeiktől, hozzáállásuktól és az iskolai nevelők összehangolt, segítő munkájától is. Nagy szerepe van a differenciált, egyénre szabott fejlesztésnek, mivel a problémák gyermekenként mások. A fejlesztés célja a megfigyelés és a gondolkodás harmonikus egységének kialakítása. Az ehhez vezető utat így foglalhatjuk össze: taníts megfigyelni, és hagyj gondolkodni!- Létezik-e egységes fejlesztőprogram, vagy iskolánként változó módszerek szerint foglalkoznak ezekkel a gyerekekkel?- Átfogó, egységes módszer nincs; az iskolák helyi tanterveket készítenek, amelyeknek fontos eleme, hogy miként kezeljék az átlagtól eltérő, túl könnyen vagy túl nehezen tanuló, magatartás-problémás gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket. A legnagyobb gond az, hogy kevés pedagógus vállalja ezt a munkát, és az iskolák nagy része is inkább eltanácsolja ezeket a diákokat. A felekezeti iskolák például egyáltalán nem vállalnak szerepet ebben a fajta oktatásban, a felvételik bevezetésének köszönhetően inkább a jobb képességű gyermekekkel foglalkoznak. ■ Czakó Krisztina LAPUNK A VILÁGHÁLÓN: www.evelet.hu
