Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-17 / 29. szám
MOZAIK 2005. július 17. 11 'Evangélikus Életit Fülöp-szigeteki üzenet ► Mi történik szép országunkban? - ezzel a címmel jelent meg 1988 januárjában a Fülöp-szigetek püspökeinek az ökológiáról szóló pásztorlevele Tagaytay- ban. Az aktualitását mind a mai napig megőrző dokumentumból álljon itt most néhány gondolat, mely saját magunk és egyházunk számára is tanulságul szolgálhat. A Fülöp-szigetek népe ma történelmének kritikus szakaszában él. Egyszerűbben szólva: országunk veszélyben van. Gátlástalanul kizsákmányolják az élővilágot a szárazföldön éppúgy, mint a körülöttünk lévő tengerekben. A károk máris igen nagyok, és - szomorú kimondani - gyakran helyrehozhatatla- nok. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy lássuk, mi történik, s hogy a legmélyebb nyugtalanság fogjon el miatta mindannyiunkat. Az ország tágas térségeiben egykor buján zöldellő erdők néhány esztendő leforgása alatt barna, lepusztult dombokká változtak. Kiszáradt folyómedreket látunk ott, ahol nem is olyan régen egész évben folyók hömpölyögtek. A parasztoktól azt halljuk, hogy a terméseredmények a talaj pusztulása és a mérgező kémiai szerek használata miatt jelentősen lecsökkentek. Ha az evangélium fényében gondoljuk végig azt, ami történik, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy ez a teremtés ellen intézett támadás - bűn, és ellentétes azzal, amit hitünk tanít. A Biblia azt mondja, hogy ezt a világot Isten teremtette, szereti, és örömét leli benne; valamint hogy férfit és nőt teremtett saját képmására, s azzal bízta meg őket, hogy uralkodjanak teremtői művén (iMóz 1,27-28). Isten, aki megteremtette világunkat, szereti az életet, és mindenkivel meg kívánja osztani. János mondja, hogy Jézus is így értette küldetését:.....azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek" 0n 10,10) Amikor legelső őseink ideérkeztek, mindenütt fákkal borított földet találtak. Gazdag élővilág tárult szemük elé: több mint hét és fél ezer virágfaj, nem szólva az állatok, madarak és rovarok sokaságáról. Talán ezt kérdezitek: vajon miért oly fontos visszaemlékeznünk földjeink és vizeink eredeti állapotára? Nos, elsősorban azért, mert emlékezetünkbe idézi, hogy Isten bölcsessége és jósága milyennek formálta meg ezt a földet. Ez nem egyetlen nap leforgása alatt történt. A gondoskodás és a szeretet jegyében eltelt évmilliókra volt szükség ahhoz, hogy formát öltsön e föld, s kibontakozzék minden szépsége, gazdagsága és pompája ennek a tájéknak, ahol egymást kölcsönösen segítő közösségben él minden teremtmény. Az ember sem idegen ebben a rendszerben. Isten a számunkra, különleges teremtményei számára rendelte ezt a földet - ám nem azért, hogy szétromboljuk, és pusztasággá változtassuk. Sokkal inkább azzal bízott meg bennünket, hogy gazdái legyünk az általa teremtett világnak, viseljük gondját, óvjuk termékenységét, s ne engedjük, hogy pusztasággá váljék (iMóz 1,28; 9,12). Keresztények vagyunk, reményünk és hitünk ezért Krisztusra épül. Sokat, nagyon sokat kell megtanulnunk abból a tiszteletteljes magatartásból, ahogyan Jézus a természethez közeledett. Mélyen tudatában volt annak, hogy Isten világában minden teremtmény rokonságban áll egymással. Jézus úgy élt közöttünk, hogy nem gyötörte földi aggodalom, tanítványait pedig arra oktatta, hogy ne gyűjtsenek anyagi javakat, s álljanak ellen a gazdagság és a hatalom csábításának (Mt 6,19-21). Jézussal kapcsolatos elmélkedésünk azonban tovább is vezet bennünket. Hitünk tanítása szerint Krisztus az emberi történelem