Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-17 / 29. szám
"Evangélikus Életi; ÉLŐ VÍZ 2005. július 17. 9 A csodálatos orgona Sok-sok évvel ezelőtt élt egy ügyes, fiatal orgonaépítő. Sok orgonát megépített már, és a legutolsó mindig felülmúlta az előzőt. Végül pedig egy egészen csodálatos orgonát épített, amely magától játszani kezdett, ha olyan jegyespár lépett a templomba, amelyik elnyerte Isten tetszését. Amikor ezt az orgonát is befejezte, szétnézett a környékbeli lányok között; kiválasztotta közülük a legistenfélőbbet és a legszebbet, majd feleségül kérte. Amikor a templomlépcsőhöz ért a menyasszonnyal - miközben a rokonok és a barátok serege követte őket, és mindegyiknek a kezében, gomblyukában virág volt -, az orgonaépítő szíve tele volt büszkeséggel és dicsőségvággyal. Bizony nem gondolt sem a jegyesére, sem Istenre, hanem csak arra, hogy ő milyen kiváló mester, akit senki meg nem közelíthet, és hogy mindenki őt fogja bámulni, ha majd az orgona magától megszólal... így lépett szép jegyesével a templomba - de az orgona néma maradt. Ezt persze nagyon a szívére vette az orgonaépítő, mert önteltségében azt gondolta: csak a menyasszonya lehet a hibás; biztosan hűtlen volt őhozzá... Egész nap egy szót sem szólt hozzá, majd éjjel titokban összecsomagolta a holmiját, és elhagyta őt. Miután sok száz mérföldet megtett, végül egy idegen országban telepedett le, ahol senki nem ismerte őt, és senki nem kérdezősködött felőle. Ott élt csendben és egyedül tíz évig, de akkor valami furcsa vágy kezdte el gyötörni hazája és elhagyott felesége után. Mindig arra kellett gondolnia, hogy milyen szép és istenfélő volt a lány, és ő milyen gonoszul hagyta el őt. Mivel hiába követett el mindent, hogy vágyakozását legyőzze, végül elhatározta, hogy hazatér, és bocsánatot kér tőle. Éjjel és nappal vándorolt, míg a lábai is kisebesedtek. Minél közelebb jutott a hazájához, annál nagyobb lett a vágya és a félelme is. Vajon most is olyan jó és kedves lesz hozzá a lány, mint annak idején? Végre felcsillantak a távolból városának tornyai a napfényben. Ekkor futni kezdett, ahogy tudott, az emberek pedig így súgtak össze a háta mögött fejcsóválva: „Ez vagy bolond, vagy lopott.” Amikor belépett a város kapuján, egy hosszú halottas menettel találkozott. A koporsó mögött nagy sereg ember ment sírva.- Kit temettek, hogy így sírtok? - kérdezte a gyászolóktól.- Ő volt az orgonaépítő mester szép felesége, akit gonosz férje elhagyott. Mivel annyi jót tett velünk, a templomban fogjuk eltemetni. Mikor ezt hallotta, nem felelt semmit, csak csendben, lehajtott fejjel ment a koporsó mellett, és segített vinni. Senki sem ismerte fel őt, de mivel hallották, hogy folyton sóhajtozik és sír, nem kérdezősködtek, mert úgy vélték: ő is egyike a sok szegénynek, akikkel az elhunyt annyi jót tett. így érkezett a menet a templomhoz. Mikor a koporsóvivők átlépték a küszöböt, magától játszani kezdett az orgona - olyan csodálatosan, mint még soha egyetlen orgona sem. Letették a koporsót az oltár elé. Az orgonaépítő csendesen egy oszlophoz támaszkodott, és hallgatta a hangszer hangjait, amelyek egyre hatalmasabban áradtak, olyannyira, hogy a templom pillérei is megremegtek. Szemei lecsukódtak, mert nagyon fáradt volt a hosszú úttól, de a szíve boldog volt, mert tudta, hogy Isten megbocsátott neki, és amikor az orgona utolsó hangja is elnémult, holtan esett össze. Az emberek felemelték a holttestet, és amikor felismerték, hogy kicsoda, kinyitották a koporsót, és hitvese mellé helyezték az orgonaépítőt. Mikor a koporsót lezárták, az orgona még egyszer, egész halkan játszani kezdett. Majd elhallgatott, és azóta soha többé nem szólalt meg újra. S (Németbőlfordította: Gáncs Aladár) ► „Szakmailag már elértem mindazt, amire tiniként vágytam. Kollégáim, ismerőseim irigyelnek. Anyagi biztonságban élek, és a kívülállók számára talán kiegyensúlyozottnak és boldognak látszom. Pedig huszonkilenc évesen még mindig a szüleimmel lakom, mert nincs társam. Szégyellem, hogy érintetlen vagyok, hogy sohá nem volt udvarlóm. Ennek elsősorban az az oka, hogy csúnya és kövér vagyok. De persze időm sincs ismerkedni. Kérem, tanácsoljon nekem valamit, mert olyan zavar van bennem. De ne azt, hogy fogyjak le, mert azt már próbáltam...” Drága Éva! A felületes olvasó talán nem érti, hogy segélykérő sorait miért éppen az Evangélikus Elet lelkigondozó rovatához postázta, hiszen az újságosstandok roskadásig tele vannak azokkal a női magazinokkal, amelyeknek a szerkesztői repesve várják az összetört női szívek levélbe öntött vallomásait. No és persze megoldást is kínálnak minden bajra. Az egyik cikk harcos feministája váltig állítja, hogy szinglinek lenni márpedig jó. „Hiszek abban, hogy nem kell megadnom magamat a hímsoviniszták uralmának” - írja, miközben titokban arra vágyik, hogy szerető férj és népes gyermeksereg vegye körül... A másik cikk ellenben hosszasan taglalja, hogy a szinglisors igenis rossz. „Higgy a benned rejlő lehetőségekben, és soha ne add fel, mert valójában csakis rajtad múlik, hogy milyen az életed” - fogalmazza meg hitvallását a cikkíró. Felsorolja a csábítás fortélyainak teljes palettáját, sőt még a boszorkányok „szerelmi bájitalának” a fogyasztását is javasolja annak érdekében, hogy a „nagy Őt” becserkészhessük, és magunkhoz láncolhassuk. És akkor még nem beszéltünk a legújabb diétákról, fitneszedzéstervekről és a plasztikai sebészet vívmányairól, ameSzinglisors EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix lyek valóságos „átváltozást” ígérnek. Sőt az egyedüli reménység fénysugarát villantják fel azok előtt a kétségbeesett lányok és asszonyok előtt, akik elhiszik, hogy akkor lesznek igazán boldogok, ha elérik vagy megközelíthetik a címlap- modellek mesterkélt üdeségét. Természetesen nem mellékes dolog, hogy milyen külsővel járjuk végig élet- utunkat, és ha tehetünk valamit azért, hogy vonzóbb legyen a megjelenésünk, ne legyünk restek. De ne hagyjuk befolyásolni magunkat e világ istenének a hazugságaitól! Mert nemcsak testünk, hanem lelkünk és szellemünk is van. És nem a testünknél, hanem az elménkben kezdődik a megújulás. Először Istennel való kapcsolatunknak kell ahhoz rendeződnie, hogy azután emocionálisan, majd fizikai síkon is minden a maga helyére kerüljön. Meggyőződésem, hogy az igazi szépség nem más, mint a belső isteni rend és rendezettség kisugárzása. „Csúnyán és kövéren” is lehet a Krisztus jó illatát permetezni és szépségét sugározni. Ezért eszemben sincs kedves levélíró testvéremet dietetikushoz, netalán szépségszalonba száműzni, sőt azt sem javaslom, hogy tárcsázza gyorsan egy társkereső iroda telefonszámát. Engem nagyon megrendített az a mondata, amelyben így fogalmaz: „...olyan zavar van bennem." Mert ahol zavar, rendetlenség, káosz van a fejekben, ott egyetlen társ tud segíteni: az áldott orvos, a mi Urunk és Megváltónk, a názáreti Jézus. .....