és a teremtés középpontja. O a csírát hajtó és virágba szökkenő földi élet szíve (Ef 1,9 kk; Kol 1,16 kk). A teremtés bármely részét pusztítjuk is el - kivált, ha élő fajokat semmisítünk meg -, Krisztus képét torzítjuk el, mely belevésődött a teremtésbe. Ennek tükrében konkrét cselekvést ajánlunk a következő területeken. a) Van néhány alapvető dolog, amelyet mindenki megtehet egyénileg. Tudatosan kísérjétek figyelemmel mindazt, ami vidéketeken történik. Ne hallgassatok, mikor azt látjátok, hogy környéketeken lerombolnak valamit. Kerüljétek a mindenbe beletörődő magatartást. Mi a reménység hirdetői vagyunk, akik hisszük, hogy közös erővel megváltoztathatjuk a dolgok jelenlegi folyását. Mozgósítsátok az embereket, és tárgyaljátok meg a helyi ökológiai témákat. Támogassátok azokat a politikusokat, akik nyitottak a természeti környezetre vonatkozó kérdések iránt. Sok mindent tehet az egyes ember a csupasz dombok fásításától a talajerózió elhárításáig. b) Az egyházak számára is adódik néhány testreszabott feladat, mit az egyházak tehetnek: Az összes többi csoportŰ Z ENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla hoz hasonlóan az egyház közösségét is megtérésre szólítjuk föl ebben az életfontosságú kérdésben. Sok vallás, beleértve a kereszténységet is, egészen a közelmúltig késlekedett az ökológiai válságra adott válasszal. Mi, püspökök, szeretnénk immár jóvátenni ezt a hanyagságot. Föltétlenül szükségünk van egy sajátos arculatú teremtésteológia kidolgozására, mely a mi vallási örökségünkből táplálkozik, és érzékenyen reagál életviszonyaink, természeti környezetünk jelenlegi alakulására. E reflexió eredményeit azután széles körben terjeszteni kell a prédikációk és a katekizmus révén. Különböző istentiszteleteink építsék be magukba világunk szépségének és szenvedésének a hirdetését, tükrözzék a természettel való szövetségünket, és hirdessenek messzemenő harcot a társadalmi igazságosságért. Iskoláink vezetőit arra szeretnénk bátorítani, hogy a tanítás során különleges súlyt fektessenek a békének, az igazságosságnak és a teremtés megőrzésének a témájára. Mivel a programok, bármennyire dicséretre méltóak legyenek is, nem maguktól valósulnak meg, ezért azt ajánljuk, hogy a bázisközösségektől a gyülekezeteken át egészen az egyházmegyei és az országos intézményekig az egyház minden szintjén hozzanak létre hivatalt a környezetről való gondoskodás érdekében. Ez a hivatal elősegíthetné az új és tágasabb horizontú meglátásainkból, elképzeléseikből születő stratégiák megfogalmazását és megvalósítását. Ezzel nem az eddigi pasztorációs szolgálatot toldanánk meg holmi ráadásszerű tevékenységgel, hanem éppenséggel ennek a törekvésnek kellene áthatnia mindent, amit csak teszünk. A probléma gyökerének azt a kizsákmányoló mentalitást tartjuk, mely ellentétben áll Jézus evangéliumával. Magatartásunk és tetteink eredménye előre látható - és halálos. Földjeink egyre kevesebbet teremnek, és fokozatosan terméketlenné válnak. A halászok mind nehezebben fognak halat. Földjeink, erdeink és folyóink valósággal fülünkbe kiáltják, hogy kilúgozódtak, elszennyeződtek. Mint püspökök igyekeztünk meghallani kiáltásukat és felelni rá. Meggyőződésünk, hogy az a kihívás, melyet ezúttal érzékeltetni akartunk, hasonlatos ahhoz, mellyel Mózes állította szembe Izrael népét, mielőtt az ígéret földjére lépettek volna: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy élőtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!" (5MÓZ 30,19) ■ Benkovics Sándor A Fülöp-szigeteki sasnak a föld legveszélyeztetettebb madárfajának,emlékműve” Luzon szigetén Rizsteraszok Banaue határában 2005. július 7., London Levéltöredék a brit fővárosból Múlt csütörtökön borzalmas terrortámadás történt a brit fővárosban, amely nemcsak Londont, nemcsak Angliát, de az egész világot megrázta. Az előző napon a szigetországban még önfeledten örült és ünnepelt mindenki, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kihirdette, hogy London nyerte meg a 2012-es olimpia rendezésének a jogát. A G8-ak a világ nyolc vezető országának vezetői Skóciában készültek találkozójukra, amelyet rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette készítettek elő. Ám csütörtökön a reggeli órákban London négy forgalmas közlekedési csomópontjában robbanások bénították meg e hatalmas város rendkívül bonyolult tömegközlekedési rendszerét... Dél-Londonban, ahol e sorokat írom, arra lettünkfigyelmesek hogy az utcán egymás után száguldanak a szirénás rendőrautók, s a levegőben helikopterek keringenek. Bekapcsoltuk a televízió hírműsorát, onnan szereztünk tudomást arról, mi történt a belvárosban, a metróalagutakban és egy emeletes buszon. A BBC kezdetben csak a felrobbantott autóbuszt mutatja, a földalatti alagútrendszerében történt eseményekről semmi hír. Nem tudni biztosan semmit, csak azt, hogy nagyon nagy a baj. Ahogy telik az idő, egyre több információ kerül a képernyőre, a metróból is kezdik fölhozni a sérülteket. S ahogyan a világ minden részébe eljut a hír, egyre többször csörren meg a telefonunk Mi megnyugtató választ tudunk adni mindenkinek, igen, jól vagyunk, és eszünkbe sem jut metróval utazni, nem is lehetne, mert momentán semmilyen tömegközlekedési eszköz sem közlekedik. Az azonban egyre biztosabb, hogy sokan, nagyon sokan haltak vagy sérültek meg a merényletekben. Sokkot kapott, megrettent emberek támolyognak ki a metróból, sírnak Egy sok sebből vérző fiatalembert mutatnak az arcán fajdalom, értetlenség és harag - igen, harag látható. Érthető, hogy haragot érez azok ellen, akik elkövették ezt a borzalmas tettet, mert az előző órákban átélte a poklot, ahogyan a sötä alagútban, a fojtogató füstben halottakon és sérülteken átgázolva próbált kijutni, és próbálta - maga is sérülten - menteni az életét. Mintegy ötven halott, több száz sérült, akik között nagyon súlyos állapotban lévők is vannak úgyhogy a halottak száma valószínűleg nőni fog... - mondja London rendőrfőkapitánya. S mondja még azt is, hogy megtörtént az, amire 2001. szeptember 11. óta várnak Mert azóta lehet tudni, hogy Londonra is lefog csapni az Al Kaida vagy éppen egy másik terrorszervezel. New York és Madrid után megtörtént hát itt is. Minden óvintézkedés ellenére megtörtént. S hiába hiúsítottak meg több nagyszabású támadást, hiába göngyölítettek föl több szervezetet, a terroristáknak 2005. július 7-én sikerült végrehajtaniuk brutális tettüket. Hogyan lehet erre megfelelően reagálni, lehet-e egyáltalán érdemben mondani vagy írni valamit a történtek után? Hiszen embereknek rögtön az jut az eszébe, és fel is teszik a kérdést, hogy milyen világban is élünk? Az elmúlt szombaton kilenc helyszínen tartottak nagyszabású Live Aid koncertet az afrikai éhező és AIDS-ben szenvedő emberek megsegítésére. Mert sokan, igenis sokan vannak egyszerű emberek és világsztárok akik komolyan veszik Földünk jelenlegi helyzeté és lakóinak súlyosbodó problémáit. Ezek az emberek nem hisznek a globalizációban, sőt látják hogy hosszú távon milyen súlyos károkkal és veszélyekkel jár. Vannak akik az Irak ellen folytatott háborút is mélységesen elítélik S bár tudjuk hogy ez nem elég az ilyen rettenetes események