újuljatok meg telketekben és elmétekben, öl tsétekfel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef 4,23) Minden embernek arra van szüksége, hogy megismerje Isten szeretetének, kegyelmének és dicsőségének a gazdagságát. Éva leveléből nem derül ki, hogy van-e lelkigondozója, gyülekezeti kötődése és az sem, hogy milyen a hitélete. Teljesen érthető, hogy így, a harminchoz közel szeretne férjhez menni, családot alapítani. De nagyon kérem, hogy mindenekelőtt az Isten országát keresse, és higgye szilárdan, hogy mindennek rendelt ideje van! Mert ha az Urat kérdezi, ő tudni fogja, hogy milyen kapukat nyisson meg Ön előtt. Semmiképpen se szégyellje szüzességét, legyen tudatában annak, hogy ebben a szemérmetlen világban milyen érték a tisztaság. „Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!" (Énekek 8,4) Szabad, sőt kell kérnie az Urat, hogy mutassa meg az Önnek rendelt társat, de ahhoz is adjon erőt, hogy elviselje, ha életének erre a szakaszára még a társtalanság ideje van kiszabva. Sokszor megtapasztaltam, hogy amikor az Úr előtt állva el tudtam szakadni azoktól a vágyaimtól, amelyekhez görcsösen ragaszkodtam, akkor - mint egy ajándékot - megadta nekem, amire vágytam. Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róm 8,32) Olyan csodálatos, amikor gyermeki bizalommal tudunk Atyánkra tekinteni, és minden javunkat tőle elkérni! Miért nem kiált a hit merészségével az Úrhoz, Éva? Előtte minden lehetséges, és olyan bőséggel árasztja ránk áldásait, amilyen bizalommal megnyitjuk előtte a szívünket. Áldást kapni azt jelenti, hogy a nekünk rendelt helyünkre kerülünk. Kívánom, hogy ez mielőbb megtörténjék az életében! Ha lehetőséget ad egy találkozásra, mindezekről szívesen adok bővebb tanítást is. írjon! ■ Szókéné Bakay Beatrix HETI ÚTRAVALÓ Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világossággyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8-9) IXOYC Szentháromság ünnepe után a nyolcadik ---------------------------hé ten az Útmutató reggeli és heti, az Újszövetségből való igéi a világosság gyümölcsét jelenítik meg Isten gyermekeinek az életében. Milyen tulajdonságai vannak e lelki gyümölcsnek, s kitől vegyük és kapjuk a példát a gyümölcstermésre? A te kegyelmedről / Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten. (...) ...jobbod csupa igazság. Örül Sión hegye, (...) mert igazságot osztasz." (Zsolt 48,10-12; Károli fordítás) Az Úr Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az (örök) élet világossága." (Jn 8,12) S ha Jézusban éltek, akkor „ti vagytok a világ világossága. (...) Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5,14.16). Isten dicsőségére élni: ez a keresztények élethivatása! Pál ennek megéléséhez felidéz egy ősi keresztelési himnuszt: .Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." (Ef 5,14) Mindezekről reformátorunk így tanít: „Nem a gyümölcs teszi a fát jóvá, hanem a fának kell előbb jónak vagy jóvá lenni a gyümölcs nélkül, mielőtt gyümölcsöt hozna. Éppen így az embernek is jó cselekedetek nélkül kell megigazulnia, mielőtt jót cselekedhetnék.” Istenbe vetett bizalmunk világosságának fényében egyetérthetünk Jakabbal: „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában." (Jak 2,17) A világosság gyümölcse viszont - mint egy szőlőfürt - a keresztények életjele! Folyamatos megszentelődésünk, gyümölcstermésünk állandó választást is jelent, Pál intelme szerint:.....mi köze van a világosságnak a sötétséghez?" - „.. .így szól a mindenható Úr." (2Kor 6,14.18) Az igazság gyümölcse a mennyei bölcsességből ered, mert „a felülről való bölcsesség (.. .) jó gyümölcsökkel teljes” (Jak 3,17). Ha befogadjuk a szívünkbe a világ Világosságát, „akkor olyan világos lesz az egész (életünk), mint amikor a lámpás megvilágít téged (és engem is) a fényével” (Lk 11,36). Ezért vigyázzunk lelki szemeink tisztaságára! Az Úr Jézus nem volt sem „titkos ügynök”, sem „zugprédikátor”; ezt hallgatói (is) tanúsíthatják: „Én nyilvánosan szóltam a világhoz: (...) titokban nem beszéltem semmit. ” „...ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” (Jn 18,20.23)- kérdezte a gonosz szemű, „sötét testű” szolgát (1. Lk 11,34). Az a Pál biztat közös örömre, aki mártírhalálával italáldozatul szolgált Isten előtt. Felhívása ezért hiteles; nem jelent teljesíthetetlen kérést, s nem rejt ellentmondást: „.. .félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést...” (Fii 2,12-13) Isten munkatársai lehetünk, ha be- és felismerjük, hogy minden kegyelem: szándék és véghezvitel egyaránt! Hálából az elnyert üdvösségért a világosság gyümölcsét teremhetjük, mert „hitből jön a cselekedet, / Hogy életünk betöltse...” (EÉ 320,5) ■ Garai András Szenvedélyek: szenvedjek vagy éljek? ► Ebben az évben is sor került hazánkban június 26-án a kábítószerellenes világnap megrendezésére; ez alkalomból nyitották meg Budapesten a Köztes átmenetek elnevezésű tárlatot. A drogokról szóló, egyhetes kiállítás a függőség ijesztő, egyben érdekes és elgondolkodtató világába kalauzolta a látogatókat. Köztes átmenetek: a név arra utal, hogy a kívülállók, de sokszor a közvetlen környezet számára is észrevétlenül, észrevehetetlenül csúszik bele az ember a szenvedélybetegség mélységeibe, s csak akkor derül ki, hogy valójában mi a helyzet, amikor már késő megállni a lejtőn. Marad a halálig tartó narkózás vagy a leszokás fájdalmas útja. Valaki így jellemezte a drogkarrier kialakulásának folyamatát: az emberből fokozatosan eltűnik a jó; az a képesség, hogy tekintettel tudjon lenni másokra. Úgy is mondhatnánk: elveszti az erkölcsi ítélőképességét. A kiállításon bemutatott fiatalok között volt gazdag és szegény, elvált szülők gyermeke és rendezett családi háttér is. Egy a közös bennük: valahol, valamikor, rövidebb vagy hosszabb időre elveszítették a kapcsolatot a szüleikkel, családjukkal. Nem figyeltek rájuk, nem volt rájuk elég idő, nem kaptak elég szeretetet. Nagyon sok pozitív dolgot űzhetünk szenvedélyesen - sport, tánc, zenélés, száSZÓSZÓRÓ Ifjúságirovat-gazda: Balog Eszter mítógépes játékok stb. Azonban bármilyen tevékenység vagy hobbi károssá válhat akkor, ha túlzásba visszük, ha az tölti ki az életünket, s egy idő után már mindent és mindenki mást kiszorít. A Biblia eligazít minket ebben a kérdésben is: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." (iKor 6,12) Ez csak úgy lehetséges, ha nem veszítjük el a kapcsolatot egymással - és főként Istennel. Droghasználó fiatalok szülei mesélték egy beszélgetőcsoportban, hogy a gyerekeik valójában Istent keresik, istenhiányuk van, és ezt az űrt próbálják a szerekkel betölteni. Tegyük föl magunknak a kérdést: vajon nem használunk-e gyakran mi is hasonló pótszereket az Urunkkal való közösség helyett? Legyen szenvedélyünk az Isten-függőség! Ez a legjobb alternatíva a számunkra - és azok számára is, akiken segíteni szeretnénk. Köztes átmenetek, lassú lecsúszás helyett Jézus által megtapasztalhatjuk a radikális változást, új életet kezdhetünk - mindenféle (testi és lelki) drog nélkül, tisztán. ■ Adámi Mária „Kánaáni nyelv” versenyt hirdet a bibliatársulat A Csillagpont református ifjúsági találkozóra (július 19-23.) készülve a Magyar Bibliatársulat „Kánaáni nyelv” versenyt hirdet a találkozón részt venni kívánó fiatalok számára. Célunk az, hogy gyakran használt bibliai fogalmainknak, kifejezéseinknek mai, érthetően, frappánsan vagy éppen humorral megfogalmazott definíciókat, magyarázatokat vagy szinonimákat keressünk. A megoldásokat a Csillagpont találkozóig postán (1113 Budapest, Bocskai út 35.) vagy e-mailben (in- fo@bibliatarsulat.hu), a találkozó ideje alatt pedig a helyszínen, a Magyar Bibliatársulat sátrában elhelyezett dobozba helyezve (Lehetőségek Piaca) kérjük eljuttatni. A legötletesebb megoldásokat a Magyar Bibliatársulat a helyszínen vagy postán keresztül értékes könyvjutalmakkal díjazza. A verseny utolsó nevezési napja: 2005. július 22.