után különösen is úgy érezzük ész nélkül rohanunk a pusztulásba. Jelenleg mást nem tudunk tenni, mint hogy sok-sok emberrel a világon együtt imádkozunk a halottak családjáért, a sérültekért, különösen pedig azokért, akik élet és halál között vannak s imádkozunk hogy ne legyen folytatása ennek a borzalmas tragédiasorozatnak (Nekem személy szerint hálát kell adnom Istennek azért is, hogy aznap reggel még nem indultam el a belvárosba...) ■ Sánta Anikó Református konvent ► A Debreceni Református Kollégiumban tanácskozott július 7-8-án a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent, a Kárpát-medencei magyar református egyházak, egyházkerületek és egyházmegyék elnökségeinek tanácskozó testületé. A találkozó eredményességét jelzi, hogy a tanácskozás végén a Kárpát-medence kilenc egyházkerületének elnöksége és a hatvannégy egyházmegye képviselői egyetértésben, egyhangúlag szavazták meg a jelentős reformokat előirányzó zárónyilatkozatot. A jelenlévők elhatározták, hogy létrehoznak egy közös Református egyházi alaptörvényt, amely összefoglalná a Magyar Református Egyház küldetését, célkitűzését. Az alaptörvényt felhasználva minden egyháztest maga készíthetné el sajátos törvény- és szabályrendeleteit. További lényeges momentum, hogy az alaptörvény elfogadását követően a határon túli egyháztestek tanácskozási jogú tagjaivá válnak a Magyarországi Református Egyház Zsinatának. Mindez azt jelenti, hogy az eddigi formák és találkozási keretek meghaladottakká válnak, és a nyilatkozat szellemében valóban a Magyar Református Egyház egységének helyreállítása történik meg. Az alaptörvény módosítására kizárólag abban az esetben van lehetőség, ha azzal minden egyházkerület egyetért. A Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent elnökségeinek testületé az elfogadott zárónyilatkozatban reménységét fejezte ki, hogy a közös munka, a közös imádság és a közös szolgálat meghozza gyümölcsét, és rövid időn belül újból létrejöhet az egységes Magyar Református Egyház. m- Forrás: Református Zsinati Iroda HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ A Dr. Sólyom Jenó' Alapítvány kuratóriumának jelentése (Evangélikus Hittudományi Egyetem) A Dr. Sólyom Jenő Alapítvány kuratóriuma szeretettel tudatja a következőket. Az alapítvány adományokból származó bevétele 2004-ben 438 000 Ft, a személyi jövedelemadó i%-ából származó bevétele pedig 261 047 Ft volt. A kuratórium 2004. június i-jén megtartott ülésén a következő határozatokat hozta: 350 000 forinttal támogatja az Evangélikus Hittudományi Egyetem könyvtárának idegen nyelvű folyóirat-előfizetéseit. Hallgatói jutalmazásra 250 000 forintot fordít. Elhatározta továbbá, hogy a Sólyom Jenő-díjat az idei esztendőben Kráhling Jánosnak a Veszendő templomaink elnevezésű sorozatban megjelent, Evangélikus templomok a mai Magyarországon című könyve kapja. Indoklás: a könyv Kráhling János eddigi munkásságának olyan összefoglaló anyaga, amely az egyház felelősségét veti fel azon - főleg nemzetiségi - gyülekezetek mai élete iránt, amelyek a múltban sokat szenvedtek. A kuratórium a könyv díjazásával azt is szeretné támogatni, hogy szélesebb körben megismerjék a művet. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2004/2005. évi tanévzáró alkalmának offertóriuma (104 443 Ft) a Dr. Sólyom Jenő Alapítványt támogatta. Köszönjük az adakozók támogatását, és továbbra is kérjük az adományokat a teológiai oktatást és nevelést segítő alapítványunk számára (számlaszámúnk: 11714006-20309868). Budapest, 2005. július 4. Az EHE vezetősége és az alapítvány kuratóriuma t.
